Szembekötősdi: Az értelem vaktehenet játszik Istennel

Ami Istenből megismerhető, azt Ő nyilvánvalóvá tette. „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” Mégsem ezt teszi, hanem felcseréli Isten dicsőségét „halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával” – így szól Pál apostol diagnózisa az emberről (Róma 1,19–21).

Olyan ez, mint a szembekötősdi. Ezt a játékhasonlatot használta Luther Márton is a Jónás prófétáról írott magyarázatában, aminek címe: „Az értelem vaktehenet játszik Istennel”.

Lucas Cranach: Jónás próféta (1526)

„De hogy ki lenne [Isten], nem tudták; hiszen hogy a názáreti Jézus Krisztus lett volna, azt senki nem tudta kitalálni. Így játszik a józan ész vaktehenet [szembekötősdit] Istennel, és tesz sok melléfogást, és mindig mellétalál, úgy, hogy azt nevezi Istennek, ami nem Isten, és fordítva, nem Istennek nevezi, ami Isten. Amit egyáltalán nem tenne, ha tudná, hogy Isten létezik, vagy tudná, hogy ki vagy mi Isten. Ezért csap csak úgy bele, és ad nevet és isteni tiszteletet, és nevezi Istennek azt, amit gondol, és nem is találja el az igazi Istent, hanem mindenhol az ördögöt vagy a saját véleményét, amit az ördög irányít. Ezért nagyon nagy különbség tudni, hogy egy Isten van, és tudni, hogy ki vagy mi Isten.”

A „vaktehén” vagy szembekötősdi Brueghel: Gyermekjátékok c. képén is feltűnik. A világ minden táján régtől fogva ismert játék lényege mindenütt azonos: „Egy fiúnak vagy leánynak kendővel bekötik a szemét. Ő lesz a macska vagy cica. A többiek sürögnek körülötte, gyakran incselkedve mondogatják: „Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró”, tapsolgatnak, húzogatják a szoknyáját addig, míg valakit sikerül elkapnia és nevén neveznie.” (Néprajzi lexikon)

A magyar néphagyományban is többféle szembekötősdi ismert, címadásuk is változatos: Vasmacska, Vak macska, Vak zsidó, Ádám és Éva, Küldöm a levelem, stb.

VASMACSKA néven jelent meg Kiss Áron játékgyűjteményében (1891) az alábbi játékváltozat:

„Kendővel bekötik egynek a szemét és a körülötte állók tapsikolnak s kiabálják: »Gyertek diót törni! Cziczka van tejfeled? Van kanalad ?« A macska azt mondja: »Van tejfelem, meg kanalam is!« Ekkor a gyermekeket kergeti, s a melyik gyermeket megfogja, az lesz a macska.”

ÁDÁM, ÉVA néven páros szembekötősdi játék található a Megy a gyűrű vándorútra c. gyermekjáték-gyűjteményben (Gondolat, Bp, 1982, 176.o.):

„Választanak egy »Ádámot« és egy »Évát«, s mindkettőnek sállal vagy kendővel bekötik a szemét. Mielőtt a két játékos egymás keresésére indulna, még jól megforgatják őket. Hogy könnyebben tájékozódhassanak, a keresők a következő kérdéseket ismételgetve tudakozódnak egymás holléte felől:
– Ádám, hol vagy?
– Éva, hol vagy?
A keresőket a szétszórtan álló gyerekek igyekeznek rossz irányba téríteni, megtéveszteni. Eléjük állnak, ők is kérdezősködnek, kissé félrehúzódnak, hagyják magukat megfogni, stb.
Ha a keresők egymásra találnak, szemükről leveszik a kendőt, s a játékosok új Ádámot és Évát választanak.”

(Deáki)

CSUKOTT SZEMMEL A LAKÁSBAN – És egy mai fejlesztő gyakorlat, ami az intelligenciát meglepi, próba elé állítja, és más érzékeket is bevon a problémamegoldásba:

„Járkáljunk csukott szemmel a lakásban, tapogatózzunk, keressük az utat a konyhában, szobában. Közben figyeljük, mit érzékelünk, milyennek érezzük a szőnyeget a talpunk alatt, a szoba melyik sarkából árad a virágillat, milyen bútorokat kell kikerülnünk?”

Forrás