Pages Navigation Menu

LOVAK, GÓLYÁK, KOKASOK – mozgásos, erő- és küzdőjátékok

Érdemes tovább pásztázni Id. Pieter Brueghel Gyermekjátékok című képét ismerős és kevésbé ismert játékokat keresve. A kép előterében feltűnő a VESSZŐPARIPA, amit a kisgyerekek boton vagy seprűnyélen lovagolva élvezhetnek, főleg, ha a „jószág” fejet is kap. Találékony apuka vagy anyuka egy-egy szalma- vagy rongycsomóból is könnyen készíthet ló vagy táltosfejet.

A lovagló gyermek fölött GÓLYA VISZI A FIÁT, ami a keretmesétől függetlenül – hogy gólya hozza a babát vagy sem – szintén örökéletű játéknak tűnik, hiszen ötszáz év alatt nem sokat változott. Két nagyobb vagy erősebb gyerek keresztezve összefogott kezükkel ma is könnyen felkaphat egy kisebbet, és cipelheti, majd leejtheti: „Gólya viszi a fiát, elejti a tojását.”

A gólyák fölött komolyabb erőpróbát láthatunk a képen, ami harcias nagyobb fiúk és lányok játéka lehet ma is. A LOVASCSATA a korabeli lovastornákat, lovagi párbajokat utánozta: Két gyerek úgy alkot lovat, hogy az egyik áll, a másik előrehajolva a derekába vagy az övébe kapaszkodik, és az ő hátára ül a lovas. A két mérkőző lovas egy összekötött kötélbe vagy szíjba kapaszkodva próbálja meg a másikat lebillenteni a ló hátáról, vagy áthúzni a földre rajzolt vonalon. Akinek ez sikerül, az a győztes.

Forrás: Pieter Brueghel: Gyermekjátékok, Móra Kiadó, Bp, 1981. – Lukácsy András magyarázataival.

 

Párviadal akkor is játszható, ha nincsenek hozzá olyan sokan. KAKASVIADAL ugyan nem szerepel Brueghel képén, de ez is ott van népi játékaink tárházában, már Kiss Áron játékgyűjteményében is olvashatjuk egyik változatát:

„Két gyermek egymástól három lépésre jobb lábra áll, a ballal meg addig taszítják egymást, míg az egyik legyőzi a másikat. De a bal lábát nem szabad leereszteni.”

További két változat található a Megy a gyűrű vándorútra c. gyűjteményben (Gondolat, Bp, 1982, 126–127.old.):

KOKASOK

„Ketten játsszák. A játékosok fél lábra állnak, kezüket mellükön keresztbe teszik, s testükkel egymásra támadnak. A lábat letenni tilos, cserélni azonban szabad. A játékban az a győztes, akinek ellenfelét sikerül testével úgy meglöknie, hogy az a továbbugráskor a másik lábát is kénytelen letenni a földre.”

 

KAKASVIADAL

„Ketten szokták játszani, de párokat alkotva bármennyien játszhatják. Húznak egy vonalat, s a párban állók egymással szemben leguggolnak úgy, hogy a vonal közöttük legyen. Ezután tenyerüket összeütögetve igyekeznek egymást guggoló helyzetükből kilökni. Közben-közben tenyerüket elkapják az ellenfél ütése elől, illetve támadásra valló mozdulatot tesznek, esetleg szándékosan melléütnek, hogy párjuk – egyensúlyát veszítve – kénytelen legyen kezét a földre tenni. Amelyik játékos a kezére támaszkodik, letérdel vagy leesik, az a vesztes.”

 

Mai küzdő sportjátékaink között is megtaláljuk ezeket az alapjátékokat, tehát a kakaskodás nem ment ki a divatból. Sőt sok új változata van még a különböző húzó-, toló- vagy lökő játékoknak.
Itt egész gyűjteményt találsz ezekből (kép forrása is): Morvay-Sey Kata: Küzdősportok, küzdőjátékok.

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.