Üzenet – Téma:

* Az ígéret kötelez.
* Isten országában értékesek a hátrányos helyzetben lévők.

Előzmények:

Dávid egész Izráel királya lett, és Jeruzsá­lemben uralkodott. A szövetség ládája egy sátor­ban volt a fővárosban, ahol Dávid palotát épít­tetett. Az Úr nem akarta, hogy templomot is építsen; azt majd utódja teheti meg. Ugyanakkor megígérte, hogy Dávid utódai közül származik a Messiás.

Bevezetés:

2Sám 8: Dávid harcokat vezetett, hogy megszilárdítsa országa helyzetét. Először a filiszteusokat verte meg, majd a móábiakat, akik az alattvalói lettek. Legyőzte a szíreket is. Észak Szíria egyik városának és tartományának, Hamátnak királya követséget küldött, hogy Dávid kegyét megnyerje. Edómot és Ammónt is megszállta, és adófizetőivé tette. Dávid gazdagsága ezzel óriásivá növekedett.

Rövid idő múlva Izráel elnyomott népből olyan nemzetté lett, amellyel Közép-Kelet népeinek számolnia kellett. Az Úr megsegítette Dávidot, és ő hálás volt ezért.

Tájékoztatásképpen: A hadsereg parancsnoka Jóáb volt; a főtanácsos Jósáfát; Cádók és Ebjátár (fő)papok; Benájá a testőrség, a kerétiek és pelétiek (katonák a filiszteusok országából) parancsnoka; Dávid fiai is papok voltak (az 1Krón 18,17 szerint a legelsők a király mellett).

Történet:

Bár Dávid háborúkkal volt elfoglalva, mégis talált időt arra, hogy egy régi ígéretre gondoljon.

Emlékezett a szövetségre, melyet Jónátánnal kötött (lásd 1Sám 20 és 23; 101. és 103. lecke). Jónátán akkor Dáviddal megígértette, hogy Dávid és az ő utódai közt mindig jó viszony lesz („Ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről”; 1Sám 20,15).

Erre a szövetségre gondolt Dávid, amikor az Úr megajándékozta ellenségei felett való győzelemmel. Tudni akarta, vajon életben van-e valaki Saul háza népéből, nehogy Jónátánnak tett ígéretét akaratlanul is megszegje. Nem volt sem gyűlölet, sem bosszúállás Dávid szívében; szeretettel és hűséggel gondolt Saulra, a neki okozott nyomorúság ellenére is.

Egy Cibá nevű embert vittek Dávid elé. Cibá annak idején Saul szolgálatában állt, jószágigazgató lehetett, mint József Potifárnál.

Cibá elmondta a királynak, hogy van Jónátánnak egy fia, Mefibóset*. Róla már tudjuk, hogy öt éves korában elejtette a dajkája, amikor az menekülni akart vele Saul és Jónátán halálhírét hallva. Valószínűleg Mefibóset mindkét bokája vagy lábszárcsontja eltört az eséskor, és nem tudott járni. Mindkét lába béna maradt (lásd 2Sám 4,4).

„Hol van?” kérdezte Dávid Cibától.

Cibá elmondta, hogy Mefibóset Mákirnál, Ammiél fiánál van, aki Lódebárban lakik. Lódebár Gileádban, tehát a Jordánon túl volt, Mahanaimtól nem messze.

Dávid azonnal elhozatta Mefibósetet Lódebárból („semmi”, tehát jelentéktelen kis falu). Hogy Jónátánnak a fia mozgássérült volt, Dávidnak nem számított. Ő a barátja fia, ezért becses volt számára, és tisztelni akarta.

Amikor Mefibóset megérkezett Dávidhoz, leborult előtte.

Dávid csak annyit mondott: „Mefibóset!”

„Itt van a te szolgád” – hangzott a válasz.

„Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel*.”

Így tisztelte meg Mefibósetet, amit ő nehezen tudott felfogni. Hiszen gyakran megtörtént, hogy leszámoltak annak a fejedelemnek az utódaival, akit egy másik legyőzött. Mefibóset talán azt gondolta, amikor Lódebárból elhozták, hogy halál vár rá (vö. a 2Kir 10,11–17-tel: az izráeli Jéhú megölte Aháb utódait).

„Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya*?” – kérdezte Mefibóset csodálkozva. Dávid úgy rendelkezett, hogy Cibá művelje Mefibóset számára azokat a földeket, melyek Sauléi voltak (Gibeában és annak környékén). Cibának tizenöt fia volt és húsz szolgája, akik ebben segítették.

Mefibóset Jeruzsálemben maradt, és mint megbecsült vendég naponként a király asztalánál étkezett.

Mefibósetnek volt egy kisfia, Miká. Az 1Krón 8,34–40 felsorolja utódainak egy részét. Közülük százötvenet később úgy ismertek, mit kitűnő íjászokat.

Jegyzetek:

Mefibóset – Az 1Krón 8,34-ben Meribbaal a neve. Hasonlóan, mint Isbósetnek, akinek a neve a 33. versben Esbaal. Baal a szírek istene volt. „Bóset” annyit jelent, mint „szégyen”. Itt Baal „szégyenét” és az emberi „szégyent” kombinálták össze. Meribbaal vagy Mefibóset „a szégyen terjesztője”. Esbaal vagy Isbóset „a szégyen férfia”. Hogy mi volt ez a szégyen, nem világos.

Az én asztalomnál étkezel – Különleges megtiszteltetés volt, ha valaki a királlyal étkezhetett. Ezt látjuk még most is a fejedelmi díszebédeknél, melyeket külföldi államfőknek adnak.

Döglött kutya – Mefibóset itt ezt a negatív kifejezést valószínűleg két okból használta: Először azért, mert az előző király unokája volt, másodszor pedig azért, mert béna volt, s ezért fölösleges és értéktelen. A fogyatékosok nem számítottak, és csak koldulással tudták megszerezni élelmüket.

Énekek:

Református énekeskönyv: 41:1; 113:4; 146:3.5; 267:1–5; 270:1–4.6; 276:1.5
Jertek, énekeljünk: 145:1.3; 171; 173; 255
Harangszó: 17:1; 51:1–2; 52:1.4; 53:5.7; 54:2–3
Dicsérjétek az Urat!: 10; 13; 50:5–6; 53:1.4; 68; 100:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 48:1; 114:2–3

Megjegyzések:

A kötelezettségnek eleget tenni – Egy szövetségben tett ígéret kötelez. Dávid emlékezett a Jónátánnal kötött szövetségre. Amikor erre jó alkalom adódott, teljesítette azt az ígéretét, hogy gondoskodik Jónátán utódairól.
A kötelezettségnek eleget tenni az együttélés egyik pillére.

A hátrányos helyzetűek megsegítése – A mozgássérült Mefibósetnek különleges segítségre volt szüksége. Dávid nem tette azt, ami gyakran megtörténik, hogy a fogyatékosokat nem tekintik teljes értékűnek.
Dávid itt előképe az Üdvözítőnek, aki a fogyatékosokért és betegekért is síkra szállt, fölkereste és meggyógyította őket.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Biológia és egészségtan

• Az ígéret értéke attól függ, betartják-e. Ígéreteink; az ígéret megtartásának nehézségei és gyümölcsei. (** ***)
• A fogyatékosság fajtái, kialakulásának okai. A fogyatékosokkal való bánásmód régen és ma. (** ***)
• Túl a fogyatékosságon – Az óriás c. film segítségével. Filmnézés, vagy a film történetének elmesélése. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A kis bice-bóca alakja és társaival való viszonya Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényében. (**)
• Elbeszélő fogalmazás írása a beteg barát segítése témában. (**)
• A béna harcfi alakja, befogadása Arany János: Családi kör c. versében. (***)
• A nyomorult segítséget kér, segítségre szorul téma mai párhuzama dramatikus játék vagy elbeszélő fogalmazás formájában. (***)

Technika

• Forgatható papírmakett készítése: színezés, nyírás, összeillesztés miltonkapoccsal. (**)

Testnevelés

• Egymást segítő játékos ügyességi és tornagyakorlatok, sorversenyek. (**)

Vázlat:

Dávid – Jónátánnak tett ígérete
Cibá – Saul szolgája
Mefibóset – Jónátán fia
– földbirtok
– hely a királyi asztalnál

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr szigorú engedelmességet kíván.
* Ünnepelni az Urat örömöt jelent.

Előzmények:

Isbóset halála után Izráel vénei eljöttek, hogy megkérjék Dávidot, legyen az egész nép királya. Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, és az ország fő­városává tette. Megerősítette a falakat, és a tíru-szi Hírám segítségével palotát épített.

1. történet:

A szövetség ládája körülbelül 75 évig Kirjat-Jeárimban volt Abinádábnál. Az ő fia, Eleázár őrizte (lásd 1Sám 7,1–2; 90. lecke). Azokban az években az emberek nem tartották szükségesnek, vagy nem volt alkalmuk, hogy a szövetség ládáját a szent hajlékban helyezzék el.

Most, hogy Dávid az egész nép királya lett, újraéledt az érdeklődés a Seregek Ura ládája és Isten iránt, aki az engesztelő fedélen levő kerúbokon ült. Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének a ládáját Jeruzsálembe viszi. Ezzel Jeruzsálemet mind a kormányzás, mind az istentisztelet középpontjává készült tenni.

A király tanácskozást tartott, majd összegyűjtötte Izráel egész ifjúságát, harmincezer embert (a behívható katonákat), hogy együtt hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. Dávid emlékeztette a gyűlést, hogy az izráeliták a szövetség ládájával Saul idejében nem törődtek. A gyűlés teljesen egyetértett Dáviddal, és határozatot hoztak. Követek járták be az országot, hogy mindenkit Jeruzsálembe hívjanak.

Jeruzsálemben sátrat készítettek, amelybe majd elhelyezik a szövetség ládáját (lásd 1Krón 15,1). Abban az időben Gibeónban volt a szent hajlék, de nem azt vitték Jeruzsálembe. Dávid nagy sereg emberrel elindult Jeruzsálemből a Kirjat-Jeárim mellett levő domb felé, amelyen Abinádáb lakott. Új szekeret készítettek, hogy azon hozzák el a szövetség ládáját.

Amikor Abinádáb házához megérkeztek, a ládát a szekérre helyezték. A menet elindult. Abinádáb két fia, Uzzá és Ahjó irányították a szekeret és az ökröket. Dávid és a nép táncolt citerák, lantok, dobok, csörgők és cintányérok kíséretével.

Nákón (az 1Krón 13,9-ben Kidón) szérűjénél az ökrök megbotlottak. Uzzá észrevette, hogy veszélyben a láda, ezért kinyújtotta a kezét, hogy megtartsa. Uzzá hirtelen holtan esett össze a láda mellett! A menet megállt, a zene elhallgatott. Az Úr haragja fellángolt Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a szövetség ládája felé. Érthetetlen, hogy Dávid, vagy valaki a papok közül, akik ismerték az utasítást, hogyan kell szállítani a szövetség ládáját, nem gondoltak erre. A Mózesnek adott törvények szerint a szövetség ládáját a lévitáknak kellett rudakon vinni. A ládát nem volt szabad megérinteni (lásd 4Móz 4,15). Igaz, a filiszteus fejedelmek is új szekéren küldték vissza annak idején Izráelbe, de ők nem tudhatták, hogy tilos.

Dávidot mélyen lesújtotta, hogy az Úr olyan súlyosan összetörte Uzzát. Elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának („Uzzá összetörése”). Félt az Úrtól, és már nem akarta, hogy Isten ládáját Jeruzsálembe vigyék. „Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája?”

Dávid letetette a ládát egy lévita, Óbéd-Edóm* házában, majd visszatért Jeruzsálembe. Három hónapig maradt a láda Óbéd-Edóm házában. Az Úr ezért megáldotta őt és háza népét.

2. történet:

Három hónappal Uzzá halála után Dávid meghallotta, hogy az Úr megáldotta Óbéd-Edóm házát, mivel ott volt Isten ládája. Akkor újra elhatározta, hogy a ládát Jeruzsálembe viteti. Most már tudta, hogy csak a léviták vihetik a ládát, őket választotta ki az Úr erre a feladatra.

Összegyűjtötte Dávid egész Izráelt Jeruzsálembe, hogy a ládát ünnepi menetben hozzák. Most meghívták a papok és léviták vezetőit is. A király megértette, mekkora bűn volt, hogy nem a papokra és lévitákra bízta ezt korábban. Ezért kellett Uzzának meghalnia. Most meg kellett magukat szentelniük, és pontosan utasítás szerint vinni a ládát. A lévitákat megtanították, mit kell tenni.

Dávid megparancsolta a lévitáknak, hogy állítsanak össze egy énekkart és zenekart*. Ismerjük a karvezetők neveit: Ászáf, az énekes, aki sok zsoltárt szerzett, többek közt a Zsolt 73-at; Hémán, aki a Zsolt 88-at szerezte; Étán, aki a Zsolt 89-et költötte. Óbéd-Edóm is velük volt.

A menet nagy örömmel indult el Óbéd-Edóm házához.

A léviták kihozták a ládát, vállukra vett rudakon, ahogy Isten parancsára Mózes elrendelte. A diadalmenet bevonult Jeruzsálembe! Dávid „ugrálva táncolt” a láda előtt, királyi ruha helyett egyszerű gyolcs ruhában.

A nép énekelt, táncolt örömujjongással és kürtzengéssel.

Amikor a menet megérkezett Jeruzsálembe, kinyíltak a városkapuk (gondoljunk a Zsolt 24-re). Isten ládáját végig a város utcáin abba a sátorba vitték, amelyet Dávid állíttatott fel.

Olyan hálás volt Dávid, hogy az Úr a lévitákat ezúttal megsegítette, hogy hét bikát és hét kost áldozott hála- és békeáldozatul.

Jeruzsálem népe is részt vett az ünnepi örömben. Minden férfi és nő kapott egy kenyeret, egy nagy darab húst, és egy mazsolás kenyeret, hogy otthon ünnepi lakomát tartsanak. Mindenki hálásan ment haza, miután Dávid megáldotta őket.

Egy valaki nem örült. Míkal, Saul leánya, Dávid felesége. Látta a menetet elvonulni az ablak alatt. Felháborodott, amikor észrevette, hogy Dávid mint egy közönséges ember, gyolcs ruhában ugrándozik a láda előtt. Megvetette ezért. Így nem szabad egy királynak viselkedni, vélte Míkal, a királylány.

Amikor Dávid a palotához ment, hogy házát megáldja, Míkal, Saul leánya kiment eléje. Gúnyosan azt mondta: „Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!”

Dávid nyugodtan felelte: „Az Úr színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az Úr színe előtt! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz.”

Egy kis mondatot tesz hozzá ehhez az Írás, ami Míkal szomorúságát tükrözi: „Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.” Így büntette meg őt az Úr kemény és büszke szíve miatt.

Dávid néhány lévitát rendelt arra, hogy a láda mellett szolgáljanak. Ászáf és Óbéd-Edóm is köztük volt.

Dávid egy zsoltárt költött, amelyet Ászáfnak és testvéreinek el kellett énekelni (az 1Krón 16,8–36-ban olvashatjuk). Gibeónban is ismét pontosan végezték a sátorban tartott istentiszteletet. Cádók főpap és testvérei naponta áldoztak reggel és este az égőáldozati oltáron (1Krón 16,39–40).

Jegyzetek:

Óbéd-Edóm – Lévita, Jedútún fia, aki benne volt a zenekarban, amikor házából a ládát Jeruzsálembe vitték, és egyike volt azoknak a lévitáknak, akik a láda mellett szolgáltak az új sátorban Jeruzsálemben (lásd 1Krón 15,18.21; 16,5.38; 26,4).
Gátinak nevezték. Valószínűleg Gat-Rimmónból származott, a Dán területén levő helységből, a Sórék patak közelében, ahol Corá, Sámson születési helye volt.
Óbéd-Edóm nemzetségét tisztelettel említették a léviták között. Hogy az Úr megáldotta őt, kitűnik abból, hogy sok leszármazottja volt, akik sok éven át a kapuőrzők és kincstárnokok fontos feladatát látták el a templomban. A 2Krón 25,24 említi, hogy Júda istentelen királya, Amacjá idejében Jóás, Izráel királya elrabolta a templomból a templomi kincseket, amelyek „Óbéd-Edómnál” voltak. Ez azt jelenti, hogy Óbéd-Edóm leszármazottai fogalommá lettek, mint a templom kincstárnokai.

Énekkarok és zenekarok – Sokféle hangszerről van itt szó: citerák, lantok, dobok, csörgők és cintányérok. Két hangnemben énekeltek és játszottak: magas hangon, és nyolc hanggal lejjebb. Mutassunk rá példát!

Énekek:

Református énekeskönyv: 24:1–5; 81:1–3; 84:1; 92:1–3.7; 105:1–2; 132:1–3.9; 134:1–3; 149:1–2; 162; 163; 264; 378:1; 450
Jertek, énekeljünk: 3:1; 65:1; 67; 68; 81; 89; 182
Harangszó: 14:1; 41; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 28; 31:1–4; 35; 37; 40; 47; 53; 149:1–3
Erőm és énekem az Úr: 28; 36:1; 39:1; 46; 102; 123; 124

Megjegyzések:

Isten parancsának a megtartása – Könnyen kimondjuk, hogy ha a cél jó, Isten szemet huny valami felett („A cél szentesíti az eszközt”). Uzzá halála példázza, hogy nem így van. Az biztos, hogy Dávid és a nép célja jó volt. Az Úr megmutatta ezt azzal, hogy Óbéd-Edómot megáldotta. De a ládát a lévitáknak kellett volna vinni.
Vegyük komolyan, amit Isten az Ő igéjében mond. Ő maga is mindent komolyan vesz!

Isten parancsainak megismerése – Ha valami újba fogunk, vagy bármilyen kérdésben tanácstalanok vagyunk, jól tesszük, ha előbb megkérdezzük, Isten mit szól hozzá. Mit mond róla a Biblia. Ami nem mindig könnyű, de a Tízparancsolat rámutat a fődolgokra. Nekünk már nem kell a szertartásos törvényeket megtartani. A törvényt is betöltötte Krisztus, de a törvény attól még érvényben van, és „nevelőnk Krisztusig” (Gal 3,24–25).

Jól ismerni a szentet – Uzzá a szövetség ládája mellett nőtt fel; amiért olyan jól ismerte a szentet, azért nyúlt hozzá. Lehet, hogy mi is a szent, Isten igéje közelében növünk fel. Gondoljunk mindig arra, hogy az nem csupán egy könyv, hanem Isten igéje. Legyünk iránta tisztelettel!

Ünnepelni – Dávid és a nép megmutatta, hogy lehet és szabad ünnepelni. Erre az Úr tisztelete indította őket. Milyen szép örömmel ünnepelni, hogy mit jelent nekünk az Úr! Ha csupán azért ünnepelünk, mert az nekünk és másoknak tetszik, vagy vonzó, akkor helytelenül cselekszünk. „Az ünnep akkor kezdődik igazán, ha a lelkipásztor hazament” – mondta valaki egy lakodalomban. Jellemző! „Az ünnep akkor lesz igazi, ha Isten iránti tiszteletből és hálából ünnepelünk” – Ez a helyes gondolkodásmód.

Nem venni részt az Istenben található örömben – Míkal gúnyolta Dávidot. Valójában Istent gúnyolta, aki előtt Dávid táncolt. Mint királynő, Míkal azt szerette volna, hogy Dávid királyi ruhában ünnepélyesen kísérje a ládát, s így a nép tiszteletének és figyelmének nagy részét magára vonja. Ebből a tiszteletből Míkal is részesedett volna. Dávid azonban tudta, az egyetlen mód, hogy Istennek adja a dicsőséget, ha egyszerű emberként elvegyül a többiek közt. Becsvágyó magatartása miatt Míkal nem vette észre az Istenben található dicsőséget.
Nagyon szomorú, ha emberek távol tartják magukat attól az örömtől, amely Isten dicsőségére történik. Nem vesznek részt abban, s emiatt a legszegényebb emberek a Földön.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mikor és hogyan ünnepelünk? Milyen hangulat, milyen zene kapcsolódik a jó ünnephez? (** ***)
• Öröm és alázat – ünnepeink, ünneplésünk fontos elemei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Az elbizakodott, gőgös királylány alakja a Rigócsőr királyfi c. Grimm mesében. Párhuzam Míkal magatartásával. (**)

Ének-zene / Tánc és dráma

• Ünnepi énekek éneklése ritmus- és hangszerkísérettel; ünnepi zene hallgatása. (** ***)
• A Már tapsoljunk című népdal hangvételű 19. századi diákének éneklése ritmus- és egyéb hangszeres kísérettel, mozgással. (**)
• A Jertek, dícsérjük együtt című héber eredetű ünnepi ének éneklése hangszerkísérettel, mozgásos, táncos elemekkel. (***)
• Hangszerek és hangszercsaládok. Hangszerek a Bibliában: ütő- és rázós hangszerek. (***)
• Hangok és mozdulatok Dávid ünnepén. Az ünnepi vonulás dramatizált előadása alkalmi zenekar bevonásával. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Színek, fények és árnyékok Dávid ünnepén. Ünnepi jelenet festése a bibliai történethez kapcsolódva. (***)

Vázlat:

Dávid
a szövetség ládája
Kirjat-Jeárim
Abinádáb
Uzzá meghal

Óbéd-Edóm (három hónap)

léviták
Jeruzsálem
ünnep
Míkal megbotránkozik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Nem érünk célt Isten akaratával szemben.
* Bosszú és féltékenység bűnre visznek.
* Isten nem hagyja a bűnt büntetés nélkül.

Előzmények:

Egy amáléki jövevény vitte hírül Dávidnak, hogy Saul és fiai elestek a filiszteusok elleni harcban. Az amáléki jutalom reményében azt hazudta, hogy ő segítette halálba saját kérésére a királyt. Vesztére, mert Dávid halálra ítélte őt. Dávid elsiratta Sault és Jónátánt, s az embereivel egész nap gyászolt. Ezután az Úr tanácsára hazament Júdába, és letelepedett Hebrónban. A júdabeliek királyá tették, ő pedig megköszönte a jábés-gileádiaknak, hogy Sault és fiait eltemették.

1. történet:

2Sám 2,8–11: Abnér, aki Saul nagybátyja és Nér fia volt, Saul fővezéreként harcolt. Saul halála után ő ragadta magához a hatalmat. Nagyon jól tudta, hogy Isten jelölte ki Dávidot Saul utódjául. Saul azon az éjszakán, amikor Dávid elvitte a lándzsáját és vizes korsóját a szekértáborból, maga adta tudtára, hogy Dávid lesz a király. Hisz Abnér is hallotta, amit mondott (lásd 1Sám 26,25; 106. lecke). Később elismerte, hogy tudott róla, de nem akart meghajolni Isten akarata előtt. Csak a saját és családja dicsőségét tartotta szem előtt. Nem reménykedett abban, hogy megnyeri Dávid bizalmát, és fővezére lesz. Így aztán meg sem kérdezte az Úr akaratát.

Saul fiát, Isbósetet* tette királlyá. Jónátánnak, a trónörökösnek volt ugyan egy ötéves kisfia, Mefibóset, de az akkori keleti szokások szerint mégis az elhunyt legidősebb fiú testvére jött számításba a trónutódlásban*.

Abnér óvatos ember volt. Isbósetet magával vitte a Jordánon túli Gileádba*. Ott, Mahanaimban* tette királlyá a negyvenéves Isbósetet Gileád (a Jordánon túli ország nagy részének gyűjtőneve, Áser törzse), Jezréel (Zebulon, a fél Manassé és Issakár törzsének területe), és természetesen Benjámin törzse fölött, melyből Saul, Isbóset és Abnér is származott. Összehasonlítva Dáviddal, aki csak Júda törzse fölött volt király, Isbóset a nép nagyobb részét tudta maga mögött.

Semmit sem hallunk Gád, Rúben, Dán és Naftáli törzséről. Ezek összefoglaló neve „egész Izráel” (9. v.), így ez is Isbóset területe volt. Simeon törzse abban az időben már beolvadt Júda törzsébe, ahol Simeon területe délre esett.

A filiszteusok Saulon aratott győzelmük után Isbóset területének egy részén laktak. Az 1Sám 31,7-ben azt olvassuk, hogy azokba a városokba települtek, ahonnan az izráeliek elmenekültek.

2Sám 2,12 – 3,5: Isbóset két évig uralkodott, amikor Abnér elhatározta, hogy Isbóset katonáival Mahanaimból Gibeónba vonul, Benjámin területére. Erre a kihívásra Dávid is odaküldte fővezérét, Jóábot*.

Abnér és Jóáb a Gibeón déli részén levő tónál találkozott egymással.

Abnér azt ajánlotta, hogy mindkét seregből néhány ifjú küzdjön meg egymással, „rendezzenek harci játékot”. Jóáb nem akart meghátrálni, ezért elfogadta a tervet. Elhatározták, hogy Benjáminból, Isbóset seregéből tizenkét ifjú, és Dávid seregéből is tizenkettő áll ki. A harci játékok* nyilván szokásban voltak abban az időben. Gondoljunk Góliátra, aki kihívott valakit Saul seregéből. Ilyenkor a küzdők az egész sereg helyett álltak ki, s ha az egyik felet legyőzték, annak népe a másik szolgája lett (lásd erre nézve: 1Sám 17,8–9).

Valószínűleg Abnér ellenezte, hogy mindkét sereg harcba bocsátkozzék, hiszen ugyanahhoz a néphez tartoztak. A kijelölt harcosok kivont karddal rohantak egymás felé, mindegyik meg­ragadta támadója fejét, és kardjukat ellenfelük oldalába döfték. Mind a huszonnégyen összeestek ugyanabban a pillanatban! „Kősziklának” nevezték őket, mivel rendületlenül kitartottak. A párviadal helyét pedig „Sziklák földjének” vagy „Éles kardok földjének”. Ezt a kitüntető ne­vet azonban ezek az ifjak már nem érték meg. Életüket áldozták egy rossz ügyért!

Ezután közvetlenül fellángolt a harc a seregek között. Abnér és emberei nem tudták magukat tartani, és futásnak eredtek Jóáb katonái elől. Jóáb testvérei, Abisaj és Aszáél is az üldözők között voltak. Aszáél, aki nagyon gyors futó volt, makacsul üldözte Abnért. A sokkal idősebb Abnér hátranézett, és látta, hogy Aszáél hamarosan utoléri.

Megkérdezte: „Te vagy az, Aszáél?”

„Én vagyok” – hangzott a válasz.

„Térj el jobbra vagy balra, fogj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét!” – mondta Abnér.

Aszáél nem hallgatott a tanácsra. Abnér kész lett volna a saját katonáját feláldozni Aszáél érdekében, ugyanis biztos volt benne, hogy ő a gyengébb testalkatú Aszáélt könnyen meg tudja ölni. Azt mondta neki: „Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe?”

Amikor Aszáél nem maradt le tőle, Abnér megállt, és lándzsájával hasba szúrta. Mindenki, aki Aszáél mellé ért, megállt, mert ezt az ifjút nagyon szerették.

Abnér közben tovább rohant. Jóáb és Abisaj követte. Amikor feljött a Nap, felfedezték Abnért a dombon, egy csoport benjáminival. Abnér látta, hogy Jóáb és emberei odaértek, és tudta, hogy semmi esélye sincs. Latba vetette a diplomáciát a megmenekülésre: „Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?” – kiáltotta Jóábnak. – „Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?”

Jóáb így felelt: „Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését!”

Jóáb akkor kürtjébe fújt, jelezve, hogy vége a harcnak. Abnér most veszély nélkül indulhatott vissza embereivel Mahanaimba.

Jóáb összehívta legénységét. A számlálás után kitűnt, hogy seregéből tizenkilencen hiá­nyoznak. Emberei Abnér katonái közül háromszázhatvanat öltek meg.

Aszáél holttestét magukkal vitték, és ahogy Izráelben szokás, még aznap eltemették édesapja sírjába, Betlehemben.

Betlehemből Jóáb és emberei egész éjszaka vonultak Hebrón felé. Amikor pirkadni kezdett, megérkeztek Dávidhoz.

E harc után még öt évig folytonos csatározás dúlt Saul és Dávid háza között. Ezalatt Dávid egyre erősebb lett, Saul háza egyre gyöngébb.

Tájékoztatásképpen: Hebrónban Dávidnak hat fia született: a jezréeli Ahinóamtól Amnón, a legidősebb; Abigailtól, a karmeli Nábál özvegyétől Kileáb (Dánielnek is hívták; lásd 1Krón 3,1). Maakától, Talmajnak, Gesúr* királyának leányától Absolon; Haggittól Adónijjá; Abitáltól Sefatjá; Eglától Jitreám. Dávid nem cselekedett helyesen, hogy sok nőt vett feleségül (lásd 5Móz 17,17: „Ne legyen sok felesége – ti. a királynak –, hogy szíve el ne hajoljon”). Később, Jeru­zsálemben még több felesége lett, akiknek gyermekeik születtek – tizenegy fiú és számtalan leány; lásd 2Sám 5,13–16. Így Dávidnak tizenhét fia volt.

2. történet:

2Sám 3,6–21: Isbóset uralkodásának váratlanul vége lett. Abnérnek viszonya volt Ricpával, Saul egykori feleségével. Ebből a nép arra következtethetett, hogy Abnér is igényt tart a trónra. Ezért Isbóset heves szemrehányást tett, mire Abnér úgy vélte, hogy a király megsértette őt. Abnér nekitámadt Isbósetnek: „Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Amikor én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezére jutni?” Megesküdött, hogy a királyságot Dávidnak adja, Dántól egészen a déli Beérsebáig.

Isbóset félt szembeszállni Abnérrel, ami jellemző erre a gyenge királyra.

Abnér hűtlen lett urához, és követeket küldött Dávidhoz Hebrónba a következő üzenettel: „Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt.”

Dávid először próbára akarta tenni Abnért. „Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz.”

Dávid Isbósethez is követeket küldött azzal az üzenettel, hogy adja vissza neki Míkalt. Isbóset rögtön engedelmeskedett, ami szintén gyengeségének, gyávaságának jele volt.

Míkalt Isbóset parancsára Abnér elhozta új férjétől. Paltiél nyilván nagyon szerette őt, mert sírva követte Bahúrimig, mely Benjámin és Júda határán volt. Abnér küldte őt haza.

Abnér titokban tanácskozott Izráel és Júda véneivel: „Már azelőtt is akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából.”

Mikor Abnér Míkallal és húsz emberével megérkezett Hebrónba, hűsége bizonyítékául először Míkalt adta vissza Dávidnak. Dávid tisztelettel bánt vele, lakomát készített Abnérnak és húsz emberének. Abnér beszámolt Dávidnak az Izráel és Benjámin véneivel folytatott meg­beszéléséről.

Ezt mondta Dávidnak: „Elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget.”

Dávid beleegyezett, és elbocsátotta Abnért.

2Sámuel 3,22–39: Amikor Abnér éppen csak hogy elment Hebrónból, Jóáb, Dávid fővezére megérkezett egy portyázásról. Ő és emberei gazdag zsákmányt hoztak magukkal. Amikor meghallotta, hogy mi is történt, Jóáb irigy lett. Abnér egyszer még fővezér lesz. Azonkívül még mindig bántotta, hogy Abnér megölte öccsét, Aszáélt. Dávidhoz ment, és durván megkérdezte: „Mit tettél! Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz.”

Jóáb gyorsan otthagyta Dávidot, és követeket küldött Abnér után, hogy kérjék meg, jöjjön vissza. A király erről semmit sem tudott.

Amikor Abnér megint belépett Hebrón kapuján, Jóáb félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni. Jóáb ott kirántotta kardját, és hasba szúrta Abnért, mire az meghalt, ugyanúgy, mint egykor Aszáél. Így állt bosszút Jóáb az öccséért. Csakhogy Abnér nem volt gyilkos, hiszen Aszáél harc közben halt meg. Abnér önvédelemből szúrta le őt. Jóáb viszont gyilkos lett.

Amikor Dávid ezt meghallotta, így szólt: „Örökre ártatlan vagyok országommal együtt az Úr előtt Abnér, Nér fia vérének kiontásában. Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára.” Dá­vid megátkozta Jóábot és utódait. Majd szólította összes emberét, Jóábot is! Megparancsolta, hogy szaggassák meg ruhájukat, gyászruhát vegyenek föl, és Abnér temetésénél a halottvivők előtt menjenek. Dávid a halottvivők után ment. Amikor Abnért eltemették, Dávid sírt a sírnál; sírt a nép is.

A király egy gyászéneket költött Abnérról. „Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnokok ejtettek el.” Amikor a nép ezt meghallotta, még jobban sírtak.

Később Dávid szolgái enni akartak adni uruknak, de ő visszautasította. Megesküdött, hogy sem kenyeret, sem semmi mást nem fog enni, mielőtt a Nap lemegy.

Az összes izráeli dicsérte Dávidot magatartásáért, mert ebből megértették, hogy Abnért nem Dávid parancsára ölte meg Jóáb.

Dávid még azt is mondta embereinek: „Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge. Megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint.” Dávid arra célzott, hogy ő még nem léphet fel Jóáb és Abisaj ellen (a 3,30 szerint Abisaj is bűntársa volt Jóábnak Abnér meggyilkolásában). Dávid itt nem volt erős hitű, hiszen a gyilkost meg kellett volna büntetnie!

2Sámuel 4: Ugyancsak szörnyű esemény vetett véget Isbósetnek és uralmának. Amikor Isbóset meghallotta, hogy Abnér Hebrónban meghalt, nem volt ereje, hogy tovább uralkodjék. Alattvalói féltek gyenge magatartása miatt.

Volt két közeli munkatársa, a portyázó csapatok vezérei, Baaná és Rékáb, mindkettő benjámini. Ők elhatározták, hogy Isbósetet eltávolítják az útból.

Jól tudták, hogy Saul utódai közül már csak egy valaki él, Mefibóset, Jónátán fia. Ő azonban nem volt alkalmas az uralkodásra, mivel kicsi kora óta sánta volt.

Baaná és Rékáb csak a jó alkalomra vártak, hogy Isbósetet megöljék. Isbóset déli álmát aludta (ez keleti szokás) hálószobájában, mikor a gazemberek bementek Isbóset házába, és úgy tettek, mintha a ház kamrájából búzát akarnának kivinni. Azonban a hálószobába mentek, megölték Isbósetet, és levágták a fejét. Azután elmenekültek, és a levágott fejjel Dávidhoz mentek!

Dávid elé járulva alázatosan és a jutalom reményében átnyújtották neki Isbóset fejét. „Itt van Isbósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki életedre tört. Bosszút állt az Úr a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain.” Büszkén adták elő tettüket, Dávid azonban így felelt nekik: „Az élő Úrra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és aki azt gondolta, hogy örömhírt hoz. Ezt adtam neki a hírért. Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?!” Dávid parancsára a szolgák megölték őket, kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebrónban.

Isbóset fejét eltemették Abnér sírjába, amely Hebrónban volt. Így adták meg a tiszteletet Dávid és emberei Saul fiának.

Dávid hét évig és hat hónapig uralkodott Hebrónban (lásd 2Sám 5,5; 113. lecke).

Jegyzetek:

Isbóset – Az 1Krón 8,33 és 9,39-ben Esbaal a neve („Baál védelmezője”).

Utódlás – Ha egy király legidősebb fia, vagy idősebb fiai nem látszottak alkalmasnak az uralkodásra, akkor jelölhették a király utódjául fiatalabb fiát. Ezt látjuk Salamon történetében (1Kir 1). A választásnál a bölcsesség és tehetség számított.

Gileád – Ez a földrajzi név először az 1Mózes 31,48-ban fordul elő, amikor Jákób szövetséget kötött apósával, Lábánnal (Gileád azt jelenti: a „Tanúbizonyság kőhalma”). A terület egyik fele az emóri Szihón országához, a másik fele pedig Ógnak, Básán királyának az országához tartozott, és később Józsué elfoglalta. Jefte bíró gileádi volt. Ennek a Jordánon túli országrésznek a pontos határairól nincs szó. Déli része nagyon termékeny felföld (a Jer 8,22 szerint balzsam és orvosság érkezett onnan), a 4Móz 32,1 szerint jó legelőkkel. Sok harc folyt itt (lásd többek közt Ám 1,3). A Zsolt 108-ban Dávid arról énekel, hogy övé Gileád. Illés is gileádi volt (lásd 1Kir 17,1).
Gileád személynév is, és így először a Józs 17,1.3-ban fordul elő: Manassé fia. A gileádiak tehát Manassé fél törzséhez tartoztak, akik a Jordánon túli vidék középső részét kapták. Jefte édesapjának a neve is Gileád volt (Bírák 11,1).

Mahanaim – Itt találkozott Jákób Isten angyalaival, ezért elnevezte ezt a helyet Mahanaimnak, ami azt jelenti: „Isten tábora” (1Móz 32,2–3).

Jóáb – Dávid fővezére. Ő és testvérei, Abisaj és Aszáél Dávid nővérének, Cérújának a fiai voltak, tehát Dávid unokatestvérei. Nem tudjuk, ki volt az édesapjuk. A 2Sám 2,32-ből tudjuk, hogy Betlehemben temették el. Jóábot úgy ismerjük, mint bátor harcost, aki azonban nem riadt vissza attól sem, hogy valakit meggyilkoljon.

Harci játékok – A párbajhoz hasonló harcmód az ókorban, a csata sorsának eldöntésére. Látszólag emberséges, valójában nagyon kegyetlen.

Gesúr – A Galileai-tenger fennsíkján levő Jordánon túli vidék Arámban (Károli fordításban: „Szíriában”), az újszövetségi Trakhónitisz (Lk 3,1), szemben Manassé fél törzsének területével. (5Móz 3,14; itt gesúriak neve szerepel. Ne keverjük őket össze azokkal a gesúriakkal, akik ellen Dávid Ciklágból felvonult; lásd 1Sám 27,8.) Később Absolon Gesúrba menekült anyai nagyapjához, Talmajhoz (lásd 2Sám 13,37).

Énekek:

Református énekeskönyv: 59:1; 75:2–4; 119:47; 263:1–2.9.19–20; 467:3
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 228
Harangszó: 44; 49:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 15:1.5–6; 74:3–4; 163:1
Erőm és énekem az Úr: 56:3–4; 130

Megjegyzések:

Ellenszegülés Isten akaratának – Abnérnak sokba került önkényes fellépése. Aki nem számol Isten akaratával, nem várhat áldást arra, amit vállal.

A bosszú és az irigység rossz tanácsadó – Jóáb szíve telve volt bosszúvággyal és félté­kenységgel Abnérral szemben. Ezért is ölte meg. Mivel önhatalmúlag bíráskodott, eljátszotta Dávid kegyét, és minden bizonnyal Istenét is. Jóáb erőszakos és viszálykodó életet élt, végül áruló lett. A Zsolt 133 szerint Isten áldása csak ott van, ahol a testvérek (nem csak a vér szerintiek) egyetértésben élnek!

A bűnt nem lehet megjutalmazni – Mind az amáléki, aki azt hazudta, hogy Sault megölte, mind Baaná és Rékáb megtapasztalta, hogy a bűnüket nem jutalmazták. Ez lecke mind­annyiunk számára. Ne gondoljuk, hogy rossz tettünkért jutalmat várhatunk. Létezhet olyan ember, aki megjutalmazza a gonosz tettet (lásd: Saul megáldja a zifiek árulását; 1Sám 23,21), de Isten sohasem fogja azt megjutalmazni és megáldani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mi indíthat hamis cselekedetre? Hatalom- és bosszúvágy, harag, féltékenység, ami bűnre visz. Bibliai, történelmi és mai példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Dramatizálás és/vagy elbeszélő fogalmazás írása: a bibliai téma mai párhuzamai közmondásokhoz kapcsolódva. (***)
• Áts Feri igazságos magatartása Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében: a becstelenség elítélése, elutasítása a gyerekek között. (***)

Vázlat:

Isbóset – Abnér
Isbóset Izráel királya

Dávid – Jóáb
– Abisaj
– Aszáél – megöli Abnér

Abnér tárgyalásai
Jóáb megöli Abnért
Dávid átka és gyásza

Isbósetet megölik
Dávid ítélete

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Aki elhagyta Istent, annak a halála rettene­tes.

Előzmények:

Dávidot a többi filiszteus fejedelem nem engedte seregeiknél maradni. Amikor megérke­zett Ciklágba, kitűnt, hogy a várost felégették, fe­leségeiket, gyermekeiket pedig elhurcolták. Először az elkeseredett férfiak Dávidot meg akarták kövezni, de ő Istentől kért tanácsot. Az ellenséget üldöző harcosok egy része kimerültsége miatt a Beszór-pataknál maradt. A többieket egy hátrahagyott egyiptomi rabszolga elvezette az amáléki rablóbandához, ahol az összes asszonyt, gyermeket és a gazdag zsákmányt megtalálták.

Történet:

Ismét visszatérünk Megiddó síkságára, ahol a filiszteusok Aféknál, Saul pedig seregével Jezréelben a Gilbóa-hegyen* táboroztak.

Saul és fiai*, Jónátán, Abinádáb és Malkisúa eddig még helyt tudtak állni, a filiszteusok azonban nagy erővel támadták őket.

Sault egy nyíl eltalálta. (Ő ugyanis egy fejjel magasabb volt mindenkinél). Súlyos volt a sebe, és Saul nem akarta, hogy a filiszteusok így találjanak rá. Azt mondta fegyverhordozójának:

„Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem!”

De a fegyverhordozó ezt nem merte megtenni.

Akkor Saul a kardját kövek közé erősítette, és beledőlt. Végső megoldásnak az öngyilkosságot találta.

Amilyen életének utolsó fele volt, úgy halt meg Saul, Isten nélkül. Sok alkalommal kapott az Úrtól lehetőséget, hogy megtérjen. Isten szeretete és kegyelme olyan nagy, hogy Sault megint irgalmába fogadta volna, ha őszinte bűnbánattal bocsánatot kér. Saul azonban ezt nem tette, és egyre rosszabb lett a helyzete. Most maga vetett véget az életének.

Amikor fegyverhordozója látta, hogy urával mi történt, ő is a kardjába dőlt és meghalt. Saul három fia, köztük Jónátán is, elesett.

Amikor a környéken lakó izráeliek látták, hogy az izráeli katonák, és Saul meg a fiai is elestek, elmenekültek. A filiszteusok pedig elfoglalták városaikat, és letelepedtek azokban.

A csata utáni napot a filiszteusok arra használták fel, hogy kifosszák a csatatéren elesett izráeli katonákat. Megtalálták Sault és három fiát a Gilbóa-hegyen. Levágták Saul fejét, elvették fegyverzetét, és trófeaként körülvitték a filiszteusok földjén és bálványaik templomában. Majd istennőjük, Astárót* templomában helyezték el Saul fegyvereit. Saulnak és fiainak a holttestét a Megiddó sikságához közel fekvő Bétseán várfalára akasztották.

Amikor Jábés-Gileád lakói ezt meghallották, elküldték harcosaikat Bétseánba. A jábésiak levették Saul és fiai holttestét a falról, elvitték Jábésbe, ahol azokat elégették*, és a csontjaikat városuk fái alatt eltemették. Majd hét napig böjtöltek. Így gyászolták királyukat és annak fiait.

Miért éppen a jábésiek? Saul első tette az volt, amikor királlyá lett, hogy megmentette őket az ammóniaktól (lásd 1Sám 11; 93. lecke). Ezt soha nem feledték el, és most meghálálhatták.

Jegyzetek:

Gilbóa – „Szökőkút”. Ez a hegység kb. 500 m magas.

Saul fiai – Saulnak egy fia életben maradt, mert később Isbósetről, Saul fiáról olvasunk (lásd 2Sám 2,8–10). A 1Krón 8,33 és 9,39 Esbaalnak (Baál védőjének) nevezi. Ez az Isbóset negyven éves volt, amikor Abnér őt királlyá tette. Legyünk óvatosak, ha ebből arra akarunk következtetni, hogy Isbóset nem volt alkalmas a hadba vonulásra, és hogy a nép – és a történetíró(k), akik az 1Sámuelt írták – nem tekintették őt Saul teljes értékű fiának. A 2Sám 2–4-ből arra következtethetünk, hogy kevés befolyása volt, és hagyta, hogy teljesen Abnér vezesse.
Saulnak volt még két fia másodrendű feleségétől, Ricpától: Armóni és Mefibóset (nem Jónátán fia); lásd 2Sámuel 21,8.

Astárót – A termékenység istennője. Jerémiás próféta „Melechet” – az ég királynője néven ismeri őt (lásd Jer 7,18; 44,17–19 és 25). Manapság a New Age által ismét hallunk egyfajta istennőkről, pl. Maja – a Föld anyja.

Elégetés – Arra kell gondolnunk, hogy a jábésiak azért égették el a holttesteket, mivel már túlságosan felbomlottak ahhoz, hogy bebalzsamozzák őket. Továbbá azért is, hogy az ellenség ki ne áshassa őket, és ne űzzenek újból gúnyt belőlük.
A hamvasztás nem volt szokás az ószövetségi korban; sőt, szégyen volt, ha valakinek a holttestét elégették. A jábésiek egy középmegoldást találtak azzal, hogy a csontokat temették el.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:3; 5:4–5; 90:2.4.7; 236:1–2; 276; 295:1–2
Jertek, énekeljünk: 227
Harangszó: 49:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 27:2; 63; 74:1.4; 87; 163
Erőm és énekem az Úr: 38; 56.1.4; 81:1; 106; 130; 139

Megjegyzések:

Öngyilkosságot elkövetni – Természetesen Saul tudta, hogy nem sok van hátra az életéből. Ezért nem látott abban semmi rosszat, hogy maga vessen véget neki. Mégis minden öngyilkosság, bármikor és bármilyen módon, a hatodik parancsolat elleni vétek: „Ne ölj!” Gondoljunk ezzel kapcsolatban arra, hogy néhányan – talán sokan – euthanázia által akarják befejeztetni életüket. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni olyan mondásokkal sem, hogy az öngyilkos „pokolba jut”, az ítéletet bízzuk Istenre. Az viszont igaz, hogy rettenetes lehet úgy meghalni, hogy az Úr Jézust nem ismertük meg, mint Megváltónkat.

Meghálálni a jót – A jábésiak Saulnak azt a jótettét hálálták meg, amely évekkel korábban történt. Hálásnak lenni szép, de meghálálni még szebb!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Temetkezési szokások a különböző korokban és kultúrákban. Az ősi ugor, a középkori, és a hagyományos paraszti temetkezési szokások. Mit fejeznek ki ezek? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Az élettől való búcsúzás kifejezése Harsányi Lajos: Fegyverletétel c. versében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Temetők művészete: hagyományos és mai síremlékek, sírkövek, fejfák megfigyelése, összehasonlítása. Rajzos vázlatok készítése. (***)
• Stilizált faábrázolás, mint sírjel – a bibliai történethez kapcsolódóan. (***)

Vázlat:

filiszteusok
Saul és Jónátán, Abinádáb, Malkisúa
Gilbóa
– fegyverhordozó
– öngyilkosság
Astárót
Bétseán
Jábés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az engedetlenség és az okkultizmus (va­rázslás) Isten előtt egyformán bűn.

Előzmények:

Dávid a filiszteus városba, Gátba menekült, mivel félt, hogy Saul mégis csak elfogja. Ákis ki­rály barátságosan bánt vele, és neki adta Ciklágot. Onnan Dávid az embereivel elment többször is délre, a pogány törzsek ellen, de Ákisnak azt mondta, hogy saját hazájába, Júdába tört be.

Történet:

Dávid embereivel Ciklágban tartózkodott, amikor a filiszteus fejedelmek felkészültek, hogy együtt megtámadják Izráelt.

Gát királya, Ákis azt akarta, hogy Dávid és emberei is menjenek a filiszteus sereggel. Az volt az elképzelése, hogy Dávid és emberei a testőrei lesznek. Külföldi testőrök alkalmazása nem is olyan ritka: a saját katonaság gyakran kevésbé megbízható, mint az idegenek. Nem forgatják a fejükben, hogy a királynak ártsanak, míg a saját emberei esetleg igen. Dávidnak tehát az volt a kötelessége, hogy saját népe ellen fölvonuljon. Ez lett az eredménye a hazug­ságainak. Ákis azt hitte, hogy Dávid lehetetlenné tette magát a népe előtt, és gyűlöli nemzetét. Ennél jobb testőrséget nem is kaphatna – vélte.

A filiszteusok bevonultak Izráelbe, és tábort ütöttek Súnem mellett, amely Issakár ország­részén volt, közel Jezréelhez.

Saul Gilbóa hegyvidékén gyűjtötte össze seregét, mely Jezréel síkságára nézett.

Amikor Saul a filiszteus fejedelmek seregét meglátta, félelem szorította össze a szívét. Rájött, hogy szedett-vedett seregével nem sok esélye van a jól felfegyverzett, gyakorlott harcosokkal szemben. Valóban, Saul saját erejéből ezt az ellenséget nem tudta legyőzni. Annyira elfordult Istentől, hogy nem gondolt korábbi győzelmeire, amelyeket Isten segítségével vívott ki, a fi-liszteusokkal szemben is.

Végül az Úrtól kért Saul tanácsot, hogy mit tegyen. De az Úr nem válaszolt. Sem álomban, sem az úrimmal – Ebjátár Dávidnál volt az éfóddal – és a próféták sem jöttek hozzá, hogy Is­ten üzenetét mondják.

Bárcsak élne még Sámuel! De az öreg próféta időközben már meghalt, Rámában volt a sírja.

Jó éveiben Saul minden halottidézőt* és varázslót elűzött az országból. Most szerette vol­na, ha akad valaki, aki Sámuel szellemével beszél. Saul parancsot adott szolgáinak: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és általa kérdezem meg, hogy mit tegyek.”

A szolgái ismertek ilyen valakit. Éndórban, közel Gilbóához, nem messze a Galileai-ten­gertől, lakott egy halottidéző asszony. Látjuk, hogy Saul rossz tanácsadókkal volt körülvéve, akik meg sem próbálták királyukat bűnös tervéről lebeszélni.

Saul elváltoztatta magát, hogy fel ne ismerjék. Két emberét vitte magával Éndórba, ahol éjszaka érkezett az asszonyhoz.

„Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked” – kérte.

Az asszony óvatos volt. Látta, hogy katonákkal van dolga. „Magad is tudod, mit tett Saul. Kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat*. Miért akarsz csapdába ejteni? Azért, hogy megölj?”

Saul megesküdött – Isten nevére, az élő Úrra! –, hogy az asszonyt nem éri büntetés, ha megteszi neki, amit kíván. Szemrebbenés nélkül érvénytelenítette a saját korábbi parancsát, hogy irtsák ki a halottidézőket és varázslókat, és még Istent hívta rá tanúul!

Az asszony megnyugodott. „Kit idézzek föl neked?”

Saul így felelt: „Sámuelt idézd föl nekem!”

Amikor az asszony meglátta Sámuel alakját, ijedtében hangosan felkiáltott. Azonnal megértette, hogy aki neki ezt a parancsot adta, maga Saul. „Miért csaltál meg” – kérdezte –, „hiszen te vagy Saul!?”

„Ne félj. Mondd meg nekem inkább, hogy mit láttál!” – válaszolt a király.

„Istenfélét látok feljönni a földből.”

„Milyen az alakja?”

„Egy vén ember jön fölfelé palástba burkolózva.”

Ebből megtudta Saul, hogy Sámuel az, arccal a földig hajolt, és leborult előtte teljes tisz­telettel, bár az alakot magát nem látta.

Sámuel megkérdezte: „Miért háborgattál, és idéztél fel engem?”

Saul így felelt: „Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.”

Sámuel azt mondta: „Miért kérsz tőlem tanácsot, ha az Úr eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?! Úgy cselekedett az Úr, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot, és másnak, Dávidnak adta. Mivel nem hallgattál az Úr szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Amálékon, azért bánik most így veled. Sőt az Úr veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr.”

Sámuel szavai villámcsapásként érték Sault, aki egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült. Semmi erő nem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett.

Az asszony odament hozzá. Amikor látta állapotát, azt mondta: „Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet. Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz.”

Saul azonban vonakodott enni, de szolgái, sőt az asszony is addig unszolták, míg hallgatott rájuk. Fölkelt a földről, és az ágyra ült.

Az asszony fejedelmi lakomát készített. Sietve levágott egy hízott borjút*, ami a házánál volt, lisztet vett, és megsütötte kovásztalan lepénynek. Odatette Saul és emberei elé. Azok ettek, majd fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.

Jegyzetek:

Halottidéző – Spiritiszta személy, aki a Sátán lelkétől a jövendőmondás adományát kapta. Az 5Móz 18,9–14 óv a jóslás minden fajtájától. A 11. v. olyan valakiről szól, aki a „halottaktól tudakozódik”. A 3Móz 19,31-ben az Úr megtiltja, hogy halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz menjenek, és kiszolgáltassák magukat az ördögi hatalomnak és csábításoknak.

Varázslók és jövendőmondók – Emberek, akik „fekete mágiát” űznek; a Sátán lelke rendkívüli erőt ad nekik, ami által hatalmuk van saját vagy mások teste fölött, és rossz befolyással vannak a körülöttük levő dolgokra.

Hízott borjú – Az egy vagy több ember részére, vagy különböző alkalmakkor készített étkezéshez hozzátartozott, hogy egy-egy jól tartott állatot (borjút, kecskebakot) levágtak. Gondoljunk Ábrahámra, aki a három mennyei vendégnek egy szopós borjút vágatott le a csordából (1Móz 18,7). A tékozló fiú példázatában a fíatalabbik fiú hazatérésekor szintén egy hízott borjút vágtak le (Lk 15,11–32).

Énekek:

Református énekeskönyv: 5:2.4–5; 6:1; 73:1.14; 220:1–3.5; 236:1–3; 466:3
Jertek, énekeljünk: 226:1; 228
Harangszó: 48:1; 49:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 63; 87; 161:1–3; 163
Erőm és énekem az Úr: 81:1; 106; 130; 139

Megjegyzések:

Okkultizmus – A titokzatos erők titkos tudománya az utóbbi években nagyon fellendült. Sajnos sok fiatal kerül érintkezésbe velük. Óvjuk a gyermekeket olyan „játékoktól”, filmektől, amelyek kapcsolatban vannak a szellemvilággal. Sok fiatalt már teljesen megzavartak, különösen ha a saját jövőjükről volt szó.

Spiritizmus – Saul hallotta Sámuel hangját. Spiritiszta szeánszokon előfordul, hogy egy megidézett szellem a médiumon keresztül beszélni kezd. Halljuk, hogy egy nő egyszerre csak mély férfihangon kezd beszélni. A Sátánnak van hatalma, ne becsüljük le, de Isten mindenható, és az Úr Jézus rátaposott a Sátán fejére.

Bízni a Sátánban – Saul sztereotip példája annak, aki hátat fordított Istennek és – mivel nem tud más kiutat – a Sátánhoz fordul segítségért. Mondjuk meg a gyerekeknek, hogy maradjanak mindig az Úr közelében. Csak Ő tud megvédeni a Sátán hatalmától. Ő ad békét a szívünkbe, nála biztonságban vagyunk, és védve érezzük magunkat. A Sátán hatalmában, az ő oltalma alatt az ember fél, idegbeteg lesz, depresszióba esik, nagyon, sőt halálosan szerencsétlenné válik.

Nyitva állni Isten igéje előtt – Saul számára lejárt az az idő, hogy Isten válaszoljon neki. Minden nap halljuk Isten szavát igéjében, de jöhet idő, hogy az nem mond számunkra semmit. Akkor Isten igéje jelentéktelen hang lesz csupán. Ezért: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)
Honfitársaink közül sajnos sokan nem kérdezik többé Istent, és Isten igéje nem mond nekik semmit. Sokan a Sátán hazugságaiban keresnek támaszt, pl. a spiritizmusban és az okkultizmusban. A Sátán pedig kacag, amikor az emberek elkárhoznak. Az ő szava halált hoz, Isten igéje pedig életet, örök életet.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem

• A természetfeletti titka felé forduló ember. Különböző hitek, vallások kapcsolata az okkultizmussal. Sámánizmus, animizmus, túlvilághit, népi vallásosság. A kereszténység válasza. (***)
• Az okkultizmus reneszánsza, a New Age jelenségei és veszélye. Okkult hatások játékokon, könyveken, a médián keresztül. (***)
• Kíváncsiság és kalandvágy, félelem és szorongás, szórakozás és divathullám – Melyik hogyan jelentkezik, mi a természetes helye, megoldása a gyerekek életében? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Szótagkereső, szó- és mondatösszerakó nyelvi játék (a torpedó-játék szabályai szerint). (***)

Vázlat:

Ákis – Dávid (testőr)
Sámuel meghalt

Saul
– Isten nem válaszol
– A halottidéző asszony Endorban
= Sámuel
= vereség és halál

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!