Pages Navigation Menu

95. Jónátán hőstette; győzelem; Saul gonoszsága

Üzenet – Téma:

* Hit átal bátor lehetsz.
* A meggondolatlan beszéd bajba sodorhat.

Előzmények:

Mivel Jónátán megtámadta a filiszteusok szállását Geba hegyén Gilgálnál, a filiszteusok nagy és jól felszerelt sereggel jöttek az ország ellen. Saul hadba hívta az izráelitákat, de a filisz-teusok nagy harci fölényét látva, sokan elbújtak. Saullal végül hatszáz ember maradt Gilgálban. Ő áldozatot mutatott be illetéktelenül, hiszen Sámuelt meg kellett volna várnia. Mikor Sámuel megérkezett, elmondta Isten üzenetét, miszerint az Úr emiatt elveszi tőle a királyságot, és másvalakinek adja. A filiszteusok raboltak és zsákmányoltak a környéken, az izráelitáknak kardja, dárdája se maradt az országban, csak egyedül Saulnak és Jónátánnak.

Történet:

Saul elindult Gilgálból hatszáz hűséges emberével. Vele tartott a silói Ahijjá pap is, Íkábód* testvérének, Ahitúbnak a fia. Sőt Isten ládáját is magukkal vitték (18. v.).

Mikmász hágóján táborozott a filiszteusok egy előőrse. Ez feltűnt Jónátánnak, Saul legidősebb fiának, aki úgy vélte, veszélyt jelenthetnek. Egyik nap így szólt a fegyver-hordozójának: „Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez!” Apjának, aki Gibea határán, Migrónban a gránátalmafa alatt tartózkodott, nem mondott semmit a tervéről.

Az út, amin Jónátánnak és fegyverhordozójának el kellett mennie, két szikla között vezetett át: az egyik Bócéc, Mikmásszal szemben, északról; a másik Szenne, Gebával szemben, délen.

Amint a magasban álló őrszemet meglátták, ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” Jónátán hitte, hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen. A fegyverhordozó így válaszolt: „Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel.”

Jónátán előadta tervét: „Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket az ÚR. Ez legyen számunkra a jel.”

A filiszteusok az őrhelyen észrevették a két közeledő embert, s ezt mondták egymásnak: „Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek!” Odakiáltottak Jónátánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk valamit nektek!” Jónátán ezt hallva már bizonyos volt a győzelemben. Így szólt társának: „Gyere utánam, mert az ÚR Izráel kezébe adja őket.”

Együtt másztak föl, Jónátán ment elöl. A filiszteusok a szűkös helyen nem tudták körülvenni és együttesen megtámadni őket. Az első filiszteust, aki Jónátánnal szemben találta magát, Jónátán leütötte, és a fegyverhordozója megölte. Sikerült ártalmatlanná tenniük mind a húsz őrt.

Nagy mozgolódás kezdődött a filiszteus táborban a váratlan támadás után. „Isten riadalmat támasztott”, a filiszteusok egymásra támadtak, a sereg menekülni kezdett.

Saul megfigyelői a benjámini Gibeában látták, ami történt, és értesítették a királyt.

Saul meglepődött, s megparancsolta: „Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk!” Kiderült, hogy Jónátán és a fegyverhordozója nincsenek meg. Saul tanácsot akart kérni az Úrtól, és elő akarta hozatni a szövetség ládáját. De amíg Ahijjával beszélt, olyan nagy lett a lárma a filiszteus táborban, hogy Saul meggondolta magát. Hirtelen visszatért a bátorsága. Hadba szólította embereit, és megkezdték a harcot.

Ám előbb kiadta a parancsot, hogy halálbüntetés terhe alatt nem ehetnek, amíg az ellenségen bosszút nem álltak. Saul azzal, hogy így beszélt: „amíg bosszút nem állok ellenségeimen”, elárulta, hogy nem az Úrért, hanem saját érdekeiért küzd.

Üldözni kezdték a filiszteusokat, olyan bátran, hogy az erős sereg megfutamodott. Szolgáltak zsidók is a filiszteus seregben, akik korábban csatlakoztak az ellenséghez, vagy foglyul ejtették őket, és így kellett a seregbe beállniuk. Ezek az emberek most újra a filiszteusok ellen fordultak.

Saul emberei, akik előbb félelmükben Efraim hegyén elbújtak, előjöttek búvóhelyükről, és üldözőbe vették az ellenséget.

Amint Saul éhes emberei üldözés közben egy erdőbe értek, bőven találtak ott mézet. Bár teljesen kiéheztek, mégsem ettek belőle az esztelen tilalom miatt. Jónátán nem tudott erről, ezért botja végét belemártotta a lépesmézbe, és evett. Megerősödött tőle, még a szeme is ragyogni kezdett. Valaki, aki látta, elmondta az apja parancsát, s hogy ezért olyan fáradt most a nép. Jónátán így válaszolt: „Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége!”

Bár Saul emberei nagyon kimerültek, mégis Ajjálónig* üldözték a filiszteusokat. Innen már nem bírták tovább a férfiak. Enniük kellett, ezért rávetették magukat a zsákmányra. Sietősen levágták a földön az aprójószágot, marhát és borjút, s vérrel együt kezdték enni a húst. Ez Isten törvénye ellen való vétek.* Saul meghallotta, amit csinálnak, és elmondta rosszallását. Fölállíttatott egy nagy követ, hogy oda vihesse levágni mindenki az állatot, s a vér kifolyhasson. Majd oltárt épített Ajjálónban, és a pap bemutatta az áldozatot.

Amikor evett a nép, Saul tovább akarta üldözni éjszaka a filiszteusokat. A nép egyetértett ezzel, Ahijjá pap azonban azt mondta: „Lépjünk először az Isten elé!” Az úrim és a tummim ugyanis mindig nála volt.

Saul tanácsot kért Istentől: „Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket?” Isten azonban nem válaszolt. Saul megértette, hogy közte, a nép és az Úr között valami nincs rendben, ezért a nép vezetőit magához hívatta. Saul megesküdött, hogy aki vétkesnek bizonyul, arra szörnyű büntetés vár: „még ha a fiam, Jónátán követte is el…, neki is meg kell halnia.”

„Ti legyetek az egyik oldalon” – mondta a népnek, – „én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon.”

A sorsvetés megmutatta, hogy Jónátán volt, aki akaratlanul szembeszállt apja esküjével. Őszintén bevallotta: „A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni.”

Saul nem akart kivételt tenni még a fiával sem: „Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jónátán.”

A nép azonban egyhangúan tiltakozott: „Jónátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő ÚRra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon.”

Saul engedett a követelésnek, s megkegyelmezett fiának. Így Jónátán életben maradt, hála a nép közbenjárásának.

A filiszteusokat nem üldözték tovább, hazatérhettek lakóhelyükre.

Ezután egy sor győzelmet aratott Saul serege. Harcolt a király minden ellenségével: Móábbal, az ammóniakkal, Edómmal, Cóbá* királyával, a filiszteusokkal és Amálékkal. Ahol csak megfordult, mindenütt győzött, s megmentette Izráelt fosztogatói kezéből.

Saul mindenütt kereste az erős, bátor embereket, akiket azután felvett állandó seregébe.

Saul családja: fiai: Jónátán, Jisvi (akit az 1Sám 31,2-ben Abinádábnak neveznek) és Malkisúa; lányai: Mérab és Mikal. Később olvasunk még Saul fiáról, Isbósetről is (vö. 2Sám 2,8–10; 111. lecke).

Saul unokatestvére, Abnér a hadsereg parancsnoka, aki Nérnek, Saul nagybátyjának a fia.

Jegyzetek:

Íkábód – Fineás fia, aki akkor született, mikor az anyja meghallotta, hogy a filiszteusok elvitték az Úr ládáját. (Vö. 1Sám 4,19kk; 89. lecke)

Ajjálón – Helység Jeruzsálemtől nyugatra; Józsué szavaiból ismerős: „Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben” (Józs 10,12; 72. lecke).

Húst vérrel együtt enni Isten törvénye ellen való – A 3Móz 3,17; 17,10–14 és az 5Móz 12,16–23 szerint az izráelitáknak tilos a húst a vérrel együtt enni, ugyanis a vérben van az állatok „lelke”. A húst előbb kivéreztetik, csak utána főzhetik meg. Ha mégis vérrel együtt eszi az ember a húst, halálbüntetés jár érte. Isten kegyelme, hogy Saul embereit nem büntette meg. Talán Saul közbelépése miatt kerülhették el az ítéletet.

Cóbá – Cóbá szírjeit a 2Sám 10,6-ban is említik. Ott az ammóniak bérelt harcosai.

095

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1–2; 33:9; 121:1.4; 256:2.7; 380:1–2.10; 389:1–8; 390:1–2; 393
Jertek, énekeljünk: 142:3; 168; 173; 230:2–3
Harangszó: 41; 44; 49:5–7; 52:2.4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 17; 48:7–8.10; 53:2.4; 68; 87; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 63:2.5; 87:3; 105

Megjegyzések:

Bátran, hit által – Jónátán Istenben való hite átalakult bátorsággá. Aki hittel Istenben bízik, nem szégyenül meg.

Esztelen kötelezettség – Saul parancsa, hogy az ellenség üldözése idején ne egyenek, esztelen volt és szükségtelen. Előbb gondoljuk jól végig, mielőtt valakire súlyos kötelezettséget rónánk. Példa: egy anya a halálos ágyán kéri lányát, hogy vegye magához szellemileg fogyatékos fiútestvérét. Lehet, hogy így ez a lány soha nem fog férjhez menni.

Legyünk óvatosak fogadalmainkkal – Saul fogadalmát Isten nem hagyta jóvá. Elővigyázatosnak kell lennünk fogadalmainkkal, esküinkkel (vö. Préd 5,3b–4). Az a leghelyesebb, ha csak akkor kerül rá sor, ha felsőbbség vagy bíróság kötelez erre. Jakab apostol is figyelmeztet (Jak 5,12): „Ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A meggondolatlan beszéd és következményei. Példák a gyerekéletből. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Közmondások és példabeszédek összehasonlítása a meggondolt/meggondolatlan beszéd témájában. (**)
  • Történelmi és bibliai példák a túlerővel szembeni hősies helytállásra, győzelemre. (** ***)
  • Jurisich Miklós, a kőszegi hős példája – történelmi monda alapján. (***)

Biológia és egészségtan / Háztartástan (Technika)

  • Az elegendő és rendszeres (időben történő) táplálkozás szükségessége. A megfelelő energiát és tápanyagot tartalmazó táplálékokról. (***)

Vázlat:

Saul
Jónátán
filiszteusok
hitből való hőstett (ketten mindenki ellen)
eskü: semmit sem enni
méz – Jónátán
sorsvetés – a tettest a nép menti meg

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.