Pages Navigation Menu

62. Áron halála; Eleázár követi őt főpapként

Üzenet – Téma:

* A főpap is esendő és halandó, utódja követi a szolgálatban.
* Jézus Krisztus főpapi szolgálata örökké tart.

Előzmények:

A nép harmincnyolc évi pusztai vándorlás után Kádesbe érkezett, Edóm határához. Nem találtak vizet. Ekkor Mózesre és Áronra támadtak, őket okolva a sanyarú körülmények miatt. Mózes és Áron vétkeztek, amikor nem parancsoltak rá a sziklára, ahogy Isten parancsolta, hanem Mózes kétszer is ráütött. Mindkettőjük büntetése az lett, hogy nem mehettek be Kánaánba.

Bevezetés:

Lásd 4Móz 20,14–21: Mózes Edómon* keresztül akart Kánaánba vonulni. Edóm Izráel testvérnépe volt: az edómiak őse Ézsau, Jákób ikertestvére (vö. 1Móz 25,19–34 és 27,1–46; a 23., 24. és 25. leckében.)

Mózes követeket küldött Edóm királyához. A követek előadták: „Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért. Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak. Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.”

Azt kérték, hogy átvonulhassanak az országon. Megígérték, hogy az izráeliták csak a király útján (mai szóhasználattal: országúton) vonulnak. Sem szántóföldre, sem szőlőbe be nem mennek, nem isznak az ország kútjainak vizéből, nem térnek le sem jobbra, sem balra.

Edóm megtagadta e kérést. A követeknek ezt válaszolták: „Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.” A követek átadták Mózesnek az üzenetet. Mózes újra elküldte őket. Ismét megígérte, hogy csak az országúton vonulnak, és amennyiben ember vagy állat iszik a kutakból, megadják az árát.

Újra tagadó a válasz: „Nem vonulhatsz át!”

És hogy szavainak nyomatékot adjon, Edóm királya erős hadsereget vont össze.

Így az izráeliták megkerülték Edómot, a Holt-tenger irányában.

Történet:

Az izráeliták elhagyták Kádest, és Edóm nyugati határán a Hór-hegyhez értek.

Itt az Úr kijelentette, hogy Áron „az elődei mellé kerül” (= őseihez költözik), azaz meg kell halnia, mielőtt a nép Kánaánba megérkezne. Az Úr emlékeztetett az okára: Mózes és Áron „föllázadt” (engedetlen volt) az Úr parancsa ellen.

Áront nem valami csapás vagy tűz érte utol, mint az Úr ellen lázadó más izráelitákat. Természetes halállal kellett meghalnia.

Láthatjuk, hogy itt nincs vita. Sem Mózes, sem Áron nem könyörögtek kegyelemért. A jogos ítéletet némán elfogadták.

A két idős testvérnek, akik annyi mindent éltek át együtt, el kellett búcsúznia egymástól.

Mózes, Áron és Eleázár, Áron legidősebb fia felmentek a Hór-hegyre. Ott Áronról le kellett venni a főpapi ruhákat, és Eleázárra adni. (Ez a bizonyítéka a főpapi tiszt* örökölhe­tőségének.) Ezután halt meg Áron.

Áron nem állandóan viselte a főpapi öltözéket. Itt a főpapi tiszt átadása miatt öltötte magára, még egyszer, utoljára. Gondoljunk arra is, hogy Áron főpap, mint Krisztusnak, a nagy Főpapnak az előképe, nem főpapként halt meg. Ezért kellett főpapi öltözékét levetnie, Eleázárnak pedig beöltöznie.

A néptől távol történt e fontos esemény. Miután Mózes Eleázárra adta a főpapi öltözéket, meghalt Áron. Ő volt az első főpap, akit sokan követtek.

Semmit sem olvasunk Áron temetéséről. Mózes és Eleázár együtt jöttek le a hegyről. Áront valószínűleg ők temették el a hegyen, bizonyára kövek alá.

A nép megértette, hogy Áron meghalt, és Eleázár lett az utód. Harminc napig* siratták az apát.

Jegyzetek:

Edóm – A jövőben harc lesz Edóm és Izráel között. Erről többek között az 1Sám 14,47-ben, az 1Kir 11,14kk-ben olvashatunk. Júda királyai éveken át uralkodtak Edóm felett; az 1Kir 22,48-ban olvassuk, hogy Jósáfát király helytartót nevezett ki Edómba. Később ismét királya volt Edómnak, valószínűleg vazallus-király, aki együtt harcolt Júda királyával Mésa és Móáb ellen, az izráeli Jórám királlyal (2Kir 3).

Főpapok – Két főpapi család volt, Eleázár leszármazottai, és Ítámáré, Áron fiatalabb fiáé.

Harminc nap gyász – Egyiptomi szokás szerint. Mikor Jákób meghalt, az egyiptomiak – és bizonyára Jákób családja is – hetven napig gyászoltak. Ebben valószínűleg benne van az a negyven nap, ameddig a bebalzsamozás tartott. A zsidók nem balzsamozták be halottaikat, így elég volt harminc nap a gyászra. Megjegyzendő, hogy Mirjám halála után nem olvasunk ilyen gyászolásról (4Móz 20,1). Mózes halála után is harminc napig gyászoltak (5Móz 34,8).

062

Énekek:

Református énekeskönyv: 90:1–3.6; 99:4; 286:6–7; 360:4; 405:1; 512:1–2
Jertek, énekeljünk: 65; 69; 239
Harangszó: 14; 15; 43; 50:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 27:2; 82; 175; 178
Erőm és énekem az Úr: 4; 21; 55; 72:1; 129

Megjegyzések:

A halhatatlan Főpap – Áron, és a nemzetségéből minden főpap meghalt már. Ők, magas hivataluk ellenére is, bűnösök és halandóak voltak. A nagy Főpap, Jézus Krisztus az „egyedül halhatatlan” (1Tim 6,16).
Lévi papságában semmi sem volt teljes. Minden csak árnyéka volt az Úr Jézus papságának. A Zsid 5-ben Áron fölé rendeltetett, a Zsid 7-ben és 8-ban Melkisédek rendje szerinti főpapról olvasunk. A Zsid 7,23–24 összehasonlítja a halandó papokat a halhatatlan és örökkévaló Jézus Krisztussal. Az Ő papsága el nem múló. „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25). Rámutathatunk: az áldozó (és illatáldozatot bemutató, azaz a kérő, imádkozó) főpap, Áron meghalt. Az Úr Jézus, aki Önmagát áldozta, és állandóan könyörög értünk, él mindörökké.

Elfogadni – Aki tudja, hogy el van rejtve Jézus Krisztusban, az rémület nélkül találkozhat a halállal. Áron is tudta, bár még nem ismerhette Krisztus nevét. De ahogyan az ószövetségi bibliai szentek várták a Messiást, aki által lehetséges a bűnök bocsánata, és így részük az örök élet, úgy fogadhatta el Áron a halált. Más dolog a büntetés elfogadása, hogy nem mehetnek be Kánaánba. Sem ő, sem Mózes nem könyörgött ennek a büntetésnek az elvételéért. Aki tudja, hogy vétkezett, annak bocsánatot kell kérnie, nem azért, hogy a büntetést töröljék el. Lehet kegyelmet kérni, de a kegyelem adományozójától függ, hogy a kegyelmet milyen formában adja.
A gyerekek megtanulhatják ebből, hogy egy bűnnek a megbocsátását szabad is, kell is kérni, de a megbocsátás még nem azt jelenti, hogy a büntetést is eltörölték. A bocsánatkérő gyerek ne várja közvetlenül bocsánatkérése után a büntetés azonnali és automatikus eltörlését. A nevelő néha szükségesnek láthatja a büntetést. Ha ezt mérsékelik vagy eltörlik, az kegyelem, nem pedig logikus következmény.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A gyülekezet közössége és a templom. Miért járunk templomba? (*)
  • Beszélgetés a halálról és a gyászról: Mit jelent ez a számunkra? Gyászszokásaink. Emlékezés halottainkra. (** ***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek

  • Az utódlás kérdése régen a királyok, ma az állami, egyházi és egyéb vezetők esetében. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Búcsúbeszéd írása Áron személyére és szolgálatára emlékezve. (***)

Háztartástan (Technika)

  • Milyen öltözetet hordunk? Gondoskodás a ruháról, lábbeliről. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • A főpap ruházata: „öltöztetős” emberalak készítése papírból színezéssel, kivágással, hajtogatással. (* **)

Vázlat:

Edóm
Áron
Hór – Áron meghal
Eleázár
30 nap gyász

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.