Pages Navigation Menu

253. Sokan elhagyják Jézust

Üzenet – Téma:

* Örök életed a Jézus Krisztusban való hit által van.
* A hitetlenség elválaszt Krisztustól.

Előzmények:

Az ötezer ember megvendégelése utáni éjszakán Jézus a tengeren járva ment tanít­ványaihoz, akik a széllel és hullámokkal küsz­ködtek. Péter elindult a vízen Jézushoz, de megijedt, süllyedni kezdett, Jézus azonban meg­mentette. „Ő valóban Isten Fia” – mondták nagy tisztelettel a tanítványok. Miután megérkeztek Genezáret földjére, az Úr Jézus sok beteget meggyógyított.

Történet:

Mikor másnap Bétsaida-Júliában felébredtek az emberek, látták, hogy Jézus, aki tegnap oly csodálatos módon megvendégelte őket, már nincs ott. Míg egymással tanakodtak, Tibériásból egy kis hajóraj* érkezett. A tulajdonosok hajlandóak voltak mindenkit elvinni Kapernaumba, így nem kellett gyalog megtenni a hosszú utat.

Kapernaumba érkezve keresni kezdték Jézust. Amikor megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” Ő tudta, hogy csak azért keresik, mert ettek a kenyerekből és jóllaktak. Nem isteni hatalmát, hanem csak a bámulatos „csodát” vették észre. Intette őket, hogy ne a mulandó ételt kívánják, hanem az örök életre megmaradó eledelt keressék. Ezt az Ember fia (maga Jézus) adhatja nekik, mert Őt az Atya Isten „pecsételte el”*, azaz „választotta ki” erre.

Az emberek akkor megkérdezték Jézust: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?”

Ő megadta az egyetlen helyes választ: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyenek Őbenne, akit Isten küldött.

Az ott lévők azonban különös jelet kértek, hogy hihessenek neki. Atyáik a pusztában a mennyei kenyeret, a mannát ették, melyet Mózes adott nekik. Ezzel arra céloztak, hogy az előző napi nem volt ilyen különös. Jézus azonban megmondta nekik, hogy nem Mózes, „hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Az Úr Jézus itt magáról beszélt, de nem értették meg, mert azt kérték tőle: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Továbbra is földi és nem lelki módon gondolkodtak.

Az Úr Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

Látták Őt (és csodáit ), mégsem hittek benne. De akit az Atya neki adott, hozzá fog jönni, és Ő soha nem küldi el őket. Nem azért szállt le a mennyből, hogy a maga akaratát tegye, hanem az Atyjáét. Isten akarata az, hogy senki, aki a Fiát látja és hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen, és feltámadjon az utolsó napon.

Ez egyáltalán nem tetszett a zsidóknak. Jézus ugyan azt mondta, hogy Ő az élet kenyere, de mit érnek vele? Zúgolódtak: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?” Jézusban csupán csak egy mindennapi embert láttak.

Az Úr tovább tanította őket: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.”

Erről jövendölt már Ézsaiás próféta is: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek” (vö.: Ézs 54,13). Jézus ezt mindjárt meg is magyarázta: „Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.”

Még egyszer megmagyarázta: az atyák ugyan a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. „De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.” Majd megismételte: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”

A zsidók erre vitatkozni kezdtek: „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”

Az Úr Jézus válaszolt kétségükre: „Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.” Aztán magára mutatott, és így folytatta: „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.”

Azaz csak szenvedése és halála által nyerhetik el övéi az üdvösséget. Ő az igazi húsvéti bárány, melynek meg kell öletnie.

Azok, akik Őt eleinte csodái miatt követték és szívesen hallgatták, most nagyon elégedetlenek voltak. „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” Inni a vérét? Ki hallott ilyet? És hogy őt Isten küldte le a mennyből, azt egyáltalán nem hiszik el.

Jézus hallotta zúgolódásukat, és megkérdezte: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?” Arra figyelmeztette őket, hogy ne csak a földi, tehát a „testi” életükre gondoljanak. Tanuljanak meg lelkileg gondolkodni, és tanuljanak meg hinni a szavaiban. Csak a Szentlélek taníthatja ezt meg nekik.

Az Úr Jézus pontosan tudta, kik nem hittek benne. Sőt azt is tudta, hogy tanítványai közül egy majd elárulja Őt! Azt mondta a népnek: „De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.”

Erre aztán sok embernek elege lett Jézusból. Elhatározták, hogy visszavonulnak tőle, és nem járnak vele többé: a több mint ötezer követőből csak tizenkettő maradt.

Kiegészítés (János 6,67–71):

Miután sokan elhagyták, Jézus azt mondta tizenkét tanítványának: „Vajon ti is el akartok menni?”

Simon Péter a többiek nevében is így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje!”

Az Úr Jézus tudta, amit Péter még nem tudhatott, hogy egyikük el fogja árulni. Ezért mondta: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.” János hozzáteszi, hogy Jézus ezt Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta, mert ő fogja később Jézust elárulni.

Jegyzetek:

Kis hajó – A görög szövegben a Jn 6,17-ben „ploion”-t találunk, ami „hajó”-t jelent, a 6,22-ben pedig „ploiarion”-t, ami „kis hajó, hajócska, csónak.” Azok a hajók is, melyek később Tibériásból jöttek, „ploiarion”-ok, tehát kis hajók voltak. Eszerint a tanítványok a nagy hajóval mentek el. Ez a hajó esetleg nem tudott a part közelébe jönni, úgy hogy ők egy kisebb hajóval jutottak oda, és azt lehorgonyozva a part közelében hagyták. Talán azt gondolták, hogy Mesterük azzal jön majd utánuk, ami azonban nem történt meg.

Pecsétjével igazolta – Egy fejedelem vagy más magas rangú személy különleges parancsot vagy rendeletet tartalmazó levelét pecséttel látta el. Ez a helyzet Jézus Krisztussal is: Atyja különleges rendelettel küldte Őt a földre. Pecsétjével igazolta Őt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 105:1.24; 239; 437:1.3.5; 438:6–7
Jertek, énekeljünk: 66; 104
Harangszó: 35; 37; 46; 49:3–5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 57; 77
Erőm és énekem az Úr: 48; 66; 136

Megjegyzések:

Örök élet a Jézus Krisztusban való hit által – Ennek az Úr Jézus és követői között lezajló párbeszédnek megragadó a tartalma. Megtanuljuk belőle, hogy csak általa és benne nyerjük el az üdvösséget, melynek a benne való hit a feltétele. Tanítsuk meg a gyerekeket erre az igazságra!

Hit nélkül nincs megtartatás – Aki nem hisz Jézus Krisztusban, mint az élet kenyerében, az kiesik Isten kegyelméből. A hitetlenség a legnagyobb akadály ember és Isten között. Láthattuk, hogy éppen a materialista, földi, önmagukra irányuló gondolkodás tartja vissza az embereket, hogy higgyenek az Úrban. Aki nem nyílik meg – a Szentlélek által vezetve – a Jézus Krisztusban ajándékozott kegyelem előtt, az idegen marad attól.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem)

  • Milyen a jó vezető? A szavak és a tettek összhangja. Példák a történelemből és a jelen politikai életből. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Interjú készítése szóban vagy írásban a bibliai történet egyik szereplőjével. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Jézus
nagy sokaság – csodák
„Én vagyok az élet kenyere”
Mózes – manna
az emberek csalódtak – elhagyják Jézust
tanítványok: „Te vagy az Istennek Szentje.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.