04. Sámson, a kócos

  • Történet, téma: Sámson születése, a gyermek Sámson
  • Igehely: Bírák 13

 

Sámson gyermekkoráról nem sokat tudunk, ám fogantatása körülményeiről részletesen beszámol a Biblia, illetve arról is határozott képet állít elénk, hogy milyen ifjúvá serdült. A Biblia által meghatározott két pont között nem nehéz elképzelnünk és felvázolnunk Sámson gyermekkori karakterét, aki minden bizonnyal sok mindenben eltért a társaitól. Ez a helyzet ma is ismerős, hiszen sok gyerek szenved attól, hogy a többiek nem fogadják el, hogy csúfolják, ezért szélsőségesen reagál. A gyerek Sámson alakja lehetőséget ad arra, hogy erről a témáról is beszélgessünk a gyerekekkel. Indukciós szövegként a Reformátusok Lapja 2015. novemberi lapszámaiban megjelent történeteket használjuk, amelyek a fantázia segítségével, de bibliai alapon mutatják be Sámson gyermekkorát. Elmeséli: Miklya Luzsányi Mónika. Az illusztráció Damó István grafikája.

 

Egy kócos gyerek

– Na mi van, kócos? Már megint nem fésülködtél? – kiabált Nábál Sámson után. A fiú letette a korsókat, és hátrafordult. Általában elég volt csak összeráncolnia szemöldökét, szertefutottak a csúfolók. Nem csoda, hiszen Sámson fél kézzel földre teperte Penuélt is, aki pedig derék legény volt, s vagy két évvel idősebb a kócos gyereknél. De hiába a két év, Sámson már most jó fejjel magasabb volt nála, és bizony erősebb is. Tudta hát minden gyerek Corában, hogy Sámsonnal nem érdemes kikezdeni. Így csak messziről kiáltoztak utána. Mert azt nem bírták ki, hogy ne csúfolják. Hiszen nem elég, hogy nagy volt és erős, s ha verekedésre került a sor, úgy harcolt, mint egy oroszlán, ráadásul még a haja is derékig ért.

– Nem is vagy te fiú! Hanem inkább lány! Fuss haza a mamádhoz, és kérd meg, hogy fonjon gyöngyöket a hajadba! – kiabálta Nábál is, és Sámsont elöntötte a méreg. Nábál persze azonnal futásnak eredt, de már késő volt. A kócos két ugrással utolérte, és már csépelte is ott, ahol tudta. Nábál visítására kiszaladtak a házból az asszonyok, közöttük Sámson anyja is. Odafutott a verekedőkhöz, és szigorúan utasította a fiát:

– Sámson! Azonnal hagyd abba!

A fiú megszégyenülten porolgatta a ruháját, de az anyja nem hagyta abba a korholást:

– Már megint verekedtél! Miért kell neked mindig kikezdeni a többiekkel?

– Nem is én kezdtem! – védekezett a fiú. – Nábál volt! Ő kezdte!

– Nem is igaz! – kiabálta Nábál fájó tagjait lapogatva. – Ő ugrott rám, és kezdett el csépelni.

– Igen, mert csúfoltál! Azt mondta, hogy lány vagyok!

– Ebből most már elég legyen! – szakította félbe a veszekedést Sámson anyja. – Mindegy, hogy ki kezdte! Nem verekszünk, és kész! – nézett keményen a fia szemébe. – Most pedig indulj haza! Majd otthon számolunk!

Sámson hátrafordult, felemelte a korsókat, és lehajtott fejjel hazabaktatott. De Sámson anyja nem csak a fiával volt szigorú. Odafordult Nábálhoz:

– Te pedig ne merd még egyszer lánynak csúfolni a fiamat!

De akkora odaért Nábál anyja is:

– És? Miért ne csúfolja? Hiszen a te fiadon nevet mindenki az egész faluban! Olyan erős, mint egy bika, és hosszabb a haja, mint a legtöbb lánynak! Ne az én fiamat okold, ha bántják a gyereked, hanem saját magad! Biztos vagyok benne, hogy egyszer le nem vágtad a gyereked haját! Csak nő világba, és még csodálkozol, hogy csúfolják? Milyen anya az ilyen? Aki még a fia haját sem képes levágni?

– Istenfélő! – vetette oda a szót Sámson anyja. – Nagyon jól tudod, miért nem vágom le a fiam haját!

– Hát persze – nevetett gúnyosan Nábál anyja. – Egy angyal mondta neked még a születése előtt!

– Igen! – vágta rá az asszony. – És egyszer még te is hálás leszel, hogy engedelmeskedtem az angyal szavának. És ti is! – fordult a többi asszony felé. – Ti is ünnepelni fogjátok még egyszer a fiamat!

– És mikor? Amikor újra verekedni fog? – kérdezték gúnyosan az asszonyok.

– Nem, hanem amikor megbünteti a filiszteusokat.

Erre aztán kitört a hahotázás:

– A filiszteusokat? Akik vasfegyvereikkel úgy kaszabolják le az ellenséget, mint más a búzát? Akik vaspántos kapukkal védik a városaikat? Közelükbe se fog menni a fiad! Elbújik majd ő is, ha jönnek a filiszteus katonák, csakúgy, mint a többiek.

De Sámson anyja nem hallgatott rájuk. Sarkon fordult, és elindult hazafelé. Mert még számolni valója volt a fiával.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A bejegyzés megtalálható a Segédanyagok/Bibliai lapozgató menüpont alatt, a „Gyerekek a Bibliában” c. sorozatban: https://kateteka.hu/segedanyagok/bibliai-lapozgato/

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .