Pages Navigation Menu

28. Jákób tusakodása Penúélnál

Üzenet – Téma:

* A félelem nem hitből fakad.
* Mit jelent a küzdelem „Istennel és emberek­kel”?
* Tanuljunk Istennel való függőségben élni!

Előzmények:

Jákób feleségeivel és mindenével elszökött Paddan-Arámból. Miután Gileád hegységénél szövetséget kötött Lábánnal, és elbúcsúzott tőle, tovább indult a Jordánon túlra.

Történet:

Jabbóknál, a Jordán egyik mellékfolyójánál Jákób különös találkozást élt át. Isten angyalai bátorították. Mikor meglátta őket, így szólt: „Isten tábora ez!” És elnevezte azt a helyet Mahanaimnak*.

Így tudta meg, hogy Isten oltalmazza őt. Ebből erőt merítve tovább mert indulni, hogy bátyjával, Ézsauval találkozzék. Ézsau megesküdött, hogy apja halála után meg fogja Jákóbot ölni, mivel csalással elvette tőle az elsőszülöttnek járó áldást (1Móz 27,41). Ézsau ekkor Széírben* lakott, Edóm* földjén.

Jákób követeket küldött Ézsauhoz, akit „uramnak” nevezett. „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat.” A követek megtették a hosszú oda- és visszautat, jelentették Jákóbnak, hogy voltak Ézsaunál, s hogy az most négyszáz emberrel jön Jákób elé.

Jákób erre nagyon megijedt. Annyira félt, hogy azonnal intézkedett. Két táborra osztotta az embereit, juhait, marháit és tevéit. Azt gondolta: Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja, a másik tábor elmenekülhet.

Ezután Istenhez imádkozott: „Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt.” Jákób Istennek arra az ígéretére hivatkozott, melyet egykor Bételben tett, hogy jót tesz vele és utódaival, s annyi utódja lesz, mint a tenger fövenye, melyet nem lehet megszámlálni.

Megjegyzés: Jákób két dolgot művel tehát: cselekszik és imádkozik (ora et labora); nem vár tétlenül, amint azt a továbbiakban látjuk.

Másnap reggel rendkívül nagy ajándékot küldött Ézsaunak. Kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát*, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. Minden nyájat külön indított útnak. Szolgáinak megparancsolta, ha Ézsauhoz érkeznek, és ő megkérdezi: „Kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág?”, akkor a szolga ezt mondja: „Szolgádé‚ Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk.” Jákób célja az volt, hogy az ajándékokkal kiengesztelje Ézsaut.

Jákób és övéi izgatottan feküdtek le. Jákób éjfélkor fölkelt, s két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét átküldte a Jabbók-patakon egy gázlónál. Ő pedig ott maradt a patak északi partján. Így helyezte biztonságba családját, ő pedig hátra maradt őrnek.

Ezen az éjszakán Valaki* Jákóbhoz lépett. Egészen hajnalhasadtáig tusakodott* Jákóbbal. Amikor Jákób nem adta fel a harcot, az a Valaki megütötte Jákób csípője forgócsontját, úgyhogy az kificamodott tusakodás közben. Akkor ezt mondta: „Bocsáss el, mert hajnalodik!”

De Jákób így felelt: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!”

A Valaki megkérdezte: „Mi a neved?”

„Jákób” – hangzott a válasz.

„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel*, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” Jákób Istennel és emberekkel szemben fejedelemként viselkedett.

Jákób kérte: „Mondd meg nekem te is a nevedet.”

A válasz így hangzott: „Miért kérdezed a nevemet?” Ebből Jákób megértette, hogy Istennel tusakodott. Isten pedig megáldotta őt. Amikor egyedül maradt, Jákób nagy tisztelettel Penúélnak* nevezte el azt a helyet. Azt mondta: „Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” Nagy csoda, hogy még élt, holott oly közel volt Istenhez (vö. 2Móz 33, 20b). Nem isteni lényében, hanem emberi alakban mutatta meg magát Jákóbnak.

Amikor a nap fölkelt, Jákób sántított, valószínűleg anélkül, hogy fájdalmat érzett volna. Azóta nem eszik meg Izráel fiai a csípő forgócsontján levő inat. Így emlékeznek Jákób és Isten tusakodására.

Jegyzetek:

Mahanaim – „Táborok”; Jákób valószínűleg azért beszél több táborról, mert az angyalok több seregre oszoltak. De az is lehet, hogy az angyalseregre és az ő „seregére” – családjára, szolgáira és jószágára – célzott. Később itt egy ugyanolyan nevű város épült. Elizeus és szolgája is bátorításként egy sereg angyalt látnak Dótán városa körül, mely védi őket (2Kir 6).

Széír – Hegyes vidék a Holt-tengertől délre. Őslakói a hóreusok voltak (gondoljunk a Hór hegyére, ahol Áron meghalt 4Móz 20), akiket Ézsau utódai, az edómiak űztek el.

Edóm – „Vörös”; Ézsau és utódai neve. Országuk a Holt-tengertől délre terült el. Jézus korában Idumeának nevezték.

Bika – Gyakran áldozati állatként szolgált.

Valaki – A 29. és 31. versekben azt olvassuk, hogy az a Valaki, akivel Jákób tusakodott, Isten volt. A Hós 12,5-ben ez áll: Jákób „küzdött az angyallal és győzött.”

Tusakodás – Jákób az Úrral való bételi találkozás után a javára változott. Nevezhetjük ezt Jákób megtérésének is. Még meg kellett tanulnia, hogy ne ravaszsággal akarjon valamit elérni, mint ahogy titokban jött el Paddan-Arámból, vagy ahogy most akarja Ézsau jóindulatát megnyerni. Természetesen a hívő is cselekedhetik a saját feje szerint. Ezt teszi Jákób is másnap reggel, amikor Ézsaura vár.
Isten nem hagyja magát kényszeríteni, de meglágyítani igen. Erre tanította meg Jákóbot tusakodása közben.
A következő fejezetben látjuk, hogy Jákób ez éjszaka után valóban fejedelemként viselkedik Ézsauval szemben. Nincs többé szó félelemről és talpnyalásról.

Izráel – „Isten fejedelme”; „Istennel küzdő”. Az 1Móz 35,10-ben ez a névváltozás megerősítést nyer.

Penúél – „Isten arca”; „Isten kinézése”.

028

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1,13; 130; 135:2; 151; 511
Jertek, énekeljünk: 49; 56; 133:1; 173; 176:1
Harangszó: 36:1; 39; 42:1; 52:2–4; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 22; 55:1.3; 61; 69; 93
Erőm és énekem az Úr: 23; 30; 37; 84; 105:1

Megjegyzések:

A félelem emberi dolog – Jákób Ézsautól való félelme érthető, de nem tesz bizonyságot hívő bátorságról. Gyakran látjuk, hogy Isten gyermekei elvesztik bátorságukat. Dávid is félt, amikor a filiszteus Gátban csapdába került (1Sám 21,11–15). Őrültnek tettette magát. Mondjuk meg a gyermekeknek, hogy az imádság a leghatásosabb fegyver a félelem ellen. Ne azért imádkozzunk, hogy legyünk bátrak és vitézek, hanem azért, hogy Isten segítsen és álljon mellénk. „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsolt 60,14 és 108,14), továbbá: „Ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30).

Ajándékot adni – Jákób célja az ajándékozással nem az volt, hogy megmutassa bátyja iránti szeretetét. Ézsau kegyét akarta elnyerni. Miért adunk mi ajándékot? Szeretetből? Udvariasságból? Mert így illik, ha látogatóba megyünk? Gondoljunk a reklámként adott ajándékokra, hogy a vevőket odacsábítsák!

Az Úrral való tusakodás – A gyerekek egész biztosan nem fogják érteni, hogy Jákób erősebb volt-e Istennél. Úgy mondjuk el nekik, hogy megértsék, az Úr addig engedte Jákóbot tusakodni, amíg hívő bátorságot nem nyert az Ézsauval való találkozáshoz. Hogy sántává teszi, azt úgy kell tekintenünk, mint Jákób Istentől való függőségének állandóan érezhető jelét. Pál apostol is küzdött valami bajjal. Azt írja: „Tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2Kor 12,7). Szabadulást kérő imádságára ezt a választ kapja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A társainkkal való helyes viszony: veszekedés, verekedés, agresszív harc, vagy sportszerű küzdelem, a küzdőtárs tiszteletben tartása. Páros küzdelmek a gyakorlatban. (* ** ***)
  • Félelmeink oka. A félelem szülte helytelen viselkedés. Mit tegyünk a félelemmel szemben? A félelem leküzdése. Segítségkérés. (* ** ***)
  • Vétkeink és következményei. A jóvátétel lehetőségei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Bibliai témájú vers néma és hangos olvasása. Verstanulás. (*)
  • Magyar közmondás értelmezése: „A félelem rossz tanácsadó.” (** ***)
  • A fél, félelem szavak szinonimáinak összegyűjtése. Jelentésárnyalatok és hangulati különbségek érzékeltetése mondatba helyezéssel. (***)
  • Személynevek jelentése. (** ***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a félelem – félelem leküzdése témakörében személyes vagy képzeletbeli élmény alapján. (** ***) Illusztráció készítése a fogalmazáshoz. (**)
  • Imádság írása képzeletbeli szituációban: a félő ember imádsága. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Személyes ill. vers nyújtotta élmény képi megjelenítése a félelem – félelem leküzdése élménykörében. (*)

Testnevelés és sport

  • Páros küzdelmek: a birkózás elemei, „kakasviadal”, húzások-tolások stb. Sportszerűség a gyakorlatban. (* **)

Vázlat:

Mahanaim: angyalok tábora
Jákób fél Ézsautól: ajándék
Jabbók
küzdelem Valakivel – Jákób Izráel lesz
Penúél

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.