* Az Ószövetség közbenjárója az Újszövetség közbenjárójának előképe.
Előzmények:
Míg Mózes a Sínai-hegyen volt, a nép súlyosan vétkezett. Áron egy aranyborjút készített nekik, s annak áldoztak. Mózes a törvény két kőtábláját összetörte, a borjút megégette, és porát az ivóvízbe szórta. A léviták büntetésképp mintegy háromezer férfit öltek meg. Mózes újra a hegyre ment, hogy megpróbáljon kiengesztelődést szerezni a népnek.
Történet:
Mózes újra felment a hegyre, hogy a népért könyörögjön. Az Úr azt mondta Mózesnek, hogy induljon el a néppel (nem az „én népem” már) arra a földre, melyet az Úr Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígért: „az ő utódaiknak adom azt.”
Angyalt küld előttük a tejjel és mézzel folyó földre, s Kánaán lakóit kiűzi: a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat (az 5Móz 7,1 a girgásiakat is megnevezi).
Az Úr nem akar velük menni tovább, mert kemény nyakú népnek tartja őket. Nem akarja a népet tovább vezetni, mert még elpusztítaná útközben.
A nép megrendült erre a hírre. A gyász jeleként levették ékszereiket, mert az Úr ezt üzente Mózes által: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük.” Az utolsó szavakban felcsillan a remény. Isten úgy bánik velük, mint az apa, aki megbünteti ugyan a gyerekeit, de szíve szerint kész a bocsánatra.
Az Úr tudta, hogy Mózes mindent megpróbál, hogy Őt újra megnyerje népének.
Közben a 2Móz 33,7–11-ben olvassuk, hogy Mózes a tábortól messze felállított egy sátrat, és az összejövetel* (kijelentés) sátrának nevezte el. Aki az Urat kereste, a táboron kívülre ment, e sátorhoz. (Istennel összejönni = imádkozni.) Amikor Mózes kiment a sátorhoz, mindenki sátra bejáratánál állva nézett utána.
A felhőoszlop ilyenkor alászállt a Sínai-hegyről, és megállt a sátor bejárata fölött. A zsidók pedig tisztelettel leborultak.
Az Úr „színről színre beszélt Mózessel, mint ahogy egyik ember beszél a másikkal.”
Majd amikor Mózes visszament a táborba, Józsué, Mózes szolgája ottmaradt a sátorban.
Mózes másnap reggel korán újra fölment a hegyre. Senki sem mehetett vele. Ki kellett faragnia két kőtáblát*, amire az Úr fogja ismét ráírni a Tízparancsolatot.
A 2Móz 33,12–17 szerint Mózes megkérdezte az Urat, vajon nem akarna-e újra a néppel menni: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” Nem egészen világos, hogy ez a gyülekezet sátorában történt-e, vagy a hegyen. Mózes imádsága a 2Móz 34,9-ben megismétlődik. Mózes tehát közvetítő szerepet vállalt népe és az Úr között. Nem mentegette a népet, de Isten szeretetére apellált, akinek: „Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy. Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket.” Az Úr Jézusra gondolhatunk itt, aki ugyanígy közbenjárt az Atyánál. Ő magát ajánlotta fel engesztelésül (vö. Jn 17 – a főpapi imádság).
Isten pedig megígérte, hogy szövetségét megújítva népével megy (2Móz 34,10kk).
Mózes újra negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen evés és ivás nélkül (2Móz 34,28).
A 2Móz 33,18–23 írja le, hogy Mózes meglátta az Úr dicsőségét, aki egy sziklahasadékba állította, és elvonult előtte. Istent csak hátulról látta*, arcát nem. Ám Isten dicsősége olyan nagy, hogy Mózes arca sugárzóvá vált, mintegy visszatükrözve az Úr dicsőségét.
Amikor Mózes visszatért a néphez, sugárzott az arca, hogy féltek a közelébe menni. Ha a néphez beszélt, eltakarta egy kendővel. Csak mikor az Úrral beszélt, akkor volt födetlen az arca (2Móz 34,29–35).
Jegyzetek:
Az összejövetel sátra – Később szentélynek, vagy a gyülekezet/gyülekezés sátrának is nevezték. Ez a sátor, amit Mózes vert fel, ideiglenes megoldás volt. (Bővebben lásd az 57. leckében!)
Egyedül két kőtáblát kivágni – A törvény első kőtábláit az Úr faragta ki. Nem így a másodikat. Ez a szövetségszegésre utal, amikor a nép közvetlenül a törvény meghallgatása után a második parancsolat ellen vétkezett. Bár a szövetség Isten oldaláról helyreállt, a törés megmaradt.
Mózes látta Istent hátulról – Mózes nem láthatta az Urat, mert mint a 2Móz 33,20-ban áll: „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” A zsidók később is meg voltak győződve arról, hogy meghalnának, ha Istent látnák. Lásd többek között a Bír 13,22-t: Mánóah, Sámson apja azt hitte, hogy feleségével együtt meghalnak, miután látták az Úr angyalát. A felesége emlékeztette, hogy ez nem történhet meg, mert akkor a megígért fiú nem születne meg.
A „hátulról látni” kifejezést nem értjük pontosan. Isten dicsőségének hatalmas voltát mutatja, hogy az még hosszú idő után is visszaverődött Mózes arcáról.
Rövid elbeszélés – Mózes és az Úr Sínai-hegyi utolsó találkozását tömören dolgozzuk fel, különösen a legfiatalabbak számára. Emeljük ki, hogy csupán azért ment az Úr tovább Izráel népével, mert Mózes kitartóan könyörgött érte, mint közbenjáró.
Fontos az is, hogy most Mózesnek magának kell kifaragnia a két kőtáblát, amire majd az Úr fölírja a Tízparancsolatot.
Az idősebb gyerekek bepillanthatnak egy közbenjáró munkájába („közvetítő”, „közbenjáró”, „ügyvéd” = védőügyvéd). A védőügyvéd ugyanis védi a kliensét, ám maga is védelmet élvez.
Világos az Úr Jézusra való utalás: Mózes az Ószövetség közbenjárója; Jézus Krisztus az Újszövetség közbenjárója.
A legkisebbeknek – Számukra az 55. és 56. leckék anyaga összekapcsolható: Mózes könyörög a népéért Istenhez, és kap két kőtáblát.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Dráma
A beszélgetés szerepe a szülőkkel, testvérekkel, barátokkal való kapcsolatban. Kivel tudod megosztani örömödet, bánatodat? (*)
A segítségnyújtás egyik lehetősége: közbenjárás mások ügyében. Egy mai példatörténet és folytatása. Dramatizálás. (**)
Az ügyvéd feladata, szerepe egy bírósági tárgyaláson. Dramatizálás: bírósági jelenet az ügyvéd aktív részvételével. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Vers a beszélgetésről és az imádságról. (*)
Példatörténet folytatása a közbenjárásról szóban vagy írásban. (**)
Szómagyarázat a Magyar értelmező kéziszótár segítségével: közbenjár, közbenjáró. (***)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Néhány lapból álló „beszélő” könyvecske készítése félbehajtott rajzlapokból tűzéssel vagy varrással. A gyerekek életéhez kapcsolódó rajzok készítése a könyvbe, rövid bibliai üzenetekkel. (*)
Vázlat:
Mózes a hegyen:
újabb 40 nap és 40 éjszaka
neki kell kőtáblát csinálni
a Tízparancsolatot újra leírja az Úr
Mózes arca sugárzik
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-01-29 07:47:542015-01-29 08:18:2456. Mózes mint közbenjáró; Mózes újra a hegyen
* A hitetlenség látható jelet akar. Neked ne legyenek bálványaid!
Előzmények:
Miután a zsidók a Sínai-hegy mellett megkapták a Tízparancsolatot, Mózes újra visszament a hegyre, hogy Istennel beszéljen.
Történet:
Hol maradt Mózes ilyen sokáig? Amikor a zsidók heteken keresztül semmi jelét nem látták vezetőjüknek, félni kezdtek. Úgy érezték, mintha cserben hagyták volna őket, nemcsak a vezetőjük, hanem az Úr is.
Anélkül, hogy a Törvény második parancsára gondoltak volna („Ne csinálj magadnak istenszobrot”), most Áron köré gyűlt a nép: „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon.” Látható istenre vágytak, aki állandóan vezeti őket a pusztán át. Indokuk így szólt: „Mert nem tudjuk, hogy mi történet ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.”
A cél világos: mivel nincs többé Mózes, és talán már nem is fog visszajönni, szükség van Isten jelenlétének látható bizonyítékára. Mintha magát Mózest is Istennel azonosították volna. Ami emberdicsőítés*, pogány dolog. Még akkor is, ha Isten látható eszközök, emberek segítségével munkálkodik. Az embernek mindig is baja volt a láthatatlan Istennel, aki csupán tetteivel jelzi, hogy létezik. Izráel népe is alakot szeretett volna adni a VAGYOK-nak. A hangját hallották már a hegyről, látták a sötét felhőt is a Sínai-hegyen. Ám ez nem elég: a nép olyan istent akart, aki előtte járhat, akit láthat.
Áronra támadtak, aki nem próbált ellenállni. Hamar beadta a derekát.
Összegyűjtette az aranyékszereket az egész néptől. Majd vésővel formát készített, s a megolvasztott aranyból borjúszobrot öntött.
Amint a nép a bikát (borjút)* meglátta, így kiáltott: „Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.”
A nép istennek kijáró tiszteletet adott a borjúnak. Áron oltárt is épített elé, és kihirdette: „Holnap az ÚR ünnepe lesz.”
Megjegyzés: Az Úr, a szövetség Istene, aki a népet az egyiptomi rabságból kiváltotta, aki a Tízparancsolatot adta, most itt áll, mint borjú. Mint egy általa teremtett állat. Ez nyilvánvaló megszegése a második parancsolatnak. Az Urat nem lehet és nem szabad kiábrázolni. Túl nagy, túl hatalmas, túl jó, és túlságosan tele van szeretettel ahhoz, hogy egy ember által alkotott képbe be lehessen szorítani. Ez számára megalázó. Érthetetlen, hogy Áron, aki csodákat tett a fáraó előtt, most bálványimádásba süllyed. Lám, ilyen mélyre juthat az istenhívő is. Kényszerből vagy félelemből jónéhányan tagadták már meg Istent.
Másnap korán reggel ünnepet ültek a Sínai-hegy lábánál, égő- és hálaáldozatot mutattak be. Valószínűleg Áron volt a pap.
Áldozat után ünnepi lakoma és ivászat következett. Majd körtáncot táncoltak (vö. 19. v.).
Persze az Úr tudta, mi játszódott le a hegy lábánál. „Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.”
Megjegyzés: Isten mindent tud. Míg Mózesnek – és Józsuénak is, aki félúton a hegyen várt Mózesre –, halvány gőze sincs, mi játszódik le odalent, az Úr pontosan tudja.
Az is feltűnő, hogy az Úr Mózesnek azt mondja: „a néped”, és nem: „a népem”. Elhatárolja magát tőlük. „Keménynyakú népnek” nevezi őket, akik mint az ökör és a szamár, nem akarják igába hajtani a nyakukat. A nép nem akar engedni az Ő szerető és féltő parancsainak.
„És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.”
Mózes közbenjár népéért. Emlékezteti Istent, hogy nagy erővel és hatalmas kézzel hozta ki őket Egyiptomból. Még azt mondanák az egyiptomiak, hogy az Úr csak azért hozta ki őket, hogy most itt ölje meg, s törölje el őket a föld színéről! Mózes könyörög azért, hogy múljon el az Úr haragja, és hogy szánja meg népét. Gondoljon az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal (Izráel) kötött szövetségére, melyben azt ígérte, hogy úgy megsokasítja utódaikat, mint égen a csillag, s hogy örökre birtokukban lesz az a föld, amiről azt mondta, hogy utódaiknak adja.
Ekkor valami nagyon különös történt: az Úr szánalomra indult, és megbánta*, hogy meg akarta semmisíteni a népét.
Mózes lejött a hegyről. Nála volt a két kőtábla, amire az Úr a Tízparancsolatot írta. Útközben csatlakozott hozzá Józsué.
Leérve hallották az éneklést, látták az aranyborjút, és a körtáncot. Mózes nagy haragjában a két kőtáblát földhöz vágta, hogy darabokra törtek.
A táborba érve az aranyborjút elégette, porrá törte, vízbe szórta, amiből megitatta a népet. Meg kellett tanulniuk, hogy az ember-csinálta isten semmit se ér.
Majd Áront vonta felelősségre. „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?!”
Áron válasza: „Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.” Áron úgy tett, mintha a borjú véletlenül formálódott volna, az ő közreműködése nélkül. Pedig a formát már ő készítette el.
Mózes látta, hogy a nép teljesen „elvadult”. A kötőféket elszakította, s Áron nem tiltakozott. Elvesztette tekintélyét, s joggal csúfolhatja mostmár az ellenség. Mózes tudta, hogy a bűnt szigorúan meg kell büntetni. Magához hívott mindenkit, aki nem vett részt az aranyborjú imádásában. Lévi fiai végigjárták a tábort, és végrehajtották az ítéletet. Mintegy háromezer izráelitát öltek meg.
Másnap Mózes újból fölment az Úrhoz. Imádkozott, hogy az Úr az aranyborjúval való vétket bocsássa meg a népnek. Ha nem ezt tenné meg, akkor törölje ki őt könyvéből („az élet könyvéből”, ahová az Úr mindazokat beírta, akiket az örök életre választott; vö. Zsolt 69,29; Jel. 3,5). Vagyis felajánlotta, hogy inkább őt vesse el az Úr, ne a népet.
Ám az Úr kijelentette, hogy csak a vétkest bünteti meg. Majd megparancsolta, hogy vezesse a népet Kánaánba. Angyalát küldi majd előttük, vagyis nem Ő maga megy velük. S egyszer majd számot kell adniuk vétkükért.
Megjegyzés: A 2Móz 33 leírja, hogyan járt közben Mózes a továbbiakban. Az Úr végül megígérte, hogy továbbra is a néppel megy tovább. (Ezt az 56. leckében beszéljük meg.)
Jegyzetek:
Emberdicsőítés – Mózes a zsidók számára Isten jelenlétének látható biztosítéka volt, ezért nem boldogultak nélküle. Lehet, hogy az Úrnak az volt a szándéka, hogy a népet megtanítsa, Mózes nélkül is tudniuk kell hosszú időn át élni és boldogulni.
Bikaborjú – Egyiptomban a szent Ápisz-bika tisztelete elterjedt volt, de az ókori kelet más népei is tisztelték isteneiket bika alakjában, mint aki az erő, termékenység képviselője.
Megbánás – Megbánhat-e akármit is az Úr, amit elhatározott? Ő változatlan, tehát döntéseit sem változtatja. Ám engedi, hogy „kérleljék”, vagyis imádságra határozhat másképpen. Erre több példát találunk a Bibliában. Gondoljunk pl. Ezékiás betegségére és gyógyulására (2Kir 20,1–11).
Énekek:
Református énekeskönyv: 81:10–11; 135:9–10; 136:2; 236:1; 469:1–3; 473:3
Jertek, énekeljünk: 96:2; 189; 228; 229; 241
Harangszó: 41; 44:1–2; 48:1–2; 49:1
Dicsérjétek az Urat!: 41:2; 50:2; 55:3; 74; 161
Erőm és énekem az Úr: 33:2; 56; 130; 139
Megjegyzések:
Hinni látható Istenben? – Sok ember szeretne hinni Istenben, de túl megfoghatatlannak, elvontnak tartja. Hol van Isten? Kicsoda Ő? Hogyan tesz bármit is? Valóban lát és tud mindent rólam? Ezek a kérdések a gyerekekben is élhetnek. Fontos megismerni, hogy milyen istenkép él bennük. Legyen beszélgetési téma: Izráel látható Istenre vágyik. Fontos tudni, hogy a zsidók itt tulajdonképpen nem bálványt tiszteltek, hanem Istent aranyborjú formájában, vagyis Isten kiábrázolásaként. Hogy Áron ebbe miért ment bele, örökre kérdés marad.
Hinni látás nélkül – Gondoljunk itt a Zsid 11,1-re: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Az Úr Jézus mondja Tamásnak, miután lehetőséget adott a kezein és oldalán lévő sebek megtapogatására: „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,29b)
Mózes radikális fellépése – Mi többnyire megbeszéléssel próbáljuk rendbehozni a kezünkből már teljesen kicsúszott dolgokat. Ez olykor még sikerülhet is. Attól függ, miről van szó. Mózes nem beszélt, hanem büntetett. Itt Isten tiszteletéről volt szó, azaz parancsolatának negligálásáról és átlépéséről. Mózes az Úr nevében büntetett!
Fontos megbeszélni, hogy szülő, tanár stb. mikor büntessen szigorúan. Természetesen e beszélgetés maradjon a „terápia” része!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Mi válhat bálvánnyá az életünkben? Miért veszélyes ez? (***)
Mikor van szükség szigorú büntetésre? Hogyan kell alkalmazni? (***)
Mit hogyan ünnepeljünk? Az istentisztelet helyes módja. A tánc és táncdalok helye az életünkben. (***)
Történelem / Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)
Ókori egyiptomi és kánaáni istenszobrok képeinek megfigyelése. (***)
Miklya Zsolt: Szobor c. versének olvasása és megbeszélése. (* **)
Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai történet alapján objektív nézőpontból. (**)
Párbeszéd megfogalmazása írásban a bibliai történethez, ill. vele analóg mai élethelyzethez kapcsolódva szerepjáték a párbeszédek alapján. (***)
Vázlat:
Aranyborjú
– Mózes a hegyen
– fél a nép
– aranyékszerek
– Áron borjút formál
– áldozat – körtánc
– Az ÚR tudja, mi történik
– Mózes haragja és imádsága
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Isten szövetséget köt népével. Neked is szövetségesed akar lenni.
Előzmények:
Jetró, Mózes apósa látogatóban járt Mózesnél, Cippórát és Mózes fiait hozta magával. Tanácsára elöljárókat választottak a kisebb jogi viták elrendezésére.
Ezután az Úr a Sínai-hegyről a Tízparancsolat törvényét adta Izráelnek.
Bevezetés:
A lecke célja, hogy sorra vegye Mózesnek az Úrral való találkozásait, melyekről már részben szó volt az 53. leckénél. A felkészüléshez ezt is érdemes elolvasni.
Történet:
2Móz 19,20–25: Amint az izráeliták a Sínai- vagy Hóreb-hegyhez megérkeztek, az Úr magához hívta Mózest a hegyre. A felhőoszlop a hegycsúcson nyugodott. Szent hely volt most a hegy, melyre az Úr engedélye nélkül senki se léphetett. Mózes volt az egyetlen, aki felmehetett egészen a hegycsúcsig. Ott volt az Úr.
Aki már járt a Sínai-hegyen, vagy a környékén, az tudja, hogy ez egészen komoly hegymászást jelent. Mózes már több, mint 80 éves volt akkor. Ám még mindig olyan erős, mint egy fiatalember. Az Úr ismét Mózesen keresztül figyelmeztette a népet, hogy ne menjenek a hegyre. Az égő csipkebokornál Mózesnek a saruit kellett levetnie, mert az Úr jelenléte tette szentté a helyet. Itt most a hegy lába szent, amire nem volt szabad lépni. Mózes lent tartózkodott a néppel, amíg az Úr a Tízparancsolat törvényét a nép füle hallatára elmondta. A nép félt, és kérték Mózest, legyen mostantól közbenjáró köztük és Isten között.
2Móz 20,21: Mózes közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol Isten volt.
A 2Móz 24,1–11-ből látszik, hogy ezután rövid időre újra lejött Mózes, majd Áronnal, Nádábbal és Abíhúval, Áron idősebb fiaival, és 70 vénnel föl kellett menniük a hegyre. Ám előbb a hegy lábánál megtörtént a szövetségkötés*. Áldozatot mutattak be az Úrnak, Mózes pedig elmondta és felolvasta az Úr rendelkezéseit. A nép engedelmességet fogadott.
A 2Móz 24,13 szerint a hegyen Józsué, Mózes segítője is ott volt. A férfiak látták Izráel Istenét, vagy legalábbis jelenlétének a jeleit, mert Istent soha senki nem látta. „Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég.” (24,10) Nem tudjuk, hogyan képzeljük el magunknak ezt a jelenetet. Hiszen nem haltak meg azok a férfiak, akik látták: „Bár látták az Istent, ettek és ittak.”
2Móz 24,12–18: Az Úr felhívta magához Mózest: „át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.”
A vének, Áron és Húr lent maradtak, hogy a vitás ügyeket intézzék. Mózes Józsuéval együtt ment a hegy tetejére vezető úton. A felhőoszlop eltakarta a hegycsúcsot. Ez a bizonyítéka, hogy az Úr dicsősége jelen volt a Sínai-hegyen.
Mózes hat napig várt, a hetedik napon szólt az Úr a felhő közepéből. Lentről úgy látszott, mintha a hegy teteje lángolna, „emésztő tűz”-ben égne. (Vö. 5Móz 4,24: „Az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!”)
Mózes hátrahagyta Józsuét, bement a felhőbe, „és ott maradt a hegyen negyven nap és negyven éjjel.” A 2Móz 34,28 szerint kenyeret sem evett, vizet sem ivott. (Jézus is 40 nap és 40 éjjel volt a pusztában, étel és ital nélkül – lásd Mt 4,1–11; Illésnek is volt 40 nap – 40 éjjel tartó útja a Hórebig, étel és ital nélkül – 1Kir 19,8).
2Móz 31,18: Az Úr először maga írta a törvény szavait a két kőtáblára.
A törvényt itt „bizonyság”-nak nevezik. Azaz amiben Isten bizonyságot tesz, hogyan szeretné, hogy Őt népe tisztelje és szolgálja.
A 2Móz 34,28-ban a „szövetség igéi” kifejezés áll. A szövetséget, melyet az Úr Ábrahámmal kötött, átvették az izráeliták. A 2Móz 24,1–11-ben olvasunk erről. A nép akkor megígérte: „Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt.”
Ezzel a szövetség mindkét fél által megköttetett. Csak akkor érvényes a megállapodás, ha mindkét fél betartja azt.
Vajon mit beszélt meg az Úr Mózessel a hegyen?
A felebaráttal való kapcsolat törvényeit és szabályait a Tízparancsolat tükrében.
Az Istennel való viszony törvényeit és szabályait (szertartási törvények).
A szent sátor építését és berendezését.
Az istentisztelet lefolyását, résztvevőit, kellékeit (papok, főpap, áldozat stb).
Mózes összesen hatszor* ment föl a hegyre.
Jegyzetek:
Szövetségkötés – A szövetség szilárd megállapodás a felek között. Egy ilyen szerződést akkor is meg kell kötni, ha jogilag a szóbeli egyezség is érvényes lehet. Tanúk is kellenek hozzá. Az ÚR törvényének megtartásához kötötte a közte és népe közötti szövetséget. (Lásd még a 7. lecke Szövetség c. jegyzetét!)
Hatszor – 1./ 2Móz 19,3: a népnek meg kell szentelnie magát; 2./ 2Móz 19,20: a harmadik napon, ismételt figyelmeztetés, hogy a nép nehogy felmenjen a hegyre; 3/. 2Móz 19,24: Áronnal együtt; 4./ 2Móz 20,21: egyedül, hogy a népért Istenhez beszéljen; 5./ 2Móz 24,9: Áronnal, Nádábbal és Abíhúval, meg a hetven vénnel, Józsuéval; 6./ 2Móz 34,2kk: Mózes egyedül két új kőtáblával, az aranyborjú bűne után (e hatodik alkalmat a teljesség kedvéért soroltuk ide, lásd 56. lecke).
Énekek:
Református énekeskönyv: 105:1.24; 114:1; 121:1; 264; 487:3; 512
Jertek, énekeljünk: 150; 178; 180; 186; 190:2; 227
Harangszó: 41; 42; 44; 52:3–5
Dicsérjétek az Urat!: 40; 41; 53:3–5; 74:1; 97; 155
Erőm és énekem az Úr: 33; 56:1; 84:2; 139
Megjegyzések:
Tekintély Isten előtt – A nép annyira tisztelte Istent, hogy meg sem merte szólítani. Mózes azt mondta, hogy nem kell félniük, ha megteszik, amit parancsol. Ahogyan az előző leckében megjegyeztük, a gyerekeket figyelmeztetni kell arra, hogy tisztelettudók legyenek, amikor az Úrral beszélnek, vagy róla hallanak beszélni (imádságban, bibliaolvasás közben, bibliai történetet hallgatva, a templomban stb). Nem kell félnünk Istentől, mert Krisztus áldozatáért Atyánk lett, aki irgalmasan tekint ránk, és kész megbocsátani. Így lesz tiszta a lelkiismeretünk (Zsid 9,14; 10,22), s szabadulunk meg a haragvó-büntető istenképtől.
Szövetség – A „szövetség” fogalma többször is előkerült már (pl. 7, 13, 15. lecke). Hívjuk fel a figyelmet arra, milyen fontos megtartani az ígéretet, a megállapodáshoz tartani magunkat, megbecsülni a barátságot. Az ÚR (a szövetség Istene) egy egész néppel kötött szövetséget. Az Úr Jézus, aki ebből a szövetséges népből származott, már minden népnek kínálja fel szövetségét. Így következik a Sínai-hegynél kötött Ószövetség után a számunkra is oly fontos Újszövetség.
Isten velünk is szövetséget köt – A kereszteléskor Isten kijelenti szeretetét és bocsánatát, mivel az Úr Jézus viselte bűnünkért a büntetést. Amint elég idősek vagyunk, hogy ezt megértsük, elfogadhatjuk Isten szövetséget kínáló akaratát. Elmondhatjuk neki, hogy hiszünk benne, szeretjük, és hallgatni fogunk rá. Mint a zsidók a Sínai-hegyen: megfogadjuk az Úrnak, hogy megtesszük mindazt, amit mond, hogy tiszteljük és szolgáljuk Őt.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, ill. Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom
Szerződések, megállapodások és ezek betartásának szerepe az emberi közösségek életében. (** ***)
Közmondás magyarázata és alkalmazása: „A szó elszáll, az írás megmarad.” (**)
A csoport legfontosabb viselkedési szabályainak közös megfogalmazása írásbeli megállapodás formájában. (**)
Szerződések, írásbeli megállapodások a mindennapi életben. (***)
Írásbeli szerződések megfogalmazása a csoportszabályok rögzítésével csoportmunkában. (***)
Történelem
A sínai-hegyi szövetségkötés. A szövetség szerepe a zsidó nép életében. (***)
A „szövetség könyve” néhány konkrét rendelkezésének összehasonlítása más ókori népek, pl. Hammurapi törvényeivel. (***)
Államszövetségek a XX. század történelmében és a jelenben. A szövetségestársak egymás iránti kötelezettségei. (***)
Vizuális kultúra (Rajz)
Műalkotás-elemzés: Beszélgetés Marc Chagall: „Mózes átveszi a törvénytáblákat”, és Csontváry Kosztka Tivadar: „Fohászkodó üdvözítő” c. képéről. A két mű összehasonlítása. (***)
A bibliai történet képi megjelenítése festéssel. Cím: Mózes a hegyen. (***)
Vázlat:
Sínai – Mózes a hegyen
40 nap és 40 éjjel
beszélgetés az Úrral
törvények
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Mit jelent számunkra a Tízparancsolat? Hogyan tudjuk szolgálni az Urat, és szeretni a felebarátot?
Előzmények:
Az izráeliták úton voltak a Sínai-hegyre. Refídímnél Mózesre és az Úrra támadtak, hogy gondoskodjon vízről. Mózes a botjával a sziklára ütött, és lett elegendő víz. Refídím és a Sínai-hegy között a népet megtámadták az amálékiek. Józsué leverte őket, Mózes közbenjárásával.
Bevezetés:
A 2Móz 18 leírja, hogy Mózes apósa, Jetró, Midjánból, a Sínai-hegy szomszédságából látogatóba jött. Magával hozta Mózes feleségét, Cippórát, valamint a fiait, Gérsómot és Eliézert. Lehet, hogy Mózes korábban az apósához küldte vissza a családját. Vagy már Egyiptomból hazaküldte őket, ez nem biztos.
Mózes elbeszélte Jetrónak a csodálatos szabadítást, aki nagyon örült. Dicsérte az Urat, aki mindezt véghezvitte. „Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél!” Jetró másnap látta, hogy Mózes egész napja bíráskodással telik. Azt tanácsolta vejének, hogy válasszon ki istenfélő férfiakat, s tegye őket elöljárókká, akik a nép ügyes-bajos dolgait intézik. Mózes csupán a nehéz ügyekben döntsön.
Mózes megfogadta apósa tanácsát, aki aztán elutazott Midjánba. Feltételezhetjük, hogy Cippóra és a két fiú Mózessel maradt.
Történet:
Három hónappal az Egyiptomból való elindulás után érkeztek meg a zsidók a Sínai-hegyhez. Letáboroztak a hegy lábánál.
Mózes beszélt Istennel a hegyen. Emlékeztetnie kellett népét arra, hogy mennyi mindent tett értük az Úr. „Sasszárnyon hordozta” őket.
Ha hallgatnak szavára, és megtartják a szövetséget, akkor Isten minden nép között őket tekinti tulajdonának. Izráel papok* királysága és szent nép lesz. A nép Őt fogja szolgálni, ahogyan a papok szolgálják az Urat. Amikor Mózes lejött a hegyről, maga mellé hívta a nép véneit, és elmondta nekik, amit az Úr mondott.
A nép megígérte, hogy megtesznek mindent, mit az Úr mondott.
A következő két napon a népnek meg kellett szentelnie magát. Mindenki kimosta a ruháit. Az Úr a Sínai-hegyről fog szólni hozzájuk. A hegyre senki sem mehet fel. Ha mégis megtenné, akár ember, akár állat, meg kell ölni. Amikor majd hosszan zeng a kürt, akkor szabad fölmenni a hegyre.
Mózes mindezt elmondta a népnek.
Harmadnap virradatkor mennydörgés szólalt meg. Villám cikázott a sziklák felett. Sűrű felhő ereszkedett alá, és igen erős kürtzengés hallatszott. Halálra rémült mindenki.
Mózes a hegy lábához vezette a népet.
Az egész hegy füstbe borult és remegett, amikor leszállt rá tűzben az Úr. Mózes megszólította az Urat, aki válaszolt neki mennydörgésben.
Mózesnek föl kellett mennie, egészen a csúcsra.
Majd az Úr visszaküldte, hogy még egyszer figyelmeztesse a népet, fel ne menjenek a hegyre. Akkor Isten elmondta a szent törvényt, a Tízparancsolatot.
Először bemutatkozott népének: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Nélküle Jákób leszármazottai Egyiptomban vesztek volna. Ő Izráel Istene, és Izráel az Ő kiválasztott népe.
Az első négy parancs a nép és Isten viszonyáról beszél. Mózes később összefoglalta e parancsokat (vö. 5Móz 6,5), és az Úr Jézus megismételte azokat (vö. Mt 22,37–38): „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.”
Az első parancsolatban Isten megtiltja, hogy népének rajta kívül más istenei legyenek, akiket tisztel és szolgál. Izráel a pogány Egyiptomból jött, ahol számos bálványistent tiszteltek; és úton van Kánaánba, ahol ugyanez a helyzet. Tehát ez a parancs nem volt fölösleges. Elmondhatjuk, hogy az elkövetkező évszázadokban a zsidókat mindenféle pogány isten kultusza csábította el újra meg újra az Úr mellől.
Az első parancsolatban világosan áll, hogy Izráel csak az Úrnak adhat meg minden dicsőséget. Ő az egyedül igaz Isten.
A második parancs azt mondja, hogy Istenről semmilyen képet nem szabad készíteni. Ő nem ábrázolható ki, csak tulajdonságaiból és tetteiből ismerhető meg. Nem illethet az Ő népe Istennek kijáró tisztelettel semmilyen képet vagy szobrot, akár égitest, akár földi lény legyen az. Érdemes odafigyelni: nem tárgyak, élőlények művészi kiábrázolását tiltja. Hiszen ez ellentmondana Isten későbbi parancsának, hogy angyalalakokat, kerubokat készítsenek a szövetség ládájára, vagy rézkígyót tűzzenek póznára. Az így készített tárgyakat tisztelni, imádni azonban nem szabad. Az Úr féltékeny Isten, aki az atyák vétkét a gyerekeken kéri számon, harmad- és negyedíziglen azokon, akik Őt gyűlölik. A féltékenység féltő szeretetet jelent, hiszen az ember magának árt, ha idegen isteneket gyárt.
Ígéret is kapcsolódik e parancsolathoz. Az Úr irgalmas lesz ezeríziglen azokhoz, akik Őt szeretik, és parancsolatait megtartják.
A harmadik parancsolat tiltja az Úr nevének hiábavaló használatát. A 3Móz 24,10–16.23-ban olvasunk egy elrettentő példáról, ahol az átkozódót* a nép megkövezte. Nem sokkal azután, hogy Izráel megkapta a Tízparancsolatot.
De akár imádságunkban is használhatjuk hiábavalóan az Úr nevét. Vagy gondoljunk a fölösleges esküdözésre (3Móz 19,12).
A negyedik parancsolat a nyugodalom napjának, a hetedik napnak, sabbatnak* a megszentelésére szólít. Ezen a napon nem dolgozhat sem ember, sem állat.
Isten emlékeztet arra, miért áldotta és szentelte nyugalom napjává a hetedik napot. Hat napon át teremtette az eget és a földet, s ami rajta található. És a hetedik napon megpihent (vö. 1Móz 2,2–3).
Az idősebb gyerekeknek elmondhatjuk, hogy a zsidók túlzó formában ragaszkodtak a szombat betartásához, és az Úr Jézus a farizeusokkal többször vívott emiatt szópárbajt. Gondoljunk a betegek, állatok gondozására, emberek, állatok megmentésére. Ételről is szabad gondoskodni, ezért szedték a tanítványok szombaton a kalászokat.
A keresztyén egyházak a hét első napját tartják pihenőnapnak, a vasárnapot*. Ezen a napon Istent tiszteljük és dicsérjük, igéjére hallgatunk, s nem dolgozunk a szükségesen kívül. A vasárnap mint pihenőnap áldás az ember testének és lelkének.
Az ötödiktől tizedikig következő parancsolatok az emberekkel való kapcsolatunkat szabályozzák. Az Úr Jézus erről így beszél: „A második (parancsolat) hasonló ehhez (az első, nagy parancshoz): Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,39)
Az ötödik parancs az édesapák és édesanyák tiszteletéről szól. A szülőknek külön figyelmet szentel az Úr, ami egészen különleges. Kiváltságos pozíciót élveznek, mondhatni díszhelyet kapnak. Ehhez a parancshoz ígéret kapcsolódik, ahogy a második parancshoz is. A zsidók (és mi is) megáldatunk, napjai(n)k megsokasodnak, „jó dolgunk lesz” (5Móz 5,16) azon a földön, melyet az Úr ad. Ez utóbbi különösen igaz az Ígéret földjére, ami felé Izráel tart.
A szülők verését vagy szidalmazását az Úr nagyon komolyan veszi (2Móz 21,15–17), elkövetőjét halállal bünteti.
A 3Móz 19,32-ben olvassuk: meg kell adni a tiszteletet minden idős embernek.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra, amit a Heidelbergi Káté mond az ötödik parancsolatról (104. kérdés-felelet): „Mit kíván Isten az ötödik parancsolatban? Azt, hogy atyámnak, anyámnak és valamennyi előljárómnak minden tiszteletet, szeretetet és hűséget megadjak, és magamat minden jó tanításnak és büntetésnek illő engedelmességgel alávessem, azonfelül az ő gyengeségeik iránt türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni.”
A hatodik parancs az ölést tiltja meg. E parancs jogosságában senki sem kételkedik. Az első fiú, Kain bűne ölés. Hogy milyen szigorúan veszi az Úr a halálos ütést, azt látjuk pl. a 2Móz 21,12 és 14-ből: Ha valaki úgy üt meg egy másik embert, hogy az meghal, neki is meg kell halnia. És ha valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, még az oltártól is el kell vinni, hogy haljon meg.
A Káté finomítja ezt a parancsot (105. kf.): Felebarátunk becsületét semmiképpen se rontsuk meg, ne gyűlöljük, semmi rosszat ne tegyünk neki, még gondolatban sem, ne is rágalmazzuk! Saját magunkat bántani vagy veszedelemre adni is bűn. A közhatalom kezében azért van fegyver, hogy a vérontást megelőzze.
A hetedik parancsolat a férfi és nő közötti hűségre vigyáz. Házasságtörés minden olyan cselekedet, ami a házassági hűséget megtöri. A válást akkor engedi meg, amikor a házastársak egyike hűtlen volt (vö. többek között 5Móz 24,1–4). A paráznaságot a 3Móz 20,10 és egyéb igehelyek szerint is halállal kell büntetni.
A Heidelbergi Káté e parancs magyarázatánál (108. kf.) azt mondja, hogy tisztán kell élnünk akkor is, ha még nem házasodtunk meg. Nemcsak a tisztátalan cselekedeteket tiltja, hanem a tisztátalan viselkedést, gondolatokat, szavakat és vágyat, s mindazt, ami erre ingerelhet.
A nyolcadik parancsolat magáért beszél: „Ne lopj.”
Tiszteld a felebarátod tulajdonát, semmit se vegyél el mástól, de azt is jelenti: óvatosan bánj azokkal. Ez nem csak a személyi tulajdonra vonatkozik, hanem közösségi és állami tulajdonra is. (Gondoljunk templomra, iskolaépületre, utcára, köztulajdonú házak falainak összefirkálására, utcai virágágyakra stb).
A kilencedik parancsolattal az Úr a hamis tanúbizonyságot tiltja meg. A bírósági tárgyaláson hamis tanúvallomás alapján igazságtalanul ítélhetik el a vádlottat. Emlékezzünk Nábótra, akit hamisan vádoltak istenkáromlással (1Kir 21,13), vagy a Kajafás előtt elhangzott hamis tanúvallomásokra (Mt 26,61).
Minden hazugság tulajdonképpen hamis tanúskodás. Hazugsággal akarunk elérni valamit, többnyire a magunk javára, illetve másvalakinek a kárára. A 2Móz 23,1 a „hazug hír terjesztését” tiltja, hazugság meghallgatását és továbbadását, az igazság elferdítését.
A tizedik parancsolat tiltja, hogy kívánsággal nézzünk arra, ami a másik ember tulajdona. A felsorolt kívánságok részben korhoz kötöttek: szolga (rabszolga), szolgáló (rabszolganő), ökör és szamár. Különös fontossága van annak, hogy a tiltás a másik ember feleségére is vonatkozik. A tizedik parancsnak kapcsolata van a hetedikkel (Ne paráználkodj!), és összefügg a nyolcadikkal is: hiszen csupán egyetlen lépés megkívánni valakinek a tulajdonát, és el is venni azt. Ugyanígy a tizedik parancsolat elleni vétek vezethet a kilencedik elleni vétekhez (hamis tanúvallomás): az irigység gonoszságra bírhatja rá az embert, és másvalakiről hamis vallomásra.
A nép félelmében egyre távolabbra húzódott a hegytől. Mózes megnyugtatta őket. Ha valóban tartják magukat Isten parancsolataihoz, semmi bajuk nem lesz. Majd közelebb ment a felhőhöz, ami a hegyet borította.
Jegyzetek:
Papok – Akkor még nem Lévi törzséből kerültek ki a papok. Minden család elsőszülöttje viselte ezt a tisztséget, akit az Úrnak szenteltek, és aki az istentiszteletet családon belül vezette. Később, mint ismeretes, Áron és fiai – Lévi törzséből – lettek papok. Ennek kapcsán utalhatunk Sámuelre, aki Efraim törzséből származik, és mégis papi feladatot végzett a szentélyben és áldozott (vö. 1Sám 2,18). Azért tehette, mivel Elkána és Anna legidősebb fia volt. Az Úr Jézus a nagy Pap. A zsidó hagyomány szerint is lehetett az, mivel Mária legidősebb fiaként született. Nem áldozott állatokat, hanem önmagát áldozta a kereszten.
Átkozódás – Sokféle formában lehet bűnösen használni az ÚR nevét: a meggondolatlan szitkoktól kezdve, harag, csalódás, indulatok levezetésén át, egészen odáig, hogy valaki átkozza Isten nevét. A káromkodás is lehet átkozódás.
Sabbat / vasárnap – A keresztyén egyházakban a vasárnap a nyugodalom napja. A hívő és Isten közötti kapcsolat megújítására szolgál, mely Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által vált lehetségessé. Legjobb, ha ezen a napon nem a mindennapi dolgainkkal foglalkozunk, hanem – a munka kipihenésén túl Isten Országának a dolgaival.
A zsidók és a hetednapos adventisták a szombatot tartják. Ez a péntek esti naplementétől a szombat esti naplementéig tart. Egy ortodox zsidó vagy adventista semmi munkát nem végez ilyenkor.
Énekek:
Református énekeskönyv: 1:1; 81:10–11; 119:1–4; 264; 458:2; 459:4; 473
Jertek, énekeljünk: 141:1; 150; 190:2; 197; 228
Harangszó: 41; 44; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 40; 41; 53:1.4; 55:1.3; 73:2–3
Erőm és énekem az Úr: 23; 33; 52; 84:2; 135
Megjegyzések:
A Tízparancsolat alkalmazása – A legidősebb gyerekekkel sorra vehetünk minden parancsolatot. Legjobb beszélgetni róla. Vajon a gyerekek hogyan fogalmaznák meg a parancsolatokat a saját szavaikkal? Ennek megbeszélése nem fölöslegesen eltöltött idő.
Hogyan viselkedünk, amikor Istenhez közeledünk? – A zsidók a Sínai-hegynél tisztelettudóan és félelemmel viselkedtek. Természetesen azért, mert megijedtek a földrengéstől, kürtzengéstől, az elemek mennydörgő hangjától. Nem mertek Istenhez közeledni és szólni. Mózes volt a közbenjáró.
Mi – az Újszövetség népe – félelem és rettegés nélkül hallgathatjuk szavait az igében, és meg is szólíthatjuk imádságban. De csak alázattal, tisztelettel közeledhetünk hozzá, tudva, hogy méltatlanok vagyunk ugyan, de közbenjárónk, Jézus Krisztus érdeméért gyermekeivé fogadott az Atya.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Technika (Közlekedés)
Közlekedési jelzőtáblák és szabályok. Miért van ezekre szükség a közlekedésben? (**)
Miért van szükség szabályokra és törvényekre az emberi közösségek életében? Beszélgetés a Tízparancsolat mai vonatkozásairól a gyerekek életében. (**)
Helyes és helytelen cselekedetek a Tízparancsolat tükrében. (***)
Emberi kapcsolataink a Tízparancsolat témái alapján. Helyes viszony a szülőkkel, azonos és ellenkező nemű kortársakkal. (***)
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem
Törvényadás a Sínai-hegynél a zsidó nép számára. (***)
A törvény szerepe az emberi társadalmakban. A törvények keletkezése. A Tízparancsolat és a mai törvények. (***)
A zsidó nép vándorlása a pusztában. Rajzos térképvázlat folytatása nagy méretben, a következő állomáshely és esemény jelölésével. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Szépírásgyakorlat: a Tízparancsolat rövidített változatának másolása. (**)
Elbeszélő fogalmazás írása (**), példatörténet megfogalmazása (***) a Tízparancsolat egyik parancsához kapcsolódva.
Véleményalkotás írásban a Tízparancsolat egyik parancsáról. (***)
Miklya Zsolt: Tízparancsolat c. versének megismerése; olvasása, összehasonlítása a Tízparancsolattal. (**)
Dsida Jenő: Tíz parancsolat és Fabinyi Tamás: Tízszabadság c. verse utolsó részeinek olvasása és értelmezése. (***)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
A törvénytáblák papírmodelljének elkészítése sablonhasználattal, vagy szerkesztett rajz segítségével. (**)
Vázlat:
Tíz parancsolat – két kőtábla:
első tábla
parancsok 1–4-ig
Istent szolgálni
és szeretni
második tábla
parancsok 5–10-ig
a felebarátot szeretni
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Isten gondoskodik vízről, győzelemről.
* Hogyan kérsz az Úrtól: hálaadással vagy követeléssel?
Előzmények:
Miután Máránál a keserű víz édessé változott, és Élim oázisában megpihentek, megérkeztek a zsidók Szín pusztájába. Ott zúgolódtak, mert a kenyér elfogyott, és húst sem tudtak enni. Isten azonban gondoskodott róluk: húsként fürjeket, napi kenyérként pedig mannát kaptak.
Első történet:
Ahogyan a 4Mózes 33-ból láthatjuk, a zsidók megérkeztek tizenegyedik táborhelyükre. Ez Refídím volt Szín pusztájában, a Sínai- (vagy Hóreb-)hegy közelében. Nem találtak ivóvizet Refídímben, ezért a nép Mózesre támadt: „Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!” S kihívóan kérdezték: „Közöttünk van-e az ÚR vagy sem?” (7. v.)
Mózesnek nagyon igaza volt, amikor így válaszolt: „Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek* az URat?” Már korábban is mondta nekik, hogy ne őhozzá forduljanak a kívánságaikkal. Bátran forduljanak az Úrhoz. De vigyázzanak, nehogy az Úr türelmét békétlenségükkel próbára tegyék. Hiszen oly hűségesen gondoskodott népéről eddig, ne kételkedjenek most sem.
Ám a nép mit sem törődött Mózes figyelmeztetésével. Újra elégedetlenkedtek: „Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!” Ez a komoly vád látszólag Mózes ellen irányult, de rejtetten Isten ellen is. Tömeggyilkosoknak tartották őket, rosszabbnak, mint a fáraót és rabszolga-felügyelőit. A nép tehát minden bizodalmát elvesztette. A korábbi szabadulás eszükbe sem jutott már. A mannát, melyet a hét hat napján át oly csodálatosan eléjük terített Isten, megszokták már. Elfeledték, hogy Mózes és Áron életüket kockáztatták a népért Egyiptomban azzal, hogy újra meg újra a fáraóhoz mentek. Növekvő gyűlölettel támadtak Mózesre. Nem sok kellett hozzá, hogy megkövezzék saját vezetőjüket.
Mózes a végére jutott bölcsességének. Újra az Úrhoz menekült imádságában: „Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!”
Az Úr válasza egyértelmű. Mózes menjen a Hóreb sziklájához, és vigyen magával a nép vénei (vezetői) közül tanúkat. Botjával, amellyel a Nílusra ütött, üsse meg a sziklát, és víz fakad a sziklából, a nép pedig ihat. (Megjegyzés: Mózes újra a Hóreb/Sínai-hegynél van, ahol az égő csipkebokor mellett azt a feladatot kapta az Úrtól, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból. Mózes tudta, hogy az Úr melyik sziklára gondolt.)
Úgy történt, ahogy az Úr mondta. Amint Mózes Isten botjával a sziklát megütötte, víz ömlött abból. Föltételezhetjük, hogy ez a vízforrás nem apadt el addig, amíg Izráel a Sínai mellett maradt. Azt olvassuk ugyanis, hogy később Mózes a porrá tört aranyborjút vízbe szórta, és megitatta a néppel (2Móz 32,20 – 55. lecke).
E helynek, ahol a nép az Urat kísértette, Mózes a Massza és Meriba nevet adta. „Massza” jelentése „kísértés”, „Meriba” „küzdelmet” jelent. A Zsoltárok könyvében is találkozunk egy figyelmeztetéssel: nehogy megkeményítsük magunkat, ahogyan a nép tette Masszánál és Meribánál (Zsolt 95,8), de a Zsolt 81,8 is erre az eseményre emlékeztet.
Második történet:
Közeledett az első ellenség! Azaz nem is új, hanem egy régi ellenség. Az amálékiek*, Ézsau leszármazottai támadtak a zsidókra, amikor ezek úton voltak Refídímből a Sínai-hegyre.
E sivatagi nép természetesen nagyon jól tudta, hogy a zsidók a rokonaik. Azokat az ígéreteket, amelyeket Isten tett Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mint ősatyáknak, ők nagyon is jól ismerték. Emlékezniük kellett arra, ahogyan ősüket az izráeliták őse megcsalta, s ahogyan az elsőszülöttségi áldás birtokába jutott Jákób. Valószínűleg arról is hallottak, hogy mit szenvedett Izráel Egyiptomban, s hogy milyen csodákkal mentette meg, és vezette őket az Úr. Ám ahogy Ézsau gyűlölte Jákóbot, ugyanúgy éreztek az utódok is. S mint harchoz szokott nép (vö. többek között Bír 3,13), lecsaptak a gyanútlan zsidókra. Bátran tehették, hiszen az izráelitáknak nem volt gyakorlott katonasága. Még soha nem vettek részt harcban.
Amálék pedig meg akarta akadályozni, hogy az Úr Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretei beteljesedjenek.
Gyáva módon támadtak. Az 5Mózes 25,17–19-ben olvassuk, hogyan emlékeztette Mózes erre a népet: „…amikor (Amálék) találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak, mert fáradt és kimerült voltál, az pedig nem félt az Istentől.” Vagyis váratlanul hátba támadta a népet, valószínűleg estefelé, mikorra elfáradtak. Ez abból is kiderül, hogy Mózes csak másnap reggel adott jelt az ütközetre. Megbízta segítőjét, Józsuét, hogy válassza ki a legbátrabb férfiakat, és vonuljon az ellenség elé. „Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja* a kezemben lesz” – ígérte Mózes.
Nem beszélt csodáról, mint a Vörös-tenger mellett: „Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14) Nem, megparancsolta a támadást, pedig tudhatta, semmi esélyük az amálékiek harcedzett seregével szemben. Izráel nem kiszolgáltatott rabszolganép volt többé, hogy hagyja magát korbács által uralni.
Másnap Mózes Áronnal és Húrral együtt felment az egyik szomszédos dombra. Amíg Mózes a botját felemelve tartotta, a csatában Józsué és az emberei voltak erősebbek. Amikor Mózes karja fáradt, és a botot leeresztette, Amálék lett erősebb. Ezért Mózest egy kőre ültették. Majd Mózes két oldalára álltak, és tartották a karjait. Így nem ereszkedett le a bot, míg a nap le nem szállt. „Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” Így vezette az Úr győzelemre népét.
Amáléknak nem sikerült a terve, Izráel Istenének az ígéretei beteljesednek. Gondolj csak az eljövendő Megváltó ígéretére, aki Izráelből származik majd.
Az Úr parancsot adott Mózesnek, hogy ezt az eseményt írják le egy könyvbe. Józsuénak is – aki Mózes utóda lesz majd, s amit Mózes most nem tud még – emlékeznie kell minderre. Miért kell az amálékiek támadását a nép krónikájában megőrizni? Mivel „Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!” Amit úgy kell tekintenünk, mint egy ezután következő feladatot Izráel utódai számára.
Mózes hálából oltárt épített, s ezt a nevet adta neki: „Az ÚR az én hadijelvényem (lobogóm).” A hadijelvényt, lobogót a sereg előtt vitték a csatába. Az Úr önmaga ment jelként, zászlóként a sereg előtt, és vívta ki a győzelmet. Mi már tudjuk, hogy a győzelem bűnön, ördögön, halálon majd a Megváltó, Jézus Krisztus által teljesedik be.
Mózes következő szavait nehéz megérteni: „Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre.” E prófécia első része valószínűleg Isten hatalmára utal, aki irányít mindeneket. A második rész pedig arra az örök harcra, mely az Úr és Amálék között zajlik, aki nem nyugszik bele Jákób különleges áldásába ősatyjuk, Ézsau helyett (vö. 24. lecke).
Jegyzetek:
Kísértés – (vö. Megjegyzések) – Az 5Móz 6,16 szövege még egyszer megemlékezett az izráeliták Masszánál elkövetett bűnéről: kísértették az Urat. Az Úr Jézus a pusztában ezzel válaszolt a Sátánnak: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt 4,7)
Amálékiek – „Kotorászó nép”. Amálék Jákób ikertestvérének, Ézsaunak az utóda volt, s családjában a kívülálló szerepét játszotta. Elifáz fia volt, aki Ézsautól és Adától származott. Anyja ágyas („másodrangú feleség”), – Timnának hívták (1Móz 36,12). Az ágyasok fiát általában nem tisztelték. Nem örököltek. Csoda, hogy Jákób ágyasait, Bilhát és Zilpát elfogadták. Jákób ugyan megáldotta őket halálos ágyán, de ez nem sok jót ígért számukra. A semmibe vett fattyú jó példája a gileádi Jefte, akinek féltestvérei születvén, mennie kellett (Bír 11,1–2).
Amálék, Ézsau unokája elkülönült Ézsau többi leszármazottjától, az edómiaktól, és külön népet alkotva a „Délvidéken” élt (4Móz 13,29), körülbelül ott, amit ma Negev-sivatagnak hívnak. Először Bálám hívta e népet a 4Móz 24,20-ban „népek elejének”, vagyis egy ősrégi népről van szó. Az amálékieket először az 1Móz 14,7 említi, amikor Kedorláómer és szövetségesei megtámadták őket. Ezek az amálékiek beduinok voltak. A pusztában vándoroló, marhatartásból és zsákmányolásból élő harcos, rabló nép. A zsidókat sokszor háborgatták, különösen a Bírák korában. Ám korábban is megtámadták őket, amikor a nép Isten parancsa ellenére akart bevonulni Kánaánba (4Móz 14,45).
Az amálékiek mindig egy speciális taktikához ragaszkodtak. A Bír 3,12–14-ben olvassuk, hogy ők a móábiakkal együtt 18 évig nyomták el Izráelt. Ám amikor Éhúd tízezer móábit vert le, egyetlen amálékiről sem olvasunk. Vajon időben elmenekültek? A Bír 6,3-ban találkozunk a nevükkel újra a midjániakkal együtt. Gedeon veri le a midjániak erős seregét, de levert amálékiakról itt sem hallunk! Vajon megint időben kereket oldottak? Ugyanebben a korban olvasunk még amáléki megszállásról Efraim területén (vö. Bír 5,14; 12,15). Lehet, hogy csak felderítést végeztek?
Miután Saul király legyőzte őket (vö. 1Sám 15; 96. lecke), Dávid mért rájuk végső csapást (vö. 2Sám 8,12), s ezután már ritkán hallunk róluk. Bár Hámán (Eszt 3–8) is az amáléki Agág király leszármazottja (1Sám 15) volt, aki eltervezte a zsidók elpusztítását a Perzsa Birodalomban.
Feltűnő a 4Móz 24,7 szövegezése: „Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága.” Az Agág itt inkább az amáléki királyi cím.
Fölemelt bot – A fölemelt bot Isten hatalmának látható erejét szimbolizálja. Ám nem magát a botot kell értékelni. Mint ahogy nem a rézkígyó gyógyította meg a kígyómarást (vö. 4Móz 21,4–9; 63. lecke), hanem a hittel föltekintés. Isten akarta ezt a jelet fölhasználni, éppúgy, mint Mózes botját, hatalmának érzékeltetésére. Ahogyan Sámson ereje sem hosszú hajában volt, mégis legyőzhették a filiszteusok, amikor levágták a haját (vö. Bír 16,4–21; 83. lecke).
Énekek:
Református énekeskönyv: 68:1–2; 78:8; 84:3; 273:1.7–8.10; 390; 393; 471; 479:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–3; 68:1–3; 117; 161; 168; 230:2–3
Harangszó: 41; 49:1–2.6–7; 52:2.4; 53:6–7
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–3; 41; 44:1.3; 48:1.7–8.10; 53:2.4
Erőm és énekem az Úr: 19; 33; 103; 101
Megjegyzések:
Istenkísértés – Nehéz téma a gyerekeknek. Itt azt jelenti: vakmerőséggel próbára tenni Isten türelmét, valamit elvárni tőle, ami lehetetlen. A Sátán, a kísértő hasonlóképpen tett (Mt 4,1–11), amikor Jézust a pusztában kísértette. Hogyan lehet Istent kísérteni? Pl. azzal, hogy imádságban olyat kérünk, ami emberileg lehetetlen, és nem Isten szerinti. Óvakodjunk hát attól, hogy rákényszerítsük, mutassa meg mindenhatóságát! Ezzel kapcsolatban utalhatunk arra is, hogy az életünkkel sose bánjunk könnyelműen.
Az Úr harcolt népéért – Most is úgy van, hogy az Úr Isten harcol a népéért. Az Ószövetségben ez Izráel népét jelentette, erre fontos felhívni a gyerekek figyelmét. Az a szövetség, amit az Úr kötött Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, az „örök szövetség” (Zsolt 105,8), ami az Újszövetségben minden hívőre vonatkozik. Az Úr tehát ma egyházáért harcol, s ebbe a földön élő hívő keresztyének mind beletartoznak. Nem fegyveresen vezeti a harcot, hanem Isten Lelke által, Krisztus által a mennyben. Így írta valaki egyszer: „Krisztus drága áron vett gyülekezetének az ügye biztonságban van a közbenjáró főpap kezében, aki az övéit e rövid élet harcaiban védelmezi és megőrzi. Ő győzött bűnön, halálon és Sátánon örök győzelemmel.” „Agág”-októl sem kell félnünk. „Miért éljünk szégyenkezve és félelemben?” Így kell érte(lmez)nünk a 4Móz 24,7-et is: „(Izráel) királya (Krisztus) hatalmasabb Agágnál (Isten ellenségeinél), és fölemelkedik királysága (Krisztusé).”
Így bátorítsuk Isten igéje alapján a fiatalokat!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Mi a különbség a kérés és a követelés, követelődzés között? Hogyan kérjünk panaszkodás és kényszerítő ráhatás nélkül? (***)
Történelem
A zsidó nép vándorlása a pusztában. Rajzos térképvázlat folytatása nagy méretben, a következő állomáshely és a főbb események jelölésével. (***)
Magyar nyelv és irodalom
A magyar ábécé gyakorlása: bibliai betűrejtvény megfejtése. (**)
Találós kérdések a víz témakörében. (**)
Kölcsey Ferenc: Himnusz c. versének történelemszemlélete. Párhuzam a zsidó nép történelmével. (***)
Tömör, hírszerű „hadijelentés” írásban Izráel és Amálék küzdelméről. (***)
Természetismeret (Környezetismeret)
A víz szerepe az élőlények, az ember életében. A víz mint életfeltétel. A víz felhasználása. A víz tisztaságának óvása. (**)
Vizuális kultúra (Rajz)
A víz az ember életében (felhasználási lehetőségei). Képi megjelenítés rajzzal vízcsepp formájú rajzlapon. „Vízcseppkiállítás.” (**)
Jelvénykészítés: a Krisztushoz tartozás képi jelben való ábrázolása. (***)
Vázlat:
Refídím – a nép zúgolódása
víz a sziklából
Amálék – támadás orvul
Józsué vezeti a harcot
Mózes felemelt keze
„Az Úr az én hadijelvényem”
örök harc Amálék ellen
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Isten gondoskodik. Rólad is.
* Hála vagy hálátlanság? Hálaadás nehéz helyzetben is.
Előzmények:
A zsidók Mózes vezetésével elhagyták Egyiptomot. A Vörös-tengeren való átkelés, és az őket üldöző egyiptomiak pusztulása után Mózes és Mir-jám vezetésével hálaéneket zengtek.
Történet:
A Vörös-tenger túlpartján kezdődik Súr pusztája. Ezen át vezette Mózes tovább a népet. Az egyiptomiaktól nem kellett többé félniük. Három nap után kiderült, hogy nincs víz sehol. Ember és állat majd szomjan halt. A kivonulás máris balul végződik?
Szerencsére találtak vizet. Igyekezett is mindenki a szomját csillapítani, de szörnyű dolgot fedeztek fel: a víz keserű volt, teljesen alkalmatlan az ivásra. El is nevezték a helyet Márának, ami „keserűség”-et jelent. „Mit igyunk?” – támadtak Mózesre. Még mindenki beteg lesz tőle. S ha nincs ivóvíz, akkor vissza kell menni Egyiptomba. Nagyon is jól tudták, hogy ez mit jelentene. Előbb visszavonulni a Vörös-tengerig: vajon újra nyílna előttük ösvény a vízen? Aztán a Gósen földjére vezető út, az egyiptomiak gyűlölete… Igen, pusztulás fenyegeti a népet.
Mózes maga sem látott megoldást. Az egyetlent tette, ami ilyen helyzetben lehetséges: imádkozott. Az Úr előtt tárta fel e nagy szükséget. Isten most is meghallgatta, és egy darab fát mutatott Mózesnek. Ezáltal menekülne meg a nép? Valóban, ahogy gyakran találkozunk vele a Bibliában, kicsiny dolog is lehet a szabadulás alkalmas eszköze*.
Mózes bedobta a fadarabot a keserű vízbe, ami egészséges ivóvízzé változott.
Majd az Úr Mózes és Áron szája által figyelmeztette és bátorította a népet. Rendelkezéseket és törvényeket adott nekik, hogy próbára tegye engedelmességüket: „Ha azt teszed, amit az ÚR helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” Micsoda ígéret! De: micsoda föltétel! Sorsuk saját kezükben van. Ha engedelmeskednek Istennek, nem lesznek betegek!
Ki ne tenne meg mindent azért, hogy ennek a föltételnek megfeleljen?
Miután eleget ittak, tovább vonultak a pusztába. Néhány nap múlva egy oázishoz értek, amit Élimnek neveztek. Ez volt aztán a jó pihenőhely! Tizenkét forrás adott elegendő ivóvizet, és hetven pálmafa között verhették fel sátraikat. Ám pihenőjük nem tartott sokáig.
A 4Móz 33,10–11-ben* olvassuk, hogy az út előbb a Nádas-tenger mentén vezetett. Pont egy hónappal az elindulás után érkeztek meg Szín (vagy Sínai)* pusztájába. Ez a puszta Élim és a Sínai-hegy között fekszik. Félsziget, mert a Sínai két tengeröböl között terül el (Nádas-tenger = ma Szuezi-öböl; és Akabai-öböl), mindkettő a Vörös-tengerbe torkollik.
Újra nyugtalankodott a nép. Elfogyott a kenyér, és szerettek volna húst is enni. Érdekes, hogy nem kezdték levágni az állataikat.
Nyugtalan hangok bolydították fel a tábort. Már nem gondoltak a zsidók Isten ígéreteire, amiket Máránál adott?
„Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret.” Mózest és Áront vádolták, hogy miattuk fognak a sivatagban éhhalált halni. Elfelejtették az Egyiptomból való csodás szabadulásukat. Elfelejtették a Nádas-tengeren való különleges átkelést, a védelmet nyújtó felhőoszlopot, az Úr ígéreteit.
Ám az Úr azt mondta Mózesnek: „Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből.” Minden nap mindenki annyit gyűjtsön belőle, amennyire neki és családjának szüksége van. A hatodik napon mindenki kétszeres adagot gyűjthet. A hetedik napon ugyanis nem lesz kenyér.
Itt látjuk, hogy az Úr ragaszkodott a hetedik nap nyugalom napjaként való megszenteléséhez. A teremtés hetedik napján Ő is nyugodott, olvassuk az 1Móz 2,2–3-ban. Így aztán a hetedik napon nem gondoskodott mennyei kenyérről. Ez volt a sabbat, a nyugalom napja. Mózes elmondta a népnek, hogy estére meg fogják tudni, hogy az Úr hozta ki őket Egyiptomból. Nem ellenük zúgolódtak, hanem az Úr ellen.
Az egész népnek meg kellett jelennie az Úr előtt. A puszta felé fordultak, és az Úr dicsősége megjelent nekik a felhőben. Bizonyára erős fényességet láttak, mely a felhőoszlopból sugárzott.
Az Úr elmondta, hogy hallotta zúgolódásukat, és mire eljő az este, húst fognak enni. Másnap reggelig pedig lesz elég kenyerük. Csodálatos gondoskodásából tudták meg, „hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek”.
Így történt, hogy azon az estén nagy sereg madár lepte el a tábort. Fürjek* repültek alacsonyan, a föld felszíne fölött. Könnyen meg lehetett fogni őket. A sült és főtt hús illata ezen az estén szétterjedt az izráeliták sátortábora fölött.
Másnap hajnalban pedig, amikor a harmat fölszáradt, apró, fehér szemcsés dara borította a földet. A zsidók egymástól kérdezgették: „Mi ez?”
Mózes elmondta, hogy ez az a kenyér, amit az Úr adott nekik eledelül. Elmagyarázta, hogy minden család minden tagja számára (fejenként) naponta egy bizonyos mennyiséget gyűjthetnek, amit ómernek* hívnak. Neki is láttak ezt a fehér „kenyeret” összegyűjteni. Az egyik többet gyűjtött, a másik kevesebbet. Az volt a csodálatos, hogy az étkezés után nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, és nem volt hiánya annak, aki kevesebbet. A nép ezt a csodálatos fehér mennyei eledelt „mannának”* nevezte. Édes volt, mint a mézes sütemény.
Mózes magparancsolta: „senki se hagyjon belőle másnapra.”
Voltak azonban, akik nem hallgattak rá. Féltek, hogy másnap nem lesz mit enniük. De mi történt? Megkukacosodott, megbüdösödött. Ezek az emberek nem bíztak Istenben, aki ezt a csodálatos kenyeret adta. Ezért Mózes megharagudott rájuk.
A hatodik napon mindenki kétszeres adagot gyűjtött. A nép vezetői Mózeshez mentek, aki megparancsolta, hogy a hatodik napon mindenki annyit süssön vagy főzzön, amennyire szüksége van. A maradékot tegye el másnapra. És csoda történt: ez a manna nem romlott meg.
Persze akadtak emberek, akik a nyugalom napjának reggelén is elindultak edényeikkel, de nem találtak mannát. Mózes elismételte: az Úr adta népének a sabbatot, ezért ad a hatodik napon két napra való élelmet. Mindenki maradjon a sátránál és pihenjen!
Végre mindenki engedelmeskedett ennek a parancsnak.
Később, amikor a szent sátor és a szövetség ládája elkészült, Mózes egy ómernyi mannát tett bele, hogy lássa a következő nemzedék, mit ettek a pusztában negyven évig, amíg Kánaánba nem értek (vö. Józs 5,12).
Jegyzetek:
Egyszerű eszköz a megmentés útja – Gondoljunk Gedeon 300 fős csapatára a midjániak hatalmas tábora ellen (Bír 7,16–21); a sóra, amit a jerikói forrásba dobtak (2Kir 2,19–22); a mérgezett étellel teli edénybe dobott lisztre (2Kir 4,38–41); arra, hogy Naámánnak hétszer kellett megmosakodnia a Jordánban (2Kir 5,14); vagy Jézus jó néhány csodájára.
4Móz 33 – E fejezet ismételten leírja az egész kivonulást és pusztai vándorlást. Sok táborhelyet meg sem említ Mózes 2. könyve. Föltételezhetjük, hogy itt rövidítve az egész utat följegyezték.
Szín-puszta – Ezt a pusztát Sínai-pusztának is nevezik a Sínai-hegyről, mely e félsziget déli részén fekszik (vö. 4Móz 33,15).
Fürjek – Fogolyszerű vándormadarak. A Földközi-tenger mentén élő népek táplálékához tartoznak. (Lásd a 4Móz 11,31–34-et is!)
Ómer – Az efa 1/10-ed része. Az efa keleti űrmérték, kb. 36 liter. Vagyis egy ómer mintegy 3,6 liter.
Manna – Tulajdonképpen „valami ismeretlent” jelent. A koriandermaghoz hasonlít, mely arról a vidékről való növény. Fehér magját megőrölték, és a kenyértésztához keverték, de likőrkészítésnél is felhasználták.
Istenben bízni – Lehet, hogy a gyerekek megütköznek rajta, hogy a zsidók olyan kevéssé bíztak Istenben: Márában, ahol keserű a víz; később, amikor elfogy a kenyér; majd a mannából megromló felesleget gyűjtve, vagy a nyugalom napjáról is megfeledkezve. Az Úr éppen elégszer mutatta meg, milyen hatalmas: az Egyiptomot sújtó tíz csapással, a Vörös-tengeren való átkeléssel. Felhőoszlopa vagy tűzoszlopa éjjel-nappal velük volt. Hogyan lehet, hogy e népnek ilyen kevés volt a bizodalma? Beszélgessünk arról a gyerekekkel, hogy amit elvben jól tudnak, vajon mindig alkalmazzák-e a gyakorlatban! Keressünk példákat, mint: „Az úttesten játszani veszélyes – de tényleg sose teszik ezt gyerekek?”
A zsidók jól tudták, hogy Isten hű, ám ennek alkalmazását még tanulniuk kellett.
Engedelmeskedni se könnyű – Mi egyszerűbb annál, mint megtenni, amit az Úr parancsolt: semmit se hagyni meg másnapra a mannából; szombaton semmit se gyűjteni? Az engedelmesség nyugalmat ad. Az engedetlenség miatt azonban állandó félelemben élünk. Megszidnak és megbüntetnek. Így volt az engedetlen zsidókkal, és így lesz velünk is, ha nem akarunk engedelmeskedni Istentől kapott megbízatásunknak.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Beszélgetés az utazás témájáról. (*)
Mit jelent valakiről vagy valamiről gondoskodni? (*)
Hála vagy hálátlanság: Kivel szemben? Miért? Hálaadás az ételért/életért. (**) Panaszkodás, keserűség, lázadozás az életünkben. Hálaadás nehézségek idején. (***)
Történelem
A zsidó nép vándorlása a pusztában. Rajzos térképvázlat készítése nagy méretben, az állomáshelyek és a főbb események jelölésével. (Folyamatosan a pusztai vándorlás végéig.) (***)
Magyar nyelv és irodalom
Írás- és olvasástanulás előkészítése: vonalelemek gyakorlása, megfigyelőképesség fejlesztése apró részletek megkülönböztetésével. (*)
Hiányos szövegben magánhangzók pótlása. (**)
A bibliai történet egy eseménysorának mozzanatokra bontása (vázlat). Szóbeli vagy írásbeli szövegalkotás a vázlat alapján. (**)
A pusztai vándorlás egy napjának elbeszélése írásban egy résztvevő szemszögéből. Választható lehetőség: naplóforma. (***)
Versek feldolgozása a táplálkozás témájában: Győri József: A mi kenyerünk (** ***); Csiha Kálmán: Gyomor-szonett (***).
Ének-zene / Tánc és dráma
Utazáshoz kapcsolódó dalok éneklése. Járművek utánzása mozgással. (*)
Hálaadó dalok éneklése. (* **)
Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Háztartástan (Technika)
A víz és a táplálék szerepe életünkben. Állati és növényi eredetű táplálékok. (*)
Egészséges táplálkozás és ivóvíz. Megfelelő tápanyagarányok. Rendszeres, mértékletes étkezés. (***)
Sivatagok a Közel-keleten. A Sínai-puszta. Sivatagi nomádok élete. (***)
Vázlat:
Mára – kút keserű vízzel
Élim – 12 kút, 70 pálmafa
Szín pusztája – zúgolódás, fürjek, manna
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Isten megvéd. Ő a szabadító.
* A szabadításért hálaadással tartozunk.
Előzmények:
A zsidók elfogyasztották a páskát. Az egyiptomi elsőszülöttek meghaltak. Az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy minél előbb induljanak. A fáraó engedélyt adott a kivonulásra.
Történet:
Izráel népe megérkezett Szukkótba, az első kovásztalan kenyeret megsütötték és megették.
Az Úr nem akarta, hogy népe a legrövidebb utat választva a Földközi-tenger mentén a filiszteusok* országán áthaladjon. A filiszteusok könnyen megtámadták volna őket, és fordulhattak volna vissza Egyiptomba.
Az útvonal így – kerülővel – Szukkótból Étámba vitt, Egyiptom keleti sivatagi részén át, mely a Nílus deltatorkolatától a Vörös-tengerig tartott.
Magukkal vitték József bebalzsamozott holttestét is, mivel József megeskette a családját, mielőtt meghalt, hogy földi maradványait visszaviszik Kánaánba.
Különleges módon tudatta az Úr, hogy népét oltalmazni fogja vándorlás közben: nappal felhőoszlop ment velük, éjjelente pedig tűzoszlop (vö. Zsolt 105,39). Ezzel az is lehetséges volt, hogy akár éjjel is menetelhettek. A felhőoszlop és tűzoszlop az egész úton velük maradt.
Étámból vissza kellett fordulniuk, és Pí-Hahírót felé indultak tovább. Ott, Migdól és Baal-Cáfón között, a tengernél kellett tábort verni. Az okát is megmondta az Úr: Azt gondolja majd a fáraó, hogy Izráel fiai eltévedtek az országban, és nem találnak ki a sivatagból. „Megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR.”
Közben jelentették a fáraónak, hogy a nép elmenekült. Ez pedig arra bírta a fáraót és szolgáit, hogy elgondolkozzanak azon a veszteségen, amit az izráeliták elmenetele jelent. Legolcsóbb rabszolgáikat vesztették el…!
Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vett hatszáz harci kocsit, Egyiptom teljes harckocsiállományát válogatott katonákkal. El is érték az izráeliták táborhelyét Baal-Cáfónnál, a Nádas-tengernél*. Van ott egy szűk átjáró Migdól dombjai között, sehol egy kivezető út a menekülésre. Előttük meg ott a Nádas-tenger vize.
A zsidók félelmükben az Úrhoz kiáltottak. Ezt jól tették, hisz csak Ő tudja kimenteni őket a fáraó kezéből. Ám Mózest is vádolni kezdték: „Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!”
Mózes nem vesztette el a fejét, és bátran válaszolt: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
Ez a válasz lecsendesítette a népet.
Az Úr azt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak.” Mózesnek pedig föl kellett emelnie a botját a víz fölé, és azt kettéhasítani, hogy a zsidók szárazon kelhessenek át a tenger közepén. Az Úr így folytatta: „Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR.”
Ekkor a tűzoszlop mögéjük állt, Egyiptom és Izráel tábora közé. Amikor beesteledett, a tűzoszlop az egyiptomiakat sötétségben hagyta, miközben a zsidóknak világított. Ennek az lett a következménye, hogy a fáraó éjszaka nem tudott parancsot kiadni a zsidók megtámadására.
Ezen az éjszakán Mózes az Úr parancsa szerint kinyújtotta botját a víz fölé. S akkor az Úr erős keleti szelet adott, mely a vizet kettéválasztotta. Falként tornyosodott a víz kétoldalt. A tengerfenék kiszáradt, száraz ösvény keletkezett, és a zsidók száraz lábbal igyekezhettek a túlsó partra.
Reggelre átértek állataikkal együtt. A kora reggeli fényben láthatták az egyiptomiak, ami történt. A zsidók a túlsó parton! Akkor ők is átjuthatnak a kocsijaikkal. A fáraó kiadta a parancsot az átkelésre.
Látta az Úr az egyiptomiak kocsijait közeledni. Megzavarta őket, és a rend felborult. A kocsikerekek megsüllyedtek, alig jutottak előre.
Észrevették a veszélyt az egyiptomiak, és rémülten kiáltozták: „Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen!” De akkor már késő volt…
Az Úr parancsot adott Mózesnek, aki kezét kiterjesztette a víz fölé, és a tenger hatalmas erővel ömlött vissza az üldözőkre, kocsijaikra és lovasaikra. Az egyiptomiak megpróbáltak menekülni, de hiába, összecsaptak fejük felett a hullámok. A fáraó és egész serege odaveszett.
Az izráeliták látták ezt a szörnyű színjátékot a biztonságos túlsó partról. Tudták, hogy az Úr szabadította meg őket az egyiptomiaktól. Látták hatalmas tettét, félni kezdték az Urat, hittek neki, és szolgájának, Mózesnek.
Mózes és az izráeliták dicsérő és hálaadó éneket énekeltek az Úrnak. A 2Móz 15,1–18-ban olvashatjuk, pompás ének, megörökítve azokat a nagy tetteket, amiket az Úr a Nádas-tengernél művelt.
Mirjám prófétanő, Áron (és Mózes) testvére sem akart lemaradni. Énekelt ő is, egy dobot véve a kezébe, hogy kísérje énekét. Az asszonyok válaszoltak neki, körtáncot járva. Mirjám éneke így hangzott: „Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges; lovat lovasával a tengerbe vetett!
Jegyzetek:
Filiszteusok – Kánaán nyugati részén, a Földközi-tenger partján laktak. Legfontosabb városaik: Asdód, Askelón, Ekrón, Gád és Gáza. Gérár is ide tartozott. Minden városnak volt saját királya. Föltételezhető, hogy a filiszteusok a Kr. e. XIII. században építették városaikat Kánaánban. Ámósz próféta hivatkozik arra, hogy Krétáról származnak (Ám 9,7), és az 5Móz 2,23-ban olvassuk, hogy Gáza és környékének lakói Kaftór (Kréta szigetének régi neve) szigetéről jöttek. Ősidőktől fogva tengeri népek, és nagy gyakorlatuk volt a fémek megmunkálásában. Gondoljunk csak Góliát tekintélyes fegyverzetére! A zsidók a fegyvereiket a filiszteusokkal csináltatták. Istenüket Dágónnak hívták (Gáza és Asdód templomai), Baál-Zebubot repülő istenként (Ekronban tisztelték), Astartét (Astóret vagy Astárót), aki a kánaániták termékenységi istennője, a filiszteusok a háború istennőjeként tisztelték (1Sám 31,10). A zsidók létét sokáig veszélyeztették a filiszteusok. Gondoljunk a Bírák korára (Sámson, Sámuel), vagy Saul küzdelmeire ellenük (Góliát). Dávid egy ideig a földjükön lakott (Ciklág), és nem keveset harcolt ellenük. Kisebb területre kényszerítette őket (Gézerig, 2Sám 5,25), ahol még sokáig éltek. Megpróbálkoztak újabb területszerzéssel, és rá-rátámadtak a zsidókra.
Nádas-tenger – A héber szó (soef) jelenthet nádat, kákát, gyékényt, tengeri füvet, hínárt. Sekély, helyenként mocsaras tengeröböl. Több térkép mocsaras területnek jelzi. A kivonulás idején még nem volt olyan sűrűn benőve. A 2Móz 15,4-ben a Nádas-tengeren az egész Vörös-tengert értették (Akabai öböl, Szuezi öböl is).
Bízni Istenben a nehéz pillanatokban – Az izráeliták pánikba estek, amikor meglátták az egyiptomiakat. Amilyen tiszteletet tanúsítottak a kivonulás előtti utolsó napokban az Úr előtt, most olyan lázadozók lettek. Mózesnek le kellett szerelnie őket, ahogyan a pusztai vándorlás idején többször is.
A bizalom nem automatikus. Látjuk ezt többek között a tanítványoknál is a viharban: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,23–27)
Beszélgessünk erről a gyerekekkel!
Isten büntető keze – Izráel történelmében látjuk gyakran, hogy az Úr maga jelenti be a büntetést, akár saját népéről, akár környező népekről van szó. Látjuk-e még a világ történelmében Isten ujját, vagy csupán emberi szemszögből magyarázzuk a népek és vezetők felemelkedését és hanyatlását? Gondoljunk pl. az Armada pusztulására (1588)! A generális emlékérmet veretett akkor ilyen kör-felirattal: „Isten lehelete rombolta szét őket.”
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) /
A félelem. Mikor és mitől félünk? Félelmünkben mit teszünk? Mit tehetünk a félelem ellen? (* **)
Mit teszünk nehéz helyzetekben? Hová fordulunk segítségért? A bűnbakképzés veszélyei. (** ***)
Köszönetmondás, hálaadás a segítségért. (* ** ***)
Történelem
A zsidó nép kivonulása Egyiptomból. Tájékozódás az ókori Egyiptom térképén. (***)
Történelmi példák a szabadulásra:
– Eger várának szabadulása az ostrom alól 1552-ben.
– Zsidó gyerekek mentése 1945-ben Budapesten, az ostrom idején. (***)
Bábjáték és gyermekvers a gyermekek aktivizálására a félelem témakörében. (*)
A bibliai történet megfogalmazása tömören, hírszerűen. (**)
Az Egyiptomból való szabadulás emléke a zsoltárköltészetben: Mózes hálaadó éneke és a 77. zsoltár feldolgozása. (***)
Az Egyiptomból való szabadulás, vagy más Istent dicsérő esemény elbeszélése prózában vagy zsoltárformában. (***)
Ének-zene / Tánc és dráma
Hálaadó dalok éneklése ritmus- és egyéb hangszerek kíséretével. Körtánc egyszerű lépésekkel. (* ** ***)
Természetismeret (Környezetismeret) / Technika
Vízi közlekedés. Átkelés folyón, tavon, tengeren. (* **)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
A kettéválasztott tenger modelljének elkészítése papírból színezéssel, rajzolással és hajtogatással. Ember és állatalakok készítése az átkelés kipróbálásához papírból vagy gyurmából, agyagból. (**)
A tengeren való átkelés képi megjelenítése festéssel. (***)
Körplakett készítése az Egyiptomból való szabadulás emlékére. (***)
A fáraó és 600 harci kocsi katonákkal
Mózes kettéválasztja a tengert
Átkelés szárazon
A fáraó és katonái megfulladnak
A víz visszaömlik
Mózes éneke
Mirjám éneke
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Mózes és Áron utoljára jártak a fáraónál. Izráel népe azt a parancsot kapta, hogy ünnepeljék meg a PÁSKÁT. A bárány vérét az ajtófélfára kenték.
Történet:
Izráel népének minden családja ünnepelte a páskát. Állva, a felsőruhát felövezve (felkötve), sietősen étkeztek. A legszükségesebb holmijukat, meg a tésztamasszát összepakolták. Már csak néhány óra, és elindulhatnak. Feledhetetlen éjszaka!
Közben egész Egyiptomban szörnyű esemény zajlott. Az éjszaka folyamán meghalt minden hímnemű elsőszülött, úgy ember, mint állat. Minden egyiptomi tudta, hogy a zsidók Istene hozta e szörnyű csapást a népükre. Mégpedig azért, mert a fáraó nem akarta elbocsátani a zsidó népet. A kilenc csapás után ez volt a legszörnyűbb. Gyászolt minden család, a fáraó is, ott is az elsőszülött fiúgyermek halt meg, a trónörökös.
Még az éjszaka hívatta a fáraó Mózest és Áront: „Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az Urat, ahogyan kívántátok. Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is!” Mélyen megalázta magát, és elismerte, hogy az Úr az Isten.
Az egyiptomiak most már csak egyetlen dolgot akartak: a zsidók eltűnését. Minél hamarabb kint vannak az országból, annál jobb! Azt olvassuk, hogy az egyiptomiak is „erőltették” Izráel népének indulását. „Mindnyájan meghalunk” – mondták, arra utalva, hogy ha nem engedik el őket, egy újabb csapás mindannyiukat elpusztítaná. Az izráeliták Mózes parancsára ezüst és arany ékszereket, ruhákat is kértek tőlük, akik az Úr jóvoltából „hajlottak a kérésre”.
Közben Gósen földjén kiadták a parancsot az indulásra. Minden család fölkészült. Gondoljunk csak jól bele! Egy egész nép útra kerekedik. Egy 430 éves periódus* ért véget.
Körülbelül hatszázezer férfi* indult el gyalogosan, asszonyokkal és gyerekeikkel együtt. Hajtották magukkal az állataikat is. Mindenféle keverék nép csatlakozott hozzájuk, más népekből való rabszolgák, akik most élve a lehetőséggel, szintén el akarták hagyni az országot. Hatalmas tömeg indult tehát el azon az éjszakán Gósen földjéről, Ramszeszből Szukkótba*, első pihenőhelyükre. Szukkót olyasmit jelent: gyülekezés sátora. A zsidók valószínűleg fedelet készítettek éjszakára, és a magukkal vitt tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek.
Ez az a nap, amit az Úr rendelt, hogy megmentse népét az egyiptomi szolgaságból. Erről az éjszakáról mindig meg kellett emlékezniük, Istent dicsőítve, aki őket megszabadította.
Jegyzetek:
Négyszázharminc év – Attól fogva, hogy Jákób a családjával Egyiptomba költözött.
Hatszázezer férfi – A Bibliában a nőket és a gyerekeket nem számolták. Óvatosan kétmillióra becsülhetjük a kivonulók létszámát. Más értelmezés szerint az „ezer” szót „család”-nak kellene fordítani, de akkor mindössze 600 családról lenne szó.
Szukkót – Egy másik Szukkót a Jordán mellett volt, nem messze Jabbók révétől. Az volt Jákób első pihenőhelye, mikor elvált Ézsautól (1Móz 33,17).
A kivonulást lebilincselően elbeszélni– Olyan tömören mondjuk el az elsőszülöttek halálát, s olyan részletesen és lebilincselően a kivonulás éjszakáját, amennyire csak lehet. Így a gyerekek beleélhetik magukat a zsidók örömébe és hálájába, a hirtelen indulás légkörébe, s hogy hogyan kértek a rémült egyiptomiaktól arany- és ezüsttárgyakat, drága ruhákat. Hangsúlyozzuk, hogy a fáraó nemcsak Mózessel és Áronnal szemben szenvedett vereséget, hanem – s ez a lényeg – Izráel népének Istenével szemben is, hiszen meg kellett előtte hajtania gőgös fejét. Másrészt figyeljünk az ország iszonyatos bánatára, a mindenfelől felhangzó jajgatásra.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Költözködik a család. A költözés előkészítése. Utazik a család. Mit viszünk magunkkal? (*)
Menekülés egy mai élethelyzetben: árvíz esetén. Mit viszünk magunkkal? Mit hagyunk otthon? (**)
Emberéletet követelő súlyos katasztrófák. Együttérzés a szenvedőkkel. (***)
Mit jelent szabaddá lenni? Hogyan éljünk szabadságunkkal? (***)
Történelem
A zsidó nép kivonulása Egyiptomból. Tájékozódás az ókori Egyiptom térképén. (***)
Történelmi és mai példák egy nép vagy kisebb népcsoport elnyomás alóli megszabadulására. Zsidóüldözések, és a zsidók menekülése, emigrációja. Izráel állam megalakulása. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Írástanulást előkészítő (út)vonalgyakorlatok. (*)
Az Egyiptomból való kivonulás elbeszélése írásban egy résztvevő szemszögéből. (** ***) Választható lehetőség: naplóforma. (***)
Páska és kivonulás az egyiptomiak szemével: a szülők panasza (szóban), a krónikás híradása (írásban). (***)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Összehajtható bőrönd (vagy csomag) formába ruhák, használati tárgyak rajzolása vagy kivágott formák ragasztása. (*)
Sátormodell készítése papírból, hurkapálcikából. Emberalakok, felszerelési tárgyak papírból, illetve gyurmából vagy agyagból. (*)
A bibliai történet alapján elképzelt helyzet képi megjelenítése: egy vonuló izraelita család. (**)
Illusztrációk készítése a kivonulás történetéhez. (***)
Az egyiptomiak gyásza: Festés vagy rajzolás egyiptomi stílusban, korabeli ábrázolások megfigyelése alapján. (***)
Vázlat:
utolsó éjszaka Gósen földjén – a páska ünneplése
meghalnak az egyiptomi elsőszülöttek
arany, ezüst, szép ruhák
a fáraó enged
kenyérsütéshez összegyúrt liszt
600.000 férfi + asszonyok és gyerekek
állatok is mehetnek
idegenek
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Hogyan zajlik, és mit jelent a páskaünnep?
* A páskabárány Jézus Krisztus áldozatának előképe. Mit jelent ez számodra?
Előzmények:
Kilenc csapás érte már Egyiptom földjét, s a tizedik is bejelentetett. A fáraó viszont egyre jobban megkeményedett.
Mit jelent a páska*?
A zsidó páskaünnep* középpontjában áll a páskabárány (páska). Egy hibátlan egyéves hím bárány vagy kecske adta életét azért, hogy a család legidősebb fiúgyermekét megmentse a haláltól. Így a páskabárány előképe a nagy Báránynak, az Úr Jézus Krisztusnak, aki később életét adta, hogy aki hisz benne, megmentse attól a haláltól, mely a bűn büntetése. Ez nem jelenti, hogy a hívők nem fognak meghalni, de haláluk átmenet lesz a Krisztussal való örök életre.
A zsidók évente megünnepelték a páskát, így megemlékeztek az egyiptomi szabadulásról, amikor az elsőszülött fiú – hála a báránynak – életben maradhatott. Így ünnepli Jézus Krisztus gyülekezete rendszeresen az úrvacsorát, emlékezve az ördög és a bűn hatalmából való szabadulásra, hálaadással köszönve az Üdvözítő, az Úr Jézus Krisztus halálát.
Történet:
A fáraó, Egyiptom királya megkeményedett elhatározásában, hogy nem engedi szabadon az izráelitákat. Ám az Úr már készítette népe szabadítását.
Először is a páska szereztetésére és ünneplésére figyeljünk, mely az ószövetségi húsvét.
Az Abib hónap – az a hónap, amelyben a csapások befejeződtek, s később Nissannak neveztek – lett a zsidó időszámítás első hónapja.
Abib hónap 10. napján minden családfőnek vennie kellett egy bárányt. Ha egy család túl kicsi volt, két család összefoghatott attól függően, „ki mennyit tud megenni a bárányból”. A bárány egyéves, hibátlan juh vagy kecskebak volt (ez előremutat Krisztusra, a szeplőtlen, ártatlan Isten bárányára). A hónap 14. napjáig tartották maguknál, akkor kellett levágni.
A páskabárány vérét fel kellett fogni egy edényben. Majd a ház mindkét ajtófélfáját és a szemöldökfát meg kellett kenni vérrel, amihez egy köteg izsópra* volt szükség. Ezután senki sem hagyhatta el a házat másnap reggelig, mert csak a házban védte őket az ajtófélfára kent vér.
A bárányt nem volt szabad nyersen vagy megfőzve megenni, hanem egészben kellett tűzön megsütni, és Abib 14-ének éjszakáján megenni kovásztalan kenyérrel és keserű füvekből készült szósszal. Nem volt szabad hagyni belőle másnapra. A maradékot el kellett égetni.
A páskát állva fogyasztották, útra készen: derekukat felövezve (vagyis a felsőruhát övvel körülkötve), saruval a lábon, és bottal a kézben. Gyorsan kellett enniük, mert a szabadulás, a kivonulás küszöbön állt.
A következő hét napon át csak kovásztalan kenyeret ehettek. A kovászt (ami a liszthez keverve élesztőként dolgozik) el kellett távolítani a házból, még az első napon. Halálbüntetés terhe alatt senki sem ehetett kovászosat – akár az ország szülötte, akár jövevény – Abib 14. estéjétől 21-ig. Akik útnak indulnak, nincs idejük megvárni, amíg megkel a kenyértészta.
A páskát és a kovásztalan kenyér fogyasztását ezután minden évben, mindenhol be kell tartani.
Az apáknak válaszolniuk kell gyerekeik kérdésére, amit ők minden alkalommal feltesznek: „Mit jelent ez a szertartás?” A válasz így hangzik: „Az ÚR páskaáldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte.”
Mózes tolmácsolta Isten rendelkezéseit Izráel véneinek. A nép leborult az Úr előtt, és megtett mindent, amit parancsolt nekik.
Megjegyzés: A rendelkezést legalább négy nappal Abib 14 előtt ki kellett adni, hogy a nép időben kiválaszthassa és elkülöníthesse a bárányt.
Igei utalások:
Ézs 53,7: „Mint a bárány, ha vágóhídra viszik…”
Jn 1,29 és 36: „Íme, az Isten Báránya!”
1Pét 1,19: „…hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”
Jel 5,6: „…ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek…”
Jel 5,12: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”
Jel 7,14: „…megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”
Mt 26,18: „…nálad tartom meg a húsvéti vacsorát…”
1Kor 5,7: „…a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott.”
Jegyzetek:
Páska – „Átvonulás”. Az Úr elment azok mellett a házak mellett, ahol a levágott bárány vére az ajtófélfákra volt kenve (13. v.). A páskabárányt négy nappal a páskaünnep előtt választották ki. Ezalatt állandóan szemük előtt volt: ez az állat fog elsőszülött fiuk helyett meghalni!
Páskaünnep (Ószövetség) – Röviden: „Páska”. A zsidók három nagy ünnepe közül az első. Abib hónap 14-én (később Nissan) kezdődött, s ez volt az év első hónapja (2. v.).
Első alkalommal a páska vérét az ajtófélfára kellett kenni (7. v.), később az oltárra öntötték. A páska áldozat volt (27. v.), majd közös étkezés Istennel és egymással. Később lett az egyiptomi szabadulás emlékünnepévé. Ugyanakkor ünnepelték az aratás kezdetét. Az első zsengéből vittek egy kévét a szentélybe vagy templomba.
Kovásztalan kenyerek ünnepének is hívták (2Móz 23,15kk); a halálbüntetés terhe mellett kellett minden kovászt eltávolítani a házakból. Kovásztalan kenyeret (kovásztalan süteményt, zsidóul maceszt) ettek.
A páska nyolc napig tartott. Az első és a hetedik nap volt a legnagyobb ünnep. Erre adományt gyűjtöttek, istentiszteleti célra.
Újszövetségi időben a páska a keresztyének húsvétjává változott, Jézus Krisztus feltámadásának emlékünnepévé. A Níceai zsinat (325) után ünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapon.
Izsóp – Kb. 60 cm magas, ágas-bogas növény. Falak kövei közül is nőtt, tehát kéznél volt. Izsóppal behinteni vagy megtisztítani: 4Móz 19; Zsolt 51,9. Izsóp szerepel a Jn 19,29-ben is: izsópra tűztek szivacsot, s úgy adtak inni ecetet Jézusnak a kereszten. (Lásd még a Zsid 9,19-et is!)
Elbeszélés – Az első páska elrendelését, és a tennivalók felsorolását nem könnyű gyermekszerűen elbeszélni. Próbáljuk meg úgy, hogy egy családba helyezzük az eseményeket! Mi dolga volt az apának, mi az anyának? Miért kellett így történnie ezeknek az eseményeknek: a bárány kiválasztása – levágása – a vér felfogása és ajtófélfára kenése – a kovász kidobása – a bárány megsütése – kovásztalan kenyér sütése – étkezés.
Páskabárány: az Úr Jézus – Különösen a nagyobb gyerekeknél hangsúlyozni kell a megváltást, mely Jézus Krisztus, Isten páskabáránya által lehetséges: az Atya vette a Bárányt, s adta meghalni a népéért. Így került Jézus vére – átvitt értelemben – a szívünk ajtófélfájára. Akik nem fogadták el áldozatát, örökre elvesznek.
Vázlat – Vázlatot nem adunk, mert maguk a gyerekek készítenek vázlatot (A páskaszertartás szabályai).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Mindennapi és ünnepi étkezési szokások. (*)
A zsidó páska és a keresztyén húsvét ünnepének összehasonlítása. A húsvéthoz kapcsolódó szokásaink, és azok eredete. (** ***)
A zsidó vallás alapjai: a páska eredete, jelentése, a páskavacsora, széder-est rendje. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Az első páskaünnep elbeszélése írásban egy gyermek résztvevő szemszögéből (** ***). Ugyanez egy mai zsidó család páskavacsorájáról (***).
Egy régi vagy mai páskavacsora szertartásának eljátszása. (***)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika / Háztartástan (Technika)
Lepényformák készítése sólisztgyurmából. Egyszerű tűzhely modellje kövekből. Edények, kézimalom formázása gyurmából vagy agyagból. (*)
Illusztrációk egy páskavacsora elbeszéléséhez. (**)
Kovásztalan kenyér készítése és elfogyasztása. (** ***)
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-01-25 17:47:392015-01-25 17:50:4748. Az utolsó éjszaka Egyiptomban; Páska
* A sajnálkozás még nem bűnbánat. Tanuld meg Isten szemével látni a bűnt!
* Isten csodajelei az Ő nevét dicsőítik.
Előzmények:
Az első öt csapás a fáraót és a tudósokat elvitte a hatalmas Isten felismeréséig, ám a fáraó mégis halogatta az engedelmességet.
Történet:
Hatodik csapás: hólyagos fekély
Mózes és Áron egy marék kormot vett a kemencéből. A fáraó jelenlétében a levegőbe szórták. Porfelhővé vált egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támasztott az emberek és állatok testén.
Az állatok után most már emberekre is sor került.
Minden egyiptomi, a varázslók, az előkelőségek, maga a fáraó is szenvedett e csapásoktól. Bár erről nem olvasunk, de elképzelhető, hogy a zsidóknak semmi bajuk sem lett.
A fáraó szíve azonban kemény maradt. Nem hallgatott Mózesre és Áronra, amint az Úr megmondta.
Hetedik csapás: vihar és jégeső
Korán reggel Mózes újra a fáraó elé állt: „Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem! Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom*, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön! Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről. De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön. Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el, akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul.”
Akik féltek az Úr szavától, gyorsan hazarendelték szolgáikat és állataikat. Mások nem törődtek az Úr szavával, és szolgáikat meg jószágaikat kint hagyták a mezőn.
Akkor az Úr parancsára Mózes kinyújtotta botját az ég felé. Az Úr vihart támasztott sűrű esővel és jéggel. Villámok csaptak a földre, és jégeső zúdult egész Egyiptomra. Ilyen ítéletidő még sosem volt Egyiptomban, az ország alapítása óta. A jég elpusztított mindent a mezőn: füvet, fát, embert és állatot.
Csak Gósen földjén, ahol Izráel fiai laktak, ott nem volt jégeső.
A fáraó hívatta Mózest és Áront, s azt mondta: „Ezúttal vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem bűnösök vagyunk. Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.”
Mózes válaszolt: „Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld. Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az Úristentől.”
Szörnyű állapot volt az országban: a virágzó lent* és a kalászos árpát elverte a jég. Csak a búza és tönköly* nem pusztult el teljesen, mert azok később érnek.
Mózes pedig megtette, amit mondott. Amint a fáraó látta, hogy a jégeső és mennydörgés Mózes közbenjárására abbamaradt, megkeményítette szívét. Mégsem engedte el a népet. Pedig Egyiptom jövője volt a tét! Vajon erre nem ügyelt a fáraó?
Nyolcadik csapás: sáskajárás*
Az Úr elmagyarázta Mózesnek, azért keményítette meg a fáraó és tanácsadói szívét, hogy véghez vigye csodáit. Az izráeliták beszéljék majd el gyermekeiknek és unokáiknak azokat a jeleket, amelyeket Ő Egyiptomban tett, hogy a nép megtudja: „én vagyok az ÚR”.
Mózes és Áron újra a fáraóhoz ment, és ezt mondták: „Így szól az ÚR, a héberek Istene: Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok a határodra. Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő. Sőt tele lesz velük a házad, összes szolgád háza és minden egyiptomi háza. Nem láttak ilyent a mai napig sem őseid, sem azoknak ősei, amióta ezen a földön laknak.”
Mózes és Áron ezzel megfordultak és elmentek. A tanácsadók igyekeztek rávenni a fáraót: „Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgálhassanak Istenüknek, az Úrnak! Nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom?”
A fáraó újra maga elé hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta: „Menjetek, szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak! De kik fognak elmenni?”
„A fiatalokkal és öregekkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úrnak.” – válaszolta Mózes.
A fáraó azonban feltételeket szabott: „Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az Úrnak!” Azzal elkergették Mózest és Áront.
Akkor az Úr szavára Mózes kinyújtotta a botját Egyiptom fölé, és az Úr keleti szelet támasztott, mely fújt egész nap és egész éjjel. Reggel aztán meghozta a keleti szél a sáskákat. Ellepték az egész országot. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. Az egész föld elsötétedett.
Minden növényt fölfaltak, még a gyümölcsöt is a fán. Száraz és csupasz lett az ország.
A fáraó gyorsan hívatta Mózest és Áront: „Vétkeztem a ti Istenetek, az ÚR ellen és tiellenetek. Most azért bocsássátok meg még ez egyszer a vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az Úrhoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem!”
Mózes könyörgött az Úrhoz, aki igen erős nyugati szelet adott, „amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén.” Ám az Úr ismét megkeményítette a fáraó szívét, aki nem bocsátotta el Izráel fiait.
Kilencedik csapás: három napos sötétség
Majd azt parancsolta az Úr Mózesnek, hogy nyújtsa ki kezét az ég felé. Mózes engedelmeskedett. Olyan sötétség lett, hogy három napig senki sem mert egy lépést sem tenni. Ám Gósen földjén mindenütt világos volt.
E három nap után hívatta a fáraó Mózest. „Menjetek” – mondta, – „tiszteljétek az Urat, de juhaitok és marháitok itt maradnak! Még a családtagok is elmehetnek veletek.”
Mózes azonban így felelt: „Inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adnod nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az Úrnak! … Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy hogyan kell majd tisztelnünk az Urat.”
Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem engedte elmenni őket. Dühösen kiáltotta Mózesnek: „Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak!”
Mózes válasza így hangzott: „Jól mondod. Nem látsz engem többé!*”
A tizedik csapás bejelentése: az egyiptomi elsőszülöttek halála
Mózes ezután megtudta az Úrtól, hogy még egy csapást hoz majd a fáraóra és Egyiptomra, s akkor elbocsátja Izráel népét. Sőt kikergeti őket. A népnek pedig az a dolga, hogy szomszédaiktól ékszereket kérjenek, hisz jóindulatot támaszt irántuk az Úr az egyiptomiakban.
A fáraó is megkapta a figyelmeztetést Mózes által: „Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje, meg az állatok minden elsőszülöttje is. Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban, amilyen nem volt és nem is lesz többé. De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az ÚR Egyiptom és Izráel között.”
Ám a fáraó szíve ismét megkeményíttetett, hogy az Úr csodái beteljenek Egyiptomban.
Jegyzetek:
Rád bocsátom – Az ezután következők a fáraót is személyesen érintették: A szíve fog fájni.
Len – Elpusztult a lentermés is, amiből a lenvászon, a nép ruhája készült.
Tönköly – Alacsonyabbrendű búzaféle, mely a legtöbb egyiptominak táplálékul szolgált.
Sáska – A sáskák nagy pusztítást tudnak előidézni a növényvilágban. Igazi csapás ez pl. Észak-Afrikában, ahol seregestől jelennek meg. Ma e növényevőket rovarölőkkel próbálják irtani, pl. repülőgépről permetezve. A költőhelyeket bombázzák is.
A nyolcadik csapás a 2Móz 10,14 szerint minden idők legnagyobb sáskajárása volt Egyiptomban. Érdemes összehasonlítani a Jóel 1,4–7-tel.
Nem látsz engem többé – Mózes válasza ellentmondónak tűnik a további fejleményekkel, hiszen újra találkozott a fáraóval. Egy lehetséges magyarázat: Mózes ezt a fáraó haragja miatt mondta, s arra vonatkozik, hogy nem megy hozzá többé Isten kegyelmes üzenetével, csak az elkerülhetetlen ítélet bejelentésével.
Énekek:
Református énekeskönyv: 93; 105:1–3; 115:1–3.5; 236; 394:1.5; 511:1.4
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 94; 97; 228; 229
Harangszó: 49; 52:2.4
Dicsérjétek az Urat!: 17; 35:1–2; 53:2.4; 60; 63; 156
Erőm és énekem az Úr: 41; 52; 63; 84:1; 120:1
Megjegyzések:
„Vétkeztem”: sajnálat vagy bűnbánat? – „Vétkeztem a ti Istenetek, az ÚR ellen és tiellenetek.” A fáraót csak a bűne miatti következmények indították erre a beismerésre. Tisztázzuk a gyerekekkel: A sajnálkozás lehet felszínes, amikor még igazából nem bántad meg, amit tettél. Bánkódhatsz rossz tetted következményei miatt is. Bűnbánat pedig akkor keletkezik, amikor valaki azt érti meg, hogy ő maga a hibás.
Mit jelentenek a következők: bocsánat, sajnálom, pardon, nem fogok tenni ilyet többet stb… Lehet soroltatni a példákat.
Önfejűség – Vajon tudta-e a fáraó, hogy keménynyakúsága országa romlását jelenti? Miért folytatta tovább, az Úr, Mózes és Áron, sőt saját tanácsosai figyelmeztetése ellenére is az önmaga által kigondolt utat?
A Bibliában sok példát találunk erre (Áháb, a próféták figyelmeztetései, de ez ellen lépett fel Keresztelő János és Jézus is).
A nagyobb gyerekek bizonyára tudnak már történelmi példákat is sorolni: Spanyolország a 80 éves háborúban; Németország a II. világháborúban.
Vajon előfordul-e a gyerekekkel, hogy önfejűen tesznek meg valamit? Ha igen, példákat is sorolhatnak.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma / Történelem
A vétkes cselekedet felismerése és beismerése. A következmények miatti bánkódás és az igazi bűnbánat különbsége. Életpéldák és életjátékok. (** ***)
Az önfejűség és következményei. Egyéni és történelmi példák. (***)
Az egyiptomi tíz csapás és az egyiptomi istenek kapcsolata. Többistenhit és egyistenhit ellentéte. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
A betűtanulás előkészítése: apró különbségek megfigyelése egyforma rajzokon. (*)
Az egyiptomi tíz csapás felidézése utánzó mozgásokkal, hangadással. (*)
A bibliai történet vázlatának folytatása rajzolással, a részek megnevezésével és sorrendbe állításával. (**)
Az egyiptomi tíz csapás vázlatának elkészítése, és rendszerező áttekintése. (***)
Szóbeli vagy írásbeli elbeszélés egy egyiptomi csapás kárvallottja vagy szemtanúja nevében.(**)
A bocsánatkérés szinonimái és jelentésük a mindennapi nyelvhasználatban. (**)
Riport vagy tudósítás készítése szóban vagy írásban egy egyiptomi csapásról. (***)
Matematika
Számlálás tízig. A tíz bontott alakjai, műveletek írása. (*)
Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Viharok, viharkárok. A jégeső keletkezése. (** ***)
Rovarok, sáskafélék. A sáska testfelépítése, táplálkozása. Sáskajárások régen és ma. (***)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Memóriakártya készítése a tíz csapás képeivel. Játék a memóriakártyával, a vizuális memória fejlesztése. (**)
Vázlat:
az egyiptomi 10 csapás:
Egyiptomban + Gósen földjén
1. a víz vérré válik
2. békák
3. szúnyogok
Csak Egyiptomban
4. bögölyök
5. dögvész
6. hólyagos fekély
7. vihar és jégeső
8. sáskajárás
9. három nap sötétség
10. elsőszülöttek halála
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-01-25 17:25:232015-01-25 17:25:2347. A második öt csapás
We may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
Essential Website Cookies
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, refusing them will have impact how our site functions. You always can block or delete cookies by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website. But this will always prompt you to accept/refuse cookies when revisiting our site.
We fully respect if you want to refuse cookies but to avoid asking you again and again kindly allow us to store a cookie for that. You are free to opt out any time or opt in for other cookies to get a better experience. If you refuse cookies we will remove all set cookies in our domain.
We provide you with a list of stored cookies on your computer in our domain so you can check what we stored. Due to security reasons we are not able to show or modify cookies from other domains. You can check these in your browser security settings.
Other external services
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps, and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Google reCaptcha Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
Privacy Policy
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
