Pages Navigation Menu

46. Az első öt csapás

Üzenet – Téma:

* Isten gyakran próbára tesz, figyelmeztet. Figyelsz-e intésére?

Előzmények:

Miután Izráel véneinek elmondták, hogy az Úr ki fogja szabadítani a népet, Mózes és Áron kétszer a fáraó elé járultak, hogy engedje el Izráel fiait három napra a pusztába. Az uralkodó azonban megtagadta kérésüket, az Áron által tett csoda ellenére.

Történet:

Első csapás*: a víz vérré* válik

Az Úr elmondta Mózesnek, hogy a fáraó továbbra is konokul ellenáll. Ezért Mózes másnap korán reggel a Nílushoz ment. A fáraó is oda fog menni, fürödni a „szent folyó”-ban, ahogy az szokása.
„Vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott. Ezt mondd neki (a fáraónak): Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.”
Áron ezután kinyújtotta Isten vesszőjét az egyiptomiak minden vizére, és a vizek vérré váltak a fa- és kőedényekben, csatornákban és tavakban. A víz bűzlött a döglött halaktól.
Az egyiptomiak lyukakat ástak a folyó mentén. Így jutottak jó vízhez*. De az már nem az isteni folyóból való „szent víz” volt. A Nílust, az egyiptomiak istenét az Úr verte meg! Amit tiszteltek, most meggyűlölték.
A varázslók azonban szintén meg tudták tenni ezt. Ezért a fáraó nem vette szívére a dolgot. Nem is a zsidók Istene tette ezt a csodát – gondolta. Megkeményítette a szívét, amint az Úr előre megmondta.
Hét napon át tartott az első csapás. Azután a víz ismét a régi lett.

Második csapás: békák*

Mózes és Áron újra a fáraó elé álltak az üzenettel: „Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat. Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid* házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe*. Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.”
A fáraó most sem hajolt meg az Úr akarata előtt. Áron tehát kinyújtotta botját a folyók, csatornák és tavak fölé, hogy békák jöjjenek elő, és elárasszák az országot.
Hogyan történhetett ez meg? A békák fejlődése normális körülmények között eltart néhány hétig. Most pedig hirtelen ezerszámra hemzsegtek mindenütt.
Csakhogy … a varázslók ezt is elő tudták idézni praktikáikkal. Eltüntetni azonban nem tudták.
A fáraó megrémült. Ez rosszabb volt, mint amikor nélkülözni kellett a Nílus vizét. Magához hívatta Mózest és Áront: „Könyörögjetek az Úrhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.” Úgy tűnik, a fáraó ezzel elismerte, hogy a csapás az Úrtól jött, és hogy csak Ő szüntetheti meg.
Mózes így válaszolt: „Tetszésedre bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban maradjanak meg.”
Mózes imájára a békák valóban kipusztultak. Rakásra hányták őket, bűzlött tőlük az egész ország.
Amint látta a fáraó, hogy enyhült a baj, ismét megkeményedett a szíve. Nem tartotta magát ígéretéhez.

Harmadik csapás: a por szúnyoggá* válik

A fáraó most nem kapott előre figyelmeztetést. Áron a „föld porát” ütötte meg, mire minden por szúnyoggá vált. Elleptek embert és állatot, mindenki szenvedett tőlük.
A varázslók is megpróbálkoztak vele, de nekik ez már nem sikerült. Azt kellett mondják a fáraónak: „Isten ujja ez!”* Ám a fáraó továbbra sem engedett. Mózest és Áront sem kérte, hogy imádkozzon, múljon el a csapás. Valószínű, hogy az egyiptomiaknak hosszan kellett tűrniük ezt a csapást.

Negyedik csapás: bögölyök*

Mózes és Áron korán reggel lementek megint a folyóhoz. Ott találták a fáraót, és ezt mondták neki: „Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld is, ahol ők laknak. De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az ÚR, itt vagyok az országban.”
S valóban, másnap bögölyök árasztották el az egész országot, kivéve Gósen földjét.
Ez már megrendítette a fáraót. Hívatta Mózest és Áront: „Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban!”
Hát ez meg mi? A fáraó részben teljesíti a kérést. A zsidók áldozhatnak, de nem a pusztában. Attól tartott, hogy nem jönnek vissza?
Mózes azt válaszolta, hogy nem tehetnek így. A zsidóknak ökröt, tehenet, bikát kell áldozniuk. Ezek az állatok az egyiptomiak szemében szentek, még megköveznék Izráel fiait.
„El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk” – ragaszkodott Mózes Isten parancsához.
A fáraó beleegyezett: „Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Úrnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem!”
Igen, a fáraó félt, hogy a nép csak úgy eltűnik. Nem nélkülözheti őket az építkezésen! Mózes válasza így hangzott: „Könyörgök az Úrhoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el népét áldozni az Úrnak!”
Mózes újra könyörgött, s az Úr meghallgatta imádságát. Másnap eltűntek a bögölyök az országból. Egy sem maradt.
Ám ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Ötödik csapás: dögvész

Mózes és Áron újra a fáraó előtt álltak a következő üzenettel:
„Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, akkor megveri az ÚR a mezőn levő jószágodat*, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz. De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié. Holnap cselekszi meg az ÚR mindezt az országban.”
A fáraó nem figyelt oda a figyelmeztetésre.
Másnap megtörtént a szörnyűség: az egyiptomiak minden jószága megdöglött. Izráel fiainak jószágából viszont egy sem hullott el.
A fáraó küldött néhány szolgát Gósen földjére. Hírül vitték, hogy ott egyetlen állat sem hullott el.
Az állatok elvesztése sem törte meg a fáraót: megkeményítette szívét, és nem engedte el a népet.

Jegyzetek:

Csapás – Magának a „csapás” szónak a jelentése: szerencsétlenség, katasztrófa. Különösen a kisebb gyerekeknek kell elmagyarázni, hogy a tíz csapás nem valamiféle kínzást, piszkálást, nyaggatást jelent.
A tíz csapás jele annak a ténynek, hogy Isten elkezdte Izráel népének a szabadítását.
Az Ószövetségben Izráel megszabadításának a pogányok számára különleges fontossága van. Isten ui. ítéletet tartott mindazok felett, akik Izráelt nem Isten népének, és az Urat nem Istenként ismerték el. A csapások meghirdetésében megtérésre való felhívás van. A 3., 6. és 9. csapás után hiányzik ez a felhívás. Itt az ítélet hangsúlyos.

Vér – A víz vérré vált, nemcsak „olyan lett, mint a vér”. A halak megdöglöttek benne, ami nem feltétlenül kellett volna bekövetkezzen, ha a víz csupán piros színűvé változik. A Jel 16,4-ben is olvasunk ilyenről. Van párhuzam az egyiptomi csapások és a Jelenések könyve csapásai között. Akkor is, most is az emberiséget „isteneiben” éri csapás.

Jó víz – Az, hogy az egyiptomiak még jó talajvizet találtak, nem bizonyos. Azért gondolnak mégis erre, mert a varázslók is vérré változtatták a vizet. Ehhez pedig vizet kellett keríteniük – bizonyára az ásott kutakból, hiszen a többi víz ihatatlan volt. Hogy tudományuk bemutatására a zsidóktól vittek vizet, nem bizonyítható.

Békák – Egyiptomban a Nílus deltája mocsaras vidék. Ott általában sok a béka. Íbiszek, gólyák és gémek gondoskodtak arról, hogy a békák ne szaporodjanak el robbanásszerűen. A kecskebéka szent állat volt Egyiptomban.

Szolgák – A fáraó magas rangú hivatalnokaira és minisztereire gondolhatunk, akik a fáraó kíséretéhez tartoztak.

Sütőhely – Földbe ásott, kimeszelt gödör.

Szúnyogok – A héber „kinnim” szót többféleképpen fordították. Szúnyogokon és moszkitókon kívül tetűt és vérszívó kullancsot is jelenthet.

Isten ujja – A varázslók nem ismerték Izráel Istenét. Beszéltek Istenről (Elóhim), de inkább egyfajta „istenség” értelemben, mert számukra sokféle „isten” létezett. El kellett ismerniük, hogy isteneik alul maradtak a zsidók Istenével szemben.

Bögölyök – Tőrös légy, bogár (mint az egyiptomiak szent bogara) és gubacsdarázs. Ezek a rovarok még most is sok nehézséget okoznak az egyiptomiaknak.

Mezőn lévő jószág – Nem minden állat pusztult el dögvészben, csak ami még a mezőn volt. A 19. versben olvasunk újra jószágról. A lovak közül sem hullott el mind, hiszen később Izráel népét harci szekerekkel üldözték (2Móz 14,6kk).

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1; 68:1–2; 105:1–3; 214:1–3.8–9; 236; 390; 394:1.5
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 94; 173; 228; 229
Harangszó: 43; 49; 52:2.4
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 17; 35:1–2; 53:2.4; 69; 156
Erőm és énekem az Úr: 41; 58:1.3; 63; 84:1

Megjegyzések:

Természeti katasztrófa, vagy az Úr büntetése? – Sokféle természeti katasztrófa van, úgymint szárazság, árvíz, orkán és forgószél, vulkánikus kitörés, vihar stb., de ezeknek „Isten ujjához” semmi közük. Sokszor nem tudjuk, miért vagy mire szabadulnak fel ezek az erők. A Bibliában többször találkozunk „Isten ujjával” természeti csapások képében: pl. az Illés megjelentette szárazság, ami három és fél évig tartott.
Sokan igyekeznek valamilyen magyarázatot találni az egyiptomi csapásokra, pl. a vízre, ami vérré vált. Vigyázzunk, miért kételkednénk Isten mindenhatóságában? „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?” (1Móz 18,14)
A gyerekek előbb-utóbb szembetalálkoznak az „Isten ujja” tagadásával. Jó felkészíteni őket előre, és megbeszélni velük, hogy Istennek semmi sem túl csodálatos.

Elismerni Isten hatalmát, és mégsem hinni – A varázslók kénytelenek voltak elismerni, hogy a csoda „Isten ujja” volt. A fáraó is kérte, hogy Mózes imádkozzon érte. Ám mindez a felismerés nem juttatta el őket az Istenben való hitre. Továbbra is kitartottak saját bálványaik mellett.
Az igazi hit a mindenható Istenben, aki igazságos, de kegyelmes szívű is, az a szívnek, és nem értelemnek a dolga. Az értelem lehet kapu, de a hitnek a szívet kell elérnie. Az igazi hit az Úr szeretetében való szolgálatban nyilvánul meg. Ninive királya és alattvalói (Jón 3,5kk) „hittek Istennek” (megtértek bűnös cselekedeteikből). Ez valami más, mint csupán elismerni létezését. A niniveiek mély bűnbánattal hajoltak meg Isten előtt; a fáraó és szolgái csak a csapásoktól akartak megszabadulni, és hitetlenül elfordultak Istentől, mihelyt a csapást elvette.
Amikor valaki azt mondja: „Én hiszem, hogy Isten létezik”, az még nem hívő! Az az istenhívő igazán, aki a szívét átadja Istennek, és cselekszi akaratát.
Komolyan beszélhetünk a megtérés szükségességéről, az újjászületés általi teljes megújulásról, ami Szentlélek által megy végbe. Pál mondja a börtönőrnek Filippiben így: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31)

Hét nap: egy figyelmeztetés – Az egyiptomiak nem találták olyan hosszúnak az első csapás alatti időt. Bár utána még egy darabig hal nélkül kellett meglenniük. Ez az első csapás csak figyelmeztetés volt.
De vajon tanultak-e belőle?

A legkisebbeknek – az első kilenc csapást összefoglalva is elmondhatjuk, de domborodjon ki, mennyire megkeményítette a fáraó a szívét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Nehézségek, próbatételek az életünkben. (* **)
  • Miért van szükségünk figyelmeztetésekre, intésekre? Hallgatunk-e rájuk? (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Nonverbális jelek: a kéz, az ujjak „beszéde”. Intő és hívogató ujjak – mozdulatjáték. (*)
  • A bibliai történet vázlatának elkészítése rajzolással, a részek megnevezésével és sorrendbe állításával. (**)
  • Szóbeli vagy írásbeli elbeszélés egy egyiptomi vagy mai csapás kárvallottja nevében. (**)
  • Egy egyiptomi csapás vagy mai természeti katasztrófa hírszerű megfogalmazása. (***)

Matematika

  • Számolás, a számjegyek olvasása és írása tízig. A sorszámok. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • Szerencsétlenségek, természeti katasztrófák. (**)
  • Emberi okokra visszavezethető természeti katasztrófák. A környezetszennyezés, ökológiai egyensúly problémái. Megoldások egyéni, társadalmi szinten. Adatgyűjtés, búvárkodás a témában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Illusztráció készítése a bibliai történethez, ill. mai párhuzamához (***).
  • Plakátkészítés vegyes technikával (festés, papírkivágás és -ragasztás, kollázs, montázs). Téma: Felhívás a környezetszennyezés ellen. (***)

Vázlat:

Mózes és Áron – fáraó csapások:

  1. a víz vérré válik – varázslók is
  2. békák – varázslók is
  3. a porból szúnyogok lesznek – varázslók nem
  4. bögölyök – fáraó: áldozzatok az országban – Gósenben nem
  5. dögvész – Gósenben nem

a fáraó megkeményedik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.