Pages Navigation Menu

74. Otniél, Éhúd és Samgar bírák

Üzenet –Téma:

* Aki Istent elhagyja, számolhat a büntetéssel.
* Az Úr engedi, hogy nagy ínségből újra meg újra hozzá meneküljünk.

Előzmények:

Mielőtt meghalt Józsué, kétszer is összehívat­ta a nép képviselőit, hogy figyelmeztesse őket, kerüljék a bálványimádást. A sikemi utolsó gyű­lésen a nép szövetséget kötött az Úrral.

Bevezetés:

A Bírák könyve Izráel történetének szomorú korszakát írja le. Visszatérő motívuma, hogy a nép vétkezik, az Úr megbünteti őket, az Úrhoz kiáltanak, és Ő bírák által ad szabadulást.

A bírák különleges feladatot kaptak az Úrtól: szabadítsák meg a népet az ellenségtől, majd vezessék, tanácsolják őket.

A bírák korának egyik ismertetőjegye az Úrtól, Izráel Istenétől való sorozatos elpártolás a sikemi szövetségkötés ellenére.

E bukás okát legelőször az izráeliták restségében kell keresni, hogy a pogány őslakók maradékát nem pusztították el, bár Józsué időben figyelmeztette őket e kötelességükre. Továbbá átvették a környező népek bálványainak tiszteletét.

Olvasunk a Baál-kultuszról, mely az emóriak nagyon régi bálványa. E bálvány, aminek tulajdonképpen semmiféle személyneve nem volt, hanem csak „baál”-ként, „úr”-ként szólították, a kánaáni és környékbeli népek hímnemű istene volt. Szíriában és Asszíriában a „Bel” névvel találkozunk. Baált termékenység-istennek tekintették. Napistenként is tisztelték, ezért állították fel oltárait a dombokon, magaslatokon. Állatáldozatokat, de emberáldozatot – kisgyereket, rabszolgát – is mutattak be neki. A fákkal körülvett magaslatokon általában valamilyen képe, szobra és oltára állt. Mellette Astarte (többes számban Astarót) istennő uralkodott Kánaánban és a szomszédos népek között. Őt tekintették a termékenység női létrehozójának, az élet kidolgozójának és fönntartójának. Égitestnek is elképzelték, különösen Vénuszként. Emlékezzünk csak a babiloni Istárra, a holdistennőre. A Baál vagy Astarte tiszteletére rendezett ünnepségek a kultikus paráznaság jegyében folytak. Azt mondhatjuk tehát, hogy Izráel szörnyű bálványimádásba süllyedt. Isten kénytelen volt megbüntetni őket, hogy ismét maga felé fordítsa népét.

A bírák többnyire egy-egy országrészt szabadítottak meg az ellenségtől. Így fordulhatott elő, hogy néhány bíra egyszerre bíráskodott. A felsorolt bírák nyolc különböző törzsből származtak, míg Éli és Sámuel Lévi törzséből jöttek.

A bírák áttekintése törzsük nevével, szolgálati éveikkel:

Otniél („Isten az én erőm”) – Júda; 40 év
Éhúd – Benjámin; 80 év
Samgar – Júda?; ?
Bárák – („villám”) (és Debóra) – Naftáli; 40 év
Gedeon („levágó, favágó”) – Manassé; 40 év
Abímelek („apám király”), Gedeon fia, jogtalanul bitorolta a hatalmat – Manassé; 3 év
Tólá („bíborszínű féreg”) – Issakár; 23 év
Jáír („Ő megvilágosít”) – Manassé; 22 év
Jefte („Isten kinyitja”) – Manassé; 6 év
Ibcán (v. Ibsán; „fürge, vidám, gyors; ragyogó”) – Júda; 7 év
Élón („erős fa, tölgy”) – Zebulon; 10 év
Abdón („az Úr szolgája”) – Efraim; 8 év
Sámson („mint a nap”, vagy „nap fia”) – Dán; 20 év
Éli („az Úr felmagasztalás” v. „én Istenem”) – Lévi; 40 év
Sámuel („Isten meghallgatott”, „az Ő neve: Isten”, vagy „Istentől kérve”) – Lévi; egész életében az Úrnak szolgált (1Sám 7,15)

1. történet:

Bírák 1: Józsué halála után az izráeliták törzsszövetségben éltek, központi vezetés nélkül. Az Úr volt a királyuk. Meg kellett mutatniuk, hogy az Úrral kötött sikemi szövetséget megtartják. Olvashatunk még egy sor sikeres győzelemről.

A Józsué utáni első időben a törzsek az Urat kérdezték, ki vonuljon elsőnek a kánaániak ellen. Az Úr Júdát jelölte ki.

Júda Adónibezek, Bezek királya ellen indult, aki perizziekkel együtt harcolt Júda serege ellen, és döntő vereséget szenvedett. Adónibezek azt kapta, amit ő tett másokkal: hüvelykujjait és lába nagyujjait levágták. Ő ugyanezt hetven legyőzött királlyal tette meg, akik az asztala alatt szedegették a morzsákat. Jeruzsálembe vitték, ott maradt haláláig. Jeruzsálembe? Igen, mert Júda férfiai az eddig még be nem vett várost bevették és fölégették.

A benjáminiak a jebúsziakat nem teljesen tudták kiűzni területükről (vö. Jeruzsálem – jegyzet, 72. lecke).

Júda leszámolt Hebrón és Debir lakosaival. (Mint korábban megjegyeztük, az is lehetséges, hogy Júda ezt az öt király elleni nagy mezei csata idején tette; vö. 72. lecke).

Júda Simeon törzsével együtt szállt harcba a Cefatban lakó kánaániakkal. Cefat valószínűleg egy völgyben feküdt (2Krón 14,9–10).

Júda félt a kánaániak vas harci kocsijaitól, ezért fölhagyott a Jeruzsálem körüli hódításokkal.

Fontos, hogy Júda föllépett Gáza, Askelón és Ekrón filiszteus városok ellen. A filiszteusok e korban a Földközi-tenger parti sávján laktak. A 2Móz 13,17-ben olvassuk, hogy az izráeliták azért nem vonulhattak a tengerparti rövidebb úton Kánaánba, mert a filiszteusok földjén kellett volna keresztülmenniük. Júda a filiszteusokat nem győzte le. Sámson korában (Bír 13kk) hatalmuk teljében voltak.

Olvasunk még József (Efraim) törzsének kis sikeréről is Bételben. Egy bételi ember árulásával elfoglalhatták a várost.

Sajnálatos módon a legtöbb törzs nem tudta valamennyi pogány népet kiűzni. A mindennapi élet dolgaival kezdtek foglalkozni. Később annyira megerősödtek, hogy adót vetettek ki rájuk. Bárcsak távol tartották volna magukat a kánaáni népektől és szokásaiktól, akkor kevesebb baj esett volna! Ehelyett egyre inkább megbarátkoztak velük, és bálványimádó szertartásaikkal, melyek jobban vonzották őket, mint az Úr szolgálata.

A megmaradó emóriak északon Dán törzsét nem engedték lejönni a völgybe, sőt Hermón hegyére szorították őket.

Bírák 2–3,6: Az Úr nem volt elégedett az izráelitákkal. Nem tartották be ígéretüket, hogy távol tartják magukat a pogányoktól. Ezért az Úr angyala* megintette őket Gilgál mellett, az első táborhelyükön, miután átkeltek a Jordánon. Figyelmeztette őket, hogy a közöttük lakó pogányok a romlásukat okozzák. A népet mélyen megrendítette az üzenet. Mindenki sírt. Ezért nevezték el a gyűlés helyét Bókimnak, ami „sírás”-t jelent.

Igen, Józsué halála után néhány évig még tartották a szövetséget. Ám az új generáció elhagyta atyáik Istenét, és a Baálokat kezdték szolgálni.

Az Úr ellenségeik fosztogatásával büntette meg a népet. „Így nagyon szorult helyzetbe jutottak.” Mégsem hallgattak a figyelmeztetésre. Valóban tőrré váltak hát a megmaradó pogányok az izráeliták számára.

A Bír 3,1–6 sorolja fel ezeket az ellenséges népeket.

2. történet:

Bírák 3,7–11: Erős ellenséget küldött az Úr Izráel ellen. Kúsan-Risátaimot, Mezopotámia királyát. Szinte korlátlan hatalma volt Izráelben nyolc éven át. Végső elkeseredésükben az Úrhoz kiáltottak segítségért.

Az Úr szabadítót küldött, a Júda törzséből való Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. Otniél egyben Káléb veje is volt. Bátor embernek ismerték, hiszen Kirjat-Széfert is elfoglalta, és jutalmul feleségül vehette Káléb lányát, Akszát (Bír 1,12–13). Otniél még a Józsué halála utáni első generációhoz tartozik. Hűen kitartott az Úr mellett.

Ő űzte el Isten segítségével a mezopotámiai királyt az országból, majd negyven éven át vezette Izráelt. Ezalatt béke volt az országban.

3. történet:

Bírák 3,12–30: Otniél halála után azonban megint azt tették az izráeliták, ami nem tetszett az Úrnak. Ezért más ellenség támadt ellenük.

Eglón a Holt-tengertől északra és keletre lakó móábiak* királya volt. Őt használta az Úr Izráel ellen.

Eglón összefogott Ammón* és Amálék* népével. Különösen az amáléki nomádok, Izráel ősi ellenségei voltak kaphatók erre.

Eglón elfoglalta Jerikót, a pálmák városát. Ezt a várost pusztították el először az izráeliták, és a kánaániak valószínűleg újra lakhatóvá tették.

Jerikóban volt a megszállás alatt Eglón rezidenciája tizennyolc esztendőn át. (Egyébként igen érdekes, hogy saját országát ennyi időt át magára hagyta. Nyilván a Jordánon túli területet is megszállta, ahol Rúben, Dán és Manassé fél törzse lakott. Az is lehetséges, hogy rendszeresen utazott Móáb és Jerikó között.)

Amikor már tizennyolc éve tartott a megszállás, az izráeliták az Úrhoz kezdtek kiáltozni.

Az Úr feleletképpen bírát támasztott: Éhúdot, Gérá fiát, Jemini unokáját. (Ben-jemini egyik fia = benjáminita.) Ő is, mint annyi benjámini, balkezes volt (vö. Bír 20,16). Ez azt jelenti, hogy a kardját is bal kézzel használta.

Az egyik nap Éhúd Jerikóba ment, hogy az izráeliek adóját átadja a móábiaknak. Indulás előtt egy kétélű kardot kötött a jobb csípőjére, a ruhája alá.

Átadta az ajándékot Eglónnak, majd hazaindult az embereivel. Gilgálból azonban visszafordult, s jelentkezett a királynál, hogy titokban szeretne valamit megbeszélni vele.

Eglón mindenkit kiküldött, s Éhúd azt mondta neki: „Isten beszél hozzád rajtam keresztül!” (Éhúd hitén át szól az Úr.)

Eglón akkor fölkelt a trónjáról, Éhúd pedig előrántotta bal kezével a jobb csípőjére kötött kardot, és a kövér Eglón hasába szúrta. Még a markolat is eltűnt a hájban. Éhúd otthagyta, nyugodtan bezárta maga mögött az ajtót, majd eltűnt egy hátsó kijáraton.

A király szolgái egy idő után nyugtalanok lettek. Kinyitották az ajtót, és urukat holtan találták a padlón.

Éhúd elmenekült, és harcba szólította népét Móáb ellen.

„Kövessetek gyorsan, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot!” – mondta az izráelitáknak. Erre a sereg elfoglalta a Jordán gázlóit, majd a móábiakra támadtak. Mintegy tízezer móábi férfit vágtak le. Nem menekült meg senki.

Ezután nyolcvan évig béke volt az országban. De nem biztos, hogy az ország minden területén.

Következik még ugyanis egy rövid híradás: Samgar, Anát fia hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ez egy hegyes végű rúd, amivel az ökröket buzdítják munkára.

Így Samgar is szabadítója Izráelnek. Ő is, mint Sámson, egyedül lépett fel a filiszteusok ellen.

Jegyzetek:

Az Úr angyala – Többször olvasunk róla az Ószövetségben. Ő jelent meg Hágárnak a pusztában (1Móz 16,7); Ábrahámnak, amikor Izsákot készült feláldozni (1Móz 22,11); Mózesnek a csipkebokorban (2Móz 3,2); Bálámnak az úton (4Móz 22). Most ez az isteni küldött a nép képviselőinek jelenik meg. Később megjelenik többek között Gedeonnak (Bír 6); Mánóahnak, Sámson apjának (Bír 13); Dávidnak Arauna szérűjén (2Sám 24,16); Illésnek (2Kir 1); az asszírok legyőzésére (Ézs 37,36). Még a Zsolt 34,8 is róla beszél. A Újszövetségben is olvasunk néhányszor angyalról, pl. Gábrielről (Lk 1,11.19) vagy egy másik angyalról (mint a Lk 2,9-ben).

Móábiak/ammóniak – Az edómiakkal együtt az Izráellel rokon népek közé tartoztak. Móáb Lótnak és idősebbik lányának volt a fia. Az ammóniak pedig Ammón leszármazottai, aki Lótnak és fiatalabbik lányának a fia (vö. 1Móz 19,30–37; 17. lecke).

Amálék – Ézsau leszármazottai; részletesen lásd az 52. lecke Jegyzeteiben.

074

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:13–17; 130; 143:1–2.9–10; 205:4–8; 208:1–4; 384; 465
Jertek, énekeljünk: 198:1–2
Harangszó: 18; 44; 49:5–7; 53:6
Dicsérjétek az Urat!: 69; 85; 87; 161
Erőm és énekem az Úr: 6:1–2; 23; 63:1–2; 98; 121

Megjegyzések:

Hűtlenség a szövetséghez – A szerződésszegéstől mindig szenved a másik fél. A szószegés is a megkötött egyezség megtörése. Az Urat is sértette Izráel hűtlensége. Mégsem hagyta őket teljesen kipusztítani. Ő hű marad szavához (igéjéhez) ma is! (Vö. Jer 1,12) Beszéld meg ezt a témát egyszer a csoporttal!

Igazi bűnbánat, vagy a büntetés miatti sajnálkozás? – A Bírák könyvét olvasva feltűnik, hogy mindannyiszor az Úrhoz kiáltanak, amikor már egy ideje ellenség nyomja el őket. Vajon olyankor igazán megbánták a bűneiket?
Nehéz megállapítani, hogy valaki igazán megbánta a bűneit, vagy csak sajnálja. A bűnbánat szívből fakad, a sajnálat értelem dolga.
A bűnbánat után igyekszünk kerülni a bűnt. Lehet, hogy a sajnálkozás során is így van, ám inkább a következmények miatt gondoljuk meg legközelebb.
Az igazi bűnbánó a büntetést elfogadja, a sajnálkozó inkább háborog ellene. Beszéljétek meg a különbségeket a gyerekekkel!

Bűn és büntetés – Általában nincs határozott kapcsolat a bűn és betegség, szerencsétlenség vagy bennünket ért baj között. Jób barátai ezt állították. Mégis, aki Istent elhagyja, számíthat büntetésre. Az első bűneset és e világi nyomorúságok között azonban szoros összefüggés van.

Ígéretek, szövetségek megszegése – Gondoljunk a házasságkötésre és a válásra! Hogy vélekedik erről a Biblia?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Magyar nyelv és irodalom

  • Vétek, bűn és az érte járó büntetés. A büntetés szerepe. Személyes és kollektív bűnök, büntetések. (***)
  • Visszatérő, ismétlődő vétkek. Szószegés, ígéreteink be nem tartása. (***)
  • Nemzeti bűneink és azok büntetése történelmünkben. Kölcsey Ferenc: Himnusz c. versének történelemszemlélete. (***)
  • Önvizsgálati kérdések Miklya Zsolt: Örök kérdés c. verse alapján. A vers önálló kiegészítése. (***)
  • A tanulóval megtörtént mai eset megfogalmazása írásban, megadott címek segítségével, egy elkövetett vétekről. (***)

Vázlat:

Józsué után:
további hódítások
nem minden kánaánit pusztítanak el
Baál és Astarte

Isten büntetése:
Kúsan-Risátaim – Otniél
Eglón (kövér) – Éhúd (balkezes)
móábiak legyőzése

Samgar
600 filiszteus ökörösztöke

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.