A legeslegjobb barát – ami a Beszélgető Bibliából kimaradt

Elmeséli: Miklya Luzsányi Mónika – az 1Sámuel 18–20 alapján

Biztosan neked is van legeslegjobb barátod. Akire bármiben számíthatsz. Aki kiáll melletted még akkor is, amikor senki más. Aki talán még az életét is kockára tenné érted. És persze te is bármit megtennél érte.

Dávidnak, aki a juhok mellől került a királyi udvarba, volt egy ilyen barátja. De az ő barátja, Jónátán nem csak nagy szavakat mondott. Nem csak hősködött, hogy bármikor megvédelek. És veled vagyok mindhalálig. Hanem meg is tette. Pedig nem volt egyszerű a helyzet. Jónátán ugyanis Saul királynak volt a fia.

Emlékszel? Saul volt az a fiatalember, aki a szamarait kereste. Aztán Izráel királya lett. Eleinte jó király volt, szót fogadott Istennek. Hallgatott Isten emberére. De később fejébe szállt a dicsőség. És ment a saját feje után. Hiába figyelmeztette Sámuel. Saul csak azt tette, amit a fejébe vett. Még a próféta dolgába is belekontárkodott.

Isten akkor úgy döntött, hogy Sault le kell váltani. Kiválasztotta Dávidot, és elküldte Sámuelt, kenje fel őt olajjal, ahogy a királyokat szokták. De úgy, hogy meg ne tudja Saul király. Mert Saul maradt a trónon, és Dávidról még sokáig nem derült ki, hogy igazából már ő a király.

Jónátán akkor ismerte meg Dávidot, amikor legyőzte Góliátot. Azonnal összebarátkoztak. A küzdelem után Jónátán levette a köpenyét, és Dávidnak adta. Sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.

Ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt a király. Amikor egyszer egy győztes csatából értek haza, nagy ünneplést csaptak nekik Jeruzsálemben. Persze Saul vonult elöl, hiszen ő volt még a király. Dávid is úgy gondolta jónak, hogy majd Saul után fog a trónra kerülni. Majd ha Saul meghal. Az meg jó soká lesz. Úgyhogy Dávid szerényen meghúzódott Saul mögött. Jeruzsálem népe körtánccal és dobszóval ünnepelte őket. Az asszonyok így énekeltek:

Megölt Saul ezer embert,
Dávid meg tízezer embert!

„Micsoda?! – fortyant fel magában Saul. – Dávidot jobban éltetik, mint engem? Magasabbra helyezik nálam ezt a kis birkapásztort! Ez nem igazság!” – és éktelen haragra gerjedt. Olyan éktelen haragra, hogy elhatározta, megöli a fiút.

Egyszer, amikor Dávid a trónteremben a lantját pengette neki, Saul le akarta szúrni a dárdájával. Máskor meg az jutott eszébe, öljék meg inkább a filiszteusok. Dávidnak ígérte a lányát feleségül, ha levág érte száz filiszteus harcost. Majdcsak otthagyja a fogát – dörzsölte a markát a király. Dávid azonban kétszáz filiszteust vágott le a katonáival. Így mit volt mit tenni, Saul hozzáadta Dávidhoz a leányát, Míkalt. És féltékeny volt Saul Dávidra, egyre jobban. Ellensége lett egész életére.

Jónátán kitartott Dávid mellett, hiába változott meg az apja. Pedig Jónátán is joggal lehetett volna féltékeny. Hiszen ő volt a herceg, a trónörökös. Igazság szerint neki is jól jött volna, ha Saul megöli Dávidot. De Jónátán nem örült apja terveinek. Egyáltalán nem. Inkább figyelmeztette Dávidot, hogy Saul el akarja fogatni a katonáival. Dávid elrejtőzött, amíg Saul haragja lecsillapodik. Jónátán pedig felkereste az apját:

– Mondd, apám, miért haragszol annyira Dávidra, hogy az életére törsz? – kérdezte. – Dávid hűséges szolgád. A csatamezőn is kiállt érted. Rengeteg filiszteust megölt, és nem féltette az életét. Miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? Miért tenne ilyet a király?

Saul hallgatott Jónátán szavára, még meg is esküdött:

– Az élő Úrra mondom, hogy nem kell meghalnia!

Jónátán tehát elsőre meg tudta békíteni az apját. De Saul csak nem nyugodott. Újra és újra rátámadt Dávidra, míg végül Dávidnak el kellett menekülnie a városból.

– Nem tudom, mit tegyek – mondta a barátjának, amikor meglátogatta a rejtekhelyén. – Amíg nem vagyok benne biztos, hogy mit akar velem a király, addig nem hagyhatom el.

– Majd én megtudom, mit tervez – mondta Jónátán –, és jelet adok neked. Reggel kimegyek a mezőre, és úgy teszek, mintha célba lőnék az íjammal. Ha apám tervez valamit ellened, akkor azt mondom majd a nyílszedegető gyereknek: Messze előtted van a nyilam! Siess, fuss, meg ne állj!

A terv sikerült, de nem jót hozott. Saul az ünnepi asztalnál mondta ki, hogy meg akarja ölni Dávidot. Jónátán otthagyta a vacsorát, reggel pedig a megbeszélt módon figyelmeztette a barátját. Aztán hazaküldte a nyílszedő gyereket.

– Az Úr legyen veled – szólt búcsúzóul a barátjához Dávid. – Ha te nem lennél, talán már nem is élnék. Örökre a legjobb barátom maradsz.

– Te is nekem – mondta Jónátán –, mindhalálig.

Kép forrása