Pages Navigation Menu

99. Dávid legyőzi Góliátot és a filiszteusokat

Üzenet – Téma:

* Hit által nagy dolgok végezhetők el.

Előzmények:

Sault gonosz lélek szállta meg. Dávidot hív­ták, hogy a királynak lanton játsszon. Saul meg­kedvelte Dávidot, és a fegyverhordozójává tette.

Történet:

Dávid ismét elhagyta Saul udvarát, és hazament Betlehembe. Ott apjának, Isainak a juhait őrizte. Hogy miért nem maradt tovább az udvarnál, nem tudjuk. Saul fegyverhordozójává tették, de most, amikor a filiszteusok újra szemet vetettek Izráelre, Dávid nincs a seregben. Úgy tűnik, Saulnak nem volt rá többé szüksége. Talán hogy eltűnt búskomorsága, újra a sereg élére állhatott.

A filiszteusok Szókó és Azéká között ütöttek tábort, a Júda nyugati részén lévő két város közelében. Saul a seregét a közelben fekvő Élá völgyében hívta össze.

Reggelente és esténként a filiszteusok egy harcosa jött a völgybe, az óriás termetű Góliát. Ő az anákok fiai közé tartozott, akik megmaradtak a három filiszteus városban: Gázában, Gátban és Asdódban, miután többségüket kipusztította Józsué (vö. Józs 11,22). Góliát Gátból jött. Magassága hat könyök és egy arasz, vagyis kb. 3,5 méter. (Mérd ki a falon, s állj mellé összehasonlításként!) Fegyverzete egy réz sisak, egy pikkelyes páncél*, ami ötezer rézsekel súlyú, vagyis majdnem 70 kiló; lábai védelmére rézvértet viselt. Vállán rézből készült hajítódárdát hordott. Az óriás lándzsájának a nyele olyan hosszú és vastag volt, mint a szövőszék tartófája (erős gerenda, mely egy szövőszékre volt erősítve); ennek a hegye 600 sekel súlyú vas, ami körülbelül 8,5 kg. Egy pajzshordozó ment előtte, hogy védelmezze.

Ez a riadalmat keltő harcos naponta kihívta az izráelitákat, hátha jelentkezik valaki, aki ki mer állni ellene. Ha az izráelita legyőzi őt, akkor Izráelé a győzelem, ha pedig Góliát győz, attól kezdve az izráeliták a filiszteusokat szolgálják.

Saul és emberei holtra váltak, amikor hallották ezt az üvöltő óriást, akinek a hangja rendkívüli méretei miatt igen félelmetes lehetett. Ezt a kihívást senki sem merte elfogadni, még Jónátán sem, bármennyire is bizonyította korábban, hogy hit által nagy dolgokra képes. Mindenki menekült, amikor Góliát megjelent.

Saul azzal bátorította az izráelitákat, hogy aki a filiszteust legyőzi, azt nagy gazdagsággal jutalmazza meg, és a lányát hozzáadja feleségül. Ráadásul egész családja mentesül az adófizetéstől, és minden szolgálat alól.

Mégsem jelentkezett senki negyven napon keresztül.

Isai, Dávidnak és hét fiútestvérének az apja, öreg volt már ahhoz, hogy csatába vonuljon. Dávid is otthon maradt a juhokra vigyázni, négy másik testvérével. Az idősebb három, Eliáb, Abinádáb és Sammá csatlakozott Saul seregéhez.

Isai tudni szerette volna, hogyan van a három fia. Elküldte Dávidot a táborba, hogy vigyen nekik egy véka* pirított gabonát, és tíz kenyeret. Tíz sajtot ajándékul vitt az ezredesnek, aki alatt a testvérei szolgáltak.

Dávid útra kelt, pásztori felszerelését is magával vitte: botot, pásztortáskát, parittyát.

Amint a táborba ért (szekértábor), éppen csatasorba állt a két sereg egymással szemben, de ahelyett, hogy megtámadták volna egymást, vártak a bajvívó Góliátra. Dávid csomagját hátrahagyta a felszerelést őrzőnél, fölkereste a bátyjait, és megkérdezte, hogy vannak. Miközben velük beszélt, megérkezett Góliát a völgybe. Az izráeliták félve menekültek el. Csodálkozva követte őket Dávid, szerette volna tudni, mi történik. Azok így beszéltek: „Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól.”

Dávid nem tudta elrejteni felháborodását: „Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?” Felháborodása Isten iránti szeretetéből fakadt.

Újra elmondták Dávidnak, milyen jutalomra számíthat az, aki legyőzi Góliátot. Talán érezték, hogy olyan valaki ő, aki szembe mer szállni az óriással?

Éliáb, Dávid legidősebb testvére meghallotta, amit Dávid kérdezett. Haragosan mondta Dávidnak: „Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide.” (Éliáb megharagudott, ami mindannyiunkkal megtörténhet: Dávidot önmagával hasonlította össze, a saját gondolatait vetítette Dávidra.)

Dávid így válaszolt: „Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt.” Majd tovább kérdezgetett másokat is erről a dologról.

Saul fülébe jutott, hogy van egy fiatalember, aki meg akar küzdeni a filiszteussal. Magához hívatta Dávidot. Vajon nem ismerte fel a lantjátékost, akit saját fegyverhordozójává tett?*

Dávid bátorította a királyt. „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.”

Saul látva a fiatal Dávidot, megpróbálta lebeszélni. Tudta, hogy a fiú sosem harcolt még háborúban, Góliát pedig harcban edződött fiatalkora óta.

Dávid azonban elmesélte, hogy mikor apjának a juhait őrizte, néha jött egy oroszlán vagy medve, és elvitt egy bárányt a nyájból. „(Akkor) utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.”

Dávid mélységes hitét látva Saul is beleegyezett: „Menj el, az ÚR legyen veled!”

Felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába: láncruha, sisak és páncél. Dávid felkötötte Saul kardját is ruhája fölé, majd járni próbált, de érezte, alig tud mozogni ebben a nehéz felszerelésben. Jobbnak látta levetni magáról!

Miután elindult Dávid, Saul megkérdezte tisztjeit és Abnért, a hadsereg parancsnokát, kinek a fia ez a fiatalember. Abnér azonban nem tudta, és mások sem emlékeztek már a hajdani fegyverhordozó és lanton játszó fiatal fiúra.

Saját pásztorruhájában, botjával és parittyájával* a kezében ment Dávid a völgyön át a patakhoz. Ott kiválasztott öt sima kövecskét, és a tarisznyájába tette.

Amint Góliát meglátta Dávidot, a jó megjelenésű fiatalemberhez lekicsinylően beszélt: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” És szidni kezdte Dávidot, Istenével együtt: „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaradnak és a mezei vadaknak!”

Dávid azonban így válaszolt: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.”

E hittel mondott beszédre a filiszteus nem lépett vissza. Támadott, hogy a maga, népe és istenei becsületét mentse.

Míg Góliát támadásba lendült, Dávid feléje igyekezett. Elővett egyet a lapos kövek közül, a parittyájába tette, megforgatta, és elengedte. A lapos, éles kő az óriást a homlokán találta, ahova belefúródott. Góliát előrebukott a földre.

Dávid odasietett az elbukott óriáshoz, kihúzta annak kardját, és levágta a fejét. A filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott. Teljesen megzavarodva megfutamodtak.

Amint látták ezt az izráeliek és júdaiak, fölugrottak, és csatakiáltással üldözték őket Gátig és Ekrónig. Az út szélén mindenütt halottak feküdtek. Majd visszatértek az izráeliták, és kifosztották a filiszteusok táborát.

Amikor Dávid visszatért, Abnér Saulhoz vezette őt. Dávidnál ott volt Góliát feje.

Saul megkérdezte Dávidot: „Kinek a fia vagy, te ifjú?”

„Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok” – válaszolt Dávid. Saul láthatóan nem emlékezett, hogy Dávid járt nála az udvarban.

A megígért jutalomról szó sem esett…

Dávid Góliát fejét Jeruzsálembe vitte, fegyvereit pedig haza. Jeruzsálemben, amit Jebúsznak is neveztek, jebúsziak laktak ebben az időben. Talán elrettentő példaként mutatta meg nekik Dávid Góliát fejét. Góliát kardját később a nóbi szentélyben őrizték, ahol Dávid Ahimelek paptól kapta meg, amikor Saul elől menekült, és saját fegyvereit nem vihette magával (1Sám 21; 102. lecke)

Jegyzetek:

Pikkelyes páncél: rézlemezeket erősítettek tetőcserépszerűen bőr alapra.

Véka – Többnyire így fordítják az éfát. Gabonamérésre használt űrmérték: 36,9 liter.

Saul nem ismerte fel Dávidot? – Feltételezik, hogy évek teltek el azóta, hogy Dávid fegyverhordozóként lanton (hárfán) játszott Saulnak. Dávid az eltelt évek alatt ifjúból fiatalemberré nőtt. Talán ezért nem ismerték fel őt Saul és Abnér. Fegyverhordozóként többnyire fiatal fiúkat alkalmaztak. Gondoljunk csak Jónátán fegyverhordozójára, akinek a nyilakat kellett keresnie (1Sám 20,36kk; 101. lecke).

Parittya – Pásztorok által használt eszköz, az elkóborló bárányok visszaterelésére. Fegyverként is használták (vö. Bír 20,16). Vékony bőrszalag, a közepén kiszélesedik. Oda kell betenni egy kődarabot, és a vékony szalagot két végén összefogni. A pásztor körbeforgatja a parittyát, majd egy adott pillanatban a szalag egyik végét elengedi. Ekkor a kő kirepül, és ha jól célzott, eltalálja a bárányt, vagy az ellenfelet.

099

Énekek:

Református énekeskönyv: 60:7; 84:6; 144:4; 161:1.5; 236:5–7; 273:7–10; 380:1–3; 389:1–7
Jertek, énekeljünk: 163:3; 168; 202; 213; 230:2–3
Harangszó: 43; 44:1.3; 49:5–7
Dicsérjétek az Urat!: 48:7–10; 69; 75; 156
Erőm és énekem az Úr: 54; 84:1; 120:1; 131:4

Megjegyzések:

Dávid hite – Dávidot a Zsid 11,32 a hithősök közé sorolja. Ebben az elbeszélésben arról olvashatunk, ahogyan az oroszlánt, medvét és még Góliátot is legyőzte Dávid. Az ÚRnak, Izráel seregei Istenének a dicsősége neki mindent megért. A hit nem jellembeli tulajdonság, hanem Isten ereje: „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsolt 60,14 és 108,14); és „ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30). A hithős „címet” így nem a személy javára kell írnunk, hanem az ÚRnak: Soli Deo Gloria!

Istent gúnyolni (csúfolni) – Góliát bűne nem az volt, hogy az izráeliták egyik harcosát párviadalra hívta, hanem hogy az élő Isten seregét gúnyolta. Istennek ez a gúnyolása gyakran előfordul, és gyakran átkozódásba megy át. Istent kisebbítik meg ezzel; kételkednek benne, és kihívják, hogy mutassa meg hatalmát.
Komoly figyelmeztetésre van itt szükség: „Istent nem lehet megcsúfolni” (Gal 6,7). Előbb vagy utóbb megjön Isten válasza.
Közben Dávid kimondta, hogy Izráel serege valójában Isten serege. Amikor ezt átgondoljuk, arra a fölfedezésre jutunk, hogy tisztelettel kell beszélni Isten gyülekezetéről is.

Azzal a fegyverrel harcolni, amid van – Dávid az óriást a parittyájával meg egy lapos kővel győzte le. Ez példa számunkra: Nem szükséges hatalmas fegyverekkel hadba vonulnunk. Csak azt tegyük, ami kézenfekvő, ami valóban a mi feladatunk.
Példa a közelmúltból: A szovjet birodalmat függönyként vették körül a keleti blokk országai, hosszú éveken át bevehetetlen építménynek látszott. A keleti blokk országai összeomlottak mégis, a vasfüggöny eltűnt, és Oroszországban káosz van. Mindez háború nélkül történt!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A félelem. Mikor és mitől félünk? Mit teszünk, mit tehetünk ilyenkor? (*)
  • A gúnyolódás veszélyei. A gúny veszélyes fegyver. (** ***)
  • Önismereti problémák: Amire képesek vagyunk, és amire képessé tehet minket Isten. (***)

Történelem / Társadalmi ismeretek

  • Bibliai történetek: Dávid és Góliát. Fegyverek az ókorban. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Vers és ének Dávidról és Góliátról. Rímelő sorvégek kiegészítése. (*)
  • Dávid és Góliát történetének dramatizálása bábjáték formájában spontán szövegmondással vagy énekléssel. (**)
  • Matthias Claudius: Góliáth, az óriás c. versének feldolgozása. (***)
  • Egy bibliai párhuzam Petőfi Sándor: János vitéz c. verses meséjében: János legyőzi az óriáskirályt. (***)

Ének-zene / Dráma

  • Ének Dávidról és Góliátról. Az ének követése mímes mozdulatokkal. (*)
  • Ének Dávidról és Góliátról. Dramatizált éneklés (szólószerepek és kórus). (**)

Vizuális kultúra (Rajz–Művészettörténet) / Technika

  • Térbe álítható papírmakett készítése a bibliai történethez. (* **)
  • Bábkészítés a bibliai történet bábos feldolgozásához: sík-, fakanál- vagy termésbábok. (**)
  • Dávid-ábrázolások a képzőművészetben: Michelangelo: Dávid; Caravaggio: Dávid és Góliát; Simon András: Dávid és Góliát. (***)
  • Dávid és Góliát ábrázolása rajzolással, festéssel vagy formázással. (***)

Vázlat:

Saul
filiszteusok – bajvívó harcos
Góliát (3,5 m)
40 napon át gúnyol
jutalom:
– király lánya feleségül
– adó eltörölve
– gazdagság
Dávid – pásztori felszerelés:
bot – táska – parittya
győzelem

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.