Pages Navigation Menu

183. Ezékiel próféta a fogságban

Üzenet – Téma:

* Bár az Úr megbüntet, hű marad ígéretéhez.

Előzmények:

Jójákin királyt több mint tízezer fő júdaival Kr. e. 597-ben fogolyként vitték Babilonba (179. lecke).

Ezékiel próféta

Ezékiel könyvének néhány szakasza részletesen elmondja, hogy jelent meg az Úr Ezékielnek, és hogy adott kinyilatkoztatást. Azt is megtudhatjuk, Ezékielnek mit kellett prófétálnia.

A négy élőlényről szóló látomás; Ezékiel elhívása (Ez 1–2 és 3)

A júdai foglyok egy része az Eufrátesz mellékfolyója, a Kebár mellett lakott. Őket Jójákinnal együtt Nebukadneccar hurcolta el. Ezékiel („Isten erőssége”), Búzi fia, egy pap volt. Őt is az első fogság idején hozták ide. Valószínűleg ekkor volt 30 éves*, el kellett kezdenie papi szolgálatát, ami nem volt egyszerű ilyen helyzetben. Ezért hívta el az Úr prófétai szolgálatra.

A fogság 5. évében Ezékielnek látomása* volt. Észak felől nagy vihar közeledett, sötét felhőkkel és villámlással. A fényözön közepében négy élőlényt* pillantott meg: emberalakjuk volt, de mintha tűz járta volna át őket. Mind a négy élőlénynek négy arca volt, egy emberi, egy oroszlánarc, egy bika- és egy sasarc. Mindegyiküknek négy szárnya volt, a két felső ki volt terjesztve, és egyiké összeért a másikéval. Az alsó szárnyak eltakarták a testüket. A szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. A lábfejük olyan volt, mint a borjúláb, de ragyogott, mint a réz. A négy élőlény folyamatosan mozgásban volt, nem kellett megfordulniuk, mert amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni. Mindegyik élőlény mellett egy-egy kerék volt a földön. Egyformák voltak, minden irányba tudtak mozogni, az abroncsok tele voltak szemekkel. Amikor az élőlények felemelkedtek a földről, a kerekek is felemelkedtek, mert az élőlények lelke irányította azokat. Az élőlényeket pedig Isten Lelke vezette. Feje fölött valami boltozat volt, amely úgy csillogott, mint a jég.

Ezékiel hallotta szárnyaik zúgását, ami nagy vizek zúgásához hasonlított. Úgy gondolta, ilyen lehet a Mindenható hangja. Egy hangot hallott a boltozatról. Mikor kereste a hang forrását, meglátott egy zafírfényű trónust, fölötte pedig egy emberhez hasonló alakot. Ezüstösen csillogott, derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig mintha fényözön venné körül. Ilyen volt az Úr dicsősége.

Mikor Ezékiel ezeket látta, tisztelettel telve arcra borult, majd egy hangot hallott, ami hozzá szólt.

A látomás jelentése:

Júda ellenségei északról fognak érkezni. Ez a káldeusok népe, akiknek Nebukadneccar a királyuk.

A tűz Jeruzsálem felégetésére utal. A tűzből előjövő élőlények angyalok, kerúbok (lásd Ez 10,15.20). Hogy hasonlítanak ránk, az azt jelenti, hogy van értelmük és akaratuk, de sokkal teljesebb, mint az embereké. Erejükre a jobb oldali oroszlánarc utal. A bika erőteljes, hűséges munkás. A sas pedig legalább olyan erős, mint amilyen gyors, és éles látása van. Mindez igaz az angyalokra is.

A szárnyak arra a gyorsaságra utalnak, ahogy végrehajtják Isten ítéleteit. A szárnyak alatti kezek azt szimbolizálják, hogy munkájuk az emberek szeme elől rejtve van. Egységük jeleként érnek össze szárnyaik, együtt viszik véghez Isten megbízásait.

A borjúláb azt a merészséget jelzi, amivel az Úr ügyeit intézik. A réz csillogása pedig szeplőtlenségükre, bűntelenségükre utal. A négy hatalmas kerék és abroncs tele szemekkel az emberek világában végbemenő sok változásra utalhat. A kerekek és az angyalok együtt mozgása pedig jelentheti azt, hogy Isten lelke irányítja az angyalokat, és az Ő kezében van a földi változások sorsa. A sok szemmel Isten mindent látó tulajdonságát szokták ábrázolni.

A hang, amit Ezékiel hall, az Úr hangja. A trónus a bíró isteni felségének és hatalmának jelképe. Hogy az isteni alakot tűz veszi körül, azt jelenti, hogy Ő emésztő tűz. A szivárvány pedig Isten felségére, de kegyelmére és irgalmára is utal.

Az Úr ezt mondta Ezékielnek: „Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!” Lélekkel töltötte el, és talpra állította, majd így szólt: „Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!… Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! …Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!”

Ezékiel egy irattekercset tartó kezet látott felé nyúlni. Az Úr kiterítette előtte, mindkét oldala siratóénekkel és jajszóval volt teleírva. Az Úr megetette Ezékiellel a tekercset, akinek az olyan édes volt a szájában, mint a méz (vö. Jer 15,16; Zsolt 19,10–11; Jel 10,8–11).

Az Úr az izráelitákhoz küldte Ezékielt, feléjük kell szolgálnia. Idegen népek hallgatnának rá, ám Izráel nem fog, mert kemény szívű nép. „De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!”

Majd ezt a tanácsot adta az Úr a prófétának: „Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen! Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!”

Felemelte akkor Ezékielt a lélek, és elvitte Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz. Hét napig maradt ott Ezékiel, ezalatt teljesen a látomás és az Úr szavainak hatása alatt volt.

Ezután az Úr így szólt hozzá: „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket vég­hezvitt, de a vérét tőled kérem számon. Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.”

Az Úr ezután elküldte Ezékielt a Tél-Ábíb melletti völgybe. Amint megérkezett, látta az Isten dicsőségét, mint az előző alkalommal. Leborult megint az Úr előtt.

Isten Lelke újra talpra állította, és azt mondta, haza kell mennie. Be kell zárkóznia a házába, különben köteleket hoznak és megkötözik. Értelmetlen a nép közé menni. „Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez. Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!… Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!”

Még az is kegyelem, ha Isten Igéje büntetést mond. A foglyok azonban nem így gondolták…

Jeruzsálem ostromának próféciái

Jó néhány próféciában jövendölt Ezékiel Jeruzsálem megszállásáról, elpusztításáról, és a nép fogságba viteléről:

A 4. fejezetben Ezékielnek egy téglát kellett vennie, Jeruzsálemet ráfesteni, és ostrom alá venni. Azután egy sütőlapot, mint vasfalat kellett maga és a tégla közé helyeznie. Ez az Úr és népe közötti válaszfalat jelenti. Ezékielnek 390 napot kellett az egyik, majd 40 napot a másik oldalán feküdnie, ami az ostrom jelképe. A kevés étel, amit ehetett, az éhínséget mutatta meg, ami a városban fog uralkodni. Az emberek, akik őt nézték, iszonyattal teltek el.

Az 5. fejezet szerint a bánat és pusztulás jeleként meg kellett borotválnia a fejét.

8. fejezet: Ezékiel egy látomásban a jeruzsálemi templomban találta magát. A templomban Astarte szobra állt. Titokban a nép vezetői mindenféle csúszómászó és förtelmes állatot imádtak, azt gondolva, nem látja őket az Úr. Az asszonyok pedig Tammúzt siratták, aki minden év végén meghal, és minden tavasszal feltámad. Más férfiak a napot imádták.

9. fejezet: Ezékiel átélte népével a pusztítás napjait, a kerúbok öldöklését.

12. fejezet: Júda fogságba viteléről szól. Feltűnő, milyen pontosan írják le a 12–14. versek Cidkijjá menekülését.

23. fejezet: Samária és Jeruzsálem egy testvérpárhoz, Oholához és Oholibához hasonló, akik már Egyiptomban, ifjúkorukban paráznák voltak. Az Úr mégis elvette őket. De mindkét nő Egyiptom és Asszíria szeretője lett. Oholiba még a káldeusok szeretője is volt. Hűtlenségükért mindkettőjüket megbüntette az Úr.

24. fejezet: Jeruzsálem egy rozsdás edényhez hasonlít, amiről nem tűnik el a rozsda, a tisztátalanság.

Ezékiel felesége az ostrom első napján (valószínűleg 588. január 15.) hirtelen meghalt. Az Úr megtiltotta a prófétának, hogy gyászoljon, mert szomorúsága semmiség a nép eljövendő gyászához képest. Ha rákérdeznek, azt kell mondania, hogy az Úr parancsára teszi ezt.

Más nemzetek elleni próféciák

A 25–32. fejezetben más népeket szólított meg Ezékiel: ammóniakat, móábiakat, edómiakat, filiszteusokat, tírusziakat, szidóniakat és egyiptomiakat. Egyik nép sem menekülhet az Úr ítélete elől. Meg is történt mindez: az ammóniak, móábiak és edómiak más népek szolgái lettek, a filiszteusok teljesen kihaltak. Tíruszt és Szidónt Nabukadneccar győzte le, Jeruzsálemmel majdnem egy időben. Még Egyiptomot is legyőzte Babilon.

Izráel megtisztításáról és helyreállításáról szóló próféciák

33. fejezet: Ezékiel újra őrállói tisztet kapott Izráel fölött (1–20). Valaki eljött Jeruzsálemből a száműzöttekhez, hogy elhozza a város elestének és pusztulásának hírét. Az Úr elmondta Ezékielnek, hogy sorstársai eljönnek majd hozzá, hogy meghallgassák, de nem nagy lelkesedéssel. Megelégedtek ugyanis a sorsukkal, és csak azzal törődnek, hogy lehetnek gazdagok.

34. fejezet: Az Úr továbbra is népének Jó Pásztora. Össze fogja gyűjteni a nép maradékát országukba. Új Pásztort hoz, aki majd gondoskodik a népről (Jézus Krisztus!). Akkor majd biztonságban lesz a nyáj (Jn 10,11).

36. fejezet: Az elhagyatott ország hamarosan újra benépesül. A nép szíve pedig megváltozik. Nem lesz többé bálványimádás. Az Urat fogják Istenükként elismerni!

37. fejezet: Ezékiel egy látomásban látta, hogy az Úr halott csontokat kelt életre. Így lesz a nép is újra élettel teli, cselekvésre kész nép. Ahogy a csontok élő egésszé állnak össze, úgy lesz Júda és Izráel újra egy néppé, egy király, az Új Dávid, Jézus Krisztus örök uralma alatt, aki igazságosan uralkodik majd.

A templomról szóló látomás

40–48. fejezet: Ezékiel néhány évvel később látomásban lenézett egy magas hegyről, és egy várost látott. Egy férfi állt a kapuban, aki mintha ércből lett volna, s mérőszalag volt a kezében. Mindent alaposan megmért a férfi, és végigvezette Ezékielt az új templomon. Az Úr elmondta a régi törvényeket a papsággal és áldozatokkal kapcsolatban, a Páska ünneplését, s újra felosztotta Izráel törzsei között az országot.

Az új város kerülete is elhangzott. A mi mértékünk szerint úgy 2 km széles és hosszú a város. Kapui a törzsek neveit kapják. A város neve pedig nem Jeruzsálem, hanem „Ott van az ÚR!” Mekkora vigasztalás volt Ezékiel számára, hogy láthatta ezt a várost!

Jegyzetek:

30 év – A papok, léviták szolgálatba állítása harminc éves korban történt (vö. 4Móz 4,3.47). Van, aki szerint a „harmincadik év” nem erre vonatkozik. Ezékiel már Jeruzsálemben pap lehetett, amit igazolni látszik a templom és a kultusz alapos ismerete.

Látomás – Lelki szemeink olyan személyeket, tárgyakat, képeket látnak, amelyek elérhetetlenek számunkra, ha eszméletünknél vagyunk.

Négy élőlény – Figyeljünk oda a Jelenések 4,7-ben leírt kép, és a római katolikus templomokban látható ábrázolások összhangjára: Márk: oroszlán, Máté: ember, Lukács: bika, János: sas.

183

Énekek:

Református énekeskönyv: 79:1.6; 95:3–4; 118:9–10; 130:2–4; 137:1–3; 152; 165:1–2.6; 256:1–2; 384:1–4.6–7; 394:1.5
Jertek, énekeljünk: 173; 185; 239
Harangszó: 40:1–2.6; 42:1; 45; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 9; 53:1.4; 68; 69; 82; 93; 98:1.4
Erőm és énekem az Úr: 19; 84; 128; 129

Megjegyzés:

Bár az Úr megbüntet, hű marad ígéretéhez – Feltűnhet, hogy a Bibliában sokszor előkerül ez a téma. Ha az Úr büntet, az mindig megérdemelt. De Őt is elszomorítja, ha büntetnie kell. Még a büntetés ideje alatt is hűséges marad, mert megtartja ígéretét. Gondoljunk arra az ígéretére, hogy elküldi az „új Dávidot”, az Úr Jézus Krisztust, aki mint jó Pásztor fog igazságosan és békében uralkodni. Mekkora biztatás lehetett ez Ezékielnek!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Könyvtárhasználat

  • Izráel népe a babiloni fogságban. Ezékiel próféta szerepe: figyelmeztetés és büntetés; a szabadulás, helyreállítás ígérete. (***)
  • Információk gyűjtése Izráel államról. Izráel 20. századi története. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A csontok megelevenedésének látomása Imre Flóra: Ezékiel című versében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • A templom alaprajzának elkészítése Ezékiel látomásának leírása alapján. Templomrajzok a leírás és a képzelet segítségével. Pálmadíszek, kerúbok. (***)

Vázlat:

Babilon
Ezékiel – látomás: 4 élőlény
Írástekercs – „Edd meg… és szólj”

a száműzöttek megtérésére való felhívás

prófécia Jeruzsálemről
pusztulás

prófécia a helyreállításról
Jeruzsálem és a templom megújul

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.