Pages Navigation Menu

Jefte fogadalma és győzelme 2 – Áldozat és ünnep

Bírák 11,12–40

 

Áldozat és ünnep

  • Vallástörténet, természeti istenek, kultuszok
  • Intelligencia: természeti, egzisztenciális

 

Égőáldozat? Minek? – mondja a mai ember, ha tudja egyáltalán, mi az. – Hát nem brutális, természetellenes dolog ez? – teszi hozzá, bizonygatva, hogy ő pedig szereti és óvja a természetet.

Pedig a régi korok embere a tiszteletét fejezte ki a természet erőivel szemben, nem hatalmi és uralmi igényeit. Csak a modern ember gondolta úgy, hogy a természetet leigázhatja, igényei szolgálatába állíthatja, aminek meg is lettek a következményei.

Az áldozatban az ember lemond értékeinek, pénzének, idejének egy részéről. A vallásokban olyan szent cselekményről van szó, amelyben az ember Istennek ad valamit tisztelete, hálája kifejezéséül, vagy vétkei miatti engesztelésül. Többnyire állatot, gabonát vagy tömjént égettek el az oltáron, kifejezve azt, hogy a munkájuk eredménye valójában Isten ajándéka. És ők most ebből, hálájuk jeleként visszaadnak valamit Istennek. Az áldozat is ajándék vagy adomány tehát. (Keresztyén bibliai lexikon, I/37)

Az áldozat-bemutatást az ókorban minden nép gyakorolta, kivétel nélkül. Izráel népe istentiszteletében is középponti szerepe volt az áldozati szertartásnak. A bírák korában Jahve tisztelete mellett más törzsi és természeti istenek tisztelete is jelen volt, nemcsak a térségben, hanem az izraeliták között is. Salamon király pl. áldozóhalmot emelt Kemósnak és Moloknak, Móáb és Ammón törzsi isteneinek (1Királyok 11,7).

Az emberáldozat nyomai is a vallási képzetek egymás mellett éléséről tanúskodnak. A törzsi istenek elég követelőzőek voltak: nemcsak a termés legjavát, az első kalászt, gyümölcsöt, ellést kívánták, hanem az ember elsőszülöttjét is. Molok tiszteletére áldozták elsőszülöttjeiket szerte a térségben, ami ellen a mózesi törvény és a próféták is felléptek. Később ezt jelképes szertartásokkal lehetett megváltani: helyettes áldozattal, pénzbeli megváltással, aszketikus életre való felajánlással. (Hahn, 99)

 

Hamvas Béla így ír az áldozatról Láthatatlan történet c. könyvében:

„Ha áldozat nem lenne, az isteni lét az ember számára le lenne zárva. Az áldozat pedig nem egyéb, mint a külön, egyéni, magányos emberi Én levetése. Amikor az ember egyéni Én-je megsemmisül, az áldozat percében, az út az isteni létben szabaddá válik…”

 

Az áldozat az ünnepben válik teljessé. Weöres Sándor: Dob és tánc című verse egy ilyen ősi, archaikus ünnepnek a lenyomata. Nem az emberáldozat nyomát őrzi, hanem az Én levetésének, odaadásának nyomait. Érdemes ezekre figyelni a versben, és közös vagy felelgetős felolvasással ünneppé tenni, ritmikusan, akár ritmuskísérettel is (folytatását megtalálod a címre kattintva):

 

csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény

 

Az Újszövetség mit mond az áldozatról? Krisztus áldozata mit jelent? (Vö. Zsidókhoz írt levél 9,11–14) A keresztény ember áldozata mit jelent? (Vö. Róma 12,1–2)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Bírák kora menüpont alatt: http://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

Hozzászólások

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..