Pages Navigation Menu

Beszállsz a hajómba? – képzelt hajóút egy kereskedővel a Níluson

Amikor József testvérei Egyiptomba érkeztek, biztosan sok új dolgot láttak, ami nem volt Kánaán földjén. Nemcsak a kőépületek voltak érdekesek, de megcsodálták a hatalmas Nílust és a vízen járó hajókat is. Az egyiptomiak nem is tudták, hogy ez a világ leghosszabb folyója, mert csak az alsó, csendesebb folyású részét ismerték, ott azonban nagy volt a hajóforgalom. Érdekes módon éppen egy magyar régész, Kákosy László talált egy sírban hajómodellt, de több hasonló modell és ábrázolás is előkerült, és még sok dokumentum maradt ránk a Níluson való kereskedésről. Ezek alapján képzeljük el egy nílusi kereskedő néhány napját, és csatlakozzunk hozzá.

 

 

Korán reggel van, tessék beszállni. A hajó nem nagy, mai fogalmak szerint inkább egy nagyobb lapos csónak. Fedélzete nincs, szélessége kb. 3 méter, hossza 12 méter körüli, kétoldalt ül hat evezős szolga, középen állnak a gabonás zsákok. A hajó hátulján áll a tulajdonos kereskedő a fiával, ők ismerik az utat, és kezelik az egyetlen nagyobb lapból álló kormányt, ezzel irányítják a hajót. Az evezősök fele rabszolga, az ő biztatásukra a kereskedő hosszú nyelű ostort is tart maga mellett.

 

10 m hosszú dahsuri teherszállító dereglye palánkolása (kb. Kr.e. 1700), darabonként illesztett palánkokból van összerakva a hajó

 

Indulunk gyorsan, mielőtt feljön a nap, a kereskedő egy rézlapot ütöget a kezével, ezzel adja a ritmust az evezősöknek. A folyón felfelé haladunk, déltájban megállunk vizet inni. Egy kis patak folyik be a Nílusba, a forrása egy futamatnyira van. Kiszállnak az evezősök és a kereskedő fia, aki egy korsó friss vizet hoz az apjának. Betakarják vizes takaróba, hogy friss maradjon. Este megállunk egy kis falunál, csak pár ház van a vízparton, egy nagyobb kőházba megyünk be. A házigazda a kereskedő barátja, örül a hozott ajándékoknak, ételt készít a vendégeknek. Éjszaka a magunkkal hozott takarón alszunk a házban. A kereskedő fia az evezősökkel a kertben alszik a pálmák alatt.

Reggel korán folytatjuk az utat, déltájban oda is érünk a következő faluba. A faluvezetőt keressük, a kereskedő itt is ismerős, rabszolgákat akar kapni a gabonáért. A faluvezető elmondja, hogy nemrég egy pusztai népcsoport telepedett le a közelben, és mivel a falu legelőjén legeltettek, megtámadták őket. Sokakat megöltek, a többiek visszamenekültek a sivatagba. Ejtettek foglyokat is, akik könyörögtek, hogy ne öljék meg őket, inkább szolgálni fognak. Ezeket szeretné most eladni, van köztük két barna arcú, akiknek a beszédét nem érti, de mind erős, fiatal férfiak, jó áron el lehet adni őket. Ezután a faluvezető behozat egy marék gabonát, két kő közt összemorzsolja, kevés vízzel lepényt süt belőle, meg van elégedve. A kereskedő is megnézi a rabszolgákat, aztán megszületik az egyezség: négy zsák gabonáért öt rabszolgát vihet magával. Este még itt alszunk, reggel korán indulunk.

 

 

A faluvezető ajándékként küld a fáraónak egy kosárba zárt kis majmot, azt mondja, evett eleget, csak inni kell neki adni. A megvásárolt rabszolgák lekuporodnak a zsákok helyére, látszik, hogy figyelnek, nekik is új minden. Lefelé már gyorsabban megy a hajó, csak éppen inni állunk meg. Most is két nap az út odafelé, de egy másik faluban kötünk ki, mert cédrusfát is akarunk hozni. Mikor odaérünk, a part mentén nagy füst jelzi, hogy a kivágott fák gallyát égetik, itt kikötünk, és megtaláljuk a munkavezetőt. A hatalmas cédrustörzsek ki vannak rakva a falu szélső háza mellett a vízparton, sikerül itt is megegyezni, a gabonáért tizenkét fatörzset kapunk. A jó üzletkötés után a házigazda vacsorát készít, éjszaka a házában alszunk, a szolgák a fiúval a kertben.

Reggel a nap első sugara már a hajónál talál, a munkavezető emberei lehordják a víz szélére a fatörzseket, a vízre rakják és összekötik kötéllel. A hajóval vontatjuk a fát, a folyón lefelé jól haladunk, inkább csak azért kell evezni, hogy az úszó fatörzseket a víz rá ne tolja a hajóra, mert akkor nehéz kormányozni. Napnyugtára éppen hazaérünk. A város szélén egy nagyobb, félig kész épület felé tartunk, a kőből rakott falak már állnak, de még nincs rajta tető. Az építésvezető nem vár a parton, elibénk jön egy nádból font csónakkal, mutatja, hol álljunk meg. Az emberei derékig a vízben állva kihordják a partra a cédrusrönköket, a többiek azonnal nekiállnak fejszével szögletesre faragni.

 

Hagyományos vitorláshajó, felluka úszik a Níluson

 

Közzéteszi: Győri István, református lelkész, egyetemi tanár

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.

Hozzászólások

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..