Pages Navigation Menu

03. Bátor, bátorság

Légy erős és bátor! – mondta már ezt neked valaki? Vagy mondott valami hasonlót? Mikor érzed, hogy bátorításra lenne még szükséged? Mikor érzékeled, hogy a saját bátorságod nem elég?

 

BátorságKép forrása

 

Bizony, vannak helyzetek, mikor a legnagyobb hősnek is bátorításra van szüksége. Mint Józsuénak, aki Mózestől azt a feladatot kapta, hogy vezesse ő a népet tovább: „Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük.” (5Mózes 31,7)

Annyira fontos ez a bátorítás, hogy Józsué könyve is ezzel kezdődik. Olvassátok el a könyv első részét, és számoljátok meg, hányszor ismétlődik meg ez a parancs (lásd: 6., 7., 9., 18. v.). Mihez kellett Józsuénak ekkora bátorság?

Józsué egész élete bátorságpróbákból állt. Mit gondolsz, melyik próbatétele idején hangzott el ez a szóváltás:

– Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket.
– Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk!
– Ne féljetek tőlük!

  • A.   Józsué vezeti Izráel seregét Amálék törzse ellen a pusztában. (2Mózes 17,8–16)
    B.   Káléb és Józsué nem ijednek meg Kánaán lakóitól, amikor kikémlelik azt a földet. (4Mózes 13,25 – 14,9)
    C.   Józsué vezetésével megy át a Jordánon Izrael népe az ígéret földjére. (Józsué 3)
    D.   Józsué Istenre hallgat, így tudja elfoglalni Izrael serege Jerikó városát. (Józsué 6)

 

Józsué, a vezetőKép forrása

 

A harc, a küzdelem a bátorsághoz tartozik. A harchoz fegyverek kellenek. Pl. kard és pajzs, mint a következő játékban: A játékosok körben állnak, jobb mutatóujjuk lesz a ,,kardjuk”, feltartott bal tenyerük a ,,pajzsuk”. A játékosok kardjukat a mellettük álló pajzsába „szúrják”. A játékvezető jelzésére ki kell kapniuk kardjukat a pajzsból, miközben a pajzs próbálja megfogni a kardot (a tenyér marokra zárásával). Egymásra hangoló, figyelmet fejlesztő játék, ami oldja a kapcsolati gátlásainkat, félelmeinket is.

Forrás: Játékmozaik (Mozaik Kiadó, 2011, 7.o.)

 

A támadás és a védekezés minden labdajátékban egyaránt fontos. Bármelyik játékformát elővehetitek, amihez a csoportnak kedve van (foci, kézi-, kosár-, röplabda stb.), és figyelhettek a támadás-védekezés szerepére. Játék közben könnyebben lesz valaki bátor. De mi van a kevésbé ügyes gyerekekkel? Akiknek nem megy olyan jól egyik sportjáték sem. Miattuk érdemes olyan labdajátékokat is megtanulni, ami kevesebb ügyességgel és több bátorsággal is művelhető. Ami bárkinek sikerélményt jelenthet, aki nem olyan ügyes. Ilyen játék a zsinórlabda (a röplabda egyik előkészítő játéka):

Kijelölitek a pályát (kb. húsz méter hosszú, tíz méter széles), középen keresztben zsineget feszítetek ki (két fa vagy két rúd közé) kb. két méter magasságban. Két egyenlő létszámú csapat játszik egy nagyobb labdával. A csapatok úgy helyezkednek el a maguk térfelén, hogy lehetőleg ne maradjon védetlen terület. A kezdő játékos a hátsó vonalról dobja vagy üti át kézzel a labdát. A játékosok dobással vagy ütéssel passzolhatják azt a csapattársnak, vagy dobhatják át az ellenfél térfelére. Ha a labda leesik a földre, nem kézzel ütik meg, pályán kívülre kerül, vagy a zsinór alatt megy át, az gól (a hibázó ellen). Minden gól után újrakezdés van az alapvonalról. Meghatározott számú gólig érdemes játszani, s utána térfelet cserélni.

 

ZsinórlabdaKép forrása

 

További lehetőség a zsinórlabda rabos változata, amikor a zsinóron átdobva a labdát mindig az ellenfél egyik tagjának a nevét kell kiáltani. Ha leesik a labda vagy rontanak, akkor az a csapattag, akinek a nevét utoljára kiáltották, „rab” lesz, és kiáll. A rabokat ki lehet szabadítani, ilyenkor nem az ellenfél nevét kell kiáltani, hanem azt, hogy „rab”. Győztes labdamenet esetén egy rab visszaáll a csapatba. A játékot addig lehet játszani, míg a másik csapat el nem fogy (mindenki rab lesz), vagy meghatározott időre: az a győztes, akinek több játékosa van a játékidő végén.

Forrás: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/jatekajanlo-2

 

A harc, a küzdelem gyakran nem másokkal szemben, hanem önmagunkkal szemben zajlik. Saját félelmeinket, kicsinyhitűségünket kell leküzdenünk, amihez szintén bátorságra van szükség. Mindig az az első kérdés, felismerjük-e, néven tudjuk-e nevezni a félelem tárgyát. Mitől félünk? Mi okoz gyengeséget, mikor „lágyul meg a szívünk” (Ézsaiás 7,4)?

Mindenki írjon fel cédulára (név nélkül) egy félelmet keltő helyzetet vagy gondolatot, majd a cédulákat gyűjtsétek össze (egy dobozban). A következő körben mindenki húz egy cédulát a dobozból, felolvassa, és elmondja, ami eszébe jut róla. Beszélhet az érzéseiről, elmondhatja a gondolatait vagy egy konkrét esetet. A többiek reagálhatnak, anélkül, hogy kiderülne, ki írt a cédulára. A játékvezető mint moderátor vesz részt a játékban, ügyelve arra, hogy személyeskedéssé ne váljon a beszélgetés.

A cédulákra írt félelmek közül bizonyára lesz néhány, ami kiemelkedik, fontosabbá válik, mint a többi. Ezekhez kapcsolódva alakítsatok kis csoportokat, akiknek feladata, hogy készítsenek „szuperhős-filmet” az adott félelem leküzdésére. A csoportmunka lehetőségei:

  • ●   forgatókönyvírás: a film cselekményvázlata;
  • ●   dramatizálás: egy-egy jelenet kidolgozása;
  • ●   dialógus és/vagy monológ írása (a küzdelem, a belső vívódás ábrázolása).

 

Szintén kiscsoportos feldolgozásra javasolt lehetőség:
Válasszatok egy-egy bibliai hőst, és keressetek az életében félelmet keltő helyzete(ke)t vagy gondolato(ka)t. Hogyan reagált az illető erre? Kihez fordult segítségért? Mi mozdította ki a félelméből? Milyen cselekvésterv bontakozott ki előtte? Hogyan zajlott a harc, a küzdelem? Mi lett az eredménye, illetve a következménye?

A kérdések alapján való átgondolás után (vagy mellett) alkotó módon is dolgozzátok fel a hőstörténetet:

  • ●   film-forgatókönyv írása a történetből: cselekményvázlat jelenetekre bontva;
  • ●   egy-egy kulcsjelenet dramatizálása (lehet filmszerű vágásokkal);
  • ●   dialógus, monológ, imádság írása a hős szemszögéből, illetve az ő nevében (a küzdelem, a belső vívódás ábrázolása);
  • ●   képsorozat, képregény készítése a hőstörténethez.

 

Kisebb gyerekek számára állatszereplőkkel is feldolgozható a téma. Válasszanak egy-egy állatszereplőt, akinek a „bőrébe bújva” mutatkozzanak be először. Majd találják ki, mitől fog az állat félni, megijedni. Ezt is eljátszhatják egymás előtt a gyerekek. Majd alkossanak kis állatcsoportokat, és játsszák el egy-egy állat félelmének és bátorságának a meséjét, történetét. Címet is adhatnak neki, pl.: A bátor nyuszi; Egérke, a bátor; Bátorságpróba a patakparton; stb.

A témához rajzok, képek is készülhetnek. Sőt, bábos feldolgozásra is alkalmas a feladat. Minden csoport elkészítheti a figuráit zacskó- vagy síkbábok képében, és bábjátékként adhatják elő a meséjüket.

 

Bátor oroszlánKép forrása

 

Nyári táborban az ismeretlen, új hely és helyzet is félelmet kelthet a gyerekekben. Ezért érdemes a helyszín, a környezet megismerését egyfajta bátorságpróbaként felfogni, és próbatételek sorát megszervezni. Pl.:

Felderítő próba: Párosan vagy kis csoportokban indulnak el a gyerekek a hely megismerésére. Ehhez kaphatnak térképvázlatot, néhány kijelölt hellyel, amit fel kell keresniük. A térképre gyűjtsenek minél több plusz információt: utcanevek, intézmények, látnivalók, stb.

Küldetések: Szintén páronként vagy kiscsoportban kapnak egy-egy célfeladatot, amivel meg kell keresni valakit, önállóan kapcsolatba kell lépni vele, és egy meghatározott dolgot elvégezni. Ilyen lehet pl.:

  • ●   bevásárlás boltban, piacon;
  • ●   útbaigazítás kérése, felkérés túravezetésre;
  • ●   helyi csapat kihívása valamilyen sportjátékra;
  • ●   beszélgetés, riportkészítés valamilyen témában (pl. mutassa be a foglalkozását, mesterségét);
  • ●   fotósorozat készítése a településről; stb.

Éjszakai bátorságpróba: A szervezőknek ugyanolyan izgalmas játék, mint a gyerekeknek, érdemes miatta leküzdeni a kényelmünket. Az izgalmi faktort maga az éjszakai, váratlan időpont és a sötétség jelenti. A tábor vezetői egy arra alkalmas, jól előkészített terepre vezetik a gyerekeket, ahol kis csoportokban kell végighaladniuk. Helyenként el lehet helyezni egy-egy lámpást, mint jelzőfényt vagy természetes akadályokat, amelyek nem túl veszélyesek. A szervezők is képezhetnek „akadályokat”, ha elbújva útközben különböző hangjeleket adnak. A lényeg azonban a közös élmény átélése, amit a sötét terepen való áthaladás jelent.

 

BátorságpróbaKép forrása

 

Jézus tanítványai is számos bátorságpróbán vettek részt. Volt köztük tengeri és szárazföldi, éjszakai és nappali bátorságpróba is. Mit gondoltok, melyik próbatétel során hangzott el a következő bátorítás: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

  • A.   Nincs mit enni adni az embereknek – a csodálatos kenyérszaporítás (János 6,1–15)
  • B.   A tanítványok hajója viharba kerül – Jézus lecsendesíti a tengert (Márk 4,35–41)
  • C.   A tanítványok hajója éjszaka ellenszélbe kerül – Jézus a tengeren járva megy oda hozzájuk (Máté 14,22–33)
  • D.   Jézus utolsó éjszakája a Gecsemáné-kertben – tanítványait virrasztásra kéri (Lukács 22,39–46)

 

A feladatsort megtalálod a Segédanyagok / Nyári ábécé menüpont alatt: http://kateteka.hu/segedanyagok/nyari-abece/

Egy hozzászólás

  1. Isteni erőt kaptam, ennek segítségével fogom a népet isten városába bevezetni! Tecettt az írás

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.