Húsvéti jelenetek
Demeter Irén Marosvásárhelyről küldte nekünk ezt a két húsvéti jelenetet Szabó László tollából.
HÚSVÉTI JELENET Írta Szabó László
1.Mária: Jó napot testvérek. Krisztus föltámadott!
Hajnalban a sírnál láttuk meg a napot.
De nagyobb ragyogás lepte meg szemünket,
Nagyobb csodadolog ámított bennünket.
Ma, midőn a szombat nyugodalma elmúlt,
Rólunk a félelem bilincse mind lehullt.
Kimentünk a sírhoz, hol szent teste pihent,
S lám a nyitott sírban egy fényes angyal bent:
1.Johanna: „Miért keresitek a holtak honában
Azt, aki halott volt, de újra feltámadt ?”-
Ezt kérdezte tőlünk az a fényes angyal
De mi csak álltunk ott remegő lábakkal.
Eszünkbe juttatta Megváltónk szent szavát:
Hogy ” keresztre feszítik majd az Emberfiát.
De csak három napig lesz a föld gyomrában,
Amint Jónás volt lent a cethal torkában.”
2.Mária: Óh Istenem, be nagy szerencse ért engem,
Hogy lábát olajjal én még megkenhettem.
Megmondta az Áldott: ” Hagyjátok békén őt,
Halotti balzsam az, mit lábamra töltött.!”
2.Johanna: Boldog vagy Mária, Magdala leánya
Egyedül én vagyok árvák legárvábbja.
Elkéstem én immár tiszteletet tenni,
Drága Mesterünknek szent testét megkenni.
3.Mária: Ne csüggedj Johanna, el ne keseredjél!
Te is az Úr Jézus szolgálója lettél.
Testvéreink előtt soha el ne hallgasd:
Újra él a Krisztus, a sírból föltámadt.
1.Péter: Nagycsütörtök éjjel a főpap udvarán
Háromszor vétkeztem Jézust megtagadván.
Én mindent elhinnék, bárhová elmennék,
Hogyha bűneimre bocsánatot nyernék. ( kimegy )
1.Tamás: Üres fecsegés az, amiket ti szóltok.
Hideg kő zárja le a sziklasírboltot.
Olyat is ki hallott – Isten bocsássa meg,
Hogy újra életre támadjon egy holttest!?
Szívből sajnálom én szegény Mesteremet,
De hogy sírja üres, soha el nem hiszem.
Egy tanú nem tanú, s főképpen ha asszony:
Két komoly férfi kell, aki bizonyítson.
1.Emmausi tanítvány:
Jó estét, jó estét tisztelt apostolok
Ide hallgassatok ti is jó asszonyok:
Nem fogjátok hinni, pedig minden szavunk
Színtiszta igazság, amit mi most mondunk.
1.Kleofás: Máma kora reggel útra kerekedtünk,
Hogy Jeruzsálemből mi Emmausba menjünk.
Útközben egy vándor szegődött volt hozzánk,
S azt kérdezte: „miért bánatos az orcánk?”
Azt kérdeztem viszont: ” Ki vagy te jóember,
Hogy még nem hallottad, amik itt történtek?!
Hogy a názáreti Jézust ártatlanul
Megölték a papok a kereszten gazul.!?”
2.Emmausi tanítvány:
Ne feledd Kleofás azt is elmesélni,
Mint kezdett a vándor nekünk prédikálni.
Amint egy bölcs rabbi a szent Írásokból,
Úgy tanított minket ő a Messiásról.
Mit ír a Krisztusról Mikeás, Zakarjás,
Isten Bárányáról mit jósolt Ézsajás.
Amint Dávid király Zsoltárában írta:
” Hogy Isten a Fiát a sírban nem hagyja”.
2.Kleofás: „Oh ti tudatlanok, oh ti hitetlenek!”
Így dorgált meg minket ez az ismeretlen.
Jézus szava volt ez, ismerősen hangzott,
Máskor is mondotta: „Kishitűek vagytok!”
Aztán hazaértünk Emmaus völgyébe
A Hold s a csillagok ragyogtak az égen.
Kérleltük szívünkből a tudós idegent:
Tisztelje meg házunk, szálljon meg odabent.
3.Emmausi tanítvány : A vacsora közben Istent üdvözölte
És szerény kenyerünk két darabra törte.
Már a nyelvemen volt: ” Uram, még egy darab?”
De már nem láttunk mást, csak a fehér falat.
3.Kleofás: Ítéljetek ti most! Ki volt ez a vándor?
Hisz nekünk nem ártott semmiféle mámor.
Józanok voltunk mi, amint most is vagyunk,
Mindig a helyén volt szívünk és az agyunk.
3.Tamás: Lehetett az Illés, Keresztelő János,
De Jézus már meghalt, az az egy az biztos.
Nagypénteken este láttam temetését,
Arimáthi József hozta el a testét.
Nekem az üres sír sem jó bizonyíték:
Háthogyha ellopták és más helyre vitték.
Nem hiszek én addig, míg magam nem látom:
Oldalán s kezein meg nem tapogatom.
2.Péter: ( bejön kintről, lelkesen )
Ne kételkedj Tamás, ne légy már hitetlen,
Higyj az Úr Jézusban szívből, rendületlen.
Láttam az üres sírt, követ elmozdítva,
Hiszem, hogy igaz volt az asszonyok szava.
De nem az üres sír győzött meg engemet,
Hanem maga az Úr, ki nekem megjelent.
Megismert, köszöntött: „Simon Jóna fia!
Megbocsátom bűnöd, csak térj a jó útra.”
„Vezessed nyájamat, jó tanítványimat,
Galilea földje csodás tájaira.
De negyven nap múlva térj vissza sietve
Mert Pünkösd ünnepén elküldöm Szentlelkem.
Addig is mindenkor ti készen legyetek
Mikor összegyűltök: hogy együtt leljelek.
Mert ha ketten-hárman együtt vacsoráltok
S Rólam emlékeztek, én köztetek vagyok.
Én vagyok a Kenyér, Szőlőtő, Igazság,
Élő víz forrása s igaz Világosság.”
E szókkal búcsúzott és elment előlem,
De újra megjelen, én azt szívből hiszem.
János: Hétnek első napja nékünk ünnep legyen,
Hogy újra eljöjjön, Jézust várjuk ezen.
Imádság, énekszó, ige hallgatása,
Kenyér megtörése – legszebb fogadása.
Hétnek első napján lett a világosság
Mikor a világot teremtette Atyánk.
Sok áldott Húsvétban és hét első napján
Krisztus fényes Napja ragyogjon mireánk.
_________________________________________________________________________________________________________________
2011 Húsvéti jelenet
Szereplők:
Márk evangélista
Lukács evangélista
Fiatal János
Öreg János
Jézus
Mária Magdolna
Márta
Lázár
Bethániai ember
- Asszony
- Asszony
Írástudó
Kajafás
Ének: Highland cathedral: Zongorakísérettel, fuvolával
Ez az a nap, amit az Úr rendelt,
Ez az a nap, amit az Úr rendelt.
Örvendjünk, vígadozzunk e napon,
Zengjen „Hozsánna” minden ajkakon!
Áldjad Őt, Urad, Istened, mert Ő a legfőbb Jó ,
Nagy kegyelm e végtelen és ö rök kévaló. Refr.
Óh Uram, Uram most segíts, most adj nekünk jó halad ást ,
Hogyha élt ünk (a) célba ér, mondhas sunk hál?adást. Refr.
Áldott Ő, a Nagy Király, Ki az Úr ne vében jön.
Megváltó, Ő a megvetetett, de é kes szegletkő. Refr.
Öreg János: Barátaim, érzem hogy közeleg életem vége. Egyedül csak én vagyok életben az Úr apostolai közül, akik szemtől szemben láthattuk, tanításait hallottuk, vele jártunk-keltünk, vele vacsoráltunk. Azért hívattalak magamhoz, hogy együtt emlékezzünk tetteire és szavaira. Adjátok át az utánunk jövő nemzedékeknek.
Amikor szamárháton bevonult a szent városba, mondta hogy „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem” Olvasd csak, hogyan is történt Márk fiam?
Márk: (Mk. 11: 15) Jézus bemenvén a templomba, kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. ( ezt Jézus el is játssza ) És tanított, mondván nékik:
Jézus: Meg van írva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között. Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. Leseper az Úrasztaláról az odahelyezett plüssnyuszikat (!)
I.Írástudó: ( Ján:2:18 ) Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Jézus: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
II.Írástudó: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom Heródes király napjaiban, és te három nap alatt megépítenéd?
János: Nem értitek, hogy az Ő testének templomáról, az Ő feltámadásáról beszél?
III.Írástudó: Hallgass gyermek! Te tanítasz minket? Még szakállad sincsen. Jézus, dorgáld meg a tanítványodat!
Jézus: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak , a kövek fognak kiáltani ( Luk:19:40 ) . Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be abba. ( Luk:18:17 )
Kajafás: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát művel. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és a rómaiak elveszik tőlünk mind ezt az országot és e népet. Ti semmit sem tudtok. Jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Lukács: Milyen csodát tett az Úr?
Öreg János: Téged, mint fiatal orvost biztosan érdekelni fog, amikor a Mester visszaadta a Lázár életét. Én is milyen fiatal voltam, amikor ott voltunk a betániai temetőben. Olvasd csak fel az evangéliumból!
Lukács: ( Ján.11) Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
Bethániai ember: Uram, Mária és Márta üdvözletüket küldik Bethániából. Üzenik, hogy Lázár, a barátod, nagy beteg.
Jézus: Jóember, menj nyugodtan haza Bethániába. Néhány nap múlva meglátogatom Lázárt.
Bethániai ember: Jól van Mester, csak nehogy túl késő legyen!
Lukács: lelkesen Én azonnal mentem volna. Az orvost, ha hívják, azonnal menni kell.
Öreg János: Helyesen gondolod Lukács fiam. De az Úr megmondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.” A szemem megromlott, de jól emlékszem: Jézus még két napig Galileában maradt és négy napba telt, mire Bethániába érkeztünk.
Jézus: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
Péter: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
Jézus: Nem barátaim! Ez a mély álom, amelyről beszélek, a halál. Lázár megholt. De örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. Menjünk el ő hozzá!
Öreg János: Tudjátok, Bethánia közel van Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamodásnyira. Sokan mentek Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük elvesztése miatt.
Bethániai ember: Mária, Mártha! Megérkezett az Úr.
Mária: ( lemondóan ) Sajnos már elkésett. Lázár már négy napja a sírban van.
Mártha: Mária édes, ne légy olyan kicsinyhitű. Te annyit hallgattad a Mester tanításait, mindig olyan erős voltál. Most cserben hagy a hited?. Erősítsd meg magad!
Mária: De hát elvesztettük a ház oszlopát: a bátyánkat. Lehanyatlott a két dolgos keze. Ki fog minket eltartani? Mindennek vége.
Mártha: ( Jézus elébe megy ) Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
Jézus: Fel fog támadni a testvéred.
Mártha: Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.
Jézus: Okos leány vagy Mártha. Örvendek, hogy ismered a Szentírás tanítását: jól tudod, hogy a Mindenható az utolsó napon elküldi Felkentjét és feltámasztja a holtakat. De ne feledd: Én vagyok a megígért Messiás, Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él ni fog. Hiszed-é ezt?
Mártha: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia.
Jézus: Hol van Mária, a nővéred? Tudom, hogy próbára tette hitét a gyász .
Mária: ( lassan Jézushoz jön és lábaihoz borul, panaszkodva ) Itt vagyok én is Mester. Ha hamarabb jöttél volna, nem halt volna meg az én testvérem.
Jézus : ( megrendülten ) Hová helyeztétek őt?
Mária: Uram, gyere és lásd meg! ( Odamennek a sírhoz )
Bethániai ember: Ímé, mennyire szerette őt! Nem megtehette volna ez a Jézus, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy Lázár ne haljon meg? ( az asszonyok felé fordulva )
Jézus: Nyisd ki a sírboltot!
Mártha: Uram, már negyedik napja… ( a bethániai ember „kinyitja” )
Jézus: Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
( Jézus pedig felemeli szemeit ) Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Add, hogy az emberek elhigyjék, hogy te küldtél engem. Lázár, jőjj ki!
Lázár: ( Lázár kijön a sírból fehér lepelben, Jézus lábai elé borul ) Köszönöm drága Jézus, hogy megmentettél engem a Seolból, a Halottak birodalmából. Kiemeltél engem az elmúlásból, oh Uram, Istenem! Hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás. ( Jónás 2 )
Jézus: Kedves Lázárom. Amit veled tettem, ez csak jel Istentől, hogy higyjetek. Olvassátok Mózes és a próféták iratait és tegyétek a jót. Mert, aki nem hisz a Szentírás szavának, azt az sem győzi meg, ha a halottak közül feltámad valaki. A te nevedet örökre emlegetni fogják, amíg csak ember él a földön. De ettől még nem leszel örökéletű. Egy napon, újra alá kell szállj a földnek gyomrába. Mária és Mártha szépsége, szorgalma is odalesz egyszer és a mesterek tehetsége, tudósok tudománya, erősek ereje, királyok hatalma. De addig is kövess engem!
( Eljátszani, hogy minden szereplő „meghal”: leülnek és lehajtják a fejüket, mintha elaludnának. )
Lukács: És Lázár még életben van? Hiszen azóta sok-sok évtized eltelt?
Öreg János: Nem fiam! Sajnos Lázárnak egy napon újra meg kellett halnia. Hozzám hasonló öreg emberként, élettel betelve pihent meg. ( Utoljára alszik el Lázár) De már boldogan, mert hitt az Élet Urában.
Lukács: A Mester nem kímélhette volna meg őt a haláltól? Nem tehetett volna egy újabb jelt?
Öreg János: Egyszer azt monda nékünk: „E gonosz és parázna nemzetség állandóan jeleket kíván; Most még csak Jónás próféta jele adatik nekik. Amint Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen lesz az embernek Fia is három nap és három éjjel a föld gyomrában. Ninive lakói az utolsó ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.”
( Jön Jézus középen és keze érintésével feltámasztja a holtakat: jobbkeze felöl áll Mária, Mártha, Lázár, János, Péter, Márk, Lukács, balján az írástudók, zsidók, Kajafás )
Ének:
Jézus, én bizodalmam
És Megváltóm életemben,
Benned van nyugodalmam.
Nem kell semmitől rettegnem,
Halál nagy éjszakája,
Bár rettentsen fullánkja.
Földi porból vett porom
Végre ismét porba tér meg,
De föltámaszt egykoron
Megváltóm, hogy véle éljek
Végtelen dicsőségben.
Nála lészek mennyégben.
Emeld fel hát lelkedet,
hagyj el minden földi vágyat,
Bízd rá arra szívedet,
Kiből idvességed árad.
Jézusnál tartsd kincsedet,
Légyen Jézusé szíved! ( Ref.ék. 319 )
Szabó László
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!