Pages Navigation Menu

306. Jézus elfogatása

2015. február 26. | Beküldő | Nincs hozzászólás
Kategória: 365 bibliai történet, Újszövetség
SZŰRŐK: , , , , , , , , , , , , ,
, ,

Üzenet —Téma: * Csalás és hazugság az ördög eszközei. * Krisztus példája: készen lenni a szenve­désre. * Szeresd az ellenségedet! Előzmények: Az Úr Jézus tizenegy tanítványával az Olaj­fák hegyére ment. A Gecsemáné-kertben tusakodott imádságban. Tudta, hogy nemsokára kezdődik kínszenvedése. Történet: Júdás Iskáriótes felfegyverzett csapat élén közeledett. Társainak ezt az ismertetőjelet adta: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” Jézus nem menekült, nem próbált elbújni, hanem eléjük ment, s megszólította őket: „Kit kerestek?” „A Názáreti Jézust” — válaszolták. Erre Júdás odalépett, és a megbeszélt jel szerint megcsókolta*. Jézus megkérdezte tőle: „Barátom*, hát ezért jöttél? Csókkal árulod el az Emberfiát?” Júdás nem válaszolt. Jézus a katonákhoz fordult: „Én vagyok (az).” Szavában és fellépésében akkora erő volt, hogy azok „visszatántorodtak és a földre estek”. Jézus újra föltette a kérdést: „Kit kerestek?” „A Názáreti Jézust” — hangzott mostmár kisebb önbizalommal. „Mondtam nektek,...

Tovább olvasom