Pages Navigation Menu

Feltámadás történet tojásos dobozban

A gyerekekkel együtt Nagypéntektől követhetjük a feltámadás eseményeit. Sztanevné Rácz Katalin közlése.

 

GYIMÓTHY DÓRA: HÚSVÉT A CSALÁDUNKBAN

Mint édesanya, és így családunk ünnepeinek legfőbb karmestere, sokáig küszködtem azzal, hogy a húsvét legalább halványan visszatükrözze azt a csodát, amit ünnepelünk benne. Unalom és hétköznapiság távol álljon a feltámadás ünneplésétől – hacsak nem akarom, hogy a gyermekeim ne higgyenek benne!

Négy kíváncsi és érzékeny gyermekem van (mire ezt a cikket olvassátok, már remélem, öten lesznek), úgyhogy fel kellett kötnöm a gatyámat (szoknyámat). Elszántságomat tükrözi, hogy ami ötletet csak hallottam, én nem voltam rest, mindent kipróbáltam – amelyek aztán nálunk erre-arra alakultak – és úgy érzem, jó úton járunk, mert nagyon megszerettük a Húsvétot.

Pedig böjttel kezdjük. Tudom, hogy nem valami népszerű szokás ez a köreinkben, de mi mindenkinek ajánljuk. Igen, még gyerekekkel is. Mi azt tűztük ki, hogy negyven napig egyszerűen, hús és édesség nélkül étkezünk. Most visszafogom magam, hogy ennek hasznosságáról áradozzak, csak azt emelem ki, hogy így az ember szinte számolja a napokat az ünnepig, minden ízünkben érezzük, hogy valami nagyszerű dolog közeledik felénk! Ám ennek a böjtnek is a csúcsa a nagypéntek, ami már csak kenyeret és vizet jelent – és higgyétek el, a gyerekek egész évben emlegetik és várják ezt a napot!

Mert nagypénteken kerül elő a Húsvéti történeti doboz .
Ezt a remek kincsesládát Bethtől (Beth Van Bebber, szolgálatunk vezető munkatársa; bemutatkozását a 2007. októberi hírlevelünkben olvashattátok – a szerk.) vettem át, majd magam is bővítettem rajta. A ládikában (ami jelen esetben egy átalakított tojásosdoboz) kis zsákok lapulnak, azokban pedig egy-egy ige és egy-egy jelképszerű, apró tárgyacska, amelyek végigkalauzolnak a szenvedéstörténet és a feltámadás mozzanatain. No de a kincsesládáért küzdeni is kell!

 

Feltámadás történet dobozA feltámadás történet doboz egyik változata

 

A gyerekek nagyon szeretnek kutatni és felfedezni. Én már annyi térképet rajzoltam a kertünkről és a házunkról, hogy fejből is elég jól megy, de azért egy sikerültebb darabot eltettem mintának, mert nagypéntek hajnalban négy újabb térképet kell készítenem (idén, remélem, ötöt), majd ásóval, létrával, tollal felszerelkezve nekiindulok birtokunknak, hogy a zsákocskákat elrejtsem. A toll azért kell, hogy minden egyes rejtekhelyet jelöljek a térképeken. De nem véletlenül készül négy (öt) térkép: minden gyerek csak a saját térképe alapján keresheti azt a néhány zsákot, ami neki lett szánva. Így nem vehetik el a másik sikereit az ügyesebbek vagy szerencsésebbek, nincs versengés, sőt, mindannyiuknak a koruk számára szabott nehézségi szint jut. Tavaly a nagyfiamnak már lexikont is kellett használnia a megoldásokhoz. Mindez elég sok időt és tervezést igényel, de megéri. (Bár még a körültekintő tervezés mellett is be szoktak csúszni bakik – egy odúba rejtett zsák miatt majdnem szét kellett fűrészelnünk a cseresznyefánkat, egy kerítés közelében elásott zsákot pedig a szomszéd kakasa talált meg előbb, mint Borsa fiam – roppant nagy volt a csalódás.)   Ha ezzel kész vagyok, a térképeket “antikolom” (kicsit megfüstölöm), lepecsételem, és azokat is, meg a dobozt is elrejtem. Ezeknek a lelőhelyéhez valamilyen bibliai rejtvényt, fejtörőt készítek – ám tartsatok mániákusnak, de az enyéim szeretik a kihívást! Mindennek pedig el kell készülnie, mielőtt a csemeték felébrednek, mert utána már semmit sem tudok észrevétlenül tenni.

A reggelire úgysem kell sok időt szánni (kenyérrel és vízzel nem tart az sokáig), valamikor délelőtt pedig indulhat a kutatás ! Míg ők lázasan dolgoznak, én a kerti tűzhelyen tüzet rakok, és figyelem küzdelmüket. Mikor minden zsákocska megkerül, sorba tesszük őket, körbe üljük, és egyenként kinyitogatjuk azokat. Mindegyiket a megtalálója bonthatja ki, olvashatja el (ha tudja). De azért mindenki kézbe veszi, ami benne van, körbeadjuk, mindenki megtapogatja, kicsit beszélgetünk róla. Még a legkisebb is “kézbe veheti az evangéliumot”, jól megforgatja apró ujjaival.

Először vidáman indul a történet, de aztán egyre komorabb lesz, és a gyerekek ezt nagyon jól érzik. Az elején, a 2. zsákocskánál még jókedvűen osztják el és ropogtatják el az utolsó vacsorára emlékeztető maceszt, de a 7. zsáknál, a tövisnél már mindannyian meg vagyunk illetődve, a 8. zsákban lévő szögek érintése pedig igencsak megpróbálja az érzékenységünket.

Legtöbbször jól tudják, mi lesz a tojásban, de jót szoktam mulatni, hogy a feltámadásról szóló zsákocska előtt mindig tanakodnak: “Nem emlékszem ebben mi van, te emlékszel?” És mikor kinyitjuk, csodálkoznak: “Hát persze, nincs benne semmi!” És elárulom, én minden évben katarzist élek át, mikor kinyitjuk, és nincs benne semmi! Mert Krisztus nincs a sírban!

Az utolsó zsákból pedig nálunk az ígéret jön ki, hogy mindig velünk lesz!

Mire végigjárjuk a történetet, és a zsákok szépen visszakerülnek a dobozba, a tűz már elcsitult, és az előzőleg bekevert kovásztalan (vagyis élesztő nélküli) kenyértésztát megsütjük egy forró kövön vagy grillrácson. Magában esszük, szőlőlevet iszunk hozzá, és tovább beszélgetünk arról, ami akkor régen történt, és így tulajdonképpen úrvacsorázunk .
Másnap, nagyszombat estéjén elkészítjük a feltámadás sütit (receptet lásd a hírlevél végén), s mikor lezárjuk a sütőt, a gyerekek székeket húznak mellé, és eltökélten odaülnek, hogy őrt álljanak (illetve aludjanak) mellette. Húsvét napja pedig úgy kezdődik, hogy meglessük a napfelkeltét (ez még csak a legnagyobbiknak sikerült), és énekelünk. Mert csodálatos Urunk van, akiből minél többet látunk meg, annál inkább akarjuk ünnepelni Őt!

BETH 9 DARABOS FELTÁMADÁS-TÖRTÉNET DOBOZA:

 

Kellékek:

1 tojásosdoboz
kis darab szappan
spray festék
kis darab piros anyag
üveges decor festék
Feltámadás történet üzenet
0,5 m szalag
kis kereszt és szögek
10 db kis zacskó (kb. 6×8 cm)
kis darab fehér anyag
ragasztó
2 kocka
3 ezüst pénz

kis pohár
nyitható műanyag tojás (pl. Kindertojás)
kötél

 

GYIMÓTHYÉK 15 DARABOS VÁLTOZATA:

Faág

“Odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették a felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette a felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: “Hozsánna   Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: “Ki ez?” (Mt:21:7-10)

Jézus sok csodás tette és tanítása kíváncsivá tette az embereket, és most Izrael nagy ünnepére, a páskára készülődve sokan várták, hogy láthassák Őt. Jézus egy fiatal szamáron jelent meg, ami az alázat, a béke és a királyi származás jele volt. A sokaság nagy örömmel köszöntötte Őt, mint új királyukat, de Jézus tudta, hogy ezzel útjának legnehezebb része kezdődött el.

A következő héten minden, amit tett és mondott – különös és felkavaró dolgok, mint a kereskedők kizavarása a templomból, a vallási vezetők leleplezése, a szombaton történő gyógyítás, annak hirdetése, hogy az Isten az Ő Édesapja – azért volt, hogy elgondolkoztassa az embereket azzal kapcsolatban, hogy mit is gondolnak Őróla. “Ki ez?” – kérdezték az akkoriak, és most számunkra is ez a kérdés: kinek tartom Jézust? Valóban Ő az Isten Fia?

Ezüst pénz

“Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és így szólt: “Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.” (Mt 26 .14-16)

Nem tudjuk, miért árulta el Júdás a mesterét, akivel már évek óta olyan szoros közösségben volt, mint csak a legjobb barátok: talán türelmetlen volt, hogy Jézus mikor győzi már le minden ellenfelét, hogy igazi király lehessen, vagy talán csalódott benne. Valószínűleg maga sem tudta eldönteni, ki számára Jézus. Harminc ezüstért adta fel Őt, ami kb. egy rabszolga ára volt akkor.

Kenyér

“Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki: a Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.” A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.” (Mt 26: 18-19)

Jézus számára a tanítványai nagyon fontosak és kedvesek voltak; mielőtt Ő az Atyjához készült, egy meghitt beszélgetést tartogatott a számukra, ezért egy olyan házba vitte őket, ahol tudta, nem fogják keresni Őt, zavartalanul együtt lehetnek. Titkokat és ígéreteket mondott el nekik, és megmutatta, hogy ahogy a kenyér szakad és törik, hogy megehessék, úgy törik meg az Ő teste is, és szakad meg az Ő élete is, hogy a miénk lehessen; és ahogy az ital kiömlik, hogy megihassák, úgy ömlik ki majd az Ő vére is, hogy mi élhessünk. A tanítványokra bízta, hogy erre az utolsó, közösen elköltött vacsorára mindig emlékezzenek.

Kehely

“Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: “Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” (Mt:26:39)

Júdás már a vacsora közben otthagyta őket, a vacsora után pedig Jézus a Gecsemáné kertbe vezette a többieket, ahol valószínűleg máskor is töltötték már az éjszakát, tehát Júdás is tudhatta, hogy itt majd megtalálhatja őket.

Jézus tisztán látta, hogy minek kell megtörténnie, tudta, hogy sokkal több fizikai fájdalomban lesz része, mint amit bármelyikünk is el tud képzelni. Egyben érezte az elárultság és az elutasítás fájdalmát is. Átjárta a szomorúság és a félelem. De tudta, mi az Apja akarata, és nem akart másnak engedni.

Kötél
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.” (Mt:27:1-2)

Júdás valóban megtalálta Mesterét a kertben, ahová sok, bottal és karddal felfegyverzett embert vezetett, akik a főpap, Kajafás és a nagytanács elé vitték Jézust.

Bár Jézus nem tett semmi rosszat, a Szanhedrin egész éjjel vallatta Őt, és olyan embereket állított ki vele szemben, akik hazugságokat mondtak róla. Végül kimondták rá, hogy Istent káromolta (megvetette), és ez alapján, kora reggel a vezetők meghozták azt a határozatot, amelyet már előre eldöntöttek: Jézusnak meg kell halnia.

Nekik azonban nem volt joguk rá, hogy kivégezzenek valakit, ez a rajtuk uralkodó rómaiak hatáskörébe tartozott.

Szappan

“Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: “Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” Az egész nép így kiáltott: “Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.” (Mt:27:24-26)

Pilátus számára nyilvánvaló volt, hogy Jézus ártatlan, szívesen el is engedte volna őt, de fontosabb volt a számára, hogy a város – ahová az ünnep miatt mindenfelől sokan érkeztek, és nagy volt a tömeg – nyugodt maradjon.

A megkorbácsoltatás olyan szokás volt, amelytől maradandóan meg is bénulhatott az ember. Bőrt és kötelet használtak a korbácsoláshoz, amiknek a végén üveg-, kő- vagy fémdarabok voltak. A zsidóknak volt egy törvényük, miszerint csak 39 ütést mérhettek valakire, úgy tartották, hogy negyven ütés már halált okoz. A rómaiaknál azonban nem volt törvény, addig ütöttek valakit, amíg már nem bírta.

Vörös szövetdarab, tövis
Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: “Üdvözlégy zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.” (Mt:27:28-30)

A katonák számára a kegyetlenkedés játék és kellemes időtöltés volt. Jézus ennek is kitette magát.

Szögek
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.” (Mt. 27: 31.32 )

Különböző kereszteket használtak a történelem során. Voltak egyszerű póznák, és + alakúak is. A vesztőhely a városon kívül volt – Golgotának, azaz Koponya-hegynek nevezték – az elítéltnek odáig magának kellett cipelnie a maga keresztjét. Jézusnak a háta mögött lévő kínzások miatt erre már nem maradt elegendő ereje. A katonáknak azonban joguk volt bárkit az izraeliek közül megállítani, és arra kényszeríteni, hogy egy bizonyos távolságra elvigyen számukra valamilyen terhet.

Kocka

Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték.” (Mt:27:35-36)

Mindenki, aki ott volt, azt láthatta, hogy szörnyűséges dolgok esnek meg Jézussal: értelmetlenül és feleslegesen alázzák meg ezt a korábban tisztelt tanítót. Nem vették észre, hogy olyan dolgok esnek meg Jézussal, amiket már több száz éve megjövendöltek, jelezve, hogy Isten milyen régóta tervezi és készíti az Ő Fiának az útját. Jézus lemeztelenítése, a ruháin való osztozkodás is ilyen jel volt.

Kereszt, korona

“Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: “Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és mi hiszünk benne!” (Mt:27:41-42)

Jézus minden bizonnyal élete legnagyobb kísértésével találkozott itt. Gúnyként száll felé a kihívó mondat: “szálljon le a keresztről!” Még azt is hozzáteszik, hogy akkor hinnének benne. Valószínűleg senki sem számolt azzal, hogy valóban lenne rá hatalma. Jézus azonban megtehette volna: szeme egyetlen villanására angyalok hadai jöttek volna szolgálni neki, és szabadították volna ki. De Ő tudta, hogy miért jött, és azt az utat, amelyre oly félelemmel, de még nagyobb elszántsággal lépett rá, mindenképpen végig akarta járni.

Azzal, hogy ilyen hatalom birtokában is a kereszten maradt, bizonyította erejét – látszólagos veresége valójában győzelem volt: igazán Király lett.

Fekete lap, zsoltártekercs
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: “Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (?) Jézus pedig ismét hangosan fölkiáltott, és kilehelte a lelkét.” (Mt:27:45-46,50)

A fizikai kimerültség és fájdalom, az elutasítás és megalázottság érzése roppant erővel nehezedett Jézusra – mindannyiunk bűne az Ő vállán volt akkor. A bűn elválasztja az embert Istentől, Jézus is ezt élte át: annyira szenvedett, hogy úgy érezte, magára maradt, Isten elhagyta Őt. Ezt pedig Ő nem tudta elviselni, élni sem tudott tovább. Feladatát befejezte: felnézett az égre, és így kiáltott: “Elvégeztetett!”

Édesapja némán gyászol: sötétséget küld a földre.

Amikor a katonák Jézushoz léptek, hogy szokás szerint eltörjék a lábát, és így gyorsítsák meg a kivégzést, látták, hogy nála erre már nincs szükség, és így csak egy lándzsát döftek az oldalába. Víz és vér folyt ki onnan: Krisztus valóban halott volt!

Fehér anyag
Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.” (Mt:27:58-60)

Elkészítették a testet a temetéshez. Gyolcsba tekerték, és bekenték mirha és aloé keverékével. Ez kb. 35 kg-ot nyomott. Egy különálló anyaggal betekerték a fejét, és elhelyezték egy kősírban.


Pilátus azonban ezt válaszolta: “Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!” Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.”
(Mt:27:65-66)

A farizeusok még mindig tartottak attól, hogy valami történni fog: emlékeztek rá, hogy Jézus azt ígérte, a harmadik napon feltámad, és visszatér. Bizonyára nem merték volna bevallani, hogy ettől félnek, azt mondták hát Pilátusnak, hogy talán a tanítványai akarják majd ellopni a testet.

A sír bejáratát eltakaró nagy követ lepecsételték: egyik oldalról kifeszítettek egy kötelet a kő körül a másik oldaláig. Erre egy agyag pecsétet helyeztek el. Ez annyit jelentett, hogy senki nem zavarhatta a sírt. Aki feltörte a pecsétet, halállal lakolhatott.

Katonákat is rendeltek oda, hogy őrt álljanak a sírnál. Ezek vagy római, vagy a Templomban szolgáló katonák voltak. Bármelyikük is, képzettek és fegyelmezettek kellettek hogy legyenek. A büntetés, ha elaludtak volna az őrségben, számukra is halál lehetett volna.

Vasárnap három asszony jött a sírhoz, és íme itt van, amit találtak:

Üres tojás
Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: “Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.”
(Mt:28:5-6)

Az asszonyok az elmúlt napok emlékétől szomorúan, a katonák és a nagy kő miatt aggodalmasan közeledtek a sírhoz. Azt hitték, Jézus teste várja ott őket, de AZ NEM VOLT OTT! A kő el volt hengerítve, a katonák már elfutottak, a sír pedig üres volt, mert Jézus feltámadt!

Krisztus üres sírja az, ami többé teszi mindezt egy szép történetnél. Ha Jézus meghalt volna értünk, de benne maradt volna a sírban, olyan lett volna csak, mint a múltbeli hősök, akikre jó emlékezni, de segíteni nem tudnak már. Jézus azonban nem csak meghalt értünk, hanem fel is támadt.

Emlékezz arra, amit az elején mondtam: Krisztus élete – és most már hozzátehetjük: halála – arra bíztatta az embereket, hogy eldöntsék, kinek tartják Őt. Ugyanez igaz ránk is: el kell döntenem, hogy kinek tartom Jézust: egy szép mese hősének? Egy valaha élt nagyszerű embernek és mártírnak? Vagy valóban Isten Fia Ő, aki most is él?

Jegygyűrű
“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön (?) és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt:28:18,20)

Jézusnak nem csupán a teste tűnt el a sírból, hanem azután sok embernek megmutatta magát, mint élő Úr. A tanítványaival együtt evett, ivott, beszélgetett. Mielőtt felment a mennybe, erős szövetséget kötött velük, hogy mindig velük lesz, és sohasem fogja elhagyni őket: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez az ígéret ma is ugyanolyan erősen áll, ezért számunkra sem elérhetetlen csoda, hogy Jézussal találkozzunk, sőt hogy szövetségben legyünk vele és bízhassunk benne: életünk minden napján velünk van!

 

Néhány gondolat a húsvéti történet dobozhoz:

  • Látnod kell, hogy minden ember számára mennyire fontos, hogy ismerje és értse, mit tett érte Jézus. Senki sem túl kicsi és senki sem hallotta már túl sokszor az evangéliumot ahhoz, hogy kinyisd számára a dobozt, és felidézzétek a passió és a feltámadás történetét!
  • Tervezd meg az alkalom menetét és légkörét! Jó bevezető játék az elrejtett tojások megkeresése, de figyelj rá, hogy ne a versengés, hanem a felderítés izgalma uralkodjon!
  • Sose indulj neki az alkalomnak készületlenül! Bármilyen ismert is előtted a történet, imádkozz és gondold át, mit fogsz mondani. Ebben segítséget nyújthat az általunk lejegyzett szöveg.
  • Ne prédikálj túl sokat! Hagyd, hogy elsősorban a kis tárgyak és az Ige beszéljen!
    Jó célkitűzés lehet, ha hozzáfűzött mondanivalóddal csupán azt akarod megmutatni, hogy az egyes történések hogyan illeszkednek egymáshoz, hogyan lesz az egész egy történet.
  • Beszélj egyszerű szavakkal! Nem a te feladatod, hogy érzékletesen eléjük fesd, és hallgatóidra terheld, milyen borzalmas volt, amin Krisztus átment.
  • Figyelj rá, hogy mindenki kézbe vehesse a kis emlékeztető tárgyat! Ne kelljen sietni! (A tervezésnél számolj vele, hogy a zsákocskák kinyitása, rendezgetése is időt vesz el.) Nem baj, ha csönd van, de az is jó, ha kérdezgetnek, beszélgetnek.
  • Ahogy fontos a ráhangolódás, az is fontos, hogy megtervezd, utána mit fogtok csinálni. A mi családunkban “bevált”, hogy tüzet rakunk, és felforrósított kövön (grillrácson is lehet) kovásztalan (élesztő nélküli) kenyeret sütünk. Ez alatt mocoroghatnak a gyerekek, de mégis ott maradnak és beszélgetünk. Majd a kenyérhez vizet vagy szőlőlét iszunk. Tulajdonképpen úrvacsorázunk.

 

Miből készítettük (csak azt, ami magyarázatra szorul) ?

  • Pálmaág – frissen szedtük a kertben a sövényről
  • Ezüst pénz – két pénzre emlékeztető mintájú gomb között (farmereken van ilyen) nyomkodtunk ki agyagkorongokat, majd kiégetés után ezüstre fújtuk.
  • Kenyér – frissen tettük bele (ha akad, lehet maceszt is)
  • Kehely – agyagból formáztuk – mint az ezüstpénzt, ezt is lehet süthető gyurmából. Olykor lehet kapni hobbiboltban apró fakelyhet.
  • Kötél – megcsomózott spárga.
  • Szappan – nagyobb darabból faragtuk ki.
  • Kereszt, korona – a keresztet gallyakból ragasztottuk és kötöztük, a koronát aranypapírból vágtuk ki, de akadhat gyermekünk apróságokkal teli játékosfiókjában is.
  • Fekete lap, zsoltártekercs – az egyszerű fekete lapot csak ki kellett vágni, a zsoltártekercshez merített papírból (bármilyen, kicsit barnás papírból szép lesz) téptünk apró darabot, széleire szép gallyakat ragasztottunk, és kicsit besodortuk. A rákerült szöveg: “Éli, éli, lamá sabaktáni”.
  • Kő – “sziklaszerűt” kerestünk.
  • Jegygyűrű – sokat vívódtunk, lehet, hogy te találsz jobb jelképet. Vehetsz bizsut, vagy beleteheted esetleg a sajátodat is.

 

HÚSVÉTI TÖRTÉNET – FELTÁMADÁS SÜTI

Íme egy szemléletes recept a VALÓDI húsvéti történet megtanításához, ahhoz, hogy az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, nem halott, hanem feltámadt; és mi a feltámadt Megváltót szolgáljuk.
Ez a tevékenység remek befejezése lehet egy családi vagy egy gyülekezeti áhítatnak. A Vasárnapi Iskolában is ki lehet adni “házi feladatnak” a   szülőknek. Természetesen a nagyszülők is elkészíthetik a süteményt unokáikkal!

 

Hozzávalók:

1 csésze (150 g) dió
1 teáskanál ecet
3 tojás fehérje
egy csipet só
1 csésze (200g) cukor
1 fakanál
1 kicsi erős zacskó
cellux
mixer gép
Biblia

 

Elkészítés:
(Húsvét előestéjén, szombaton.)

  1. Kapcsold be a sütőt, és melegítsd elő 150 °C-ra!

Ez nagyon fontos, ne várj vele amíg a recept feléhez érsz!

 

  1. Tedd be a diót a zacskóba, és kérd meg a gyerekeket, hogy törjék apró darabokra a fakanállal!

Magyarázd meg, hogy miután Jézust letartóztatták a római katonák, megverték.

Olvasd fel a János ev:19:1-3-at!

 

  1. Szagoltasd meg mindegyik gyerekkel az ecetet. Tégy egy teáskanál ecetet a keverőtálba.

Magyarázd el, hogy amikor Jézus szomjazott   a kereszten, ecetet adtak neki inni.

Olvasd fel a János ev:19:28-30-at!

 

  1. Add a tojásfehérjéket az ecethez!

A tojás az új életet jelképezi. Magyarázd el, hogy Jézus odaadta az ő életét, hogy egy új életet adjon nekünk.

Olvasd fel a János ev:10:10-11-et!

 

  1. Szórj egy kevés sót minden gyerek tenyerébe! Kóstolják meg és szórják a maradékot a tálba!

Magyarázd el, hogy a sós könnyek Jézus követőié, a keserűség pedig a mi saját bűnünk.

Olvasd fel a Lukács ev:23:27-et!

 

  1. Eddig a tál tartalma nem túl étvágygerjesztő. Add hozzá az egy csésze cukrot!

Magyarázd meg, hogy a történet édes része, hogy Jézus meghalt, mert szeretett bennünket. Ő azt akarta, hogy megismerjük és hozzátartozzunk.

Olvasd fel a Zsoltárok:34:8-at és a János ev:3:16Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül! -ot!

 

  1. Fogd a mixert, és magas fokozaton 12-15 percig verd fel, míg teljesen össze nem áll!

Magyarázd meg, hogy a fehér szín a tisztaságot jelzi. Isten látja a bűneinket, és Jézus által tisztít meg.

Olvasd fel Ézsaiás:1:18-at és a János ev:3:13-at!

 

  1. Óvatosan keverd hozzá az összetört diót! Teáskanállal adagold ki sütőpapírra.

Magyarázd el, hogy minden kupac egy-egy követ jelképez Jézus sziklasírjában, ahova a testét helyezték.

Olvasd fel a Máté ev:27:57-60-at!

 

  1. Tedd be a tepsit az előmelegített sütőbe, csukd be az ajtót! ZÁRD EL A SÜTŐT!

Adj minden gyereknek egy darab celluxot, és ezzel “pecsételjék le” a sütő ajtaját. Magyarázd el, hogy Jézus sírját is lepecsételték.

Olvasd fel a   Máté ev:27:65-66-at!

 

IRÁNY AZ ÁGY!

 

Magyarázd el, hogy ha egész éjjel szomorkodnak, hogy a süti a sütőben maradt, az hasonló ahhoz, hogy Jézus követői is nagyon szomorúak voltak, amikor a sír bezárult, Jézus teste pedig bent maradt.

Olvasd fel a János ev:16:20-22 -t!

 

Húsvét vasárnapjának reggelén nyisd ki a sütőt, és adj minden gyereknek egy sütit. Valószínűleg megrepedt a felszín egy kis darabon, és látszik, hogy a süti üreges!

Jézus követői is azon csodálkoztak, hogy a lepecsételt sír nyitva van és teljesen üres.

Olvasd fel a Máté ev:28:1-9-et!


Hogyan készíthető el a Feltámadás süti gyerekeitek barátaival?

Hívjátok el a gyerekek barátait szombat estére hozzátok. Készítsétek el a sütit sütésre kész állapotig, telefonáljatok haza a szüleiknek, hogy kapcsolják be a sütőt, és vigyétek haza a gyerekeket a sütivel és a reggeli igével együtt. Így mindannyian külön-külön, de mégis együtt élvezhetitek reggel a kész sütit és a befejező történetet.

Így csak egy konyhát kell kitakarítani és a szüleik is kapnak egy csendes estét.

 

Hogyan segíthetnek a nagyszülők a Feltámadás Süti elkészítésében?

Lehet, hogy az unokáitok nincsenek veletek Húsvét reggelén, de egy településen laktok. Ezt tehetitek, ha az unokák este nálatok vannak, de a szüleik húsvét reggelre hazaviszik őket: Készítsétek el az utolsó lépésig a sütit a gyerekekkel és küldjétek velük haza húsvét előestéjén. Ők hazaviszik a reggeli igével és a történettel együtt, és otthon berakják a sütőbe.

Várjuk visszajelzéseiteket, ötleteiteket!
Elérhetőségünk: anyaiszivek@gmail.com

A Hearts at Home szervezet amerikai honlapja: http://www.hearts-at-home.org

Ezt a hírlevelet 235 levelezési listatagnak küldtük ki.

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.