Pages Navigation Menu

93. Saul király lesz, és megszabadítja Jábést

Üzenet – Téma:

* Isten vezetése a részletekre is kiterjed.
* Alázat és szerénység olyan erények, amiket Isten ki akar munkálni bennünk.
* A hamisságot le kell leplezni.

Előzmények:

Izráel a vének szája által tudatta Sámuellel, hogy királyt akar, mint más népek. Az Úr enge­dett kérésüknek, de Sámuelen keresztül figyelmeztette őket, milyen nehézségek várnak rájuk a királyok alatt. A vének azonban kitartottak kérésük mellett.

1. Történet:

Saul Gibeából, Benjámin földjéről* származott. Annak a benjámini Kisnek a fia volt, akit tehetős emberként* ismertek. Saul fiatal és szép ifjú volt, magasabb minden más férfinál.

Az egyik napon – miután a nép vénei összegyűltek, hogy Sámueltől királyt kérjenek – elveszett Kis néhány szamara. Elküldte Sault egy szolgájával, hogy keressék meg az állatokat.

Saul végigjárta Efraim hegyét, Sálisá, majd Saalim* földjét, de nem találták a szamarakat. Benjámin egész területén nem lelték meg őket. Végül Cúf földjére értek, ahol Ráma (Rámátaim-Cófim) található, a bíra és próféta Sámuel lakóhelye.

Saul azt mondta a szolgának, menjenek vissza, különben apja értük fog aggódni, nem a szamarakért. A szolga azonban azt tanácsolta, hogy menjenek Rámába az Isten emberéhez, tőle kérjenek útmutatást. A szolga ezek szerint hallott már az Isten emberéről, bár nem ismerte őt.

Saul ezt jó ötletnek találta, inkább az okozott neki gondot, mit adjanak ajándékul. Ennivalójuk szinte teljesen elfogyott, semmi egyebük nem volt. Azt hitte, hogy Sámuel majd ajándékot vár tőlük. Régen (és ma is) pogány szokás volt, hogy nem mentek üres kézzel látogatóba. Talán már arról is hallott, hogy Sámuel fiai miként szolgáltak.

A szolgánál volt egy negyed ezüstsekel. Ezzel akarták Isten emberét – a látót, ahogy akkoriban a prófétát nevezték Izráelben – megfizetni szolgálataiért.

Együtt mentek a városba, Isten emberéhez.

Útközben vízhordó lányoktól megtudták, hogy itt van a „látó”, csak siessenek, mert áldozati lakoma készül. „Ha bementek a városba, még ott találjátok, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra, mert nem eszik addig a nép, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek föl, most ott találjátok!”

Amint Saul és szolgája megérkeztek a városba, szembetalálkoztak Sámuellel, aki épp készült fölmenni az áldozóhalomra. Tudott a jöttükről, hisz előző nap az Úr megjelentette neki Saul érkezését: „Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek, Izráelnek a fejedelmévé, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk.”

Amikor Sámuel meglátta Sault, ezt mondta neki az Úr: „Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen.”

Saul mindebből semmit sem sejtett. Odalépett az idős emberhez, és megkérdezte: „Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza?”

„Én vagyok a látó. Menj föl előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé!”

Saul semmit sem értett Sámuel válaszából. Keleti módon alázatosan válaszolt: „De hiszen én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám?”

Sámuel nem válaszolt, hanem elvitte őket az áldozati lakomára, és az asztalfőn a díszhelyet adta nekik. Mintegy harminc ember volt jelen. A szakács azt a combot tette Saul elé, amit Sámuel erre az alkalomra tétetett félre. (Tehát már előre számolt Saul jelenlétével.)

Étkezés után lementek a dombról Sámuel városi házába, ahol beszélgetett még az öreg bíra Saullal. (E beszélgetésről semmit sem tudunk, valószínűleg jobban meg akarta ismerni Sámuel a jövendő királyt.) Saul és a szolga a tetőn éjszakáztak*.

Másnap, mikor hajnalodni kezdett, Sámuel ébresztette őket: „Kelj föl, el akarlak bocsátani!” Sámuel úgy kezelte Sault, mint díszvendéget! Amikor a város határához értek, azt mondta Sámuel: „Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Te pedig állj meg, hogy elmondhassam neked Isten beszédét.” A szolga továbbment.

Sámuel hozott magával egy olajos korsót*, és öntött belőle Saul fejére. Majd megcsókolta (jelezve ezzel elfogultságát), és azt mondta: „Ezennel felkent téged az ÚR öröksége fejedelmévé.” Sámuel három jelet adott Saulnak bizonyítékul, hogy felkenetését valóban Isten akarta:

  1. Találkozni fog két emberrel Ráhel sírjánál (a betlehemi úton; vö. 1Móz 35,19), akik elmondják, hogy a szamarak megvannak, s hogy apja, Kis nyugtalankodik a fiáért.
  2. Majd találkozik három férfival, akik úton vannak Betlehembe három kecskegidával, három kenyérrel és egy korsó olajjal. „Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük!”
  3. Aztán találkozik egy csoport prófétával Gibeában (Isten halmán, ahol prófétaiskola volt, és egy filiszteus katonai szállás), akik mindenféle zeneszerszámmal jönnek, s prófétálnak. Az Úr Lelke szállja meg, mire ő is prófétál majd, azaz egy időre a prófétálás ajándékát kapja. Saul lelkileg is más emberré válik.

Végül Saulnak Gilgálba kell mennie. Sámuel is oda fog menni hét nappal később, és együtt mutatnak be hálaáldozatot. Akkor mondja meg Sámuel, hogy Saul mit tegyen.

Amint Saul búcsút vett Sámueltől, „Isten megváltoztatta a szívét”. Mindhárom jel úgy következett be, ahogyan Sámuel megmondta. Saul prófétált a próféta-ifjakkal. Akik ismerték őt, és látták prófétálni, megkérdezték, hogyan változhatott meg Kisnek a fia annyira. „Hát már Saul is a próféták között van?” – kérdezték egymástól. Szólássá is lett ez a beszéd, jelezve, hogy valaki ennyire megváltozhat (vö. 1Sám 19,20–24, ahol Saul még egyszer prófétál a Lélek által).

Mikor Saul a prófétálás után fölment a dombra, melyen Gibea volt, találkozott nagybátyjával, aki megkérdezte, hogy hol voltak. Saul elmesélte, hogy a szamarakat keresték, s mikor nem találták, elmentek Sámuelhez. A nagybácsi tudni akarta, hogy mi történt ott, de Saul csak annyit árult el, amit Sámuel a szamarakról mondott. A királyságról nem beszélt.

2. Történet:

Sámuel ezek után népgyűlést hívott össze Micpába. „Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek sanyargattak benneteket. Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként!”

Sámuel most nem mondta el a népnek, hogy ő, az Úr megbízásából, Sault már fölkente királlyá. Felvonultatta Izráel törzseit, ahogy az Úr mondta neki. Majd sorsot vetettek (vö. Józs 7,14–18; 70. lecke), és a választás Benjámin törzsére esett. Akkor Benjámin törzsének nemzetségeit hívatta Sámuel, és a sors Matri nemzetségére esett, ahová Kis is tartozott. Végül Kis fiára, Saulra esett a sors.

Azok az emberek, akik igen jól ismerték a régi írásokat, csodálkozhattak ezen. Jákób ősatya a halálos ágyán Júdára mutatott, hogy abból a törzsből származik majd valamikor királyi ház. Benjáminról olyasmit mondott, hogy ő ragadozó farkas, vagyis bátor nép. (Vö. 1Móz 49,10.27)

De Saul nem jelentkezett. Hiába keresték, sehol sem találták.* Az Úrtól kértek tanácsot (valószínűleg az úrim és tummim használatával, melyek a főpap ruhájához tartoztak), aki azt válaszolta, hogy jelen van, elrejtőzött a holmik között. Sámuelen kívül ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy milyen vége lesz a sorsvetésnek; ő lesz az első királya Izráelnek. Saul e helyzetben nem a legtiszteletreméltóbb módon viselkedett. Hogy a magas hivatalt elkerülje, elbújt. Nem gondolt rá, hogy Isten végzésétől úgysem menekülhet.

Amikor Saul előkerült, és Sámuelhez vitték, mindenki látta, hogy fejedelmi termetű, egy fejjel kimagaslik a nép közül. Sámuel elébük állította Sault, és a nép felkiáltott: „Éljen a király!”

Sámuel ezután ismertette a néppel a király jogait, és könyvbe írva elhelyezte az Úr színe előtt. Majd hazaküldött mindenkit.

Saul is a megszokott otthonába ment haza Gibeába. Egy sereg katona követte; akiknek ezt helyezte szívére az Úr.

Akadtak olyan izráeliták is, akik nem örültek neki, hogy Saul lett a király.* Így gúnyolódtak: „Hogyan tudna ez segíteni rajtunk?” Semmibe vették Sault, és nem vittek neki ajándékot sem. Saul úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.

3. Történet:

Saul úgy dolgozott mezején, mintha sosem kenték volna föl, és választották volna meg királynak. (Hasonlóan a tanítványokhoz, akik az Úr Jézustól kapott feladatra várva halászni mentek; Jn 21.) Közben valami egészen más történt az országban. Az ammóniak – királyuk, Náhás („kígyó”) vezetésével –, akik Gileád hegyétől keletre, a Jordánon túl laktak, tábort ütöttek Jábés-Gileádnál. Ez az a város, ahonnan négyszáz lányt raboltak azért, hogy a megmaradt hatszáz benjámini megházasodhasson, miután Benjámin törzsét szinte kipusztították a többi törzsek (lásd jegyzet: „Gibea Benjáminban”).

Mikor aztán követek jöttek Jábésből Gibeába, elmondani, mi történik a városukkal, fölsírt a nép.

Mi történt? Amikor Náhás Jábés kapuihoz ért, megkérték őt Jábés lakói, kössön velük szövetséget. Így próbálták elkerülni városuk elfoglalását és fosztogatását.

Náhás beleegyezett, egyetlen föltétellel: ha kiszúrhatja mindegyik férfi jobb szemét! Ezt a szörnyű feltételt azért szabta, hogy a jábésiek többé ne tudjanak nyíllal lőni, hiszen a távolság becsléséhez mindkét szemre szükség van.

Jábés megdöbbent lakói hét nap haladékot kértek, hogy ezalatt követeket küldjenek szét Izráelbe, s csak akkor fogadják el a feltételt, ha nem kapnak segítséget.

A kiküldött követek először Gibeába mentek, ahol elmondták a történteket, és mindenki sírva fakadt.

Saul éppen a mezőről jött az ökreivel, és megkérdezte: „Mi történt a néppel, hogy így sír?” Erre elmondták neki, amit Jábés küldötteitől megtudtak.

Ahogy ezt meghallotta, az Úr Lelke kezdett munkálkodni Saulban. Haragra lobbant, fogta két jármos ökrét, és földarabolta. Követeket küldött egész Izráelbe ezzel az üzenettel: „Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével!” – Az idős bíra nevét még tisztelettel említette!

Az Úr rettegésbe ejtette a népet, és egy emberként vonultak hadba: háromszázezer izráeli, és még Júdából harmincezer ember gyűlt össze Bezekben (Jeruzsálem mellett)!

A jábési követek hazamentek, hogy Saul üzenetét átadják: „Megszabadultok holnap, amikor már forrón tűz a nap.” Milyen boldogok lettek a jábésiek! Azt üzenték Náhásnak: „Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok.” Ennyire bíztak benne, hogy Saul serege megszabadítja őket.

Másnap Saul a hatalmas sereggel átkelt a Jordánon. Három csapatra osztotta seregét, és három oldalról csapott Náhás mit sem sejtő táborára. Az ammóniakat teljesen leverték, a megmaradtak is úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt együtt közülük.

Saul bebizonyította, hogy derék király! Akik korábban gúnyolódtak rajta, azokat most meg akarták ölni, de ő nem engedte. „Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az ÚR Izráelnek.”

Sámuel pedig Gilgálba szólította a népet (az első hely Kánaánban, ahol az izráeliták Józsué vezetésével táboroztak, Jerikó közelében), hogy megújítsák a királyságot.

A nép újra királlyá kiáltotta Sault az Úr színe előtt. Békeáldozatot mutattak be az Úrnak, és Saul együtt örült Izráel minden férfiával.

Kiegészítés:

1Sám 12: Sámuel búcsút vett Gilgálban a néptől, megvált bírói tisztétől. Emlékeztette a népet arra a segítségre, amit az Úrtól kaptak ellenségeikkel szemben. Biztatta őket, hogy az Úr mindig velük lesz, ha királyukkal együtt az Ő útjain járnak. Ha viszont elpártolnak tőle, magukra vonják haragját. Mennydörgés és eső támadt annak jeleként, hogy az Úr megharagudott a népre, amiért királyt akart. Nagyon megrémültek ettől, és esedeztek Sámuelhez, hogy imádkozzon értük. Sámuel bátorította őket. Az Úr minden múltbeli vétküket megbocsátja, ha megígérik, hogy hűségesen fogják Őt szolgálni. „Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből; mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!” Sámuel is megígérte, hogy mindig imádkozni fog értük, és megmutatja a helyes utat.

Jegyzetek:

Gibea Benjáminban – Gibea = „magaslat” vagy „domb”. Így sok olyan hely volt, amit magaslatnak vagy Gibeának neveztek; ezért itt Saul Gibeájáról van szó. A Bírák 19-ben olvasható egy szörnyű esemény, mely Gibeában történt egy lévita másodfeleségével, akit megerőszakoltak, és meghalt. A Bír 20–21 írja le azt a büntetést, amit a többi törzs hajtott végre Benjámin törzsén. A harc Gibea környékén zajlott, ahol Benjámint csaknem kipusztították. Végül hatszáz férfi maradt életben. Elhatározták, hogy ez a hatszáz férfi megházasodhat 400 lánnyal a Jordánon túli Jábés-Gileádból. A további kétszázat Silóban, az évi ünnepségen rabolhatták el, ahol a szentély állott. Ezzel megmentették Benjámint a kipusztulástól. A 600 benjámini újjáépítette törzsük városait, fölosztották a földet, és családot alapítottak. Végül szinte helyreállt a törzs.

Kis, a tehetős ember – Amikor a 600 benjámini (lásd az előző jegyzetet) a földet törzsön belül felosztotta, mindannyian tehetős emberré váltak, így Abiél (1Sám 9,1) családja is, ahová Kis tartozott.

Saalim – Benjámin területén fekvő város, Ainonnál, ahol később Keresztelő János keresztelt (vö. Jn 3,23).

Szállás a tetőn – Elképzelhető, hogy a tetőn hálóhely volt elkészítve, ahogyan az többnyire szokásban volt (vö. 2Kir 4,10). A meleg keleti éjszakákon a tetőn készített hálóhely mégiscsak hűvösebb volt kicsit.

Olajos korsó – Az izráeli utazók ilyet hordtak magukkal, hogy a járás közben megfájdult lábukat időnként olajjal kezeljék.

Saul elrejtőzött – Saul túl jól tudta, hogy Benjámin törzse nem túl népszerű Izráelben, azok után, ami annak idején Gibeában lejátszódott (vö. Bír 19; jegyzet: Gibea Benjáminban). Visszahúzódása érthető tehát. A Zsolt 68,28-ban olvassuk: „Élükön jön Benjámin kicsiny törzse”. Saulus, a későbbi Pál, ugyancsak Benjámin törzséből származott (vö. Fil 3,5). Föltűnő, hogy ugyanazt a nevet viselte: Saul!

A Sault kifogásolók – Ezek az emberek semmi jót nem vártak Saultól, mert benjámini volt.

093

Énekek:

Református énekeskönyv: 21:1.7; 99; 165:1.3.5–6; 229; 264; 476:1–2.8–9
Jertek, énekeljünk: 129; 142:3; 156; 163; 227:1–2.6; 228:3
Harangszó: 40:1.3.5–6; 41; 44; 52:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 41; 49; 53:4–5; 69; 75
Erőm és énekem az Úr: 33; 84; 131; 139

Megjegyzések:

Minden összevág – Figyeljünk rá, milyen csodálatosan irányít mindent az Úr: az elveszett szamarak; Saul, akinek keresnie kell azokat; Rámába érkezése; a szolga javaslatára elmenni a látóhoz; Isten üzenete Sámuelnek; az ünnepi előkészületek, amire Sámuel Rámába érkezik; az áldozati állat félretett sonkája; Saul találkozása Sámuellel, éppen a városba érkezés után.
A mi életünket is így vezeti.

Hamisság ellen – Saul felháborodott, amikor Jábés lakóinak jobb szemét Náhás ki akarta szúrni. Szent felbuzdulással ment harcolni az ammóniak ellen. Ez biztosan meg fogja érinteni a gyerekeket. A mi felbuzdulásunknak is helyet kell adni, amikor azt tapasztaljuk, hogy embereket elnyomnak, és rosszul bánnak velük. Az igazságérzet megmaradt az emberben a bűneset után is.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Királyok (királynők) a mesékben és a valóságban. (*)
  • A szerénység, alázat, s vele ellentétben a törtetés, dicsekvés, kitűnni vágyás viselkedésformái. (** ***)
  • Hunyadi Mátyás királlyá választásának története. (**)
  • Az aljas tett büntetése. Példák a történelemből és a mai életből. (***)
  • Szent István királlyá koronázása, az olajjal való felkenés jelentése. Az érseki ima figyelmeztetéseinek összehasonlítása Szent István intelmeivel és Sámuel búcsúbeszédének figyelmeztetéseivel. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Játékos modellhelyzet a szamarak keresésére: kereső és hangfelismerő játékok. (*)
  • A bibliai történet kulcsszavainak mondatba illesztése játékos formában (Lottó-játék, párosító-kirakó). A kulcsszavak segítségével a történet elmondása. (**)
  • Saul és Sámuel jellemzése viselkedése alapján szóban vagy írásban. (** ***)
  • A bibliai történet egy-egy jellemző részletének dramatizálása. (** ***)
  • Monda Mátyás királlyá választásáról. A monda összehasonlítása Saul királlyá választásának történetével. (**)
  • Sámuel ábrázolása Siklós József: Sámuel, az öreg bíró c. versében. (***)

Matematika

  • Testmagasság mérése és összehasonlítása: összeméréssel (magasabb/alacsonyabb), mérőszalaggal. (*)

Ének-zene

  • Részlet meghallgatása Szörényi – Bródy: István, a király c. rockoperájából. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Rajzok a bibliai történet alapján:
    – olajos korsó és király (*);
    – egy-egy fontos jelenet (**);
    – Saul és Sámuel karakteres ábrázolása (***)

Vázlat:

  1. történet

Kis
Saul
szamarak keresése
Ráma
Sámuel (látó)
áldozati lakoma
Saul felkenése
három jel

  1. történet

Micpa
sorsvetés
Benjámin
Kis
Saul elrejtőzik
„Éljen a király!”

  1. történet

ammóniak
Náhás
Jábés
jobb szem
Saul győzelme
Gilgál
Sámuel búcsúja

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.