Te mennyi időt töltesz a ruhásszekrény előtt, mielőtt elindulsz suliba? Van-e tipikus iskolába járó ruhád? Mit veszel fel, ha kirándulásra mész? Ha segíteni kell a takarításban? Ha buliba hívtak a barátaid? Mit veszel fel a karácsonyi ünnepségre?
Pálca, bot, vessző, cövek, husáng, nyárs, karó, furkósbot – ez mind lehet egy hosszúkás, kézbe vehető, jól megmarkolható fadarabnak a neve. S mennyi mindenre használhatjuk ugyanazt a fadarabot: beverhetjük a földbe, felszúrhatunk a végére valamit, megüthetünk vele valakit, irányt mutathatunk vele, vagy felemelhetjük figyelmeztető jelül. Lehet fegyver, munkaeszköz, tartóelem, útitárs, hatalmi jelkép.
Biztos láttál már az állatkertben egyenesen álló és éberen figyelő szurikátát. Amíg a társai nyugodtan táplálkoznak vagy pihennek, addig néhány őr két lábra állva figyel, és szükség esetén vészjelekkel figyelmezteti a kolónia tagjait. Az őröket naponta többször, általában óránként cserélik. A mormoták között is őrszolgálat működik, a családi őrszem állandóan figyel. Ha ragadozó közeledik, hangos füttyjellel figyelmezteti társait, amivel a veszély fajtáját és nagyságát is jelezni tudja. A képen egy mormotaőr…
A 128. zsoltárban ezt olvassuk az Istentől áldott férfiről (3.v.):
„Feleséged olyan házad belsejében,
mint a termő szőlőtő;
gyermekeid olyanok asztalod körül,
mint az olajfacsemeték.”
Ha nyájat mondunk, először mindenki birkákra gondol. Juhokra és bárányokra. Pedig a kecskék sereglete is nyáj, és a Biblia a disznókra is használja ezt a szót, a gadarai megszállott történetében nagy disznónyájról olvasunk (Lukács 8,32). Elsősorban mégis a juhok és kecskék nagyobb, összetartozó csoportját nevezik nyájnak, s amikor a Biblia nyájról beszél, abban lehetnek juhok és kecskék is vegyesen.
Hogyan, mi alapján választanak ma nevet a szülők a születendő gyermeknek? Családi hagyomány? Pl. mindig György volt az első fiú. Nemzeti büszkeség? Pl. Réka királynő nyomán. Bibliai hagyomány? Pl. Dániel. Kordivat? Pl. Alexandra. Egzotikus vágy? Pl. Zahira. Vagy a szokatlanság? Pl. Borostyán. Utóbbi esetben azt is nehéz eldönteni, hogy fiú vagy lány neve. Vagy az is mindegy? És gondol-e valaki a nevek eredeti jelentésére?
Ismeritek Micimackó dalát? Talán el is tudnátok énekelni? Egyik versszaka így szól:
„Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet.
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.”
Mi jut eszedbe a szentjánosbogárról? Nem ki, hanem mi? Éjszakai fények? Világító lámpások? A szentjánosok fénye sok éjszakai vándort, álmodozót, szerelmest és költőt megihletett már. Valóban olyanok, mint a fűben szétszórt világító lámpások.
„Hol a te kincsed?” – Hogyan válaszolnál erre a kérdésre? Hogyan válaszolnál azonnal, és hogyan egy kis gondolkodási idő után? Hogyan válaszolnának a barátaid, a szeretteid? Hogyan válaszolnának a gyerekek a hittancsoportban?
Születésünktől a halálunkig jelek, jelzések vesznek minket körül. A csecsemőosztályon az újszülöttek csuklójára szalagot tesznek, rajta a baba nevével, hogy össze ne cseréljék őket. A baba jeleket, jelzéseket ad, mielőtt még beszélni tudna. Az oviban jelek különböztetik meg a gyerekeket, amik szinte névvé, személyiségjellé tudnak válni. A nyelv is jelekből áll, s ha tágabban értelmezzük a nyelvet, nyugodtan tekinthetjük jelbeszédnek…