Korcsoport: kiskamaszok, 10-14 év
Ajánlott létszám: 10-12 fő
Fejlesztési terület: önismeret, memória, együttműködés
1. Önismereti „címer”
Eszköz: írószer, írólap
A játék résztvevői kapnak egy kettévágott írólapot, s egy írószert. Az írólap egyik oldalára ráírják a keresztnevüket, vagy azt a becenevet, ahogy szólíttatni szeretnék magukat. A másik oldalt 4 „címermezőre” osztják egy függőleges és egy vízszintes egyenessel. A 4 üres részre felrajzolnak stilizálva, jelzésértékűen 4 rájuk jellemző tárgyat, tevékenységet. (Legjobb,ha erre az önálló munkára időkeretet adunk.) Amikor mindenki készen van, egyenként bemutatják a saját „címerüket”. (Ha nem ismerik jól egymást, akkor a nevüket is megmondják.) Kb. így: „Márti vagyok. A címeremben egy pingpongütő + labda van, mert ez a kedvenc sportom. A másik részben egy cica látható, mert szeretem a macskákat. A 3.rajzom egy gitár, mert szeretnék megtanulni játszani rajta. A negyedik ábra egy mobiltelefon: ez mindig velem van, fontos ismertetőm.” A csoport figyel, s mindenki próbálja megjegyezni, kire mi jellemző. Ha mindenkit végighallgattunk, beszedjük a rajzokat, s összekeverjük, mintha kártya lenne. Mindenki húz egyet. Ha azt az oldalát látja, amin a név van, pl.: Márti, akkor megpróbálja elsorolni a Márti által elmondott karakterjegyeket. Ha azt az oldalát látja, amin a rajzok, ábrák vannak, akkor a keresztnév kitalálásával adós. Pl.: „Látok egy könyvet,egy focit,egy kerékpárt és egy autót. Ez Tamás. Ő szeret focizni, bringázni, olvasni, s autóversenyző szeretne lenni.”
Többször is keverhetünk, s oszthatunk: annál jobban megismerjük egymást.
Megőrizhetjük a „kártyákat”, s 2-3 hónap múlva újra játszható. (Lesz, aki „korrigálja” a címerét.)
2. Bátorító SMS
Kellék: írószer, papírlap
Kis névkártyákat készítünk. Mindenki húz egyet. Feladat: a kihúzott névre írj bátorító SMS-t a társadnak. Felhasználhatsz 160 karaktert.
Ez a játék akkor működik jól, ha a csoport tagjai korábbról ismerik egymást.
Pl.: „Peti! Ne félj az idén a töritől, segíteni fogok Neked! Bátran vállalj szereplést, szépen hegedülsz már!”
A kis üzeneteket összeszedjük, s kiosztjuk a „címzetteknek”, akik elolvasva megpróbálják kitalálni, ki volt a szimpatikus „feladó”.
3. Igaz és hamis állítások önmagamról
(Ez a játék is régi ismerősök között élvezhető a legjobban.)
Kellék: papír és írószer.
Mindenki a kapott papírra ír önmagáról 3 igaz és 1 hamis állítást. A hamis állítás nem „háryjános-szerű”, hanem életszerű legyen. Pl:. 1. szívesen kuktálkodom a konyhában, 2. szeretek rajzolni, 3. félek a kutyáktól, 4. szeretek úszni.
Felolvassuk a kis fogalmazványokat, s próbára tesszük társainkat, mennyire ismernek: meglelik-e, melyik állítás a hamis. Pl.: nem is tudok úszni.
4. Vakszobrász
Kellék: székek, kendő a szem bekötéséhez
Négyes csoportokban játsszuk. A négy főből egynek bekötjük a szemét, kettőből „szobor” lesz, egy pedig a szobrász. A szobrász a két főből konstruál egy szobrot. Odavezeti a „vak szobrászt”, aki megpróbálja kézzel „letapintani” a szobor körvonalait. Erre kap 1 percet. Utána a szobrokat alakítók felállnak, a kendő lekerül, s az immár „látó”, de az előbb még „vak” szobrász újracsinálja az emlékezetéből felidézett „szobrot.”
Úgy a szerencsés, ha a játékot többször megismételjük, s a szerepek váltakoznak.
Ügyeljünk arra, hogy kizárjuk a bizalmas „tapogatózást”.
Közzéteszi: Farkas Ferencné Pásztor Ilona
- Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
- Valamint:
- a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, on-line és/vagy nyomtatásban publikálható.
Kép forrása
Kép forrása