Pages Navigation Menu

88. Sámuel a szent sátorban; elhívása

Üzenet – Téma:

* Isten szavára hallgatni a te dolgod is.
* A helyénvaló figyelmeztetés, büntetés a ja-vadat szolgálja.

Előzmények:

Anna Silóban imádkozva kért egy fiúgyer­meket, és azt ígérte, hogy názír lesz, az Úr szol­gálatára szentelt. Kérése teljesült. Elválasztása után Sámuelt a szent sátorba vitték, ahol Éli főpap fogadta.

1. történet:

Elkána és Anna otthagyták a kis Sámuelt Silóban. Éli főpap megáldotta Elkánát és feleségét: „Adjon neked az ÚR utódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett, akit felajánlott az Úrnak!” Az Úr Elkána és Anna házasságát még három fiúval és két lánnyal áldotta meg.

Az ifjú Sámuel apró szolgálatokat végzett az Úr számára, az öreg Éli főpap vezetésével.

Éli fiai a mindennapi papi szolgálatot végezték a szent sátorban, ám amilyen Istenfélő volt Elkána családja, olyan istentelen Hofni és Fineás. Nem szívből végezték a szolgálatot, valójában nem szerették az Urat.

Amikor valaki áldozatot hozott, Hofni és Fineás kivette az edényből, üstből, fazékból, amit megkívánt. A papok néhány darabot megtarthattak saját maguknak: a mellet és a jobb combot (vö. 2Móz 29,27–28 és 3Móz 7,31–33), de nem volt joguk az Istennek szánt áldozati hús legjavához.

Arról is gondoskodtak, hogy az égőáldozatból egy nagy darabot lefoglaljanak saját maguknak, a még nyers húsból. Aki tiltakozott, azt megfenyegették, s erőszakkal is elvették a nekik tetsző darabokat.

Az istentelen papok ráadásul azokkal az asszonyokkal háltak, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál teljesítettek szolgálatot. (Ez a környező népek pogány rituális prostitúciójához hasonlít.) A nép időnként panaszkodott erről Élinek, ő azonban öregségére nagyon elnéző lett. Figyelmeztette fiait, de olyan szelíden, hogy az nem tartotta vissza őket. „Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. Ne tegyétek, fiaim, mert hallom, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok az ÚR népe előtt. Ha ember vétkezik ember ellen, akkor Isten a döntőbíró, de ha az ÚR ellen vétkezik valaki, ki merne ott döntőbíró lenni?” Később alighanem fel is hagyott a dorgálással.

Hofni és Fineás nem hallgatott idős apjuk figyelmeztetésére, mert az Úr meg akarta őket ölni.

Elkána és Anna évente eljöttek a szent sátorhoz. Anna otthon új vászon alsóruhát készített Sámuelnek, így gondoskodott fiáról.

Sámuelt, ahogyan nőtt, az emberek egyre jobban megszerették, kétségtelenül bölcsessége és istenfélelme miatt. (Vö. a Lk 2,52-vel, amiben Jézusról szinte hasonlókat hallunk.)

Egy nap Isten egyik embere* jött Élihez, Isten üzenetével. Röviden: a szent papság, melyet az Úr rendelt, Éli háza által megcsúfoltatott. „Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.” A főpapi tiszt elvétetik Éli házától: „Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öreg ember a házadban.”

Éli még átéli, hogy valami nagy dolog történik „Isten lakásával”, a szövetség ládájával. (Ezen felül az 1Sám 21,2 és 22,9 szerint Siló sem lesz istentiszteleti központ többé, és a templomot áthelyezik Nóbba).

Hogy ez megtörténik, annak pedig az lesz a jele, hogy Hofni és Fineás mindketten ugyanazon a napon halnak meg. Egy másik, megbízható papot küld Isten a helyükre. (Ő Cádók, aki egyesíti az igazi papságot és az örök királyságot, s egyben igazi prófétaságot.)

2. történet:

Sámuel a szent sátorban szolgálta az Urat, Éli felügyelete alatt. Ebben a korban ritkán történt, hogy egy próféta az Úr üzenetét adta volna tovább a népnek.

Egyik éjjel az öreg, szinte már vak Éli főpap az ágyán feküdt. Sámuel is aludt a maga kuckójában, nem messze Élitől. Hajnaltájt, amikor az egész éjszaka világító arany gyertyatartót még nem oltották ki, Sámuelt felébresztette egy hang, mely őt szólította. Maga az Úr volt, de Sámuel még nem tudta ezt.

Azt hitte, Élinek van szüksége rá, és odafutott az idős emberhez: „Hívtál engem, itt vagyok.”

„Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le!” – válaszolt Éli.

Mikor Sámuel már az ágyán feküdt, megint szólította őt az Úr. Sámuel újra odament Élihez: „Hívtál engem, itt vagyok.” Éli visszaküldte őt aludni.

Sámuel nem ismerte az Úr hangját, mivel még egyetlen szót sem jelentett ki neki. Még meg kellett tanulnia engedelmeskedni Isten szavának.

Harmadszor is hívta az Úr Sámuelt, aki újra Élihez ment: „Hívtál engem, itt vagyok.”

Éli mostmár megértette, hogy az Úr szólította Sámuelt. Visszaküldte a helyére, de meghagyta, hogyha újra szólítaná őt az Úr, mondja azt: „Szólj, URam, mert hallja a te szolgád!” (Ilyen legyen a mi magatartásunk is a Bibliával kapcsolatban!)

Sámuel újra lefeküdt. Akkor az Úr odajött, és szólította: „Sámuel! Sámuel!”

A fiú válaszolt: „Szólj, mert hallja a te szolgád!”

Az Úr erre elmondta, hogy súlyos ítéletet készít Éli fiai ellen bűneik miatt. Valóra váltja üzenetét, s nem lehet többé kiengesztelni semmilyen áldozattal. (A pap önmagáért engesztelő áldozatot mutatott be, amikor rájött, hogy Isten parancsolatai ellen vétkezett; 3Móz 4,5–12. Ez most lehetetlenné vált.)

Sámuel ezután reggelig még fekve maradt. Most már ismerte Isten hangját. Amikor felkelt, nem sietett Élihez, hogy elmondja a súlyos üzenetet. Kinyitotta az Úr házának ajtajait. Félt előállni Isten ítélő szavaival, hiszen fiatal volt még.

Ám Éli magához hívta Sámuelt: „Fiam! Sámuel!”

„Itt vagyok” – válaszolt félve a fiú.

„Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem!” Isten büntetésével fenyegette meg, hogyha nem beszélne el neki mindent: „Úgy segítsen meg téged Isten most és ezután is!”

Sámuel végül elmondta mindazt, amit az Úrtól hallott. Az öreg főpap nem tehetett mást, belenyugodott Isten döntésébe: „Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.”

Sámuel felnövekedett, az Úr vele volt, és minden úgy történt, ahogy Sámuelnek megmondta (vö. 1Sám 4–5; következő lecke).

Egész Izráel, Dántól Beérsebáig megtudta, hogy az Úr prófétául* rendelte Sámuelt. Többször is megjelent neki az Úr Silóban, hogy szavait megismertesse. És Sámuel mindig jól odafigyelt az Úr üzenetére, s aztán elmondta a népnek, amit Ő kijelentett.

Jegyzetek:

Próféta – Az Ószövetségben az „Isten embere” kifejezést használják gyakran a „próféta” mellett. Egy próféta Isten szava tolmácsolójaként lép föl, amit kijelentésben, vagy egyenesen Istentől szóban nyer el. Nem mindig annak megjelentése, ami a jövőben fog történni, gyakran komoly figyelmeztetés is, néha csak egyetlen személynek, többnyire az egész népnek. A Bibliában néven nevezett próféták mellett sokan voltak még mások is, akik „Isten embere”-ként vagy „próféta”-ként léptek fel.
Ismerünk „próféta-iskolák”-at, mint Sámuelé volt Rámában (vö. 1Sám 19,19–20), ahol a „próféta-ifjak”-at nevelték (gondoljunk Illés és Elizeus iskoláira is, Jerikóban és Gilgálban).
Voltak hamis próféták is, mint pl. Cidkijjáhú (Cedékiás) a 2Krón 18,10–23-ban.

088.1

Énekek:

Református énekeskönyv: 61:3–4; 134; 164:1; 236:1–3.5.7; 445:1.5–6; 512
Jertek, énekeljünk: 103; 129; 180; 185; 186; 231; 233; 238
Harangszó: 14; 34; 35; 42; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 3:1; 5; 61; 67; 71; 74; 97
Erőm és énekem az Úr: 21; 56; 59; 66; 105; 135

Megjegyzések:

Gyermekáldás – Feltűnő az 1Sám 2,21 kifejezése: „az ÚR rátekintett Annára” – vagyis Sámuel után több gyermeke is született. A mai szófordulatok, mint pl. „terhes lett”, „gyermekünk lett” – ellentétesek ezzel. A gyermekáldás Istentől való!
Azok a gyermekek, akiknek Isten terve szerint meg kell születni, meg is fognak születni.

Hálásnak lenni a figyelmeztetésért – Senki sem örül, ha figyelmeztetik valamire. Mégis hálásnak kell lennünk minden figyelmeztetésért, ami helyénvaló. Aki azt levegőnek tekinti, kiteszi magát helytelen cselekedete(i) következményének.

Sámuel elhívása – Az Úr Sámuelt nem találta túl fiatalnak ahhoz, hogy a szolgálatába fogadja. Kijelentette magát ennek az ifjúnak, ahogyan korábban Józsefnek (1Móz 40 és 41), és később Jeremiásnak (Jer 1,6–7). Egészen fiatalon is kaphat valaki külön(leges) feladatot Istentől. Egy gyerek hitélete is lehet igazán gazdag.

A büntetés elfogadása – Éli szavai: „Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát” – azt bizonyítják, hogy Éli hívő ember volt. Aki elfogadja Isten büntetését, az „rendben van”, mindannak ellenére, ami jönni fog rá (vö. Zsolt 51).
Ez igaz a mindennapi életre is.
Mégis, egészen más Éli magatartása, mint Mózesé, aki mindannyiszor közbenjárt népéért, valahányszor csak vétkezett. Különböző esetekben hagyta megkövetni magát az Úr, és nem hajtotta végre a büntetést.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Hallgatni valakinek a hangjára, szavára. Hangfelismerő és hallásjátékok. (* ** ***)
  • Figyelmeztetés – intés – büntetés (kellemetlen, de szükséges) szerepe a nevelésben, társadalomban. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Olvasás-írás előkészítése: betűfelismerés, nagybetűk írása, másolása (nevek). (*)
  • A bibliai történet irodalmi feldolgozása:
    – Miklya Zsolt: Sámuel fülel (*);
    – Siklós József: A gyermek Sámuel c. versének megismerése. (**)
  • Szólások a fülről. A szólások jelentése, alkalmazása a bibliai történetre. (**)
  • Beszélgetés Miklya Zsolt: Nagy a fülem c. verse nyomán. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Önábrázolás rajzolással, festéssel. (*)

088

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.