„Isten sátora az emberekkel van” – szólal meg a Jelenések könyvének ígérete, és így folytatódik: „ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük” (21,3). A sátorközösség tehát közös életteret, életközösséget jelent. Ebben az értelemben szólal meg az Izraelnek adott ígéret Mózes énekében: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak” (5Mózes 33,27) és Dávid zsoltárában is: „Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába” (Zsoltárok 61,5).

Biztos láttál már az állatkertben egyenesen álló és éberen figyelő szurikátát. Amíg a társai nyugodtan táplálkoznak vagy pihennek, addig néhány őr két lábra állva figyel, és szükség esetén vészjelekkel figyelmezteti a kolónia tagjait. Az őröket naponta többször, általában óránként cserélik. A mormoták között is őrszolgálat működik, a családi őrszem állandóan figyel. Ha ragadozó közeledik, hangos füttyjellel figyelmezteti társait, amivel a veszély fajtáját és nagyságát is jelezni tudja. A képen egy mormotaőr...

Hogyan, mi alapján választanak ma nevet a szülők a születendő gyermeknek? Családi hagyomány? Pl. mindig György volt az első fiú. Nemzeti büszkeség? Pl. Réka királynő nyomán. Bibliai hagyomány? Pl. Dániel. Kordivat? Pl. Alexandra. Egzotikus vágy? Pl. Zahira. Vagy a szokatlanság? Pl. Borostyán. Utóbbi esetben azt is nehéz eldönteni, hogy fiú vagy lány neve. Vagy az is mindegy? És gondol-e valaki a nevek eredeti jelentésére?