* Jézus Isten Fia.
* Az emberekben való gyönyörködés csak Jézus Krisztus által lehetséges.
* Jézus magára vette övéi bűneit.
Előzmények:
Keresztelő János elkezdte munkáját, mint Krisztus előfutára. Sokakat megkeresztelt „a megtérés keresztségével a bűnök bocsánatára.” Néhány pap és lévita, kérdésükre válaszul, meghallhatta, hogy nem ő a Krisztus, aki már közöttük áll.
Történet:
Jézus Galileából Betániába (Károli: Béthabarába), a Jordán túlsó partjára ment. Keresztelő János ott prédikált, és megkeresztelte azokat, akik megtértek. Jézus azért jött Jánoshoz, hogy keresztelje meg Őt. János azonban vonakodott ezt megtenni, és azt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” János tudta, hogy Jézus a Krisztus. Az Üdvözítő nem ismer bűnt. Jézusnak tehát nem volt szüksége, hogy alávesse magát a megtérés keresztségének a bűnök bocsánatára! János tudta, hogy ő viszont bűnös ember. Tehát inkább neki lett volna szüksége arra, hogy Jézus megkeresztelje.
De nem, Jézus azt válaszolja: „Engedj most, mert ez illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Jézus oly mélyen megalázta magát, hogy meg akart keresztelkedni, mintha bűnös ember volna.
Ő mindenben hasonló akart lenni hozzánk. Az Isten Fia azért akarta, hogy megkereszteljék, hogy így tartsa meg, „töltse be” a törvényt, az igazságot. Jézus ugyanis, mint minden zsidó férfi, „törvény alatt lett”, hogy a „törvény fia” (Bar-Mitsva) legyen. Ez „illett” hozzá, azaz számára mind kötelesség, mind szükség volt, hogy János megkeresztelje.
Hogy kívánságát tudtul adta, Jézus megbecsülte János tisztségét. A Próféta megbecsülte a prófétát!
Azzal, hogy megkeresztelkedett, Krisztus a szent keresztséget szent sákramentummá tette, „mint a bűnök lemosásának jelét és pecsétjét”.
János elfogadta Jézus válaszát: „Akkor engedett neki.” Most János a szolga, és engedelmesen teszi, amit Mestere parancsol neki.
Azt olvassuk, hogy Jézus a megkeresztelkedés után „azonnal kijött a vízből”. Jézusnak nem kellett a megkeresztelése után bűnt vallani, mint a többi megkereszteltnek, és kérdezni sem, hogy mit tegyen, ahogy azt a vámszedők és katonák tették. Neki nem kellett megtérnie! Ő tudta, mit tegyen, miért jött.
Jézus azzal, hogy megkeresztelkedett, megkezdte közbenjárói munkáját. Azzal, hogy az emberekhez hasonló lett, hogy magára vegye bűneiket, közbenjár övéiért az Atyjánál.
A bűnök lemosásának a szimbólumával, a keresztséggel kezdődik Jézus közbenjárói munkája. Megkeresztelkedésével vállalni akarta annak a látszatát, hogy ő is bűnös. Ezzel megmutatta, hogy magára akarja venni övéinek minden bűnét. Ilyen mélyen megalázta magát értünk az Isten Fia! Ő, Jézus, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét (Jn 1,29).
Közvetlenül azután, hogy kijött a partra, imádkozott Atyjához. Akkor megnyílt az ég, és János látta*, hogy „Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll”. (Figyeljük meg, hogy „ő”, János az, aki látta. Tehát a körülötte állók valószínűleg nem.) A Szentlélek testi alakban, mint galamb jött. Galamb hozta hírül az özönvíz után Nóénak és családjának, hogy a föld már megszikkadt, és ismét lehet rajta lakni. A galamb az olajfaággal még most is a béke szimbóluma. Ahogy Isten az özönvíz után új életet adott, úgy jött itt a Szentlélek, hogy bejelentse, Krisztus eljövetelével új korszak kezdődött: „Ó, békesség fejedelme, Te békét adhatsz a földön és szívemben.” Emlékszünk, hogy János azt mondta, aki utána jön, az Szentlélekkel fog keresztelni (Mt 3,11). Most Jézus, a vízzel történt megkeresztelés után, elsőként nyeri el a Szentlélekkel való keresztséget. A Lélek tette Jézust alkalmassá, hogy végezze azt a munkát, amit az Atya rábízott. Krisztuson most beteljesedik az Ézs 11,2 próféciája: „Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.”
A mennyből hang hallatszott, Isten hangja: „Ez az* én szeretett Fiam*, akiben gyönyörködöm.” Ezzel az Ézs 42,1 próféciája teljesedett be: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.” Ezek a szavak főleg a Fiú Messiássá való választására vonatkoznak. Isten tanácsvégzésére utalnak, mely visszanyúlik Krisztus születése előttre, sőt, a „világ teremtése előtt”-re (1Pt 1,20).
Ez a különleges mennyei híradás azért van feljegyezve, hogy Krisztus követőit hitükben erősítse. Ugyanis azt olvassuk: „Akiben gyönyörködöm.” Aki hit által Krisztusban van, az részesül abban, hogy Isten benne is gyönyörködik! Isten „megajándékozott minket szeretett Fiában” kegyelmével, írja Pál az Ef 1,6-ban. A bűnök bocsánata lehetséges lett Krisztus által! Gondoljunk az angyalok énekére az Üdvözítő születése után (Lk 2,14): „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Jegyzetek:
János látta – Így tesz erről bizonyságot Keresztelő János a János evangélium szerint (Jn 1,32–34): „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia.”
Ez az én Fiam – Máté ezzel objektív folyamatot ír le: Isten kihirdeti Jézus Fiúságát. Márk és Lukács közlése szubjektívebb, személyesebb: „Te vagy az én szeretett Fiam”. Egyben utal a Zsolt 2,7–re, melyben az Úr fiává fogadja a felkent uralkodót, bár itt nem Fiúvá fogadásról (adoptio), hanem annak bejelentéséről van szó.
Szeretett Fiam – Károli szerint „szerelmes Fiam” (a szerelem, mint a szeretet felsőfoka). Augusztinus egyházatya a Szentháromságon belüli kapcsolatot a szeretet képével fejezte ki. Isten maga a tökéletes szeretet (1Jn 4,16). „Az Atya öröktől fogva szereti a fiút, a Fiú az, akit szeretnek, és a Szentlélek a kettejük közötti szeretetkapcsolat.” (Szűcs Ferenc: Hitvallásismeret Bp, 1995) (lásd még ehhez: Mt 17,5; Mk 9,7)
Énekek:
Református énekeskönyv: 89:1; 167:3; 241:1–3; 336:4; 463:1
Jertek, énekeljünk!: 63; 66; 130:1; 132
Harangszó: 51:1.3; 52:1.5; 54:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 53:1.5
Erőm és énekem az Úr: 64:1; 80; 90:1
Megjegyzések:
Jézus az Isten Fia – Jézust sokszor tartják követésre méltó embernek. De, bár ő ember, itt Isten világosan megmutatja és meg is mondja, hogy az az ember az Ő egyszülött Fia, akiben gyönyörködik.
Az emberekben való gyönyörködés csak Krisztus által lehetséges – Azzal, hogy vállalta a bűnök bocsánatára való megkeresztelést, az Úr Jézus megmutatta, hogy magára vette a „világ bűnét”. A keresztség a bűnök lemosásának a jele. Ez a jel azt mutatja, hogy Ő gondoskodni fog arról, hogy azoknak a bűne, akik benne hisznek, lemosassék. Isten csak a bűneitől megtisztított, Jézus képére átformálódott (ez a reformáció), újjászületett emberben gyönyörködhet.
Óvodás és alsós – Ezt a történetet kezdjük János első fellépésének egyszerű vázolásával, ahogy arról a 217. leckében szó van.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet) / Technika
Galamb-szimbólum a művészetben: egyházművészet, népművészet, Pablo Picasso békegalambja. (** ***)
A galamb, mint a szelídség és a Szentlélek jelképe. Jelalkotás forma- és színredukcióval, szöveg és kép összeállításával. Pecsét, jelvény, igés kártya vagy könyvjelző tervezése és készítése. (** ***)
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Bűn, bűnbocsánat. A keresztség, mint a bűnök „lemosásának” jele. (** ***)
Magyar nyelv és irodalom
Szóbeli vagy írásbeli jellemzés (leírás): a legkedvesebb tárgy, állat, személy, illetve önmaga bemutatása tömören, a belső tulajdonságokra figyelve. (**)
Vázlat:
János
Béthabara (Károli) Betánia (új fordítás)
Jordán
Jézus
keresztelni – emberekhez hasonló akart lenni
keresztség – a bűnök lemosásának a jele
hang a mennyből
galamb
Szentlélek
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Fölhívás megtérésre, ami teljes megváltozást jelent.
* Minden hívőnek Krisztusra kell mutatnia.
Előzmények:
János Zakariás papnak, és feleségének, Erzsébetnek a fia, akik Júdea hegyvidékének egyik városában laktak. Mindketten előrehaladott korúak voltak már, amikor Zakariásnak a füstölőáldozati oltáron való áldozás közben Gábriel angyal hírül adta, hogy fiuk fog születni. Jánosnak kellett őt nevezniük. Fiuk názír lesz. Mint a Messiás előfutára, sok izráelitát meg fog téríteni az Úrhoz. Zakariás hitetlensége miatt megnémult egészen fia névadásáig, amikor hálaadással énekelt.
Történet:
Jánosról születése után csak annyit olvasunk, hogy felnőtt, és „a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben” (Lk 1,80b).
János tehát Júdea pusztájában tartózkodott, egy rendkívül barátságtalan helyen, Zíf és Máón pusztájában, ahol Dávid is sokáig élt, amikor Saul elől menekült. János ott sáskát* evett és erdei mézet*. Prófétai öltözéket viselt: teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet.
János „erősödött lélekben”. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek lakott és munkálkodott benne, ami által alkalmassá vált arra, hogy végezze azt a munkát, amire elhívatott.
Tibérius* római császár uralkodásának tizenötödik évében lépett föl először János. Poncius Pilátus* volt akkor Júdea helytartója, Heródes Antipás* Galilea* negyedes fejedelme*, testvére, Fülöp* Iturea* és Trakhónitisz* negyedes fejedelme, Lüszániász pedig Abiléné* negyedes fejedelme. Jeruzsálemben egymás után Annás és veje, Kajafás voltak a főpapok*.
Júdea pusztájában történt, hogy János először hirdette az embereknek, akik hozzá mentek, Isten igéjét, melyet a Szentlélek jelentett ki neki. Ő akkor harminc éves volt, kb. fél évvel idősebb Jézusnál (lásd Lk 1,36).
Prédikációja így hangzott: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Ézsaiás próféciáját idézte (Ézs 40,3), nem szó szerint: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” A szakadékokat töltsék fel, a halmokat hordják el, és a görbe utak legyenek egyenessé.
János igehirdetése tehát három részből állt:
Az embereknek meg kell térniük, mert elközelített a mennyek országa. Ezt az mutatja, hogy az ország Királya hamarosan megjelenik. Ez a prófécia – János által, aki az utolsó próféta, Krisztus eljövetele előtt! – tehát annak a megjövendölése, hogy a Messiás hamarosan eljön. Ez sokaknak szólt.
János magáról beszél, amikor Ézsaiás szavait idézi: „Kiáltó hangja szól a pusztában”. Ő az, akiről Ézsaiás jövendölt. Neki, mint a nagy Király hírnökének, előfutárának a feladata, hogy parancsot adjon a népnek (Mal 3,23; a Károli Bibliában Mal 4,5; Az ortodox zsidóknál ezért még mindig van az asztal mellett egy üres szék Illés számára).
A parancs az, hogy a nép készítse el az utat a Király számára. Ezt tették az emberek a régi időkben: az utak rosszak voltak, hepehupásak, tele gödrökkel. Ha a király látogatóba jött, a népnek a gödröket föl kellett tölteni, a hepehupás részeket el kellett egyengetni; a görbe utakat kiegyenesíteni. A király akkor kellemetlenség nélkül és gyorsan végigutazhatott az országon. Így kell a zsidóknak is elkészíteni a szívüket, hogy a Királyt akadálytalanul fogadhassák.
„Meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” Ez nagyszerű hír, mely azt tartalmazza, hogy a szabadításban nemcsak a zsidók részesülnek, hanem más népek is.
Ennek a prédikációnak nagy hatása volt. A nép özönlött hozzá. János elment a pusztából, és a Jordán melletti városokban és falvakban prédikált. Hamarosan csak a Jordán keleti partján működött, Betániában (Károli szerint: Béthabarában, ami azt jelenti: „gázló háza”; a gázló egy olyan hely, ahol a víz sekély, és ott át lehet lábalni a folyón. Jn 1,28).
János „a megtérés keresztségét”* hirdette „a bűnök bocsánatára”. Azaz megtérésre szólította fel az embereket. Lemoshatták bűneiket. Ennek a jeléül keresztelte meg a megtérteket a Jordánban. Nem a törvény hagyományai, mint pl. a szombat megtartása, a kötelező áldozatok stb. munkálják az üdvösséget, hanem a bűn őszinte megvallása! Csak ez által lesz hely a szabadítás számára, melyet az eljövendő Üdvözítő fog hozni. (Jánost azért nevezték Keresztelő Jánosnak*, mivel keresztelt). A megtérés hozza napvilágra a titkos bűnöket. János nem kímélte azokat, akik hozzá jöttek, hogy megkeresztelkedjenek, hanem „viperák fajzatá”-nak nevezte őket. Ez a farizeusokra és írástudókra is vonatkozott, akik eljöttek, hogy hallgassák. Őket sem kímélte. A vipera fehér, lágy tojásokat rak le, és aztán elrejti a meleg homokba. A kikelt kis viperák eléggé ártatlannak látszanak, de idővel kis, mérges kígyókká fejlődnek.
Az emberek ne gondolják, a farizeusok és szadduceusok sem, hogy megmenekülnek „az eljövendő harag elől”! Ne gondolják, hogy, mint Ábrahám leszármazottai, nincsenek veszélyben, és mintegy „automatikusan” biztosak lehetnek Isten kegyelme felől! Istennek ez nem számít. Ő, mindenhatóságával, a lábuk előtt heverő kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A személyes megtérés a fontos. „Megtéréshez illő gyümölcsöt” kell teremniük! Itt az idő, hogy megtérjenek; gyorsan kell ezt megtenni: „A fejsze ott van már a fák gyökerén!” Tudják ők is, hogy minden fa, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Ez a sors vár rájuk is, ha nem hoznak megtéréshez illő gyümölcsöt.
Az emberek döbbenten kérdezték Jánostól: „Akkor hát mit tegyünk?” János néhány egyszerű példát említett, hogy mik a megtérés gyümölcsei: Akinek két ruhája van, adjon egyet annak, akinek nincs. És akinek van elég ennivalója, egyék együtt azzal, aki éhezik.
János rámutatott a különféle embercsoportok bűneire, és megmondta, hogyan kell élniük.
A vámszedők, a rómaiak gyűlölt zsidó adószedői, akik hozzá jöttek, hogy megkeresztelkedjenek, azt a tanácsot kapták, hogy ne kérjenek többet az emberektől, mint amennyi meg van szabva. Az ő bűnük ugyanis az volt, hogy túlontúl sok adót fizettettek az emberekkel.
A kötelező részt odaadták a rómaiaknak, a többit megtartották maguknak. Ezt abba kell hagyniuk… megtérésük gyümölcseként.
A katonáknak, akik megkérdezték, hogy mit tegyenek, azt tanácsolta, hogy senkit ne bántalmazzanak, meg ne zsaroljanak, és elégedjenek meg a zsoldjukkal. Még most is előfordul a világ némely részén, hogy katonák, rendőrök, tisztviselők megvesztegethetők. Bizonyos szolgálatokért külön fizettetnek, megzsarolják az embereket, hogy fizetésüket kiegészítsék. Így tettek a katonák is János napjaiban.
Amikor a megtérőket János megkeresztelte, rámutatott az eljövendő Messiásra: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket…”. János arra céloz, hogy Krisztus, aki utána jön, sokkal több, mint ő. Keresztelő János ezt azzal a szolgával példázza, aki gazdája saruját viszi. De ő még arra sem méltó, hogy ezt az alázatos szolgálatot elvégezze annak, aki utána jön. A vízkeresztség és a Szentlélekkel való megkeresztelés közt ez a különbség: János csak a megtérés keresztségének jelét adhatta. Krisztusnak isteni joga van arra, hogy követőit Szentlélekkel keresztelje meg. A Szentlélek elnyerése Isten különös ajándéka, és vigasztaló azoknak, akik megkapják. A Szentlélek vigasztalja és bátorítja, a veszélyben védi őket, a küzdelemben mellettük áll. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé. A tűz tisztít, fertőtlenít, pusztít, világít, és minden támadót, még a Sátánt is, távol tart.
Keresztelő János még többet is mond az eljövendő Krisztusról: „kezében szórólapát* lesz, és megtisztítja* szérűjét: a gabonát csűrébe* takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Érthető képe ez Krisztus munkájának: Ő Lelkével tisztít. A gabona, az őszintén hívők, és a polyva, a képmutatók különválasztása szükséges.
János így tett bizonyságot róla: „Ő volt az…” (Jn 1,15).
Krisztus által ismerhetik meg az emberek az Atyát.
Kiegészítés:
János 1,1–31: A János 1. különleges módon mutatja be nekünk Keresztelő Jánost. János apostol és evangélista nagyon messze kezdi: Először, „kezdetben” volt az Ige, az Istennél volt, sőt Isten volt az Ige. Az Igével János senki másra nem céloz, csak Isten Fiára, az Úr Jézusra, mert: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott”. János, mint Jézus egyik tanítványa „látta az ő dicsőségét”, és ez a dicsőség „az Atya egyszülöttjéé” volt.
János tudta, hogy a Szentháromság Isten – az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten – teremtett mindent. Ezért írhatta azt is, hogy minden az Ige által lett.
János rámutat arra, hogy az Ige, tehát Jézus Krisztus, az élet, sőt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylett, amikor Jézus a földön volt, de sajnos, a sötétség nem fogadta be! Itt János arra a heves ellenállásra és a hitetlenségre céloz, amelyet az Úr Jézus földi vándorlása idején tapasztalt.
Ezután János Keresztelő János fellépéséről kezd el beszélni, aki „jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.” Nem Keresztelő János volt a világosság, mint ahogy sokan gondolták.
Keresztelő János így tett bizonyságot róla: „Ő volt az…!”
Krisztus által ismerhetik meg az emberek az Atyát.
Jánost Betániában (Károli: Béthabarában), a Jordánon túl, ahol keresztelt, meglátogatta néhány pap és lévita, akiket a jeruzsálemi „zsidók”* küldtek hozzá. A farizeusok közé tartoztak. A látogatás célja az volt, hogy Jánost kikérdezzék. Nem jöttek mindjárt azzal elő, hogy a jeruzsálemi zsidók azt akarják tudni, vajon ő-e Krisztus vagy sem!
Itt kihallgatás következik: „Ki vagy te?” János őszintén válaszolt: „Én nem a Krisztus vagyok.” Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés* vagy te?” János kijelentette: „Nem az vagyok.” Ők: „A próféta vagy te?” (Valószínűleg arra a prófétára céloztak, akiről az 5Móz 18,15.18-ban olvashatunk.) János: „Nem.” Ők: „Ki vagy? – hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?” János: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”
Akkor megkérdezték, miért keresztel, ha nem „a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta”. János így válaszolt: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.” János ezekkel a szavaival arról tett bizonyságot, hogy a Messiás már a nyilvánosság előtt áll. A Jn 1,29–31-ben azt olvassuk, hogy János másnap látta Jézust, amint jön feléje. Akkor azt mondta róla: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét. Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én.” Ez a kijelentés: „előbb volt, mint én”, arra utal, hogy Isten Fia öröktől fogva van. Bár János és Jézus rokonok voltak (lásd Lk 1,36; Erzsébet Mária unokanővére volt), János nem ismerte Őt; lásd Jn 1,31a: „Én nem ismertem Őt”.
Jegyzetek:
Sáska és erdei méz – A sáskát megszárították, és finoman belezúzták egy fajta lisztbe. Ebből a lisztből lepényt sütöttek. Ez a sáskalepény, mézbe mártva, volt János napi eledele.
Tibérius (Claudius Nero) – Római császár (Kr. u. 14–37); Augustus császár (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) mostohafia. Tibériust Augustus kényszerítette, hogy vegye feleségül Juliát, Au-gustus leányát. Mogorva ember volt, tehetséges hadvezér, nagyon szeretett tervezni és pompás házakat építeni, de különben nagyon takarékos volt. Kidolgozott egy szigorú, de igazságos központi kormányzatot az egész Római Birodalomban, melyben az ő uralkodása alatt nyugalom volt, néhány kisebb lázadás után. Sokat tett az erkölcsök megjavítása érdekében, amiért nem voltak nagyon hálásak neki. Csalódottan vonult vissza Capri szigetére, ahol Kr. u. 41-ben, megkeseredve és magánosan meghalt.
Poncius Pilátus – Júdea és Samária helytartója (Kr. u. 26–36). Hajthatatlan jellemű, zsarnok, megvesztegethető, erőszakos embernek ismerték. Többször is megsértette a zsidókat vallásos érzelmeikben. Leváltották. Kegyetlenül megöletett sok samáriait.
A samáriaiak ezért bepanaszolták a császárnál, aki aztán leváltotta Pilátust.
Heródes Antipás – I. vagy Nagy Heródes fia; a rómaiak nevezték ki Galilea és Perea provinciák kormányzójává, a Galileai-tenger nyugati partján új várost épített, melyet Tibériásznak nevezett el, Tibérius császár tiszteletére. Jeruzsálemben is volt palotája. Első felesége az arab Aretász lánya volt, akit elűzött. Keresztelő János megfeddte őt a Heródiással, féltestvére, Fülöp feleségével való meg nem engedett házassága miatt. Lefejeztette Keresztelő Jánost. Heródiás lánya volt Salómé, aki táncolt mostohaapja előtt, és János fejét kérte. Heródest Kr. u. 39-ben Caligula császár elzavarta, apósával, Aretásszal folytatott háborúja miatt, melyet elvesztett. Heródiás kívánságára megtarthatta királyi címét. A mai Franciaország területén lévő Lyonba került; Heródiás vele ment.
Negyedes fejedelem – Tetrarcha; egy tartomány vagy ország negyed részének uralkodója.
Fülöp – I. vagy Nagy Heródes fia; gyenge alak.
Galilea – A nyugatjordániai országrész hegylánca, mely a Libánon nyúlványa, két részre osztotta Jezréel síkságát. Pogányok Galileájának nevezték (Ézs 8,23), az ottmaradt kánaániak, az Izráel fogságba vitele után Babilonból „behozott” lakók stb. miatt (2Kir 17,24). Ezért a zsidók megvetették az ottani lakosságot. A galileaiaknak saját nyelvjárásuk volt. (Mt 26,73).
Iturea – Táj a Libanonon. Fővárosa Kálkisz. A név Jetúrtól, Izmael fiától származik (1Móz 25,15).
Trachónitisz – Tartomány Palesztina keleti részén, délkeletre Damaszkusztól; részben a régi Básán tartomány.
Abiléné – A Libanon és Anti-libanon közti terület.
Annás és Kajafás – Hogy két főpap legyen egyszerre, ez ellentétben állt Isten parancsával. Lehet, hogy más években szolgáltak. A főpap egyúttal a zsidó nagytanácsnak, a sanhedrinnek a feje („Nasi”) volt. Annás kb. Kr. u. 9-től 15-ig, Kajafás pedig Kr. u. 18-tól 36-ig volt főpap. Annás irányította Kajafást, talán azért, mert a zsidó előírás szerint a főpapi tiszt egy életre szólt.
Keresztség – Az Ószövetségben nincs szó a keresztségről. De mégis előfordult, hogy a prozelitákat (pogányok, akik át akartak térni a zsidó vallásra, zsidósághoz csatlakozók) a körülmetélésük után megkeresztelték, hogy tudassák, most megtisztultak korábbi, pogány állapotuktól. A zsidók általánosan elfogadták, hogy Krisztus, Illés is, és a próféta, ha el(vissza)jön, keresztelni fog, hogy a tisztátalan világot megtisztítsa. Ezért a papok és léviták Keresztelő Jánoshoz intézett kérdése (Jn 1,19kk). A keresztség a vízbe való alámerítéssel történt, mely a meghalásnak egyetemesen használt jelképe, éppúgy, mint a vízből való felemelkedés az új életre kelésnek. Ilyen értelemben írja Pál apostol a rómabelieknek: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4)
Keresztelő János – János tanítványokat gyűjtött maga köré, akik tanításait terjesztették, gyakran, mielőtt még Jézust megismerték volna. Abban az időben, amikor János evangéliumát írta, nem volt hiábavaló rámutatni, hogy ki is volt Keresztelő János. Ezért van a Jn 1-ben az a világos nyilatkozat: „Én nem a Krisztus vagyok”. Lásd még ApCsel 18,24kk.; 19,1kk.
Szórólapát, a szérű megtisztítása, a gabona csűrbe takarítása – Ezek a példák a keleti földműves munkájából valók. Mikor a gabonát learatták, először kévékbe kötve lerakták a mezőn, aztán a szérűn szétterítették. Majd elkezdődött a cséplés botokkal vagy cséphadarókkal, cséplőszánnal vagy cséplőszekérrel, melyek elé ökröket fogtak. A cséplés után a szalmát összegyűjtötték, a gabonaszemeket otthagyták. Ezt meg kellett tisztítani, mely úgy történt, hogy a magokat a magasba szórták, hogy a szél a polyvát és a port elvigye. Utána a gabonaszemeket egy nagy kerek rostában megrostálták, majd nagy kőkorsókban, a földbe ásott száraz gabonasilókban, vagy pedig csűrökben tartották. A polyvát elégették.
A „zsidók” – Tudnunk kell, hogy a négy evangélium állandóan úgy szól a „zsidók”-ról, mint Krisztus ellenfeleiről. Mielőtt antiszemitizmussal vádolnának bennünket – azzal, amivel manapság gyakran találkozunk –, tudnunk kell, hogy a „zsidók” ezeken a szentírási helyeken nem az egész zsidó nép, hanem a jeruzsálemi felsőség, tehát a vezetőség, melyet a nagytanács tagjai és a papi kaszt alkottak. Olvasd csak el a Róm 11,28-at!
Illés – Lásd az ő „visszajövetelé”-ről szóló próféciát a Mal 3,23-ban ( a Károli Bibliában Mal 4,5).
Énekek:
Református énekeskönyv: 217:1,5; 304:4.5; 312:1–2; 459:1
Jertek, énekeljünk!: 97; 108:1.2; 133:1.2
Harangszó: 41; 44; 47; 49
Dícsérjétek az Urat!: 8; 15; 60; 74; 85
Erőm és énekem az Úr: 52
Megjegyzések:
Fölhívás megtérésre – A megtérésre felszólítás nemcsak a János korabeli embereknek szól. A megtérés az igazi keresztyén élet kezdete. Akkor történik, amikor valaki bűntudattal Istenhez fordul imádkozva, hogy bocsánatot kérjen, és megígéri, hogy hálából új életet kezd Isten iránti szeretettel.
Korunkban sokan úgy vélik, hogy ha eleget tesznek vallási kötelességüknek, az elég ahhoz, hogy Isten kegyét elnyerjék, és örököljék az örök életet; mások a szövetségben hisznek; ismét mások azt gondolják, hogy ha jók másokkal szemben, akkor üdvösség lesz a jutalmuk. Ez azonban nem így van. A megtérés az egyetlen módja a megtartatásnak.
A megtérés teljes megváltozás – A megtérés nem elvont fogalom, hanem annak következménye az életben való magatartás teljes megváltozása. Az ilyen teljes átadásra való gondolás néha visszatartja az embereket a megtéréstől. Nem tetszik nekik, hogy sok szokással fel kell hagyniuk. Pedig azok helyett sok mindent kapunk: Isten szolgálata, az Üdvözítő iránti szeretet meglepő dimenziót ad életünknek, a szívbe pedig békét, mely minden értelmet meghalad!
Minden hívőnek Krisztusra kell mutatnia – Keresztelő János természetesen rendkívüli módon hívattatott el arra, hogy hirdesse Krisztus eljövetelét. Az ő Krisztusra mutatása azonban minden igazi keresztyént arra ihlethet, hogy szóljon arról, és rámutasson az Üdvözítőre! Már a gyermekek is megtehetik ezt! Péter később ezt írja: „Ti azonban választott nemzetség (…) vagytok, (…) hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2,9).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Tiberius császár uralkodása a Római Birodalomban. Poncius Pilátus, Júdea és Samária helytartója. Nagy Heródes fiai, mint negyedes fejedelmek. (***)
A keresztyénség elterjedése Európában. A pogány népek megkeresztelése (sokszor erőszakkal is). A keresztyénség felvétele Magyarországon. (***)
Példák a protestantizmus történetéből: nyílt mezőn tartott igehirdetések, és az emberek folyókban, tavakban való megkeresztelése a protestánsok üldöztetése idején. Anabaptisták. (***)
A felnőttkeresztséget, bemerítkezést gyakorló felekezetek (baptisták, adventisták stb.) (***) Mutassunk itt rá a gyermekkeresztség bibliai alapjaira és áldásaira is!
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Az ember, mint erkölcsi lény: a vétek és a bűn; az ember bűnös természete; a bűnből való megtérés; döntés a jó és a rossz között; az erkölcsös cselekedet (jócselekedet). (***)
Kreatív szövegalkotás: levélírás Keresztelő János korából. (***)
Vizuális kultúra ( Rajz- Művészettörténet)
Pieter Bruegel: Keresztelő János prédikációja c. festményének tanulmányozása. (***)
Bibliai történet megjelenítése festéssel: Keresztelő János a Jordán folyónál. (***)
Vázlat:
názír
János
puszta
sáska + erdei méz
teveszőr ruha
„Térjetek meg…”
farizeusok – viperák fajzatai
vámszedők
katonák
Jordán
keresztelni
János keresztelése – víz
Jézus keresztelése – Szentlélek és tűz
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Az Atya dolgaival való foglalatosság.
* Engedelmesség a szülőknek.
Előzmények:
Lukács átsiklik a napkeleti bölcsek érkezése, József, Mária és a gyermek Jézus Egyiptomba menekülése és ott-tartózkodása fölött (Mt 2,13–23; 215. lecke). Ez látszik abból is, hogy ők Jézusnak a templomban való bemutatása, s ott Simeonnal és Annával való találkozásuk után egyenesen a galileai Názáretbe mentek. Ez azonban csak az Egyiptomból való visszatérés után történhetett (Mt 2,22–23).
Történet:
Lukács nagyon egyszerűen „szülei”-ről szól, holott József nem volt Jézus édesapja. Jézus szülei évenként felmentek Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék a húsvétot. Sok zsidó tette ezt. A Földközi-tenger körüli országokból is sokan mentek a nagy ünnepeken az ősi templomvárosba.
A Galileából Jeruzsálembe való utazás különlegesen hosszú volt, mivel a zsidók nem akartak az ország közepén át utazni. Ott ugyanis a samáriaiak laktak, akiket ki nem állhattak a Babilonból való visszatérés óta. „A zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal”, derül ki a samáriai asszony történetéből is (lásd Jn 4,9; 224. lecke). Az út a Jordánon-túl vezetett. Bét-Abaránál keltek át az utasok ismét a folyón. Ott találtak gázlót.
Amikor Jézus tizenkét éves* lett, József és Mária felment Vele Jeruzsálembe, hogy húsvétot ünnepeljen. (Ez nem jelenti egyébként azt, hogy először ment velük Jeruzsálembe, hanem tizenkét – tizenhárom éves korban az kötelező volt). Nagy sokasággal vonultak, köztük rokonokkal és ismerősökkel. Gondolhatjuk, hogy az ismerős zarándokokkal együtt énekelték a zarándokénekeket (Zsolt 120–134).
Lukács semmit sem mond a hét napos ott-tartózkodásról. A történtekből azonban feltételezhetjük, hogy Jézus nem mindig volt a szüleivel. A sok zsidónak a városban rokonoknál vagy ismerősöknél kellett megszállnia, ha pedig ez nem volt lehetséges, akkor egy vagy több szobát béreltek*, hogy az ünnepek alatt legyen szállásuk, s a páskát, a húsvéti bárányt megehessék. Az volt a szokás, hogy a húsvéti bárányt a kovásztalan kenyerek ünnepének* első napján ölték meg és fogyasztották el. A nyolcadik napon indultak haza ismét Jeruzsálemből. József és Mária is elindult. Nem tudták, hogy a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, hanem azt hitték, hogy az úti társaságban van valahol. József és Jézus anyja egy napi út után kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök közt. Megrémülve vették észre, hogy Jézus nem jött el Jeruzsálemből. Elhatározták, hogy visszamennek a városba. Amikor megérkeztek, keresték Jézust az egész városban, természetesen először annál a háznál, ahol az ünnepet töltötték, aztán az utcákon, valószínűleg ismerősöknél is. De nem találták.
A harmadik napon* elmentek a templomba*. Ott megtalálták Jézust, a tanítómesterek körében ült, akiket hallgatott és kérdezett. A tudósokon látszott, hogy nagyon hatott rájuk Jézus tudása és érdeklődése: „csodálkoztak értelmén és feleletein”.
József és Mária megdöbbentek, amikor Jézust meglátták. Nem értették, hogy hogyan tud olyan nyugodtan ülni, miközben ők annyira aggódnak. Anyja meg is mondta neki: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme apád és én nagy bánattal kerestünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (A Károli Biblia szerint: „Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?”). Ők nem értették ezt a választ, ami nem szemtelenség volt, hanem Mária és József szeretetteljes figyelmeztetése. Nekik mindig tudniuk és hinniük kell, hogy Jézus Isten Fia. Ő és az Atya egy. Jézus, mint ember, Atyjának a dolgaival akar foglalkozni. Ez buzdítás számunkra is, hogy mélyedjünk el a Bibliában, Isten igéjében.
Ezután József, Mária és Jézus elmentek a templomból és Jeruzsálemből. Visszatértek Názáretbe, de most nem a sokasággal. A Názáret felé vezető úton Mária ezen az eseményen gondolkodott, és megőrizte szívében.
Jézus alázatosan engedelmeskedett Józsefnek és anyjának. Ezt Lukács azért jegyezte föl, hogy rámutasson, Jézus nem engedetlenség miatt maradt a templomban.
Egy pillanatra betekinthettünk Krisztus dicsőségébe.
Jézus ifjúkoráról a továbbiakban semmit sem tudunk. Csak ennyit: Amíg harminc éves korában nyilvánosság elé nem lépett, Názáretben lakott, és „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten* és emberek előtt való kedvességben.”
Ez azt jelenti, hogy Ő, mint ember, emberi természetében*, emberek közt nőtt fel, akik nagyon szerették bűntelen viselkedése miatt.
A bölcsesség, melyben gyarapodott, nemcsak földi bölcsesség volt, hanem mennyei is. De a bölcsességben való gyarapodás azt is jelenti, hogy Jézusnak, mint kisgyermeknek, nem isteni bölcsessége volt, hanem az évek folyamán lett egyre bölcsebb. Neki is mindent meg kellett tanulnia, tanítás és a Szentlélek által, bár kérdéseiből és feleleteiből az írástudók a templomban észrevették, hogy Ő, gyermek létére, rendkívül otthonos az Írásokban.
Végül azt olvassuk, hogy gyarapodott Isten és emberek előtt való kedvességben. Mint ember, kedves volt Isten előtt. Ez is bizonyítéka megalázkodásának, mert minden embernek, minden bűnös embernek szüksége van, hogy kedvességet találjon Isten előtt. Hogy Krisztus, aki bűntelen volt, kedvességet talált Isten előtt, övéi bűneiért való önkéntes áldozatának a jele volt! Az pedig, hogy Jézus gyarapodott emberek előtt való kedvességben, arra utal, hogy az emberek kedvelték Őt, kétségtelenül azért, mert bűntelenül élt köztük. Egész biztosan barátságos és szelíd volt (lásd Gal 5,22). Ezért találták szimpatikusnak. Később a názáretiek megharagudtak rá (lásd Lk 4,16–30; 226. lecke). Az üdvözítő ifjúkori éveit a bűn nélküli élet jellemezte. Ezzel is üdvözítőként végezte munkáját. Ugyanis bűntelen, tiszta élete által Közbenjáró lehetett a bűnös ember és Isten között.
Jegyzetek:
Tizenkét év – A zsidó fiú tizenhárom éves koráig tanulta a Törvényt és a prófétákat. Majd „vizsgát” tett, amiután a „törvény fia” (Bar Mitsva = „kötelesség fia”) lett. A „vizsga” a törvénytekercs egy részének felolvasása volt a zsinagógában. Ezután a fiút „felnőtt”-nek tekintették, azaz elérte azt a kort, amikor megengedték, hogy teljesítse vallási kötelességeit. Arra is gondolnak, hogy Jézus utolsó leckéit a templomban folytatta, sőt, hogy az írástudóknál lett a „törvény fia”. Ez utóbbi valószínűtlennek látszik, mivel nem egyezik azzal a szokással, hogy egy fiú normális esetben tizenharmadik életévének a végén, tehát amikor tizennégy éves lett, vált Bar Mitsva-vá. Körülbelül a 14. század óta szokás a Bar Mitsva-t megünnepelni. Izráelben sok zsidó megy fiával a Siratófalhoz, ahol az a törvénytekercset (tórát) körbeviszi a családtagok kíséretében. Mindenki vele örül, és büszkék az új „törvény fiá”-ra.
A kovásztalan kenyerek ünnepe – A szerint a parancs szerint, melyet az izráeliták közvetlenül az Egyiptomból való kivonulás előtt kaptak az Úrtól, kellett a páskabárányt (a páskát) leölni, és állva megenni. Ehhez tartozott még szükségszerűen a kovásztalan kenyér és a keserű mártás is. Hét napig kellett az izráelitáknak kovásztalan kenyeret enniük (keletlen, lapos és eléggé kemény, tehát nehéz enni; „macesz”, „laska”). Látjuk, hogy az újtestamentumi korban az ünnepnek ezt a nevét és a parancsot megtartották. Lukács a Lk 22,1-ben írja: „Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, melyet páskának neveztek”, és „Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt” (Lk 22,7). Az ApCsel 12,4-ben ír Lukács a „páskaünnep”-ről, ahogy azt a 2Móz 34,25 nevezi. Lásd továbbá többek közt 2Móz 12,8; 34,25; 5Móz 16,3; Mt 26,17; Mk 14,1.12-t.
Bérelt – Ennek a szoba bérelésnek vagy használatnak, hogy ott egyék meg a páskát, példájával találkozunk abban a tudósításban, mely az Úr Jézusnak tanítványaival együtt ünnepelt utolsó vacsorájáról szól (lásd többek közt Mt 26,17–19; 302. lecke).
A harmadik napon – Ez hosszúnak tűnik. De gondoljunk arra, hogy egy nap kellett a visszautazásra. A második napon valószínűleg a volt szálláshelyük környékén keresték, és így lehetséges, hogy csak a harmadik napon jutottak a templomhoz és annak környékére.
A templomban – azaz az előcsarnokok egyikében, talán Salamon csarnokában, ahol az Úr Jézus később megnyilatkozott (lásd Jn 10,23). Az is lehet, hogy a templomhoz épített szobák egyikébe néztek be, ahol az írástudók jöttek össze az Írások tanulmányozására.
Emberi természet – Nehéz elképzelnünk, hogyan volt Jézus egyúttal Isten és ember, Isten Fia és mégis mindennapi ember, akinek nehézségei voltak, megkísértetett, éppen úgy, mint mi. Mégis világosan beszél nekünk erről a Szentírás (Mt 26,38; Mk 6,1–6; Zsid 2,17–18; 4,15). Tartsuk szem előtt, hogy értelmének fejlődése nem korlátozódott gyermekkora éveire; az erről szóló tudósítás kifejezetten az első páskaünnep utáni időszakra szól, melyet Jeruzsálemben ünnepelt.
Gyarapodott Isten előtti kedvességben – Természetesen Jézus mindig kedves volt az Atya előtt. Azt gondolják, ez arra vonatkozik, ahogyan Ő, mint Üdvözítő végezte a munkáját. Ebben gyarapodott valójában.
Énekek:
Református énekeskönyv: 119:7; 135:1.12; 162:1.4; 163:1–2
Jertek, énekeljünk!: 180; 184; 185; 208
Harangszó: 40,1.6; 41; 44; 55
Dícsérjétek az Urat!: 30; 47:1–2; 97
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 126
Megjegyzések:
Az Atya dolgaival való foglalkozás – A tizenkét éves Jézust nagyon érdekelték a vallásos dolgok. Ennek nála különleges oka volt: „Atyjának dolgai”-ról volt szó. A gyermekek mégis követhetik példáját. Az Istennel és az Ő szolgálatával kapcsolatos dolgok kell, hogy őket is érdekeljék. Hiszen az Úr Krisztus által az ő mennyei Atyjuk is. Mutassunk rá erre a gyermekeknek, s vele kapcsolatban arra is, hogy mennyire szükséges az érdeklődés a Biblia, a bibliai történetek, az istentiszteletek, a gyermekistentiszteletek, az ifjúsági bibliaórák, a vallásos olvasmányok, a konfirmáció, az igehirdetés és a templomi éneklés iránt!
Engedelmesség a szülőknek – Az Úr Jézus példát mutatott minden gyermeknek a szülőknek való engedelmességben. Jézus, mint ember, valóban engedelmességgel tartozott Józsefnek és Máriának. Ha ő ezt emberként megtette, a „közönséges” gyermekeknek is kötelességük, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek! (Lásd Kol 3,20; Ef 6,1)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Technika: Egészségtan
Test és lélek: A testi, lelki és szellemi növekedés (fejlődés) egyensúlya. Heti- és napirend készítése. Szükséges és kevésbé fontos tevékenységeink. Az Isten dolgaival való foglalkozás helye élet- és értékrendünkben. (** ***)
Hogyan foglalkozol, mint gyermek, a Bibliával? Olvasod-e minden nap?
Az ünnep helye, szerepe az egyén és közösség életében. Legfontosabb ünnepeink. A zsidó nép ünnepei Jézus korában. (**)
A szülők hatalma, a gyermekek engedelmessége a családon belül. Engedelmességünk belső mozgatói, indítékai. A vétek, a bűn és büntetése. Megbánás, megbocsátás, kegyelem. A szeretet légköre. (** ***)
Mit jelent az, hogy a szülőnek hatalma van a gyermeke fölött? Mit kell tenniük ezzel a hatalommal? (És mit nem szabad?) Azért kell, hogy a gyermek szüleinek engedelmeskedjék, mert az Úr mondja ezt, vagy más oka is van ennek?
Magyar nyelv és irodalom
Elbeszélő fogalmazás írása az engedelmesség / engedetlenség a szülőknek témában. Kiegészítés jellemzéssel: a tettek indítóokai. (** ***)
Hangos és néma (válogató) olvasás. Másolás nyomtatottról. (*)
Beszélgetés, szövegalkotás szóban a vakációra utazásról.
Páska – Jeruzsálem – a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe
József, Mária – Jézus – 12 év – Názáret
visszatérés – Jézus elveszett
a templomban ( 3 nap után)
nagy bölcsesség
Názáret
bűntelen
30 év
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-13 14:44:542015-02-13 14:44:54216. A tizenkét éves Jézus a templomban
* Az Úr Jézus, mint menekült.
* Vállalni valamit az Úr Jézusért.
* Krisztust az ellenségei meg akarják ölni.
Előzmények:
Amikor a napkeleti bölcsek meglátták a zsidók újszülött királyának csillagát, Jeruzsálembe utaztak. A főpapok és írástudók megmondták Heródesnek, hogy Krisztusnak Betlehemben kell megszületnie. Heródes kérte a bölcseket, hogy amikor visszafelé jönnek, térjenek be hozzá, és számoljanak be neki. A csillag megmutatta a bölcseknek azt a helyet, ahol a gyermek volt. A bölcsek imádták Őt és megajándékozták. Isten figyelmeztetésére nem mentek vissza Heródeshez. Másik úton tértek vissza hazájukba.
Történet:
Mikor a napkeleti bölcsek eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában. Azt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” József engedelmeskedett. Még azon az éjszakán elment Jézussal és Máriával Egyiptomba*. Ott maradtak Heródes haláláig. Ezzel beteljesedett Hóseás (11,1) próféciája: „Egyiptomból hívtam ki fiamat”.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek becsapták, és nem jöttek vissza hozzá Betlehemből, nagyon dühös* lett. Parancsot adott egy szakasz katonának, hogy menjenek el Betlehembe és a környező falvakba, s öljenek meg minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket. Ezzel gondolta elérni, hogy Krisztust is megöleti, aki a bölcsek szerint Betlehemben született. A két évbe bőven belefért az az időpont, amit a bölcsektől megtudott a csillag megjelenésével kapcsolatban. De Heródes biztosra akart menni. Nem izgatta, hogy annyi ártatlan gyermek fog meghalni. Lelkiismeretlen gyilkos* volt.
Ezzel a borzalmas tettével Jeremiás próféciája teljesedett be (Jer 31,15*): „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” Ezek a gyermekek voltak az Úr Jézus első vértanúi.
Amikor Heródes meghalt, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában. Azt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” József engedelmeskedett, Jézussal és anyjával visszament Izráelbe.
De amikor meghallotta, hogy Arkhelaosz lett a király Júdeában apja, Nagy Heródes után, félt oda visszatérni. Ebből látszik, hogy József azt tervezte, megint Júdeába, valószínűleg Betlehembe megy lakni.
József álmában azt a parancsot kapta, hogy Galileába* menjen. Amikor odaért, megint Názáretben telepedett le (ezt olvassuk a Lk 2,39-ben is). Ezzel az a prófécia teljesedett be, hogy Krisztust názáretinek fogják nevezni*.
Itt, Názáretben töltötte Jézus ifjúságát. Valószínűleg Józsefnek, mostohaapjának mesterségét, az ácsmesterséget tanulta meg.
Jegyzetek:
Egyiptomba – Valószínűleg Beérsebán át utaztak, majd átkeltek Egyiptom folyóján és tovább a tengerparton, a régi karavánúton folytatták útjukat Egyiptomba. Ezen az úton mentek Ábrahám, József, Jákób fiai, és Jákób is, amikor Egyiptomba utaztak.
Feltehető, hogy József azoknak az ajándékoknak (arany, tömjén és mirha), melyeket Jézus a bölcsektől kapott, egy részén szamarat vásárolt. Az Egyiptomba való menekülést ábrázoló festményeken mindig szamár látható. Egyiptomban József, Mária és a gyermek viszonylag jólétben élhetett a bölcsek ajándékainak árából. Isten így gondoskodott róluk. József feltehetőleg ott is gyakorolhatta mesterségét. De azért az Egyiptomban töltött idő nem lehetett könnyű József és Mária számára. Mindig nehéz menekültként lakni idegen országban. Az Úr Jézusért kellett vállalniuk ezt a nehéz időszakot.
Nagyon dühös – Hogy Heródes gyakran nagyon (és ok nélkül) dühös tudott lenni, arról a zsidó történetíró, Flavius Josephus „Antiquitates Judaica” c. könyvében ír.
Lelkiismeretlen gyilkos – Heródest úgy ismerik, mint gyilkost. Meggyilkoltatta feleségét, Mariamnet, fiát, Antipatert, és sok mást is. Augustus császárt idézhetjük ezzel kapcsolatban: „Jobb Heródes disznójának, mint fiának lenni.”
Jer 31,15 – Nem szó szerinti idézet. Ráma Efraim hegyvidékén volt; Sámuel származott onnan. A betlehemi jajgatás tehát Rámáig elhallatszott. Ráhel, Jákób felesége az efrátai Betlehem közelében halt meg, és ott temették el (lásd 1Móz 35,16–20). Ő először akkor sírt, amikor Benjámin születésekor meghalt. Benóninak nevezte őt, ami annyit jelent „szomorúságom fia”. Jeremiás ezzel kapcsolatban arra céloz, hogy ő valójában sírjában siratta utódait. Ez a prófécia kétszer is beteljesedett: amikor a káldeus Nebuzaradán sok izráelitát fogságba vitt, hogy megöljék őket (lásd 2Kir 25,19–21), és a betlehemi gyermekgyilkosság idejében.
Galilea – „A partvidék”, Izráel északi része, melyet Jézus korában a samáriaiak földje (Samária) választott el Júdeától. „A pogányok Galileá”-jának is nevezték (Ézs 8,23; Károli Bibliában 9,1), mivel az évszázadok folyamán sok nem izráelita jött oda lakni. A galileaiak tájszólással beszéltek, melyről föl lehetett ismerni őket (lásd Mt 26,73).
Galilea magasan terült el a Libánon egyik nyúlványán. Názáret így 350–400 méter magasan feküdt. A Galileai-tenger felé a vidék erősen lejtett. A tó szintje 208 méterrel volt lejjebb a Földközi-tenger szintjénél. (Lásd még a 227. lecke jegyzetét)
Názáretinek fogják őt nevezni – Olyan textus, mely közvetlenül erre utal, nem található. Gondolnak arra, hogy az Ézs 11,1-re vezethető vissza, amely a Messiást „vesszőszál”-nak, „hajtás”-nak nevezi, és az Ézs 60,21-re, ahol Ő „facsemete”. Názáret a héber „Netzer” szóból származik, amelynek jelentése „hajtás, ág vagy gally”. Izráelben a názáretieket (Názáret lakóit) nem sokra becsülték. Gondoljunk csak arra, amit Nátánaél mondott: „Származhat-e valami jó Názáretből?”(Jn 1,46). Vagy a Jn 7,52-re: „Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta”.
Énekek:
Református énekeskönyv: 68:1; 80:3; 233:2–3; 311:1–2; 390:1.3
Jertek énekeljünk!: 163:2–3; 173
Harangszó: 42:1;43; 45; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 14:1; 75; 83:2
Erőm és énekem az Úr: 30; 131:2–4
Megjegyzések:
Az Úr Jézus, mint menekült – Menekülés ellenség elől, háború, természeti katasztrófák és éhínség idején, évszázadokon át szükséges volt, és láthatjuk ma is szomorú példáit. Az Úr Jézusnak is, bár még gyermek, menekülnie kellett. Tehát a menekültek is rábízhatják magukat, s az Ő nevében szabad értük imádkoznunk, és megpróbálnunk rajtuk segíteni.
Krisztus ellenségei megpróbálják Őt megölni – Luther így énekelt: „E világ ura / Gyúljon bosszúra: / Nincs ereje már, / Reá ítélet vár: / Az Ige porba dönti.” Heródes minden lehetőt megtett, hogy Krisztusnak, a zsidók királyának országát megdöntse. Krisztus ellenségei el akarták és akarják tenni Őt az útból. Az emberek gyakran meg akarták Jézust ölni, míg végül az a Golgotán meg is történt. A zsidók feltámadt királyáról (ez volt felírva a keresztre!) még most is sok országban hallgatni kell. Követőit évszázadokon át gyalázták, megalázóan megkülönböztették, fogságra vetették, meg is ölték.
Krisztus legnagyobb ellenségének, a Sátánnak vezetésével mindent megtesznek, hogy Őt elveszítsék (lásd Jel 12,1–6). Itt nemcsak az erőszakra kell gondolnunk, hanem más fegyverekre is, mint a gúny, agyonhallgatás, rossz fénybe állítás, meghamisítás (hamis krisztusok most is vannak!), vagy „dédelgetés”, amely mögött a fényűzés és az elvilágiasodás leselkedik. Ahogy Heródes nem tudott rá Betlehemben lesújtani, ugyanúgy nem fog sikerülni ellenségeinek sem most, sem a jövőben tőle megszabadulni.
Vállalni valamit az Úr Jézusért – Aki az Úr Jézust szereti, és így Isten gyermeke lesz, ne gondolja, hogy ezzel könnyű élet vár rá. Józsefnek és Máriának már röviddel Jézus születése után menekülnie kellett, és idegenként éltek egy pogány országban. Nekünk is hasonló nehézségeket kell vállalnunk néha.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Nagy Heródes uralma, uralkodásának jellemzői. Halála, és az örökösök. (***)
Tájékozódás a térképen: útvonal Júdeából Egyiptomba. (***)
A gyermekek gyakran lesznek áldozatai a felnőttek gyűlöletének. Keressünk ilyen példákat, eseményeket, történeteket a történelemből és a jelenkorból! (***)
Menekültek, menekültkérdés Magyarországon és a nagyvilágban. (***)
Az Egyiptomba való menekülést bemutató ábrázolások tanulmányozása. Fra Angelico: Menekülés Egyiptomba. (***)
Rajzolás vagy festés: az Egyiptomba való menekülés fázisai. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Kreatív írásbeli szövegalkotás:
– József naplójegyzetei: A menekülés és visszatérés mozzanatai leíró és elbeszélő részletekkel.
– Levélírás egy mai menekült nevében. (***)
Versolvasás és -elemzés. Arany János: Ráchel, Ráchel siralma. A balladai műfaj jellemzői a Ráchel siralma című versben. (***) Jó lehetőség a differenciálásra.
Vázlat:
József – Mária – Jézus
Betlehem – álom – menekülés – Egyiptom
Heródes király – félelem – ellenségeskedés
2 éves és annál fiatalabb fiúgyermekek
Galilea – Názáret
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Isten Fia szegénnyé lett értünk.
* Tegyünk meg mindent, hogy Jézushoz menjünk!
Előzmények:
Jézus születése után a negyvenedik napon megtörtént bemutatása a templomban. Simeon karjába vette a Gyermeket, és énekelt, miközben Anna, a prófétaasszony is bizonyságot tett Jézus eljöveteléről.
Történet:
Amikor Jézus Betlehemben megszületett, néhány bölcs* érkezett napkeletről Júdeába. Azért keltek útra, hogy az újszülöttet imádják. Megérkeztek Jeruzsálembe, a fővárosba, és jelentkeztek (Nagy) Heródes királynál. Amikor bebocsátást nyertek hozzá, megkérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát*, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Hogy ők a kis királyt imádni akarták, azt mutatja, hogy többet láttak benne földi királynál. Ez a király isteni Gyermek kell hogy legyen…)
A hír Heródes királyt felkavarta. Egyébként Jeruzsálemben mindenkit izgalomba hozott, aki meghallotta. De ez az izgalom nem örömöt, hanem nyugtalanságot jelentett. Heródes jól tudta, hogy miről van szó. Ugyanis összehívatta a főpapokat és írástudókat, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Krisztusnak, a rég várt Messiásnak, akitől a zsidók szabadításukat várták. Ugyanis sokak véleménye szerint Ő lesz, aki Izráelt felszabadítja az idegen járom alól.
A tudósok azonnal készen voltak a válasszal: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai közül, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” (Figyeljük meg, hogy itt szabadon idézik a Mik 5,1-et.)
Heródes titokban hívatta a bölcseket. Megkérdezte tőlük, mikor látták meg a csillagot. Amikor azok megmondták az időpontot, elküldte őket Betlehembe. Kérte őket, hogy visszafelé jövet megint keressék föl, és számoljanak be az ifjú királynál tett látogatásukról. Azt mondta, ő is el akar menni, hogy imádja a gyermeket. Miután a bölcsek, gyanakvás nélkül, meghallgatták Heródest, elindultak Betlehembe. Az út Jeruzsálemtől Betlehemig csak 7 km. Megtörtént a csoda, hogy az a csillag, melyet Keleten láttak, megint feltűnt, és előttük ment Betlehemig, ahol megállt a fölött a hely fölött, ahol Jézus volt. Milyen nagy örömöt jelentett ez a bölcsek számára!
Bementek a házba*, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborulva imádták Őt. Aztán kinyitották kincsesládáikat, és előszedték ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát*. Odaadták azokat a gyermeknek. Valóban királyi ajándék volt.
Arról nincs szó, hogy József és Mária hogyan reagált erre.
Isten a bölcseket álmukban figyelmeztette, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek vissza hazájukba.
Jegyzetek:
Néhány bölcs – Nincs szó három emberről, de arról sem, hogy királyok lettek volna, vagy ismernénk a nevüket. Erről a római katolikus hagyomány beszél a három ajándék, az arany, a tömjén és a mirha alapján. Kik voltak ezek a férfiak? Napkeletről, vagy jobban mondva északkeleti irányból, nagy valószínűséggel Mezopotámiából jöttek, ahol a káldeusok laktak. A Dán 2,2 csillagjósoknak nevezi őket. Nagyon különös, hogy ők a csillag feltűnését kapcsolatba hozták egy királyról szóló régi történettel, aki majd Júdeában fog megszületni. Isten Lelke vezette rá őket e felismerésre.
Csillag – Nem világos, miért gondolták ezek a bölcsek azt, hogy egy új csillag feltűnése az égbolton királyfi születését jelenti. Talán ismerték Bálám próféciáját, amely arról szólt, hogy csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből, amely bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak koponyáját (4Móz 24,17). A csillag később megmutatta nekik az utat a betlehemi házig, és ott megállt. Ez azt jelentheti, hogy a csillag egy meteor volt, mely alacsonyabb légrétegben lebegett.
Ház – Jézus egy istállóban született. Máté pedig házról ír. Feltehető, hogy József és Mária Jézus születése után találtak egy lakást, ahova beköltözhettek. A gyermek Jézus már idősebb lehetett, mint ahogy mi gondoljuk. Amikor Heródes megkérdezte, mikor tűnt fel a csillag, 2 éves korig ölette meg a gyermekeket. Jézus már kisgyermek lett volna?
Arany, tömjén és mirha – Az ajándékok jelképesek voltak: az arany a királynak járt, a tömjén Istennek, a mirha a halottnak. A Gyermek, aki Isten Fia, a világ Ura és Megváltója, mindhármat megérdemelte.
Énekek:
Református énekeskönyv: 251:1.4; 296:1; 329:1.5; 398:1.3.5
Jertek, énekeljünk!: 18:2; 20:2; 31:7.8.9; 33:3
Harangszó: 6; 7; 40:1.6; 43
Dicsérjétek az Urat!: 24:1–2; 109:1; 111; 119; 122
Erőm és énekem az Úr: 41; 68:1.5; 78:1; 103; 108
Megjegyzés:
Tégy meg mindent, hogy az Úr Jézushoz juss! – A bölcsek példát adtak nekünk. Ők is otthon várhatták volna meg, hogy többet halljanak meg róla. Ők azonban azonnal elindultak egy sok napig tartó útra, mely nem volt veszélytelen a gazdag utasokra leselkedő rablók miatt. Útra keltek, hogy megkeressék a zsidók újszülött királyát! Mennyivel másként reagáltak Heródes és a zsidók. Az írástudók és farizeusok nem mentek Jeruzsálemből Betlehembe, csak az utat mutatták meg. Mi hogyan reagálunk?
Akire nem hat Krisztus eljövetelének híre, annak ellenére, hogy tud létezéséről, az nem várhatja, hogy Krisztus kijelenti magát neki. Egyszóval, nekünk kell elindulnunk hozzá!
„Idegen marad Isten szava, míg Isten fel nem fedi maga.”
(M. Nijhoff, „Kinderkruistocht”).
Kapcsolódás iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
A mezopotámiai többistenhit és asztrológia összehasonlítása a zsidó egyistenhittel. (***)
Tájékozódás a térképen: útvonal Mezopotámiából Júdeába. (***)
Földünk és környezetünk (Földrajz)
Kozmikus környezetünk (csillagászati ismeretek): csillagok, üstökösök és meteoritok. Tájékozódás a csillagos égen. (***)
Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Tudomány és hamis tudomány. A csillagászat (asztronómia) valódi tudomány, amelyet nem szabad összetéveszteni a csillagjóslással (asztrológia). Beszélgetés az asztrológiáról, mint okkult (titkos) tudományról. (***)
Sok gyermeknaptárban és különféle hetilapokban találunk horoszkópokat. Mutassunk rá ennek veszélyére, és mondjuk el a gyerekeknek, hogy Isten ezt tiltja!
A helyi hagyományok ápolása: karácsonyra készülő dramatikus játék vagy műsor kiegészítése. (** ***)
Verstanulás, versmondás:
– párbeszédes (felelgető) formában (*)
– József Attila: Betlehemi királyok c. versének feldolgozása. A karácsonyi műsor kiegészítése a verssel. (***)
űDramatikus játék: a hagyományos háromkirály-járás szokásanyagának feldolgozása vagy a bibliai történet feldolgozása dramatikus formában. (** ***)
Párbeszéd írása a dramatikus játékhoz. (***)
Ének-zene
Népszokásdal éneklése. (** ***)
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika
Csillagformák készítése papírból. Papírkivágás (festés), papírhajtogatás. Pozitív és negatív forma. (* ** ***)
A napkeleti királyok hódolatát bemutató ábrázolások tanulmányozása. Rogier von der Weyden: A napkeleti bölcsek. (***)
Karácsonyi üdvözlőlap készítése. Technikák: színes ceruza, filctoll, monotípia, papír- vagy linóleummetszet. (***)
Vázlat:
József – Mária – Jézus
napkeleti bölcsek – csillag
Jeruzsálem
Heródes király nyugtalan
tudósok: Betlehemben
ajándékok: arany, tömjén, mirha
álom: másik út
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Jézus Krisztus minden nép világossága.
* Az ígéret beteljesedése feletti öröm.
Előzmények:
Az Úr Jézus megszületett. Az angyal elmondta ezt a pásztoroknak. Az angyalok énekeltek. A pásztorok elmentek Betlehembe, hogy megnézzék a Gyermeket. Elmondták mindenkinek, ami azon az éjszakán történt.
Történet:
A Gyermek nyolcnapos lett. Ezen a napon szokták a zsidó kisfiúkat körülmetélni. Jézust, az Isten Fiát is alávetették ennek a törvénynek (lásd Gal 4,4). Egészen emberré lett, kivéve a bűnt. Mégis végre kellett hajtani rajta a bűntől való megtisztulás, a körülmetélkedés jelét. Így Krisztus engedelmeskedett a törvénynek, mivel teljesen szenvedni akart Övéi bűnéért.
Aki körülmetéletlen volt, az idegen volt Isten számára. Jézusnak, az Isten Fiának meg kellett alázkodnia, ha nem akart idegen lenni Atyja számára. Azzal, hogy körülmetélték, fölvétetett az Isten és népe közti szövetségbe.
Nem történik említés arról, hogy ki metélte körül a Gyermeket. Betlehemben is lehetett egy férfi, egy rabbi, aki ezt a feladatot vállalta.
A körülmetélés napján kapta a Gyermek a Jézus nevet, ahogy azt az angyal Máriának (és Józsefnek is) megmondta.
A fia születése utáni negyvenedik napon jelenhetett meg a zsidó asszony megint a nyilvánosság előtt. Akkor nem volt már „tisztátalan” a szülés után (lásd 3Móz 12,2–4). A 3Móz 12,6–8 szerint: Ezen, a körülmetélés utáni harmincharmadik napon mehetett először a szent sátorhoz, később a templomba. Akkor áldozatot kellett vinnie a paphoz: egy esztendős bárányt és egy galambfiókát vagy gerlicét. Ha szegény embereknek nem telt bárányra, akkor az áldozat lehetett két gerlice vagy két galambfióka is. Az egyik galamb égőáldozat volt (hálából bemutatott), a másik pedig vétekáldozat (hogy kiengesztelést szerezzen). Az áldozat bemutatása után a pap az asszonyt tisztának nyilvánította.
Jézus édesanyjának is meg kellett tartania ezt a törvényt. Ő is tisztátalanná lett azzal, hogy szült, még ha az Üdvözítőt szülte is. Itt is újból Krisztus mély megalázottságát látjuk: Születése után az Ő anyjának is meg kellett tisztulnia*.
József és Mária az efrátai Betlehemből elmentek Jeruzsálembe. Ez kb. 7 km gyaloglást jelentett. Karjukon vihették az áldozatot: egy pár gerlicét vagy galambfiókát.
A gyermek Jézust „be kellett mutatni” az Úrnak. Izráelben minden elsőszülött fiút „meg kellett váltani”, mivel az Úrnak volt szentelve*. Hogy őt, mint örököst, meg lehessen tartani, öt sékelt kellett fizetni érte (4Móz 18,16). Így mutatták be, bár Isten Fia volt, Krisztust is Istennek, az ő Atyjának, és fizették meg érte a váltságdíjat.
Mielőtt a gyermek Jézust az Úrnak bemutatták volna, a templom egyik udvarán különös találkozás történt. Azt olvassuk, hogy élt Jeruzsálemben egy Simeon* nevű „igaz és kegyes ember”. „Várta Izráel vigasztalását”, azaz várta a Messiás eljövetelét, aki Izráelt meg fogja vigasztalni. Ez volt minden igaz izráelita reménye.
A Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta tőle, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Simeon tudta, hogy Krisztus eljövetelének ideje közel van.
A Szentlélek indítására a megfelelő időben ment a templomba: amikor József és Mária a gyermek Jézussal megérkezett az udvarba, ő is éppen ott tartózkodott.
Kétségtelen, hogy a Szentlélek által tudta meg Simeon, hogy a kisgyermek, akit bevittek, a megígért Messiás. Milyen csodálatos ugyanis az, hogy Simeon nem a szegényes körülményekre figyelt. Egy egyszerű, vagyontalan házaspár egy gyermekkel, a férj két galambot hoz, melyet lehet, hogy az imént vásárolt a galambárusoktól (lásd Jn 2,14; 222. lecke).
Simeon habozás nélkül Józsefhez és Máriához ment, s karjába vette a Gyermeket. Magasztalta és dicsőítette Istent.
Simeon énekének a magyarázata:
Simeon szavait, melyeket mondott, amikor karjában a gyermek Jézussal ott állt, joggal nevezhetjük éneknek. Éneke valójában csak egyetlen hosszú mondat, mellyel Simeon az Úrhoz fordult. Azt énekelte meg benne:
– hogy az Úr őt most békességgel bocsáthatja el, hogy meghaljon, amint megígérte;
– saját szemével látta Isten üdvösségét (az Üdvözítőt), a Gyermeket, akit karjában tartott; – ez olyan üdvösség, olyan megváltás, melyet Isten minden nép szeme láttára elkészített (tehát nemcsak Izráel számára);
– olyan világosság abban a sötétségben, melyben a pogányok élnek, mely által kapcsolatba kerülnek a világ Világosságával, Jézus Krisztussal. Üdvösség is, mely a Messiás eljövetelével elkezdődik, Isten népének Izráelnek dicsőségére, mert Izráelt tisztelik, mivel Krisztus ebből a népből származik.
Látjuk, hogy Simeon Krisztus eljövetelét „világraszóló”-nak találta. Más szóval: a Szentlélek tudtára adta, hogy az üdvösség, mely Krisztusban van, a föld minden népéé. Nemcsak Izráelt, hanem minden népet beragyog a világ Világossága, Jézus Krisztus. Ez a missziói parancsban teljesedik be, melyet az Úr Jézus később ad majd tanítványainak, és velük együtt mindazoknak, akik Őt szeretik.
József és Jézus anyja, Mária csodálkoztak azon, amit Simeon Róla beszélt.
Simeon megáldotta őket, és Máriának prófétai szavakat mondott: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben.” Az Üdvözítő eljövetele soha nem lesz eredmény nélkül. Izráelben lesznek, akik elutasítják Őt, azok számára Krisztus elesés és ítélet lesz. Mások Üdvözítőként ismerik el, és ezért az számukra felemelésül szolgál. Mint újjászületett emberek támadnak fel.
József és Mária számára ez a korlátok közé szorítás nehéz dolog volt, mert Simeon azt jövendölte, hogy a karjában tartott Gyermek által viszály és ellenségeskedés támad. Az Üdvözítő „jelül” lesz, „amelynek ellene mondanak”. Az emberek Izráelben – és később más országokban is – teljesen másképpen nyilatkoznak majd Krisztusról. Az egyik ördögtől megszállottnak fogja tartani, a másik csak csodái miatt követi, ismét más elárulja, lesznek akik halálra ítélik, ütik és leköpik, gúnyolják és megkorbácsolják, míg mások azt kiáltják: „Feszítsd meg, vidd el!”. De lesznek sokan olyanok is, akik szívből elfogadják Őt.
Simeon közben főként Máriához intéz prófétai szavakat: „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” Mária is részese lesz tehát annak, hogy Jézusnak „ellene mondanak”. Az ezzel járó szomorúság éles kardként járja át a lelkét. Gondoljunk csak Máriára, amint ott áll a Golgotán, miközben Fia, aki akkor még csak 33 éves, mint egy gonosztevő a kereszten függ.
Miért így fog történni? „Hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata”, azaz, Krisztus eljövetele által az emberek titkos gondolatai és véleményei ismertté legyenek: vagy vele vagy ellene (vö. Lk 9,49–50; 11,23).
Volt még valaki a templomban, akit nagyon érdekelt az a Gyermek, akit József és Mária be fog mutatni az Úrnak. Az öreg Anna, egy bizonyos Fánuel leánya, az Áser* törzséből, aki kb. nyolcvannégy éve élt özvegyen. Mindössze hét éve házasodtak össze, mikor a férje meghalt. Anna prófétanő volt. Több ilyennel is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Debórára és Huldára.
Annáról azt olvassuk, hogy éjjel és nappal a templomban tartózkodott, hogy Istent szolgálja böjtöléssel és imádkozással.
Anna látta, hogy Simeon ott áll a Gyermekkel a karjában. Azonnal megértette, hogy Ő a régóta várt Messiás! Akkor maga is odaállt, és megvallotta, hogy az a Gyermek az Üdvözítő. Anna ezt elmondta mindenkinek Jeruzsálemben, akik, éppen úgy mint ő és Simeon, a megváltást (mondhatjuk úgy is, hogy a Megváltót) várták.
József és Mária ezután a Jézussal és az áldozati galambokkal a paphoz mentek, aki bemutatta a Gyermeket az Úrnak, és elvégezte a kötelező égő- és vétekáldozatot.
Most Lukács időben egy óriási ugrást tesz: Visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. József és Mária azonban előbb Betlehembe mentek vissza (lásd Mt 2; 214. és 215. leckét).
Jegyzetek:
Szülés után való megtisztulás – Az Úr Jézus nem bűnben fogant és született, mivel Ő „a Szentlélektől fogantatott”. Mégis megtörtént a tisztulási és vétekáldozat.
Az elsőszülötteket az Úrnak szentelték – Ezt annak az emlékére kellett cselekedni, hogy az Egyiptomban töltött utolsó éjszakán Izráel elsőszülöttjei életben maradtak, amikor az angyal mind az emberek, mind az állatok elsőszülöttjét megölte, ha nem volt ott az ajtófélfán a páskabárány vére (lásd 2Móz 12,12–13.23.29; 49. lecke). Attól kezdve minden első fiút és állatot Istennek szenteltek. Az elsőszülött fiút és a tisztátalan állatokat (pl. a szamarat) meg lehetett váltani; az elsőszülött tiszta állatot (pl. juhot, kecskét, marhát) azonban meg kellett áldozni (lásd 4Móz 18,15–19).
Simeon – A zsidó tudósok könyveiben találkozunk egy Simeonnal, aki Nagy Heródes idejében nagy tekintélynek örvendett Jeruzsálemben. Hillélnek, a sanhedrin (zsidó nagytanács) alapítójának és elnökének a fia volt. Simeon apja utódaként szintén a nagytanács elnöke volt. Megkapta a rabban címet, melyet egyszerre csak hét tudós kaphatott meg. A zsidó tudósok azt mondták, hogy Simeonban prófétai lélek volt, és hogy megfosztották tisztségétől, mivel ellene mondott annak az uralkodó felfogásnak, hogy a Messiás országa csak időlegesen jön el. Úgy vélik, hogy Gamáliel rabbi, akit az ApCsel 5,34 és 22,3-ból ismerünk, az ő fia volt. Simeon, mint tudós, a próféciákat tanulmányozta. Amikor tanulmányai közben Dániel könyvéhez ért, abban bizonyára megtalálta azt az időt, amikor a Messiás el fog jönni.
Áser törzse – Kis törzs, mely Izráel (a tíz törzs országa) fogságra vitele előtt az ország északnyugati részén a Földközi-tenger partján lakott. Anna ősei már I. Jeroboám vagy egy későbbi király idejében Júdába (a két törzs országába) költözhettek, hogy ott az Úrnak szolgálhassanak. Lehet az is, hogy elődei a Babilonból visszatérő zsidókkal együtt jöttek Júdába.
Énekek:
Református énekeskönyv: 134; 301; 318; 447; 500:1
Jertek, énekeljünk!: 2; 27; 32:1.3; 72; 85; 161
Harangszó: 2; 3; 4:1; 47
Dicsérjétek az Urat!: 18; 40; 102; 103; 104:1
Erőm és énekem az Úr: 21; 78; 108; 112; 123; 143:1.4
Megjegyzések:
Jézus Krisztus világosság minden nép számára – Zakariás énekében szó van arról a szabadításról, melyet Isten népének, Izráelnek ajándékoz. Simeonnak ebben az énekében az öreg próféta világosan bevon minden népet a Jézus Krisztus által való szabadulásba: „világosságul a pogányoknak”. A Zsolt 87-et ismétli más szavakkal.
Az ígéret beteljesedése feletti öröm – Ahogy Simeon, úgy mi is várhatjuk Jézust a szívünkbe. Amint Anna, úgy mi is imádkozhatunk, hogy jöjjön el hozzánk. És ahogy Simeon, mi is kifejezhetjük és megénekelhetjük az üdvösség miatti örömünket és hálánkat, amely Jézus Krisztus eljövetelével érkezett el hozzánk. Karácsony az erre kiválasztott idő, de szívünkben minden nap lehet ünnep. Ő, a Békesség Fejedelme, eljött!
Simeon énekéről a felsősöknek – Éppen úgy, ahogy Mária és Zakariás énekét, ezt az éneket is el lehet olvasni ebben a csoportban. A magyarázat segíthet annak a megértésében, hogy miről van itt szó.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
A keresztyénség elterjedése Európában (és Európán kívül). A keresztyénség felvétele Magyarországon. (***)
Magyar irodalom / Dráma
A történet dramatizálása a képregény és vázlat segítségével. (**)
Rövid hír fogalmazása a történethez. (**)
Kreatív szövegalkotás monológ vagy dialóg formában: Anna bizonyságtétele. (***)
Verstanulás, versmondás. (***)
Kiegészíthetjük a karácsonyi műsort a „Mária” c. költeménnyel.
Vizuális kultúra (Rajz)
Rajzolás vagy festés a történet mozzanatai alapján. Választható forma: képregény. Szöveg és kép összeállítása. (***)
Vázlat:
Jézus
8. nap – körülmetélés
40. nap – templom – „bemutatás”
égőáldozat és vétekáldozat
szegények – 2 galamb
Simeon – ének – prófécia
Anna – 84 év
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-12 20:28:172015-02-12 20:30:11213. Jézus bemutatása a templomban; Simeon és Anna
* Az üzenet átadása – bizonyságtétel.
* Imádás, magasztalás.
Előzmények:
Az efrátai mezőkön hallották a pásztorok az angyaltól az örömhírt: Krisztus megszületett! Az angyalok éneke megerősítette ezt számukra.
Történet:
Az angyalok visszatértek a mennybe. A pásztorok azt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”
A pásztorok egy pillanatig sem haboztak. Hitük csak meg akart győződni arról, amit az Úr az angyal és az angyalok kara által üzent. Mentek, hogy megnézzék, ami „történt”. Fenntartás nélkül hittek. De látni is akarták, amit az angyal mondott.
Sok ember valami láthatóban és kézzel foghatóban akar hinni: „Először látnom kell…” Csak a szónak nem hisznek. Ezzel nem is jutnak el a hívő látásig, a dolgok létéről való meggyőződésig, és egyáltalán nem a meggyőződés öröméig (gondoljunk a Zsid 11,1-re).
A pásztorok elindultak, miután elhitték azt, amit az Úr üzent, hogy meglássák, hogy történt mindaz.
Otthagyták a juhokat. Nincs szó arról, hogy egyikük ott maradt volna, hogy vigyázzon a jószágra. Ebből arra következtethetünk, hogy mind elmentek Betlehembe.
„Elmentek tehát sietve…” Siettek Betlehembe. Gondoljunk csak a gyermekekre, akiknek valami szépet ígértek. Nem lassan, óvatosan, vigyázva mentek. Futottak… A hit ismertető jele ez: „olyannak lenni, mint a kisgyermek” (Mt 18,4).
„…és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.” Első pillanatra nem tűnik jónak a sorrend: először Mária és József, csak aztán a kisgyermek. De képzeljük el a helyzetet! Az istállóban először a felnőttek tűnnek föl; a kisgyermek a jászolban fekszik. Igen: Krisztus eljövetele egészen emberi módon történt. Ugyanaz a helyzet, mint amit a pásztorok bármelyik fiatal családnál találtak volna. Egy apa és anya, akik hálásak és boldogok, a kisgyermek a bölcsőben (bár az itt csak egy jászol). Krisztus hozzánk mindenben hasonlóvá lett, kivéve a bűnt.
„Amikor meglátták…” Most látjuk, hogy a pásztorok végeredményben csak a kisgyermekkel törődtek. Továbbá: Istennek magának kell hitet ébresztenie a szívben, hogy elhiggye, az a jászolban fekvő kisgyermek a megígért Krisztus. Ézsaiás tömören megjövendölte: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna” (Ézs 53,2).
„…elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” A pásztorok távoztak az istállóból, de nem mentek vissza azonnal a nyájukhoz. Előbb másoknak is hallaniuk kellett az örvendetes újságot. Képzeletben látjuk, ahogy végigmennek a városon. Közben bizonyára megvirradt. A keleti nap* korán, reggel hatkor kezdődik. Az emberek kijönnek az utcára, hogy elkezdjék napi munkájukat. A pásztorok mindenkinek elhíresztelték, ami az éjszaka velük történt. Beszéltek az angyalról, a mennyei seregekről, a kisgyermekről, akit a jászolban fekve találtak. Ebben a textusban főleg arról az üzenetről van szó, „amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” Nem a külső dolog, a kétségtelen bizonyíték a fontos, hanem az üzenet, hogy az a kisgyermek a megígért Krisztus, az Írások Krisztusa. A kisgyermek eljövetele békét hoz mindenki számára, aki hisz benne, a kisgyermek eljövetele által lehetségessé válik Isten jótetszése a bűnös emberek számára. A pásztorok az üdvösség első hirdetői!
„És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott* azon, amit a pásztorok mondtak nekik.” A csodálkozás még nem hit. A „hogy is van az?” még nem jelenti, hogy „azt meg kell néznem.” Nem olvasunk arról, hogy az emberek özönlöttek volna a kisgyermekhez. Pedig pont a népszámlálás miatt sokan voltak Betlehemben, akik onnan származtak, vagy ott laktak, eszükbe kellett volna, hogy jusson Mikeás (5,1) próféciája. Betlehemben, az ő városukban fog megszületni a Messiás! Dávid városából származik az Uralkodó! Krisztus eljövetele elérkezett, mindenki megláthatta. De erről semmit sem olvasunk… Maradt a „csodálkozás.”
„Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte…” Hallotta, amint a pásztorok elbeszélték, hogy mi történt a mezőn az éjszaka… Most már tudott az üzenetről, melyet az angyal hirdetett, és az angyalok énekéről. Ezeket a szavakat Mária drága kincsként őrizte meg.
„…és forgatta szívében.” Mária többet tudott Fiáról. Gábriel angyal beszélt neki róla. Már énekelt az Ő üdvösségéről énekében, amikor Erzsébethez érkezett. Az, amiről a pásztorok beszámoltak, számára nagyszerű bizonyítéka volt annak, amit már tudott: újszülött Fia az Üdvözítő, a Szabadító. Hiszen Jézus a neve!
„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” Sokkal később a pásztorok visszamentek nyájukhoz. Boldog, egyébként hivatásuknál fogva nyugodt és hallgatag embercsoport hagyta el a várost. „Ahol a szív csordultig tele van, ott nem tud hallgatni a száj.” Ez szó szerint ráillett a pásztorokra. Minden, amit hallottak és láttak azon az éjszakán a mezőn és a jászol mellett, megegyezett. Ezáltal hitük erősödött. A hívő hálás Isten hűségének minden bizonyságáért. A pásztorok nem tudtak erről hallgatni!
Aki Jézus Krisztusban hit által Megváltóját látja, nem tud hallgatni erről. Nem hagyhat bennünket nyugodni. Meg kell nyilvánulnia szóban és tettben. Meg kell vallani a gyülekezetben (gondoljunk az úri szentvacsorára), és a gyülekezeten kívül is el kell mondani (gondoljunk az evangélizációra).
A pásztorok minden bizonnyal jó állapotban találták juhaikat.
Jegyzetek:
Keleti nap – Körülbelül hat órakor gyorsan világos lesz; este hat óra körül hirtelen alkonyodik. Fél órán belül besötétedik. Az emberek itt általában korán lefeküdnek, és korán kelnek, azért is, mivel délben nagyon meleg van.
Csodálkozni – Inkább, mint „álmélkodni”. Az ApCsel 2,7-ben azt olvassuk: „Megdöbbentek, és csodálkozva mondták”. Ez egy bibliai- stilisztikai forma: (csaknem) ugyanannak a szónak kétszeri használata. A „csodálkozni”-ban tehát nagyrészt benne van a „megdöbbeni” jelentése is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–4; 326:3–5; 327:1–4; 329:1–2.5
Jertek, énekeljünk!: 11:2; 15:1; 16; 22:1.4.5; 33; 35:1–4
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 109; 112; 114
Erőm és énekem az Úr: 39; 42; 49; 68; 143
Megjegyzések:
Az üdvösség hirdetése – Lelkipásztornak kell ahhoz lenned, hogy bizonyságot tégy az üdvösségről, mely Krisztusban jött el hozzánk? Nem, minden hívőnek a feladata, hogy beszéljen Királyáról. A pásztorok példájából láthatjuk, hogy ők azt nem tudták meg nem tenni. Kényszer hajtotta őket, hogy mindenkinek, aki hallani akarta, hirdessék, amit hallottak és láttak.
Beszélgessünk erről a gyermekekkel! Így jobban megértik, mit jelent keresztyénnek lenni.
Elbeszélés – A leckében olyan témáról van szó, melyről inkább beszélgetni kell, mint elbeszélni. Lehet gondolatban a jászolhoz menni a gyermekekkel. Milyen lenne a reakciójuk? Ők is örülnének? Csodálkoznának, mint a pásztorok?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Jézus születéstörténete: a pásztorok imádása. (***)
Történetek a külmisszió történetéből – keresztyén és nem keresztyén kultúrák találkozása. (***)
Szép példákat találhatunk a külmisszió történetében férfiakról és nőkről, akik az örömhír (evangélium) hirdetésének szentelték életüket. A pásztorok hírmondásához kapcsolódva elmondhatunk vagy felolvashatunk egy-egy lenyűgöző történetet.
Helyi hagyományok ápolása: betlehemes, ill. pásztorjáték vagy a karácsonyi műsor befejezése, előadása. (** ***)
A játékot, műsort előadhatjuk a gyülekezetben, az iskolában, az osztályban szülők, családtagok előtt, vagy más helyi közösségek előtt, pl. az öregek otthonában, de elmehetünk vele egy‑ egy család vagy magányos öreg ember otthonába is. Így lehetnek a gyermekek, mint a pásztorok, Jézus születésének hirdetői lakóhelyükön.
Dráma / Magyar irodalom
A megkezdett dramatikus játék, karácsonyi műsor, párbeszédírás befejezése. Világítás, mozgások, díszletek, jelmezek. Összpróba és előadás. (** ***)
Ének-zene
Karácsonyi dalok éneklése, válogatás népszokásdalainkból. (* ** ***)
A dramatikus játék, műsor kompozíciójának kialakítása énekes és zenei betétekkel. (** ***)
Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet) / Technika
Modellkészítés papírból. Papírkivágás. A betlehemi istálló ember- és állatalakokkal. (* **)
A pásztorok hódolatát bemutató ábrázolások tanulmányozása. Rembrandt: A pásztorok imádása. Fény és árnyék ellentéte, sötét-világos színkontraszt. (***)
Karácsonyi képeslap készítése. Technikák: színes ceruza, filctoll, monotípia, papír- vagy linóleummetszet. (***)
Vázlat:
pásztorok: „menjünk el”
Mária, József – gyermek a jászolban
üzenet – csodálkozás
Mária
dicsőítés
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-12 20:06:202015-02-13 14:22:23212. A pásztorok imádják a Gyermeket
* Az emberiség nagyon örülhet az Üdvözítőnek.
* Aki hisz Őbenne, örök élete lesz.
* Isten békességét ajándékozza az embereknek.
Előzmények:
Az Úr Jézus éjszaka megszületett Betlehemben. Az Üdvözítőt Mária bepólyálta, és a jászolba fektette. Józsefen és Márián kívül még senki sem tudta a földön, hogy az Üdvözítő világra jött.
Történet:
Az efrátai Betlehem körüli mezőkön pásztorok őrködtek a nyájuk mellett. „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Erre szükség volt, mert vadállatok* lopózhattak a nyáj közé, elrabolhatták s megölhették a juhokat. A pásztorok valószínűleg tüzet rakhattak, hogy a vadállatokat elriasszák, ők pedig melegedhessenek.
A pásztorokat évszázadokon át lenézték (lásd 1Móz 46,34). Izráelben másként lehetett, mert az izráeliták eredetileg pásztornép voltak. A pásztorok mégsem tartoztak a nép felsőbb köreihez. Jó erre a történet elmondása közben ügyelni.
Váratlanul az Úr angyala állt meg a pásztorok mellett. Azt látták, hogy isteni fény veszi őket körül: „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége.” Ez az angyal a menny isteni dicsőségét kapta útravalóul, hogy ezzel jobban meggyőzze a pásztorokat arról, hogy ő Isten követe. Ugyanezt olvassuk a Bibliában azokról az angyalokról is, akik az ószövetségi korban jelentek meg a földön.
Nem csoda, ha az angyaltól nagyon féltek! „És nagy félelem vett erőt rajtuk.” Az angyal nyugtatta a pásztorokat: „Ne féljetek!” Ezt mondta Gábriel angyal is Zakariásnak és Máriának. Érthető, hogy az emberek féltek, ha Isten követét meglátták.
Az angyal így szólt: „…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet!” Az örömhöz nem illik a félelem. Az evangélium, az örömhír, melyet az angyal hirdetett, nem félelmet kellett hogy okozzon, hanem örömet.
„…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép* öröme lesz.” Ez a legnagyszerűbb evangélium! Nagy öröm Isten minden népe számára (lásd Mt 1,21)! Mindenki számára lehetséges lesz a szabadulás, a megváltás, aki Jézus Krisztustól várja az üdvösségét.
Mi ez a nagy öröm? Az angyal folytatta: „Üdvözítő született ma nektek.” Az Úr tudta, hogy ezek a pásztorok várják az Üdvözítőt* , másként az angyal meg kellett volna magyarázza, hogy mi lesz a feladata. Ahogy Gábriel magyarázta meg Zakariásnak, mi lesz a fia feladata.
Az angyal tovább beszélt. Megmondta, ki az Üdvözítő: „aki az Úr Krisztus*”. Népe felkent Ura, Királya és Papja most megjelent, hogy üdvözítse azt, aki elveszett. Mindenki, aki hisz benne, a világ Világosságában, nem marad sötétségben (Jn 12,46).
A pásztorok tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni. A betlehemiek kétségtelenül ismerték a Mik 5,1-et. Hogy a pásztorok biztosak legyenek abban, hogy a megígért Messiás megszületett, az angyal azt mondta: „a Dávid városában”, azaz Betlehemben.
A pásztorok, anélkül, hogy kérték volna, még jelet is kaptak: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Az egyszerű pásztoroknak ezzel azt mondta meg az angyal, hogy az Üdvözítő nem gazdag királyfi, hanem egyszerű kisgyermek, olyan, mint az ő gyermekeik. Be van pólyálva, mint az ő csecsemőik, és jobb híján, egy etetővályúban fekszik. Hogy ez a pásztoroknak nem adott okot a megvetésre, kitűnik abból, hogy sietve elmentek a Gyermeket imádni.
Az angyal befejezte a beszédét. Az újszülött Üdvözítő evangéliuma ismertté lett a földön. A mag el van vetve, nem egy fejedelem, Nagy Heródes, Augustus császár, Cirénius, Sziria helytartója udvarában, hanem ezeknek az egyszerű pásztoroknak a szívében. „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek” (1Kor 1,28). És ezt azért teszi, hogy gondoskodjék arról, a világ hatalmasai ne dicsekedjenek magukkal (1Kor 1,29).
Mindjárt azután, hogy az angyal befejezte a beszédét, „mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”
Milyen nagyszerű látvány volt ez, az angyalok ezreit látták a pásztorok a sötét égbolton! Érthetetlen, hogy nem futott ki egész Betlehem megnézni a látványosságot. Vagy csak a pásztorok látták ezt? Csak ők hallották a hatalmas énekkart? Erre kell gondolnunk, annak a ténynek a láttán, hogy mindenki, akinek elmondták, mit hallottak és láttak, elcsodálkozott azon. Az angyalok Istent dicsérték énekükben. Ő ezt a dicsőítést kegyelméért kapta, mert megemlékezett arról az ígéretéről, melyet Évának, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Dávidnak és egész Izráelnek tett prófétái által, valamint Zakariásnak és Máriának is mondott!
Az angyalének így szólt: „a földön békesség”. Nem földi békességről jövendölt, mert a földön addig sohasem lesz békesség, amíg Krisztus egyszer vissza nem jön az ég felhőin. Lesz ugyan békéje azoknak, akik hit által megigazultak. Békességük lesz Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, írja Pál a rómaiaknak a Róm 5,1-ben. Természetesen, minden embernek arra kell törekednie, hogy békességben éljen felebarátjával. Annak a békének, melyet az angyal hirdetett, érezhetően ki kell sugároznia a földre. Aki azonban csak földi békességre törekszik, csalódni fog. Pál a Fil 4,7-ben azt írja: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez valóban meghaladja értelmünket. Erről a békességről szól az angyalok éneke.
„…az emberekhez jóakarat”. Ennek a jelentését a 2Thessz 1,11-ben találjuk, ahol Pál azért imádkozik, hogy Istenünk a gyülekezetet töltse meg „teljesen a jóban való gyönyörködéssel”. A gyönyörködés eszerint tehát: minden, amit Isten jóságában elhatározott, hogy azokat gyermekeinek adja.
Az angyali éneknek ezt a részét olvashatjuk másként is: „a jóakarat embereinek.” Az Ef 1,5 ad ehhez felvilágosítást: (Isten) „előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.” A jóakarat emberei azok, akiket Isten, kegyelemből fiaivá fogad Jézus Krisztus által. A békesség a földön Isten örökbefogadott gyermekeiben ölt testet!
Jegyzetek:
Vadállatok – Az 1Sám 17,34–36-ban azt olvassuk, hogy Dávid elmondta Saul királynak, egyszer a nyáj legeltetése közben megölt egy oroszlánt és egy medvét. Dávid ugyancsak az efrátai Betlehem mezőin legeltette juhait.
Az egész nép – Nem „minden nép” van itt. Krisztus által nem minden nép, és nem minden ember részesül általános megbékélésben. A megbékélés csak azoké lesz, „akik hisznek benne”. Az az angyal, aki Józsefet álmában figyelmeztette, ezt a Mt 1,21-ben így mondta: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. A „népe” tehát itt nem Izráel népét jelenti, ahogy feltételezik, hanem Krisztus követőit, mind a zsidók, mind a pogányok közül valókat. Gondoljunk a Zsolt 2,7–8-ra: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.” Itt nemcsak a zsidókról van szó, hanem a földkerekség népeiről.
Üdvözítő – Különféle szavak utalnak ugyanarra a fogalomra: Megtartó, többek közt ezt a szót találjuk a Károli Bibliában az Ézs 19,20-ban: „hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa” (az új fordítás nem a megtartó szót használja, hanem „vezetőt” ír). Az Ószövetség többször is használja a „Szabadító” szót. Ez ugyanazt jelenti, mint a Megtartó. Az „Üdvözítő” szó csak az Újszövetségben fordul elő, az evangéliumokban: Lk 2,11 és Jn 4,42. Az Apostolok Cselekedeteiben és az apostolok leveleiben többször is. Az „üdvösség” a héberben ugyanazt jelenti, mint a „megváltás”, mind az ideigvaló, mind az örökkévaló, vagy mind a kettő. Az Üdvözítő a Megváltó. (Lásd még a 209. leckét)
Krisztus – Héberül: „Messiás” (Dán 9,25.26) „Felkent”-et jelent. Jézus Krisztus a Közbenjáró, a Közvetítő övéi érdekében úgy, ahogy a főpap állt Isten és a nép között, amikor a Szentek szentjében szolgált. Az Úr Jézus Melkisédek rendje szerint való Főpap (Zsid 5,10; 6,20). Azaz Ő is népe Királya és Főpapja, mint ahogy Melkisédek, Sálem királya király is és főpap is volt (lásd 1Móz 14,18). Mint Király, uralkodik, mint Főpap, önmagát áldozta fel övéi bűnéért való engesztelésül. (Lásd még a 204. leckét)
Egy nehéz bibliai rész – Első látásra az elbeszélés anyaga nem tűnik nehéznek. De amint a leírásából látható, sokat kell rajta gondolkodni, és sokat kell tanulmányozni. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a pásztorok az örömhírt hallották. Sokkal inkább azt kell a gyermekeknek megmagyaráznunk, hogy amit az angyal a pásztoroknak hirdetett, az magának Istennek a proklamációja. Krisztus megváltói munkáját hirdették az angyal és az angyalsereg. Csak a betlehemi Gyermek által lehetséges ez a békesség a földön: Isten jóakarata csak azé, aki benne hisz; annak lesz örök élete (Jn 3,16).
Egyszerű pásztorok – Egyszerű emberek hallják elsőként az evangéliumot az angyaltól. Nem szükséges tudósnak lenni, magas állást betölteni, hogy halljuk az evangéliumot. Jól mondják, hogy az Örömhír legjobb befogadói a gyermekek. Mondjuk el nekik, hogy az evangélium nekik is szól. Az Úr Jézus maga mondta ezt (Lk 18,16.17): „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Jézus születéstörténete: az angyali üzenet. (***)
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Gyermek születése a családban. Értesítés a születésről. Születési, személyi adatok. (* **) Kinek küldtök értesítést, ha gyermek született a családban? Szegény rokonnak is? Kik kapnak meghívást, hogy jöjjenek megnézni egy újszülött herceget vagy hercegnőt? Meghívnának egy pásztort is?
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-12 19:32:572015-02-13 14:23:12211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke
A lecke bemutató képanyaga – tanári lapok és munkalapok – a bejegyzés végén mind megtekinthető, és a teljes anyag PDF formátumban letölthető!
Üzenet – Téma:
* Isten szeretetének jele, hogy egyszülött Fiát adta (Jn 3,16).
* Jézus Krisztus megalázkodása születésével kezdődött.
Előzmények:
Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze birodalma minden alattvalóját. Mindenkinek oda kellett mennie, ahonnan származott. József és Mária Betlehembe utaztak, mivel Dávid leszármazottai voltak, aki Betlehemben született, és ott volt családja birtoka.
Bevezetés:
Mindannál, ami Krisztus földre jövetelével kapcsolatos, az Ő megalázkodásából kell kiindulnunk. Az Atya Isten Fia emberként jött a földre. Ez már magában is a legnagyobb megalázkodás. Ehhez járulnak még különböző szempontok, melyek megalázkodását hangsúlyozzák. Az Isten képére teremtett ember önként alávetette magát a bűn által a halálnak. Az élet fájához vezető utat elzárta Isten (lásd 1Móz 3,24). A szent Isten elhatározta, az emberiségnek lehetőséget kell adni, hogy ismét kegyelembe fogadtassék, és ismét Ővele járhasson. Ezért kellett Jézus Krisztusnak emberekhez hasonlóvá lennie, kivéve a bűnt. Így alá kellett magát vetnie mindannak az emberi gyöngeségnek, ami a bűn következménye. Semmitől sem kíméltetett meg, úgyhogy végül a fájdalmak útján a keresztfáig kellett elmennie. A kereszt után azonban a halálon való diadal következett, ami által népe örök életet örökölhetett az üdvösségben.
A Fiú megalázkodása volt, amikor születése előtt felvette az emberi természetet. Milyen nagy szeretete volt Istennek, hogy ezt az emberekért vállalta! Egy másik megalázkodás, hogy József és Mária egy földi uralkodó, Augustus római császár rendeletének kellett engedelmeskedjen. Egy ember parancsára kellett, hogy útnak induljon az ég és föld még meg nem született Királya. Emberré lételével Krisztus dicsőségét az Atyánál hagyta. Pál erről a Fil 2,7-ben azt írja, hogy szolgai formát vett fel, és emberekhez hasonlóvá lett.
Az Úr Jézus mégis teljesen Isten maradt. Ugyanakkor emberi testet vett fel, annak minden gyöngeségével. Éhezett, elfáradt és meghalt.
Miért vállalta Krisztus mindezt? Hogy népe helyett, szeretetből, elszenvedje a bűn büntetését. Ő a második Ádám, egy új emberiség feje, ezért helyreállította az Istennel való megszakadt közösséget. Földre jövetelével, mely halálával végződött, de a feltámadással folytatódott, legyőzte a halált és az ördögöt. Az embernek, aki a bűn szolgájává lett, Általa, ha hit által Krisztus tulajdona lesz, nem kell többé a Sátánnak szolgálnia, hanem közösségben élhet Istennel. Ez már itt a földön elkezdődhet, s a halál után örök és tökéletes lesz.
Karácsony és pünkösd között akkor nem lesz különbség.
Történet:
József Dávid király leszármazottja. Dávid Betlehemben született Isai legkisebb fiaként. Augustus császár népszámlálást rendelt el. Nagy birodalma („az egész föld”) minden lakosának a maga városába kellett mennie, hogy ott írják össze (lásd a 209.leckét). József engedelmeskedett Augustus császár parancsának. Jegyesével*, Máriával a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe utazott. Ez kb. 100 km-nyi út*. Máriának valószínűleg gyalog kellett megtenni az utat, pedig a Gyermeket várta.
József és Mária végre megérkezett Betlehembe. Nagy volt ott a forgalom. Mindenki, aki Betlehemből származott, odautazott. Szállást* kerestek. Amikor József és Mária a fogadóban hálóhelyet kértek, kitűnt, hogy az már tele van. A 7. versben jászolról, az állatok etetővályújáról olvasunk. Örökre tisztázatlan marad, hogy a fogadós volt-e, aki a hálóhelyet felkínálta nekik az istállójában. Az „istálló” szó nincs megemlítve. Nagyon is lehetséges, hogy a fogadónak abban a részében találtak helyet, ahol az állatokat helyezték el. Van még egy másik lehetőség is: az az istálló, ahol a pásztorok, akikről a 8. vers szól, a nyájukat szállásolták el. Az ilyen istálló egy fallal körülkerített hely volt ajtó nélküli ajtónyílással ellátva. A pásztor az ajtóban feküdt. Gondoljunk Jézus szavaira: „én vagyok a juhok ajtaja” (Jn 10,7). A pásztorok ugyanis azonnal tudták, hogy melyik jászolról szólt az angyal! A történet elmondásakor nyugodtan lehet „istálló”-ról beszélni.
Azután Jézus megszületett. 6. vers: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”. Vajon mindjárt az első éjszaka történt-e, nem tudjuk. Nem látszik valószínűnek. Csak azt olvassuk: „amíg ott voltak”. Viszont a 8. versből tudjuk, hogy éjszaka volt: a pásztorok éjszaka őrködtek a nyájuk mellett. Az idők teljessége, a történelem nagy pillanata elérkezett! Az Üdvözítő megjelent a földön.
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (lásd Jn 1,14). Az Ézsaiás 53,2-ben levő prófécia beteljesedett: „Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.” Egyúttal valóra vált a Mikeás 5,2-ben (az új fordítás szerint 5,1-ben) levő prófécia is: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (itt a Károli Bibliából vettem az idézetet, mivel az illik ahhoz, amit a leckében Evert Kuijt erről mond. A fordító). Az abban az időben nem sokat számító Betlehemben született meg Isten Fia. Mária újszülött Fia uralkodó lesz Izráelben népe fölött, minden hívő fölött. Nagyszerű textusunkban ez a szó szerepel: „nekem”. Nekem, az Úrnak, a Szövetség Istenének származik, azaz születik Ő. Az Atya magáévá fogadta a Fiút, a Szabadítót. Gondoljunk arra, hogy Isten a megszületett Megtartó által népével is megbékélt! Nem hiába hirdetik majd az angyalok ujjongva a Megtartó eljövetelét! Csak az Ő eljövetele által lehetséges a nagy öröm a mennyben minden megtérő bűnösön (Lk 15,7)! Mária újszülött Gyermeke elsőszülött Fiú. Ez, világos, arra céloz, hogy a gyermek Mária elsőszülött fia. Miért van ez ilyen egyértelműen leírva? Nos, mindenkinek, aki Krisztusról hall, tudnia kell, hogy amikor Mária Jézust megszülte, még szűz volt, még nem hált Józseffel, a férjével (Mt 1,25). Hogy Jézus Mária elsőszülött fia volt, arra is utal, hogy más fiai (leányai is) születtek (lásd Mk 6,3).
Ézs 53,2–3: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt és emberektől elhagyatott.”
Úgy van: A Megtartó a legeslegszegényebb körülmények közt jött a világra. Egy jászol, egy etetővályú volt az első fekvőhelye. Mária bepólyálta. De ne a ma is használatos pólyára gondoljunk! Abban az időben keskeny vászoncsíkokba csavarták be a gyermeket. Mária gondosan magával hozta ezeket. (Lásd Ez 16,4) Gondolkodjunk el azon a tényen, hogy a bűn nélkül való Üdvözítőt felöltöztették. Ennek a megaláztatásnak is alávetette magát népéért. Ugyanis a ruha viselése a bűn egyik következménye volt. Ebben is hasonló lett a Megtartó az emberekhez. Joggal nevezte magát „Emberfiá”-nak.
Az egész születéstörténet az Isten Fia megaláztatásáról beszél. És mindez szeretetből történt, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Jegyzetek:
Jegyese – (Lásd ehhez a 206. és 209. leckében levő jegyzetet) Az Úr angyala Józsefnek álmában megparancsolta, hogy vegye magához jegyesét (Mt 1,20). Ő engedelmeskedett a parancsnak (Mt 1,24), de nem „érintette” (Károli: „ismerte”) őt (Mt 1,25). A Lk 2,5 még mindig „jegyes”-ének nevezi Máriát. Ebből arra következtethetünk, hogy József és Mária még nem éltek házaséletet.
Az utazás Názáretből Betlehembe – Mivel Galilea és Júdea között Samária terült el, a galileaiak a Jordánon túl utaztak Júdeába (többek közt Jeruzsálembe). Kétszer keltek át a Jordánon (lásd a leckét).
Szállás (Károli: vendégfogadó ház) – Úgynevezett karavánszeráj: fallal körülkerített térség, a falak mentén egyszerű hálóhelyekkel. A tevék, szamarak és lovak az udvaron maradtak. A nagyobb szállások emeletesek voltak: alul voltak az állatok, az emeleten az emberek.
Kapcsolódó igehelyek: Ézsaiás 53; Mikeás 5,1; János 1,14
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–2; 117; 296:1–2; 303:1–3.6–7; 318; 319:1–3.6; 320:1
Jertek, énekeljünk!: 7; 8; 9; 20; 21:1; 24; 28
Harangszó: 2; 5:1–2; 7; 51
Dicsérjétek az Urat!: 103; 105; 106; 111; 114:1–2
Erőm és énekem az Úr: 42; 108
Megjegyzések:
Közismert történet – Melyik tanító nem ismeri Jézus születésének történetét?… Éppen azért, mert ilyen közismert ez a történet, írtuk le még egyszer mélyrehatóan, mit foglal magában a Megtartó testben eljövetele. Reméljük, hogy ez a leírás sok mindent megvilágít. Különösen a nagyobb gyermekekkel beszélhetünk ezekről a tényekről behatóbban. Vetessük elő velük a Bibliát ehhez! Visszatekintés a bűnesetre, az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretekre, a Messiás eljöveteléről szóló próféciákra, segíti a dolgok jobb megértését.
Mit kapnak a gyermekek ebből a bibliai részből? – A karácsonyi történet gyakori ismétlése – otthon, könyvben, folyóiratban, iskolában, gyermekistentiszteleten, templomban – bizonyos közömbösséghez vezethet. A gyermekeket azonban állandóan emlékeztetni kell arra, hogy ezzel a művével Isten mit tett a bűnös emberért. A Megtartó a gyermekekért is jött a földre!
Ne tegyük regényes történetté – Természetesen nem ismerjük minden tanító elbeszélő stílusát. De gyakran megtörténik, hogy a Lukács 2-t meseként mondják el. Figyeljünk a karácsonyi énekekre is! Kicsinyítő szavak, mint istállócska, jászolka, pásztorocskák, angyalkák gyakran előfordulnak. Pedig itt az Isten Fia, a Megtartó születésének hatalmas üdvtényéről van szó! Ez a régi magyar ének emlékeztessen erre bennünket (Ref. ék: 318. dics.):
(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
A Római Birodalom előnyeivel és hátrányaival. Róma és a provinciák. Világuralom. A császárok istenekké magasztalták fel magukat. Augustus császár rendelete. (***)
Tájékozódás a térképen: a Római Birodalom kiterjedése („az egész föld”), Júdea provincia, Názáret, Betlehem. (***)
Jézus születéstörténete. Időszámításunk kezdete. (***)
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Gyermek születése a családban. A kisbaba gondozása. (*)
A helyi hagyományok ápolása: betlehemes, ill. pásztorjáték vagy karácsonyi műsor készítése. (** ***)
Dráma / Magyar irodalom
Improvizatív játék: a kisbaba gondozása, pólyázása, ringatása altatódalokkal. (*)
Dramatikus játék: hagyományos betlehemes, ill. pásztorjáték feldolgozása, vagy a bibliai elbeszélés dramatizálása. (** ***)
Karácsonyi műsor összeállítása versek, énekek segítségével. Verstanulás, versmondás. (***)
Párbeszédek írása a dramatikus játékhoz. (***)
Ének-zene
Karácsonyi dalok éneklése, válogatás népszokásdalainkból. (* ** ***)
Részletek meghallgatása
– eredeti betlehemes, ill. pásztorjátékokból (** ***)
– klasszikus karácsonyi zeneművekből (pl. Händel: Messiás, Bach: Karácsonyi oratórium, karácsonyi orgonazene) (***)
Egy-egy részletet a karácsonyi műsorba is beépíthetünk.
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Képalkotás síkban különböző anyagok (színes papír, textil, vatta, gyapjú, szalma stb.) segítségével. Betlehemi istálló, gyermekszoba berendezési tárgyakkal. (*)
A feladat textusa: „…emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 7b–8) Az Isten Fia maga Isten. Mint ember jött a földre. Ez megalázkodás volt részéről. A mennyei Atya akaratának engedelmeskedve Krisztus meghalt a kereszten, hogy megszabadítson mindenkit, aki hisz benne.
Aranymondás:
Megtanulásra a fenti igeszakasz aláhúzott részét javasoljuk, de kiegészíthető a második részével is: Fil 7b–8
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
A Gyermek:
Jézusról Gábriel angyal azt mondta Máriának, hogy Isten Fia. Erre Jézus születésének elmondásakor és az arról való beszélgetés alkalmával világosan rá kell mutatnunk. Hiba lenne, ha csak mint „gyermek”-ről, és kevésbé „a Gyermekről” beszélnénk és beszélgetnénk, ha Isten Fiáról van szó. Az isteni születés titka: az Isten Fia, maga is Isten, csecsemőként jött a világra.
Nem látható tehát különbség közte és más újszülött fiúcska között. Mégis van különbség:
– Jézus földi apa nélkül jött a földre. Isten maga az Ő Atyja.
– Jézus nem fog vétkezni.
– Jézus nem bűnösként hal meg.
– Jézus önként hal meg.
– Jézus meghal mindenkiért, aki hisz benne.
Nagyszerű, ha erről a csoporttal tanulságos beszélgetés alakulhat ki.
Hasonlítsuk össze a munkalapon található verset az alábbi igehelyekkel: Lk 2,1–7; Mik 5,1; Fil 2,6–8! Beszélgessünk arról, milyen megaláztatást jelentettek Isten Fia számára születésének körülményei! Milyen megaláztatásokat szenvedett még el életében azáltal, hogy „magatartásában is embernek bizonyult”? Miért jelent ez vigasztalást, biztatást a mi számunkra? (lásd még a 209. lecke *** munkalapját)
Egyéb ötletek:
Karácsonyi műsor, játék:
Készítsünk a gyermekekkel karácsonyi műsort, melybe beépíthetjük a munkalap versét, akár dramatikus formában is! Válogassunk hozzá énekeket a felsorolt és közölt karácsonyi énekek közül! (Lásd még a 211., 212. leckét.)
Feldolgozhatunk egy hagyományos betlehemes vagy pásztorjátékot is, különösen akkor, ha lakóhelyünkön is játszottak ilyet. Összegyűjthetjük a gyerekekkel, milyen énekes, dramatikus hagyományai voltak lakóhelyünkön a karácsony ünneplésének.
Harmadik lehetőség, hogy a gyermekek alkotják meg a dramatikus játék szövegét is. Ebben az esetben bontsuk mozzanatokra a születéstörténetet (segít a kisiskolások ** munkalapján közölt vázlat), játsszák el a gyerekek spontán szövegalkotással, majd írjanak jelenetenként párbeszédeket, az elbeszélő (narrátor) szövegével együtt! Így tudjuk leghatékonyabban feldolgozni velük a bibliai szöveget, történetet.
Kézművesmunka:
A nagyobb gyerekek is szívesen barkácsolnak, különösen karácsony előtt, ne hagyjuk őket feladatok nélkül!
Elkészíthetik ők is a betlehemi istállót jászollal, ember- és állatalakokkal. Alapanyagként a vesszőt, szalmát, gyékényt vagy az agyagot javasoljuk. Ezek utalnak leginkább Jézus megalázott voltára, arra az emberi környezetre, amelybe megszületett. Szalmából és gyékényből nagyon szép karácsonyfadíszeket is készíthetünk.
A megvalósításban segíthet a „Menjünk mi is Betlehembe” című könyv (Háttér Lap- és Könyvkiadó, Bp, 1990).
Feldolgozás **
Munkalap:
Nem az istálló a történet középpontja, hanem a Gyermek Jézus. Ezt észrevehették a gyermekek a történetből. Mária és József Jézus születése fölötti öröme most láthatóvá lesz.
Aranymondás:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
Jézus jövetelének célja:
Jézus földre jövetele a legelső üdvtény. De nem az egyetlen! Húsvét és pünkösd követi…
Okos dolog minderre rámutatni a gyermekeknek. Ezért néhány kérdés több bepillantást enged abba, miért volt szükség rá, hogy Krisztus emberként jöjjön a földre, mi volt a célja.
Ki az Úr Jézus Atyja? Az Úr Jézus is Isten?
Miért jött az Úr Jézus a földre?
Kikért jött az Úr Jézus a földre?
Milyen munkához kezdett, amikor felnőtt?
Mi történt azután, hogy az Úr Jézus meghalt a kereszten?
Kikért halt meg?
Hol van most az Úr Jézus? Mit csinál ott?
Egyéb ötletek:
Dramatizálás:
Hazánkban kedvelt karácsonyi népszokás volt a betlehemezés, a pásztorjáték. A fennmaradt első szövegek a 17. századból iskolai előadás céljára készültek. Mi is készülhetünk karácsony ünnepére dramatikus játékkal (lásd még: 211, 212. lecke), melynek első része lehet:
1. A császári rendelet kihirdetése
2. József és Mária készülődése és útja Betlehembe
3. Szálláskeresés
4. A gyermek születése
A jeleneteket eljátszhatják a gyerekek többször, spontán szövegalkotással, de kötött szövegeket is kereshetünk hozzá gazdag népszokás-anyagunkból, vagy magunk is írhatunk párbeszédeket a Biblia és hagyományos szövegek segítségével. (Ne féljünk együtt játszani, együtt alkotni a gyerekekkel!)
A játékot egészítsük ki a megfelelő énekekkel, melyhez bőven találunk választékot a felsorolt énekek között, de még közlünk néhány értékeset, melyek nem találhatók meg felhasznált énekeskönyveinkben. Az itt közölt dal az evangélikus énekeskönyvből való (169.) Weöres Sándor szövegével:
(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)
Feldolgozás *
Munkalap:
Induljunk ki a gyermek élményvilágából, és hasonlítsuk össze tapasztalatait az Úr Jézus születésével! A téma egészen jól kapcsolódik a gyermeknek azokhoz a tapasztalataihoz, amikor öccse vagy húga született, vagy a nagynénjének, esetleg a baráti körben valakinek kisbabája lett.
Aranymondás:
(Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette. (Lukács 2,7)
Üzenet elmélyítése / egyéb ötletek:
A baba születése:
Ehhez a tárgyhoz számos ajánlatot találhatunk a 19. leckében: „Izsák születése”, és a 41. leckében: „Mózes születése”.
A témát szemléletessé lehet tenni azzal, ha valamelyik gyermeknek az édesanyja, akinek kisbabája van, meghívja a gyermekeket. Nagyon érdekes számukra, ha látják, hogyan fürdetik a kisbabát, vagy hogyan etetik a cumisüvegből.
Ha erre nincs lehetőség, akkor a tanító vagy a gyerekek mindezt egy játék babával is eljátszhatják, pl. megfürdetik a babát, bepelenkázzák, cumisüvegből itatják stb. Bepólyázhatják a babát egy ma is használatos pólyába; majd bepólyálhatják úgy, ahogy Mária tehette és a rajzon is látható: egy puha vászonba vagy kendőbe.
Kitalálós játékot is játszhatunk: egy gyermek mutatja, hogy mit csinál egy képzeletbeli babával, a többiek pedig megpróbálják kitalálni azt (különösen érdekes ez azok számára, akiknek otthon nincs kis testvére).
Beszéljük meg a gyermekekkel, mi van most, amikor egy baba születik, és mi volt akkor, amikor az Úr Jézus született. Az összehasonlítás nagyon elgondolkoztathatja az óvodást azon, hogy az Úr Jézus milyen nyomorúságos körülmények közt jött a földre. Felhasználhatjuk ehhez a munkalap tárgyait. Beszéljük meg velük, mire valók, mire lehet használni ezeket.
Altatódalok:
Tegyenek a gyermekek úgy, mintha egy kis babát tartanának a karjukon, és ringassák! Énekeljenek ehhez bölcsődalt: „Tente baba, tente”, „Csicsija babája”! Mondjuk meg nekik, hogy szépen és halkan énekeljenek! Énekeljük el hasonló módon, altatódalként a „Kirje, kirje…” kezdetű éneket (Jertek, énekeljünk! 20), mintha Mária ringatná a gyermeket és énekelné hozzá a dalt! Énekelhetjük az alábbi, betlehemes népszokásaink között fennmaradt változatot is ugyanazzal a dallammal:
Szűz Mária várja, várja, Aludjon el Jézuskája, Átöleli két karjával, Melengeti szép ajkával.
Aludj, aludj én szentségem, Csillag villan széles égen, Fényes útját bölcsen járja, Áldásodat várja, várja.
Barkácsolás:
4–6 gyermekből álló csoport készítsen nagy ív (barna) papírból istállót! (Az istálló ne térben, hanem síkban készüljön el!) Adjunk nekik egy dobozban különféle színű papírt, valódi gyapjút vagy vattát, hogy abból juhokat készítsenek, szalmát, ruhaanyag darabokat József és Mária ruhái számára, és fehér vásznat, amibe az Úr Jézust pólyálják stb! A gyerekek beszéljék meg egymással, ki mit készít az istállóba!
Egy másik csoport gyerekszobát „rendezhet be” egy nagy ív papíron. Adjunk tapétát nekik a gyermekszobához, szép függönydarabokat, csipkéket a bölcsőhöz, talán egy szövetdarabot a padlót befedni, puha ruhaanyagot játékállatok készítésére stb!
Az istálló és gyerekszoba lapját akasszuk a falra a teremben egymás mellé, és a gyerekek beszéljenek arról, hogy mi van azokon!
Ismét egy másik csoport vágjon ki olyan tárgyakat, melyekre a kis babáknak szükségük van! Illesszük egymáshoz a különböző darabokat!
* Az Úr megsegíti azt, aki Benne bízik.
* Az Úr Jézust állandóan megalázták.
* Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről.
Előzmények:
Mária Gábriel angyaltól meghallotta az Úr Jézus születésének hírét. Ő lesz az édesanyja. Azután Hebrónba ment Erzsébethez, és három hónapig ott maradt. Erzsébet fiút szült, akit Jánosnak neveztek el. Zakariás újra beszélt, és áldotta Istent.
Történet:
Mária József jegyese* volt (Lásd a Lk 2,5-öt is). József ácsként dolgozott Názáretben (lásd Mt 13,55 és Mk 6,3). Dávid király leszármazottja volt, amint az a Mt 1,1–16-ban levő nemzetségi táblázatból kitűnik.
Mária visszatért Hebrónból, áldott állapotban, holott még nem keltek egybe*. József észrevette ezt. Most mit tegyen? Becsülte Máriát, és sokkal jobban szerette annál, mintsem nyilvánosan megszégyenítse, ahogy az szokás volt Izráelben Mózes törvényei alapján. De milyen nehéz volt ez József számára! Mária nem mondta el neki, amit Gábriel angyaltól hallott. József így nem is tudta, hogy ez az áldott állapot az Úrtól van, és hogy az a Gyermek, aki majd megszületik, Isten Fia, a Messiás, akit Jézusnak fognak hívni. Házasság előtt, ahogy szokás volt, nem éltek egymással nemi kapcsolatot. József úgy vélte, hogy talált megoldást. Az volt a terve, hogy titokban bocsátja el jegyesét, akkor nem kell őt bevádolnia. A házassági ígéret ezzel megszűnik. Igaz, akkor Máriát rossz, parázna asszonynak tekintik, és egyedül kell felnevelnie gyermekét.
Aztán egy éjszaka József különös álmot látott, megjelent neki az Úr angyala, aki így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” Figyeljünk csak arra, hogy az angyal Józsefet Dávid fiának szólította, és ezzel arra az ígéretre emlékeztette, melyet az Úr Dávidnak tett, hogy a Messiás az ő családjából fog származni. Továbbá figyeljünk arra is, hogy Máriáról azt mondta: „feleségedet”. Ezzel kifejezetten megerősítette, Józsefnek nem kell arra gondolnia, hogy Máriát elbocsássa. A Gyermek, akit Mária várt, a Szentlélektől fogantatott*. Nincs semmi szégyellnivalója.
Majd azt közölte az angyal, hogy Mária fiút fog szülni, akit József Jézusnak nevezzen el. Neki tehát a gyermek apjaként kell szerepelnie. Első tette az lesz, hogy azt a nevet adja neki, melyet az Úr parancsolt. Mégpedig azért, mert a Jézus név Szabadítót, Üdvözítőt, Megváltót jelent. Ez ismert név volt Izráelben, bár nem így mondták, hanem Józsuénak* (Jesua, Jehosua) vagy Hóséának. Jézus a név görög változata volt. Az angyal tehát a Messiás eljövetelének örömhírét mondta el Józsefnek! Még azt is hozzátette, hogy Jézus fogja népét üdvözíteni (megszabadítani) bűneiből*. Azaz Ő fogja azt megtisztítani, meggyógyítani.
Majd az angyal arra az ismert ószövetségi ígéretre utalt, melyet Isten egykor Júda istentelen királyának, Aháznak, Ezékiás apjának tett (lásd Ézs 7,14). Hogy Jézus anyja egy szűz lesz, azt már akkor megmondta az Úr a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek.” – ami azt jelenti: „Velünk az Isten” – tehát hasonló a jelentése, mint a Jézus névnek.
Ez meggyőzte Józsefet! Amikor fölébredt, elhatározta, hogy engedelmesen megteszi azt, amit az angyal parancsolt neki. Feleségét, Máriát magához*, tehát házába vette. De nem érintette addig, amíg meg nem szülte elsőszülött fiát, akit József Jézusnak nevezett el.
Nem sokkal ezután József feleségével, Máriával útra kelt, hogy Augustus császár rendeletének, de egyben Isten üdvakaratának engedelmeskedjen. Gondoljunk itt arra, hogy ezt nem tehette volna, ha Mária nem a felesége (lásd a 210. lecke jegyzetében: „jegyese”).
A júdeai Betlehembe mentek. Erről a 210. leckében lesz majd szó részletesebben.
Jegyzetek:
Jegyesség – (Lásd a 206. leckében levő jegyzetben a „jegyes”-t is.) Mária József „jegyese” volt (Lk 2,5). A jegyesség ma is azt jelenti, majdnem biztos, hogy a fiatalok összeházasodnak. A jegyesség még felbomolhat, bár nem azzal a szándékkal kötötték.
A keleti jegyességnél elgondolhatatlan, hogy a fiatalok úgy éljenek együtt, mint férj és feleség. Az majd csak azután lehetséges, ha a hét napig tartó lakodalomnak vége. A menyasszonyt akkor a vőlegénynek „ajándékozzák”.
Izráelben nem volt (és nincs) polgári házasságkötés a városházán, a községházán vagy a házasságkötő teremben. A házasságkötés a családban történt. A vőlegény apja kötötte és áldotta meg a házasságot. Jelenleg rabbi is megáldja az egybekelteket.
Terhesség még a házasságkötés előtt – Izráel ceremoniális törvényei világosan megszabták, hogy fiatal lány nem hálhatott férfival, menyasszony pedig egyáltalán nem. Ha a férfi, aki feleségül vette, ezt észrevette, föl kellett jelentenie. Ha az bebizonyult, akkor a nőt meg kellett kövezni (Lásd 5Móz 22,21.23–24). József problémája tehát minden tekintetben érthető.
A Szentlélek által való fogantatás – Az Apostoli Hitvallásban ez áll: „aki fogantatott Szentlélektől, születetett Szűz Máriától.” A Niceai Hitvallás azt mondja: „Testté lett a Szentlélektől Szűz Máriából, és emberré lett.”
Józsué – Az Ószövetségben két ismert személy viselte ezt a nevet: Józsué, Izráel második vezetője, aki a népet bevitte Kánaánba, és vezére volt a kánaániak elleni harcoknak, akit előbb Hóséának (vagy héberül Jesua illetve Jehosua: „az Úr megszabadít”) hívtak, ami ugyanazt jelenti. A másik személy Jósua, a fogság utáni főpap (Zak 6,11).
Bűnből való szabadítás – Jelenleg úgy beszélnek Jézusról, mint aki megszabadít nyomorúságból, éhínségből stb., míg ebből a történetből és sok más bibliai helyből kitűnik, Ő elsősorban azért jött, hogy minket a bűn hatalmából szabadítson meg szenvedése és halála által.
Magához venni – Nagyon valószínű, hogy megünnepelték a szokásos hét napig tartó lakodalmat, ezzel megkötötték a házasságot, és aztán József Máriát hivatalosan magához vette, mint feleségét.
Énekek:
Református énekeskönyv: 42:3–5; 77:1; 254:1. 4–5; 272:1.4; 274:1.4
Jertek, énekeljünk!: 1; 74; 189; 198: 1–3.5
Harangszó: 3; 4; 42:1; 43; 52
Dicsérjétek az Urat!: 8; 40; 75; 101:1; 103; 104
Erőm és énekem az Úr: 54; 76; 131:1–2.4
Megjegyzések:
Az Úr megsegíti azt, aki benne bízik – Minél nagyobb a nyomorúság, annál közelebb a segítség, mondja a közmondás. Így van ez a hitéletben is. József teljesen tanácstalan volt. Amikor odaért, hogy valami helyrehozhatatlant tegyen, angyal jött segítségére.
Mindenki, aki hisz az Úrban, várhatja, hogy a kellő pillanatban megsegíti, és tanácsot ad neki.
Az Úr Jézust állandóan megalázták – Isten Fiát, Jézus Krisztust földi életében újra meg újra megalázták. Ez övéiért történt. Megaláztatása már akkor megkezdődött, amikor az anyaméhben megformáltatott. Hogy anyját, Máriát rossz nőnek tekinthették volna az emberek, aki nem tudta, hogyan kerül áldott állapotba, az is egy formája Jézus megalázásának.
Ha erre gondolunk, szégyelljük magunkat, hogy Isten Fia az övéiért így megalázta magát.
Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről – A történelmi események, melyek látszólag emberi szándékból, érdekből fakadnak, Isten eszközévé lehetnek üdvterve megvalósításában. Augustus császár rendelete nélkül József és Mária nem ment volna el Betlehembe, hogy ott szülessen meg a régen megígért Fiú: „Te pedig Efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” (Mik 5,1)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Isten a történelemnek is Ura. Hogyan illeszkedik bele a császári rendelet Isten üdvtervébe? (** ***)
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Közlekedési eszközök ma és a Biblia korában. (*)
Az álom jelentősége életünkben. (**)
Férfi-nő kapcsolata, szerelem, jegyesség, házasság, családalapítás a Biblia korában és ma. A gyermekvállalás felelőssége. A magyar népesség fogyása és okai. (***)
Ének-zene
Ritmusgyakorlatok ütemmérővel, ritmushangszerekkel vagy furulyán. Gyors és lassú ritmusok megkülönböztetése, követése mozgással. (*)
Vizuális kultúra (Rajz)
Álomrajzok. (**)
Vázlat:
József – jegyesség Máriával
Názáret – ács
Mária áldott állapotban
elbocsátani?
álom: ez a Szentlélektől van
út Betlehembe
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
We may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
Essential Website Cookies
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, refusing them will have impact how our site functions. You always can block or delete cookies by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website. But this will always prompt you to accept/refuse cookies when revisiting our site.
We fully respect if you want to refuse cookies but to avoid asking you again and again kindly allow us to store a cookie for that. You are free to opt out any time or opt in for other cookies to get a better experience. If you refuse cookies we will remove all set cookies in our domain.
We provide you with a list of stored cookies on your computer in our domain so you can check what we stored. Due to security reasons we are not able to show or modify cookies from other domains. You can check these in your browser security settings.
Other external services
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps, and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Google reCaptcha Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
Privacy Policy
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
