Pages Navigation Menu

41. Mózes születése; Mózes a fáraó lányánál

Üzenet:

* A hit bátorságot ad.
* Isten gondoskodik rólad.

Előzmények:

A fáraó, aki nem ismerte Józsefet, elnyomta a zsidókat. Amikor kemény munkával sem tudták úgy meggyötörni őket, hogy csökkenjen a népesség létszáma, a bábáknak adott parancsot, hogy minden zsidó újszülött fiút öljenek meg. A bábák azonban nem engedelmeskedtek, mire megszületett a határozat, hogy a fiúkat közvetlenül születésük után vessék a Nílusba. A lányok élhettek tovább.

Bevezetés:

Amrám*, Kehát* utóda Lévi törzséből, aki Jákób és Lea fia; Jókebedet*, a nagynénjét vette feleségül*, aki szintén Lévi törzséből származott. Először lányuk született, Mirjám*, majd néhány évvel később Áron*.

Lévi törzsét Jákób a halálos ágyán elátkozta Lévi (és Simeon) gyilkossága miatt (lásd sikemi vérfürdő – 1Móz 34). A léviták szétszórattak a többi törzs között. Vagyis nem túl szép jövő várt rájuk az Ígéret földjén. A pusztában ez az átok áldássá változott megfelelő és engedelmes magatartásuk miatt az aranyborjú körüli eseményekben (2Móz 32). Az Ígéret földjén a lévitáknak ez a szétszóratása különös módon és valóságosan megtörtént: a szent sátorban (később a templomban) kellett szolgálniuk, és meghatározott városokat kaptak szerte az országban. Az elsőszülöttek helyébe léptek, akiké eredetileg lett volna az Úr szolgálata (vö. 4Móz 3,6–13.45).

Történet:

Amrámnak és Jókebednek már volt egy lánya, Mirjám, és egy három éves fia, Áron. Most még egy fiú született. Boldogok? Igen, mert minden gyermek Isten ajándéka. De gondjuk is van. Hisz a fáraó nemrég adott parancsot, hogy minden zsidó újszülött fiúgyereket dobjanak a Nílusba. Nem tudjuk, hogy maguknak a hébereknek is végre kellett-e hajtani ezt a parancsot. A Zsid 11,23 alapján azonban úgy értelmezhetjük, hogy az rájuk is érvényes volt. Azt olvassuk ugyanis, hogy szülei „nem féltek a király parancsától”. A kicsi elrejtése hitbeli cselekedet volt.

Jókebed magánál tartotta újszülött fiát, amíg csak lehetett, mert különlegesen szép és egészséges gyerek volt. Három hónapig rejtegette, ami aztán mégis veszélyessé vált. Három hónapos csecsemőt már nem lehet csöndben tartani. Az egyiptomiak biztosan megtalálnák! Ők nem tudják tovább védeni; csak az Úr tudja megmenteni.

Jókebed elhatározta, hogy eltávolítja a gyereket a házból. Vett egy gyékény ládácskát*, szurokkal és gyantával kívül-belül bekente, hogy ne süllyedjen el. Berakta gyerekét a ládikába, ráerősítette a tetőt, és kivitte a Nílus partjára. Majd elhelyezte a magasra nőtt nád* között, Istenre bízva.

Vajon hitbeli gyengeségről van szó? Hiszen előfordul, hogy a hit gyengeséggel keveredik. Ők viszont reménykedtek, hogy valaki megtalálja a gyermeket, és felneveli. Azt is mondhatjuk hát, hogy hitbeli cselekedet volt a gyermeket a veszélyes Nílus partjára kitenni. Éppen oda, ahová a fáraó lánya rendszeresen járt fürödni. Csak egy szavába került volna, hogy a gyermeket megfojtsák.

Jókebed akár azért is választhatta a gyékény ládácskát, hogy az egyiptomiak azt gondolják, itt valami „isteni bárka” tűnt fel (vö. a Jegyzetekben: „gyékényláda”). Összességében mégsem ismerjük Jókebed cselekedetének okait.

A fáraó lánya talán minden reggel arra jött udvarhölgyeivel, hogy megfürödjön a szent folyóban, a Nílusban. Most is így történt. Mirjám látta, hogy közelednek.

Míg udvarhölgyei a vízparton sétáltak – talán hogy a kíváncsiskodókat távoltartsák – a hercegnő bement a vízbe. Egyszer csak észrevette a nád közé rejtett ládácskát. Kíváncsian hozatta ki a szolgálójával. Vajon nem egy „isteni hajócska”? Levette a fedelét, meglátta a síró kisfiúcskát, és megszánta. Mindjárt látta, hogy „a héberek gyermekei közül való”. Elhatározta, hogy megmenti a vízbefúlástól, örökbe fogadja.

Mirjám odalépett a hercegnőhöz. Felcsillant előtte öccse megmentésének lehetősége. „Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket?” – kérdezte. S természetesen az anyjára gondolt.

A hercegnő szívesen fogadta a jó ötletet. Mikor Mirjám az anyjával, Jókebeddel visszatért, megparancsolta: „Vidd magaddal ezt a gyermeket, és szoptasd! Megadom jutalmadat.”

A kisfiú újra hazakerült. Senki sem merészelte már ezt a gyermeket, akit a hercegnő adoptált, a Nílusba dobni.

Amíg Jókebed gondoskodhatott a gyermekről, nem adott neki nevet. (Nem olvassuk.) Végül úgy megnőtt a kisfiú*, hogy búcsút kellett venni tőle. Elég nagy lett, hogy elvigyék a palotába.

A kis zsidóból herceg lett, a fáraó leánya saját fiaként fogadta. Egyiptomi nevet adott neki: Mózes*. Azért nevezte így, mert a vízből mentette ki. Így gondoskodott az Úr Mózesről. Nemcsak a biztos haláltól mentette meg, hanem úgy vezette, hogy kora legjobb nevelését kaphassa, s ezáltal készüljön későbbi küldetésére.

Mózes a fáraó udvarában maradt negyven éves koráig. Az ApCsel 7-ben olvassuk, István vértanú beszédében, amit a Nagytanács előtt mondott, hogy Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére megtanították*, és hogy kiváló volt szavaiban és tetteiben (22. v.). Neveltetése arra irányult, hogy udvari funkciót tölthessen be. (Egy zsidó történetíró mondja el, hogy Mózes generálisként harcolt az etiópok ellen.)

Mózesnek később Izráel népét kellett kivezetnie Egyiptomból.
Fontos volt hát, hogy gondos nevelésben részesüljön.

Jegyzetek:

Amrám – „Fenséges nép; a védő felmagasztaltatik”; vö. 2Móz 6,20. Amrám 137 évet élt. Lásd még 4Móz 26,58–59!

Kehát – Lévi második fia, Gerson és Merári testvére. 133 évet élt (Lévi 137-et); vö. 2Móz 6,16–18. Feltűnő, hogy a 2Móz 6-ban csak Lévi, Kehát és Amrám neve áll. Utódai a kehátiták, akik a gersonitákkal és a meráritákkal alkották a lévitákat.

Jókebed – „Jahve dicsőséges”.

Nagynénjét vette feleségül – Az ilyen házasságokat csak később tiltották meg (vö. többek között 3Móz 18,12).

Mirjám – „Felmagasztalt”, a Mária héber formája, mely gyakran előforduló zsidó név. E szakaszban csak mint „a kisfiú (Mózes) nénje” szerepel; a neve csak később jön elő, a 2Móz 15,20-ban: „Mirjám prófétanő, Áron nénje”. Ő a legidősebb a három gyermek közül, elég idős, hogy testvérére „vigyázzon” a Nílus partján. Áron akkor még csak három éves volt. Mirjám 40 évvel a kivonulás után halt meg Kádésban (vö. 4Móz 20,1), 130–140 éves lehetett. Ő is próféta volt; ő maga mondja, hogy az Úr: „általunk (ő és Áron) beszélt”.

Áron – E szakaszban még nincs említve. Majd csak a 2Móz 4,14-ben említi nevét az Úr, a csipkebokorból: Áron, Lévi nemzetségéből. 3 évvel idősebb Mózesnél (vö. 2Móz 7,7). Valószínűleg röviddel a zsidó újszülöttek meggyilkolásának parancsa előtt születhetett.

Gyékény ládika – A Nílus partján sok gyékény nőtt. Az egyiptomiak könnyű csónakokat készítettek belőlük. Olyan bárkákat, melyek néha istenszobrokat vittek, és bizonyos ünnepek alkalmával a Nílus vizére tették, ami magával vitte azokat. Körmeneteiken is ilyen bárkácskában szállították istenszobraikat.
A hercegnő kíváncsi, de elővigyázatos is volt, amikor fölfedezte a gyékényhajócskát. Az itt található héber „ládácska” ugyanúgy jelent „bárkát” is.

Nád – A „szuf” héber szót mind a Károli, mind az újfordítású Biblia „sás”-ként fordítja, de inkább nádról van szó, méghozzá a Nílus menti nádról.

Megnőtt a kisfiú – Pontosan nem tudjuk, hány éves lehetett, de keleti szokás szerint 2–3 éves, sőt gyakran 4–5 éves korban választották el a gyermeket. A Biblia annyit ír: „Amikor felnőtt a gyermek.”

Mózes – A név héber igéből származik, ami „kihúzást” jelent. Mózes kb. Kr.e. 1525-ben született.

Minden bölcsesség – Az ApCsel 7,22 szerint Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére megtanították. Ismert egyiptomi tudományok: olvasás, írás, számolás, matematika és természettudomány, asztronómia, gyógyítás, erődítmények kiépítése, stratégia, államismeretek. Az egyiptomiak végeztek agy- és szemműtéteket. Ismerték a Föld távolságát a Naptól, és kiszámították a Hold változását. Gyanítják, hogy rendelkeztek nagy mechanikai vagy elektro­mágneses erőkkel is.

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–3; 33:10; 113:4; 274:1; 276:1.5; 479:3
Jertek, énekeljünk: 141:1; 156; 163; 198:1
Harangszó: 17; 39; 51:1; 52:1.3–4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 14; 40; 53:1.3–4; 68; 69
Erőm és énekem az Úr: 19; 53:3; 81:1; 84:1; 131

Megjegyzések:

A szükség találékonnyá tesz – Nem tudjuk pontosan, mi vitte Jókebedet arra, hogy fiát gyékény ládikában tegye a nádasba. Vajon gondolt-e arra a lehetőségre, hogy az egyiptomiak a ládát „isteni bárkának” vélik majd, ami egy hajóról esett a vízbe? Akkor talán nem merték volna kinyitni…
Nehéz helyzetekben próbáljunk meg hát kiutat keresni! Megvilágíthatjuk ezt a gyerekéletből vett példák segítségével.

Hit nehéz helyzetekben – Aki Istenben bízik, annak válságos helyzetekben is van kapaszkodója. Nagy hitbeli bátorság kellett ahhoz, hogy a fáraó parancsát semmibe vegyék. Jókebed kapott az Úrtól ilyen bízó hitet. Ami a világnak lehetetlen, lehetséges az Istennek. Azt is feltételezhetjük, hogy Jókebednek és Mirjámnak voltak információi a hercegnő szokásairól, hogy éppen napi fürdésének helyét választották.

Amikor ismerős a történet – Ha a gyerekek hallották már ezt a történetet, akkor is lehet nekik újat mondani, pl. a szereplőkről:
Amrám és Jókebed: Sok gonddal küszködve várták gyermeküket. Vajon fiú lesz vagy lány? Mit tegyenek, ha fiú születik? Aztán az izgalmas három hónap. Végül a súlyos döntés: kitenni őt a vízre, a nád közé.
Mirjám: Ő elég idős már, hogy segítsen. Ügyesen lesben áll a vízparton. Feszültsége nő, amikor a fáraó lánya közeledik kíséretével. Közbelépése, mikor a hercegnő felfedezi a gyermeket. Isten adja a szabadulást! A hercegnő parancsa szerint még néhány évig Jókebed gondoskodhat a fiáról. De aztán… a gyermek a királyi udvarba kerül.
A hercegnő: Előbb együttérzésből, majd anyai érzésből neveli a kis zsidót, apja parancsa ellenére.
Mózes az udvarnál: Az egyszerű szülői házból az előkelő udvari légkörbe csöppen. Ismerkedése mindenféle új dologgal. Mégsem elégedett az életével, ahogy az később kitűnik…

Elbeszélés óvodás és alsós korcsoportnak – Hogyan zajlik nálunk a gyermekvárás (ruhakészítés és vásárlás, bölcső, ágy stb.)? Sok embernek kell megtudnia a baba érkezését: születési értesítők, az idősebb testvér elmeséli az iskolában, mi történt… Hogyan volt akkoriban, Gósen földjén? Mindent titokban kellett tartani.
Romantizálás nélkül, tények alapján, személyes megközelítésből mondjuk el a történetet!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Kisbaba születése a családba. A baba várása, fogadása, gondozása. A szülők gondoskodó szerepe. (* **)
  • A szülők, a testvérek, a család szerepe a gyermekek nevelésében. Mit kapunk otthon, mit hozunk otthonról? (**)
  • Az iskola szerepe a gyermekek nevelésében. Mire készít fel az iskolai tanulás? (** ***)
  • Jövőterv készítése: Milyen hivatást szeretnél választani? Milyen tanulmányok szükségesek ehhez? (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A zsidó történelem kezdetei. Mózes születése és neveltetése. (***)
  • Az ókori egyiptomi tudomány, vallás és művészet. Adatok, képek gyűjtése, beszélgetés. Mi mindent kellett egy egyiptomi hercegnek megtanulnia? (***)
  • Erőszak nélküli ellenállás a zsarnok hatalommal szemben. Történelmi párhuzamok keresése a XX. században (II. világháború, a zsidók üldözése és mentése). (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Kisbaba gondozása – improvizatív játékok tárgyak felhasználásával. (*)
  • A bibliai történet vázlatának elkészítése. (**) Beszélgetés a szereplőkről, viselkedésük okai. (** ***)
  • A bibliai történet dramatizálása, kibővítése új jelenetekkel. (** ***)
  • A bibliai történet elbeszélése (szóban vagy írásban) egy szereplő nevében. (**)
  • Kreatív szövegalkotás: imádság, élménybeszámoló, meggyőző magyarázat egy-egy szereplő nevében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • Ismerkedés vízparti növényekkel: gyékény, nád, sás, (káka). Felhasználási lehetőségeik az ókori Egyiptomban és ma. (** ***)

Technika / Vizuális kultúra (Rajz)

  • Papírbölcső készítése hajtogatással, nyírással, ragasztással. (*)
  • Képalkotás a bibliai történethez kapcsolódva: – nyírással, ragasztással, színes papír, textília, természetes anyagok felhasználásával; – taszító technikával: rajzolás gyertyával, zsírkrétával, festés vízfestékkel. (*)
  • Kis tutaj és baba készítése gyékénylevélből vagy kákaszálból. (**)
  • Mózes kosarának elkészítése agyagból vagy gyurmából. A vízparti környezet modellezése fűszálakkal, levelekkel. (**)

Vázlat:

Amrám – Jókebed
Áron – Mózes – Mirjám
„a vízből kihúzva”
hercegnő

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.