28. Egy elfeledett könyv

• Történet: Jósiás király: A törvénykönyv megtalálása
• Igehely: 2Királyok 22

A gyermekként trónra kerülő Jósiás történetét is felolvashatjuk válogatott igeversekkel a Bibliából, vagy elmesélhetjük a saját szavainkkal. De segítségül közöljük a Móra Kiadó által kiadott Beszélgető Biblia történetét Jósiás királyról, Miklya Luzsányi Mónika elbeszélésében.

Kép forrása

Egy elfeledett könyv

Mi tennél, ha te lennél a király? Aki az egész országnak parancsol? Olyan törvényeket hozhatnál, amilyet akarsz! Mondjuk, hogy fél évig tartson a téli szünet, másik fél évig pedig a nyári vakáció. Vagy, hogy a gyerekek ingyen kapjanak csokit a boltban. Esetleg, hogy senki se mondhassa nekik, hogy este korán le kell feküdni. Az biztos, hogy egy csomó olyan törvényt hoznál, és egy csomó olyan parancsot adnál ki, amire a felnőttek nem is gondolnak.

Hasonló dolgok történtek Júda királya, Jósiás uralkodása idején. Mert Jósiást még gyerekként, nyolc évesen választották királynak. Tényleg egy csomó olyan dolgot parancsolt meg, ami a felnőtteknek eszükbe sem jutott. Igaz, hogy csak később, amikor már ő sem volt gyerek. Addig is megtanult mindent, amit Istenről tudni kell. És azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Ez akkoriban elég furcsa volt. Mert bizony Izráel népe igencsak elfeledkezett Istenről és a törvényeiről. Egészen más isteneket imádtak. Eszükbe se jutott, hogy mi mindent tett értük Isten. Még az Úr házára, a templomra sem vigyáztak eléggé.

Jósiás ifjúkorától fogva arra készült, hogy valamit szeretne tenni Istenért. De sokáig nem tudta, mit tegyen. Csak gyűlt benne a szégyen.

„Hát, ez így nem mehet tovább! Rendet kell itt tenni!” – gondolta egyszer. Akkor már tizennyolcadik éve uralkodott, és azt látta, hogy az Úr háza egyre csak romlik. Hívatta is a kancellárját, Sáfánt:

– Menj el Hilkijjá főpaphoz, hogy hozzák rendbe a templomot! – adta ki a parancsot. – Dobáljanak ki mindent, ami nem odavaló. Jöjjenek aztán az ácsok és kőművesek. Javítsák ki az omladozó falakat, a megroggyant tetőket, hogy úgy ragyogjon Isten temploma, mint régen.

Sáfán ment, szaladt. Hogyne szaladt volna, hiszen nagyon örült, hogy akad végre egy király, aki gondol Isten házára is, nem csak a saját palotájára. Persze egy ilyen munka nem megy olyan egyszerűen. Gondolj csak bele, nálatok egy nagytakarítás vagy egy lakásfestés milyen sok energiába kerül. És mennyi lom meg szemét bukkan elő, sokszor a legváratlanabb helyekről. Pont így volt a templom rendbetételekor is. De nem csak szemetet találtak. De nem ám!

Mert egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz:

– Nézd csak, mit találtam! Egy törvénykönyvet!

Sáfán kancellár nézte. És Hilkijjá is csak nézte a régi, poros irattekercset. Hiába ő volt a főpap, még soha nem látta Istennek ezt a törvénykönyvét. Sohasem olvasta Isten áldó és fenyegető ígéretét, ami a törvényhez kapcsolódik. Mert a könyv ott porosodott valahol elfeledve a templom sarkában vagy egy régi láda mélyén. Senki sem gondolt rá. Senki sem lapozott bele. És senki sem gondolt arra, hogy komolyan kellene venni Isten parancsolatait.

Sáfán persze azonnal a királyhoz ment:

– Nézd, királyom, mit találtam az Úr házában! – lelkendezett, és neki is felolvasott belőle azonnal. Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, azonnal tudta, hogy Isten most hozzá szól. A bánat jeleként megszaggatta a ruháját. Megértette, hogy bizony Isten üzeneteivel nem sokat foglalkoztak az utóbbi időkben. Majd ezt a parancsot adta a főpapnak és a kancellárnak:

– Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a könyvnek az igéi? Mit üzen nekünk az Úr? Mit mond nekem, és mit az egész népnek? Mert biztos vagyok benne, hogy nagyon haragszik. Hiszen elődeink nem hallgattak ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg, amit Isten parancsolt.

Jósiásnak bizony igaza volt. Isten nagyon haragudott a népére. A szülők is megharagszanak, ha a gyerekük nem fogad szót. Ha rájuk se hederít. Olyankor biztos, hogy büntetés következik. Isten is elhatározta, hogy megbünteti a népét. Ellenséget hoz rájuk, és jól megleckézteti őket.

De látta, hogy Jósiás király őszintén bánkódik. Ezért egy időre elállt a tervétől. Ezt üzente neki egy prófétájával:

– Mivel hallgattál rám, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! Amíg élsz, nem hozok pusztulást rátok.

Jósiás nagyon megijedt. De nem magát féltette, hanem a népet. Össze is hívta az ország lakóit azonnal. Legelőször is felolvasták a törvénykönyv igéit a templomban, hogy mindenki hallja. Megígérték Istennek, hogy ezentúl mindenben hallgatnak rá. Aztán hozzáláttak a nagytakarításhoz. Kidobáltak a templomból, és elégettek mindent, ami a bálványistenek tiszteletére készült. És nemcsak a templomból, hanem a városból is. Rendet tettek az egész országban. Visszaállították a régi istentiszteletet. Páskaünnepet ültek az Úr szabadításának emlékére. Isten megújult temploma így ismét a régi, tiszta fényében ragyogott.

A bejegyzés megtalálható a Segédanyagok/Bibliai lapozgató menüpont alatt, a „Gyerekek a Bibliában” c. sorozatban: https://kateteka.hu/segedanyagok/bibliai-lapozgato/