Pages Navigation Menu

51. Izráel Máránál, Élimnél és a Sínai-pusztában

Üzenet – Téma:

* Isten gondoskodik. Rólad is.
* Hála vagy hálátlanság? Hálaadás nehéz hely­zetben is.

Előzmények:

A zsidók Mózes vezetésével elhagyták Egyip­tomot. A Vörös-tengeren való átkelés, és az őket üldöző egyiptomiak pusztulása után Mózes és Mir-jám vezetésével hálaéneket zengtek.

Történet:

A Vörös-tenger túlpartján kezdődik Súr pusztája. Ezen át vezette Mózes tovább a népet. Az egyiptomiaktól nem kellett többé félniük. Három nap után kiderült, hogy nincs víz sehol. Ember és állat majd szomjan halt. A kivonulás máris balul végződik?

Szerencsére találtak vizet. Igyekezett is mindenki a szomját csillapítani, de szörnyű dolgot fedeztek fel: a víz keserű volt, teljesen alkalmatlan az ivásra. El is nevezték a helyet Márának, ami „keserűség”-et jelent. „Mit igyunk?” – támadtak Mózesre. Még mindenki beteg lesz tőle. S ha nincs ivóvíz, akkor vissza kell menni Egyiptomba. Nagyon is jól tudták, hogy ez mit jelentene. Előbb visszavonulni a Vörös-tengerig: vajon újra nyílna előttük ösvény a vízen? Aztán a Gósen földjére vezető út, az egyiptomiak gyűlölete… Igen, pusztulás fenyegeti a népet.

Mózes maga sem látott megoldást. Az egyetlent tette, ami ilyen helyzetben lehetséges: imádkozott. Az Úr előtt tárta fel e nagy szükséget. Isten most is meghallgatta, és egy darab fát mutatott Mózesnek. Ezáltal menekülne meg a nép? Valóban, ahogy gyakran találkozunk vele a Bibliában, kicsiny dolog is lehet a szabadulás alkalmas eszköze*.

Mózes bedobta a fadarabot a keserű vízbe, ami egészséges ivóvízzé változott.

Majd az Úr Mózes és Áron szája által figyelmeztette és bátorította a népet. Rendelkezéseket és törvényeket adott nekik, hogy próbára tegye engedelmességüket: „Ha azt teszed, amit az ÚR helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” Micsoda ígéret! De: micsoda föltétel! Sorsuk saját kezükben van. Ha engedelmeskednek Istennek, nem lesznek betegek!

Ki ne tenne meg mindent azért, hogy ennek a föltételnek megfeleljen?

Miután eleget ittak, tovább vonultak a pusztába. Néhány nap múlva egy oázishoz értek, amit Élimnek neveztek. Ez volt aztán a jó pihenőhely! Tizenkét forrás adott elegendő ivóvizet, és hetven pálmafa között verhették fel sátraikat. Ám pihenőjük nem tartott sokáig.

A 4Móz 33,10–11-ben* olvassuk, hogy az út előbb a Nádas-tenger mentén vezetett. Pont egy hónappal az elindulás után érkeztek meg Szín (vagy Sínai)* pusztájába. Ez a puszta Élim és a Sínai-hegy között fekszik. Félsziget, mert a Sínai két tengeröböl között terül el (Nádas-tenger = ma Szuezi-öböl; és Akabai-öböl), mindkettő a Vörös-tengerbe torkollik.

Újra nyugtalankodott a nép. Elfogyott a kenyér, és szerettek volna húst is enni. Érdekes, hogy nem kezdték levágni az állataikat.

Nyugtalan hangok bolydították fel a tábort. Már nem gondoltak a zsidók Isten ígéreteire, amiket Máránál adott?

„Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret.” Mózest és Áront vádolták, hogy miattuk fognak a sivatagban éhhalált halni. Elfelejtették az Egyiptomból való csodás szabadulásukat. Elfelejtették a Nádas-tengeren való különleges átkelést, a védelmet nyújtó felhőoszlopot, az Úr ígéreteit.

Ám az Úr azt mondta Mózesnek: „Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből.” Minden nap mindenki annyit gyűjtsön belőle, amennyire neki és családjának szüksége van. A hatodik napon mindenki kétszeres adagot gyűjthet. A hetedik napon ugyanis nem lesz kenyér.

Itt látjuk, hogy az Úr ragaszkodott a hetedik nap nyugalom napjaként való megszenteléséhez. A teremtés hetedik napján Ő is nyugodott, olvassuk az 1Móz 2,2–3-ban. Így aztán a hetedik napon nem gondoskodott mennyei kenyérről. Ez volt a sabbat, a nyugalom napja. Mózes elmondta a népnek, hogy estére meg fogják tudni, hogy az Úr hozta ki őket Egyiptomból. Nem ellenük zúgolódtak, hanem az Úr ellen.

Az egész népnek meg kellett jelennie az Úr előtt. A puszta felé fordultak, és az Úr dicsősége megjelent nekik a felhőben. Bizonyára erős fényességet láttak, mely a felhőoszlopból sugárzott.

Az Úr elmondta, hogy hallotta zúgolódásukat, és mire eljő az este, húst fognak enni. Másnap reggelig pedig lesz elég kenyerük. Csodálatos gondoskodásából tudták meg, „hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek”.

Így történt, hogy azon az estén nagy sereg madár lepte el a tábort. Fürjek* repültek alacsonyan, a föld felszíne fölött. Könnyen meg lehetett fogni őket. A sült és főtt hús illata ezen az estén szétterjedt az izráeliták sátortábora fölött.

Másnap hajnalban pedig, amikor a harmat fölszáradt, apró, fehér szemcsés dara borította a földet. A zsidók egymástól kérdezgették: „Mi ez?”

Mózes elmondta, hogy ez az a kenyér, amit az Úr adott nekik eledelül. Elmagyarázta, hogy minden család minden tagja számára (fejenként) naponta egy bizonyos mennyiséget gyűjthetnek, amit ómernek* hívnak. Neki is láttak ezt a fehér „kenyeret” összegyűjteni. Az egyik többet gyűjtött, a másik kevesebbet. Az volt a csodálatos, hogy az étkezés után nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, és nem volt hiánya annak, aki kevesebbet. A nép ezt a csodálatos fehér mennyei eledelt „mannának”* nevezte. Édes volt, mint a mézes sütemény.

Mózes magparancsolta: „senki se hagyjon belőle másnapra.”

Voltak azonban, akik nem hallgattak rá. Féltek, hogy másnap nem lesz mit enniük. De mi történt? Megkukacosodott, megbüdösödött. Ezek az emberek nem bíztak Istenben, aki ezt a csodálatos kenyeret adta. Ezért Mózes megharagudott rájuk.

A hatodik napon mindenki kétszeres adagot gyűjtött. A nép vezetői Mózeshez mentek, aki megparancsolta, hogy a hatodik napon mindenki annyit süssön vagy főzzön, amennyire szüksége van. A maradékot tegye el másnapra. És csoda történt: ez a manna nem romlott meg.

Persze akadtak emberek, akik a nyugalom napjának reggelén is elindultak edényeikkel, de nem találtak mannát. Mózes elismételte: az Úr adta népének a sabbatot, ezért ad a hatodik napon két napra való élelmet. Mindenki maradjon a sátránál és pihenjen!

Végre mindenki engedelmeskedett ennek a parancsnak.

Később, amikor a szent sátor és a szövetség ládája elkészült, Mózes egy ómernyi mannát tett bele, hogy lássa a következő nemzedék, mit ettek a pusztában negyven évig, amíg Kánaánba nem értek (vö. Józs 5,12).

Jegyzetek:

Egyszerű eszköz a megmentés útja – Gondoljunk Gedeon 300 fős csapatára a midjániak hatalmas tábora ellen (Bír 7,16–21); a sóra, amit a jerikói forrásba dobtak (2Kir 2,19–22); a mérgezett étellel teli edénybe dobott lisztre (2Kir 4,38–41); arra, hogy Naámánnak hétszer kellett megmosakodnia a Jordánban (2Kir 5,14); vagy Jézus jó néhány csodájára.

4Móz 33 – E fejezet ismételten leírja az egész kivonulást és pusztai vándorlást. Sok táborhelyet meg sem említ Mózes 2. könyve. Föltételezhetjük, hogy itt rövidítve az egész utat följegyezték.

Szín-puszta – Ezt a pusztát Sínai-pusztának is nevezik a Sínai-hegyről, mely e félsziget déli részén fekszik (vö. 4Móz 33,15).

Fürjek – Fogolyszerű vándormadarak. A Földközi-tenger mentén élő népek táplálékához tartoznak. (Lásd a 4Móz 11,31–34-et is!)

Ómer – Az efa 1/10-ed része. Az efa keleti űrmérték, kb. 36 liter. Vagyis egy ómer mintegy 3,6 liter.

Manna – Tulajdonképpen „valami ismeretlent” jelent. A koriandermaghoz hasonlít, mely arról a vidékről való növény. Fehér magját megőrölték, és a kenyértésztához keverték, de likőrkészítésnél is felhasználták.

051

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:2; 84:3; 103:1; 105:1.24; 196:1.3; 410; 422; 438:6; 483:10; 505:1
Jertek, énekeljünk: 80; 107; 145:1–2; 166; 169; 171; 173; 176; 200:1; 255; 256
Harangszó: 44:1–2; 51:1–2; 52:1.4; 53:5.7; 54
Dicsérjétek az Urat!: 10; 12; 13; 19; 41:2; 44:1.3; 48:1.6–8; 50:5–6; 53:1.4; 68; 75; 151
Erőm és énekem az Úr: 15; 33:2; 47:1; 48; 131:2–3

Megjegyzések:

Istenben bízni – Lehet, hogy a gyerekek megütköznek rajta, hogy a zsidók olyan kevéssé bíztak Istenben: Márában, ahol keserű a víz; később, amikor elfogy a kenyér; majd a mannából megromló felesleget gyűjtve, vagy a nyugalom napjáról is megfeledkezve. Az Úr éppen elégszer mutatta meg, milyen hatalmas: az Egyiptomot sújtó tíz csapással, a Vörös-tengeren való átkeléssel. Felhőoszlopa vagy tűzoszlopa éjjel-nappal velük volt. Hogyan lehet, hogy e népnek ilyen kevés volt a bizodalma? Beszélgessünk arról a gyerekekkel, hogy amit elvben jól tudnak, vajon mindig alkalmazzák-e a gyakorlatban! Keressünk példákat, mint: „Az úttesten játszani veszélyes – de tényleg sose teszik ezt gyerekek?”
A zsidók jól tudták, hogy Isten hű, ám ennek alkalmazását még tanulniuk kellett.

Engedelmeskedni se könnyű – Mi egyszerűbb annál, mint megtenni, amit az Úr parancsolt: semmit se hagyni meg másnapra a mannából; szombaton semmit se gyűjteni? Az engedelmesség nyugalmat ad. Az engedetlenség miatt azonban állandó félelemben élünk. Megszidnak és megbüntetnek. Így volt az engedetlen zsidókkal, és így lesz velünk is, ha nem akarunk engedelmeskedni Istentől kapott megbízatásunknak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Beszélgetés az utazás témájáról. (*)
  • Mit jelent valakiről vagy valamiről gondoskodni? (*)
  • Hála vagy hálátlanság: Kivel szemben? Miért? Hálaadás az ételért/életért. (**) Panaszkodás, keserűség, lázadozás az életünkben. Hálaadás nehézségek idején. (***)

Történelem

  • A zsidó nép vándorlása a pusztában. Rajzos térképvázlat készítése nagy méretben, az állomáshelyek és a főbb események jelölésével. (Folyamatosan a pusztai vándorlás végéig.) (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Írás- és olvasástanulás előkészítése: vonalelemek gyakorlása, megfigyelőképesség fejlesztése apró részletek megkülönböztetésével. (*)
  • Hiányos szövegben magánhangzók pótlása. (**)
  • A bibliai történet egy eseménysorának mozzanatokra bontása (vázlat). Szóbeli vagy írásbeli szövegalkotás a vázlat alapján. (**)
  • A pusztai vándorlás egy napjának elbeszélése írásban egy résztvevő szemszögéből. Választható lehetőség: naplóforma. (***)
  • Versek feldolgozása a táplálkozás témájában: Győri József: A mi kenyerünk (** ***); Csiha Kálmán: Gyomor-szonett (***).

Ének-zene / Tánc és dráma

  • Utazáshoz kapcsolódó dalok éneklése. Járművek utánzása mozgással. (*)
  • Hálaadó dalok éneklése. (* **)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Háztartástan (Technika)

  • A víz és a táplálék szerepe életünkben. Állati és növényi eredetű táplálékok. (*)
  • Egészséges táplálkozás és ivóvíz. Megfelelő tápanyagarányok. Rendszeres, mértékletes étkezés. (***)
  • Sivatagok a Közel-keleten. A Sínai-puszta. Sivatagi nomádok élete. (***)

Vázlat:

Mára – kút keserű vízzel
Élim – 12 kút, 70 pálmafa
Szín pusztája – zúgolódás, fürjek, manna

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.