Pages Navigation Menu

171. Ézsaiás és Mikeás próféta

Üzenet – Téma:

* Az Úr megbünteti a gonoszt;
* mégis kegyelméről tesz bizonyságot.

A történet átadásának módja:

Az Ézsaiás és Mikeás prófétáról szóló részt úgy tudjuk legegyszerűbben átadni a gyerekek­nek, ha először közösen elolvasunk egy részt, utána pedig megbeszéljük.

A próféták:

Az Ószövetségben 17 prófétai könyvet találhatunk, 16 prófétától (a Jeremiás siralmai külön áll). Ézsaiás könyve az első ezek közül.

A négy ún. nagy próféta Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és Dániel. A 12 kispróféta Hóseás, Jóel, Ámósz, Adbiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zofóniás, Haggeus, Zakariás és Malakiás.

Munkásságuk és életük úgy 250–300 évet ölel fel. A fogság előtti fontos időszak ez, amikor rosszul ment Júda és Izráel sora, valamint a Júda fogsága alatti és utáni időszak.

Hóseás és Ámósz a tíztörzsű Izráel népéhez szólt. Ézsaiás, Jóel és Mikeás Júdáról írtak, még a Jeruzsálem eleste előtti időszakban. Jeremiás, Habakuk és Zofóniás Jeruzsálem eleste és a fogság idején prófétáltak; Haggeus, Zakariás és Malakiás pedig a fogságból való visszatérés idején. Jónásnak és Náhumnak Ninivébe kellett menniük, Asszíria fővárosába; Abdiás pedig Edóm ellen prófétált. Dániel Babilon udvarában írta próféciáit a fogság idején. Ezékiel a fogolytársaihoz szólt Babilonban.

Mivel a legtöbb próféta szerencsétlenségről és vezeklésről beszélt, ezért nem voltak népszerűek, nem tisztelték, sőt néha gyűlölték és üldözték is őket (lásd Zsid 11,35–38, ahol a hithősök harcairól van szó, többek között prófétákról is).

Megjegyzés:

A próféták nevének jelentősége – Ézsaiás: „Jahve az üdv”, Jeremiás: „Az Úr felemel” v. „Az Úr alapít”, Ezékiel: „Erős az Isten” v. „Megerősít az Isten”, Dániel: „Ítél az Isten”, Hóseás: „Segítség Jahvétől”, Jóel: „Jahve Isten”, Ámósz: „Jahve hordoz”, Abdiás: „Az Úr szolgája”, Jónás: „Galamb”, Mikeás: „Kicsoda olyan mint Jahve”, Náhum: „Jahve megvigasztal”, Habakuk: „Átölel, átkarol”, Zofóniás: „Jahve elrejtette”, Haggeus: „Ünnepen született”, Zakariás: „Jahve megemlékezik”, Malakiás: „Én követem”.

Ézsaiás próféta:

Ézsaiás Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás király idejében prófétált. Talán még Manassé idejében is élt. Zsidó történészek szerint az istentelen Manassé utasítására ölték meg (lásd Zsid 11,37).

Ézsaiást Júda királyai fő prófétájának is nevezhetjük. Sokkal többet járt a királyi udvarba az Úr üzenetével, mint korának más prófétái. Mégis egy igazi népi próféta volt, mert üzenetei gyakran szóltak Jeruzsálem népéhez.

Ézsaiásra úgy is kell tekintenünk, mint kiemelkedő prédikátorra és magyarázóra, amit a héber próféta szó magába is foglal. (A próféta nem jövendőmondó volt elsősorban, hiszen gyakran magyarázta a múltat, s üzenete a jelennek szólt.)

Ézsaiás „nagy” próféta volt abban az értelemben, hogy írásaiból nagyon sok Istentől származó ismeret, és több Krisztussal kapcsolatos jövendölés tűnik ki, mint más prófétákéból. A zsidó tradíció szerint Ézsaiás ereiben királyi vér csörgedezett. Zsidó történetírók azt állítják, hogy apja, Ámóc, Uzzijjá király testvére volt, „királyprófétaként” is emlegetik. Írásmódja és szóhasználata elárulja, hogy jó oktatásban részesült.

Az Ézsaiás név teljesen illett a feladatához: „Az Úr üdvössége”. Rajta keresztül hozta az Úr nyilvánosságra üdvtervét, azaz Jézus Krisztus jövetelét.

Az Ézs 30,8-ban azt olvassuk, hogy Ézsaiás azt a feladatot kapja, próféciáit írja le egy könyvben, „hogy megmaradjon mindvégig, örökre szóló okmányként”.

Júda hűtlensége (1–5)

Úgy tűnik, hogy Ézsaiás már akkor is prófétált, mikor még nem kapott konkrét utasítást az Úrtól. Csak a 6. fejezetben olvasunk arról, hogy elhívja őt az Úr.

Az első öt fejezetből kiderül, hogy a nép hűtlen Istenhez. Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Júda már nem ismeri saját Istenét, aki Teremtője, Segítője és Barátja (1,3).

1,11–15: Az Úrnak elege van a hazug áldozatokból, amit Jeruzsálemben hoznak, és a merev istentiszteleti rendből, mint például az újhold, szombat, vagy a többi ünnepnap ünneplése. Isten iránti szeretet és tisztelet nélkül ezek csak üres formaságok.

1,21–31: Jeruzsálem igazságtalansággal és jogtalansággal teli város, ahol meglopják és elnyomják az özvegyet és az árvát. A fejedelmek járnak elől a gonoszságban. Istentiszteletük egybeolvadt a kánaáni és környékbeli pogány népek bálványimádatával.

2,2–5: Ézsaiás prófétai szemeivel már látja, hogy eljön egy olyan idő, mikor nem lesz több harc. Mindig béke lesz. Ez egyértelműen Krisztus uralmának békéjére utal, ami visszajövetelét követi majd. De még nem ott tartunk. Mielőtt Krisztus visszajönne, sok nép fog az Úr útjára térni.

5,1–7: A „Dal a terméketlen szőlőről” Isten szőlőskertjeként mutatja be Júdát/Izráelt. Isten úgy készítette elő népét, mint egy szőlőskertet, és várta a jó termést. De nem így történt: Izráel vadszőlőt termett, bora keserű. Az Úr ezért lerombolja kerítését, és nem gondozza többet.

Ézsaiás elhívása (6)

Ézsaiást Uzzijjá király halálának évében hívta el az Úr prófétai szolgálatra (lásd 169. lecke). Elhívása látomásban történt.

Ézsaiás látta az Urat egy magasra emelt trónon. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak az Úr mellett. Mindegyiknek hat szárnya volt. Így kiáltottak egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!” A kiáltástól megremegtek a küszöbök, és a templom megtelt füsttel (valószínűleg felhőre kell gondolnunk – lásd 1Kir 8,10).

Ézsaiás megrendülve ismerte fel, hogy ő „tisztátalan ajkú”, aki „tisztátalan ajkú nép között” lakik. Hiszen a Seregek Urát látták szemei!

Az egyik szeráf akkor Ézsaiáshoz repült, és megtisztította a száját egy parázsdarabbal. Majd azt kérdezte az Úr: „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?”

„Itt vagyok, engem küldj!” – válaszolta Ézsaiás.

„Menj!” – küldte Ézsaiást az Úr. Azt az üzenetet kellett elvinnie a néphez, hogy az hiába hall és lát, nem ért és nem ismer, mert nem figyel igazán az Úrra. Bűnei miatt az Úr kemény ítéletet hoz, kiürül és lakatlanná lesz az ország. Ha marad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De ahogy a fának kivágás után is marad gyökere a földben, ami kihajt, a maradék – a „szent mag” – majd benépesíti újra az országot.

Próféciák Krisztus eljöveteléről (7–12)

7,1–17: Mikor Áház királyt megtámadta Pekah és Recín, Ézsaiás figyelmeztette, hogy mit kell tennie. Áház két jelet is kapott arról, hogy az Úr segíteni fogja. Ézsaiás magával vitte Seárjásúb („A maradék visszatér”) nevű fiát a királyhoz. Tehát van még remény! A második jel a Messiás eljövetelének ígérete volt, az Immánuél-prófécia. (Lásd még a 170. leckét.)

8,3: Ézsaiás felesége megszülte második fiukat, aki a „Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!” nevet kapta, ami azt jelenti, hogy az asszírok támadása fenyeget.

9,1–6: A sok balsorsról szóló prófécia közben Ézsaiás mond egy csodálatos próféciát a Béke fejedelmének eljöveteléről, az Úr Jézusról.

11–12: A szenvedések között Ézsaiás újra prófétál az eljövendő Messiásról. „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről”! Uralma a béke időszaka lesz, amikor az állatok is békében élnek majd egymással. Az Úr összegyűjti népét az egész földről, szabadítását hírül kell adni minden népnek.

Figyelmeztetés a népek számára (13–23)

Ézsaiásnak figyelmeztetnie kell a Palesztina körül élő népeket is: a filiszteusokat (14), Móábot (15–16), Arámot (17), Edómot (21), s a föníciai városokat: Tíruszt és Szidónt (23).

Fenyegető próféciákat mond Egyiptomról, Etiópiáról (18–20), és a még csak felemelkedőben lévő Babiloni birodalomról (13–14, 21) is.

Ítélet és szabadítás; ítélet a világ fölött; figyelmeztetések (24–31)

26: Júda népe hálaénekben köszöni meg Isten szabadítását (ami el fog jönni). Az egész világ Isten ítélete alá esik. De minden népnek van egy esélye a szabadulásra, a Messiás eljövetelében.
27: Végül próféciát olvashatunk a Gyülekezet ellenségének kipusztításáról.
28–31: További figyelmeztetések hangzanak el Isten népe számára.

Sötét idők és egy gyönyörű jövő (32–35)

Ézsaiás felváltva beszél a népre váró nehéz időszakról, és Júda gyönyörű jövőjéről. A jövőbeli képben a Béke fejedelme áll a középpontban, aki „igazságosan fog uralkodni”. Ugyanakkor figyelmezteti azokat, akik azt hiszik, van még idejük, mert nem tudhatják, mikor már túl késő (32).

A 35. fejezet újra Júda csodálatos jövőjéről szól, az első vers különösen megérintő: „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.”

Ézsaiás és Ezékiás (36–39)

Ézsaiás és Ezékiás király sok mindent éltek át együtt. Erről bővebben a 172–174. leckében lesz szó.

Júda és Babilon (40–48)

Az újabb veszedelem, amire figyelmeztet Ézsaiás: Babilon. Jeruzsálem el fog esni, és a nép fogságba kerül. De később a babiloniakat is legyőzik a perzsák és a médek. Vigasztalásul és bátorításképpen azt is elárulja Ézsaiás, hogy a zsidók visszatérhetnek hazájukba.

40: Ézsaiás az eljövendő Messiással vigasztalja a népet. Egy előhírnök (Keresztelő János; vö. Lk 3,3–6) fogja bejelenteni a Király érkezését. A népnek elő kell készíteni az utat, hogy a Király ne ütközzön akadályba. Azt is elmondja a Messiásról, hogy mint a pásztor, úgy fogja legeltetni nyáját.

41–42: A próféta bátorítja a népet, majd a Messiás személyét és feladatát magyarázza. Újra elmondja a népnek, hogy a fogság után visszatérhetnek hazájukba. Az Úr türelmes a néphez, és nem hagyja őket cserben. El fog esni Babilon.

43–45: Mivel Júda folyamatosan vétkezik az Úr ellen, ezért Ő jogosan vonná meg a szeretetét tőlük. Krisztusért mégis megbocsát nekik az Úr. Szeretete népe iránt sosem szűnik meg, bármilyen hűtlenek és szeretetlenek is az emberek. A fogság után újra felépítik a templomot.

46–47: Még egyszer megjövendöli Babilon bukását. Bél és Nebó, a babiloni istenek elvesztik dicsőségüket.

Az Úr szolgája (49–55)

Krisztust, a Messiást írja le több oldalról.

49: Szabadítónak, Izráel megmentőjének nevezi, aki meg fogja szabadítani a rabokat.

50: Kemény dolgokon kell keresztülmennie (6. vers): „Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpdösés elől.” Itt arról a megaláztatásról szól, amit az Úr Jézusnak el kell viselnie Kajafás főpap udvarában, és a vádlói előtt.

51–52: Bátorítja a népet, minden az eljövendő Messiásról szól. Felszólítja Júdát, hogy örvendezzen, mert van szabadulás a fogságból.

53: Úgy mutatja be a Messiást, mint a „fájdalmak férfiát”, akinek sokat kell szenvednie, hogy övéinek elhozza az üdvösséget.

54–55: Az 55:1 mindenkit megszólít: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” Isten szeretete minden nép iránt megnyilvánul, ami a szabadításban valósul meg, és Fiában ölt testet. Hogyan lehetséges, hogy Isten a bűnös embert kegyelmében részesíti? Az Ő útjai és gondolatai nem a mieink (55,8–9). Sokkal hatalmasabbak azoknál.

Izráel gyalázata és dicsősége (56–66)

57–59: A könyv utolsó részében a próféta még egyszer figyelmezteti a népet bűneire: mindenfelé kicsapongás, féktelenség, bálványimádás, még a nyugalom napján is. Ennek köszönhetik, ha a segítség késik.

Újra emlékezteti a népet az Úrral kötött szövetségre, és a Szabadító ígéretére (59,20–21). Míg sötétség borítja a földet, az Úr lesz Júda világossága, amihez jönnek majd a népek (60,2–3).

61: Újabb „portrét” kapunk az eljövendő Messiásról. Az Evangélium áll itt középpontban, amiben a raboknak szabadítást ígér (vö. Lk 4,17–21), a megszabadított nép pedig vigad az Úr előtt.

62: Jeruzsálem örül majd üdvösségének (a szabadításnak), amit a Messiás hoz el. 63–64: Krisztus győzedelmes. Bár egyedül tapos a sajtóban, mégis győzelmesen jön ki a csatából.

A nehéz időben a nép Istenhez imádkozik segítségért: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.” (64,5)

65: Az Úr válasza az imádságra, hogy minden hűtlenség és bűn ellenére, amit a nép elkövetett, meg fogja őket őrizni. Új eget és új földet fog teremteni, ahol béke és öröm uralkodnak majd. Atyaként gondoskodik mindenről: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (65,24)

Zsidók és pogányok is helyet kaphatnak a Béke birodalmában.

66: De még mielőtt ez megtörténne, az engedetleneket megbünteti Isten.

Mikeás próféta:

Mikeás próféta Ámósszal, Hóseással és Ézsaiással egy időben, Jótám, Áház és Ezékiás júdai királyok idejében végezte szolgálatát. Móresetből származik, ami egy kis település délnyugat Júdában, a filiszteus Gát közelében (1,1.14).

Samária és Jeruzsálem (1)

Mikeás üzenete Samáriának (Izráel fővárosának) és Jeruzsálemnek (Júda fővárosának) szól. Júda ugyanolyan bűnös, mint Izráel.

Az Úr eljön szent helyéről. (3. v.) Leszáll, hogy megbüntesse Samáriát. Romhalmazzá lesz a város, a bálványok, bálványszobrok mind összetörnek. (6–7) Azután veszedelem jön Jeruzsálemre is az Úr kezétől. (12) Egybehívják a népet, hogy gyászoljanak. (16)

A hatalmon levők figyelmeztetése (2–3)

Mindkét ország vezetői vétkeznek, kirabolják saját népüket. Igazságtalanul ítélnek, és szörnyű módon nyomják el a népet. (2,1–2; 3,1–3) De a hűtlen vezetők nem kerülhetik el büntetésüket. Ugyanez a hamis prófétákra is igaz. (3,4–7)

A nyáj előtt megy viszont, „aki utat tör”, aki összegyűjti Izráel maradékát, s átvezeti őket a kapun. A próféta itt Dávid Fiát írja le, az Úr Jézust. Ő lesz a Király, aki elöl jár. (2,12–13)

Egy dicsőséges jövő (4)

Mikeás bemutatja az új Jeruzsálemet, Krisztus királyságának a fővárosát, ahol Isten igéje hirdettetik zsidóknak és pogányoknak egyaránt. (2) Ez azután következik, hogy az Úr megbüntette a népeket. Nem lesz több háború. Mindenki nyugodtan és békében élhet. Júda újra őszintén fogja az Urat szolgálni. (3–5)

Előbb azonban megpróbáltatik a nép: „Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától.” (10)

A Messiás és birodalma (5)

Mint egy örömkiáltás, úgy hangzik a próféta szava az eljövendő Messiásról, Dávid nagy fiáról:

Betlehemben fog megszületni. Kitűnik a szövegből, hogy Ő nem földi uralkodó lesz, mivel nem csupán Dávid Fia, hanem Isten Fia is. (1) Születéséig viszont Júdának még egy nehéz időszakot kell átvészelnie. (2) Mint egy pásztor fogja legeltetni nyáját, az Úr hatalmával és fenséges nevével. Benne megerősödnek nemcsak a zsidók, de a pogányok is. Krisztus a Békesség fejedelme. (4)

Mindez azután fog történni, hogy Asszíria, Júda ellensége megsemmisül. Jákób maradéka a nyomorúság után olyan lesz a többi nép közt, mint a fűre hulló zápor, vagy mint az oroszlán az erdő vadjai között. (4–8)

De Júda nem bízhat többé saját erejében. Ezért az Úr kiirtja harci lovait és városait, varázsszereit és bálványait. (9–14)

Mit kér az Úr a népétől (6)

Az Úr úgy jelenik meg itt, mint egy bíró. Emlékezteti népét, hogyan szabadította meg Egyiptomból, s hogy vezette el Kánaánba. (1–5) A nép már nem tudja, mit tehetne, hogy elnyerje az Úr jóindulatát: áldozatok ezreit mutassák be talán? (6–7) A próféta nyíltan szól: az Úr már régen elmondta Izráelnek, hogy az egyedüli dolog amit elvár, hogy őszinte, tiszta szívvel tiszteljék és szeressék Őt. (8) De most úgy áll a helyzet, hogy az Úr csak ítéletet tud mondani népére. A gazdagok mind csalárdak és a nép nyelve hazug. (10–12) Vétkeik miatt bünteti meg őket az Úr (13–16).

A sötétségből a világosságra (7)

A próféta elmondja, hogy hiába keresett olyan embereket, akiknek az élete jó gyümölcsöt terem. Kivesztek az országból a hívek és a becsületesek. Csak gonosz, vérszomjas embereket lehet találni, akik egymás kárán akarnak előbbre jutni. A fejedelem és a bírák korruptak. A barátban, feleségben sem lehet megbízni, vigyázni kell, hogy mit mondunk. A családtagok is egymás ellen fordulnak. (1–6)

Egyedül az Úr hozhat megváltást. Ez majd azután jön el, hogy a nép elszenvedte a megérdemelt büntetést, amit az Úr elleni engedetlenségükért kapnak. (7–9) Van remény: először minden irányból rátörnek a népre, de az Úr újjáépíti a falakat, és legeltetni fogja népét, mint egy pásztor. A pogányok látják ezt, és szégyenkeznek. Majd ők is az Úrhoz térnek. (11–17)

Végül Mikeás dicséri az Urat, mert megbocsátja a bűnt, elengedi népe maradékának büntetését, és nem tartja meg haragját örökké. Újra irgalmas lesz, és vétkeiket „a tenger mélyére dobja”. (18–20)

Kulcsigék:

Ézsaiás könyve:

1,18: Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.

7,14: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (vö. Mt 1,23)

9,1: A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. (vö. Mt 4,16)

11,1: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.

32,1–2: Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek. Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön.

35,1–2: Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Kármel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.

40,1–2: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért.

40,3–4: Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! (vö. Lk 3,4–6)

40,11: Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. (vö. Jn 10,11)

40,30–31: Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

43,1: De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

49,6: A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. (vö. Lk 2,30–32)

53,3–4: Megvetett volt és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. (vö. Mt 8,17)

55,1: Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért. (vö. Jn 7,37) 61,1–2: Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. (vö. Lk 4,18) 65,25: A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.

Mikeás könyve:

5,1: Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. (vö. Mt 2,6)

6,8: Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. 7,18: Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4–7; 97:1.6; 103:4–5; 105:3; 119:14–16; 171; 176; 217; 271:1–2; 296:1.5
Jertek, énekeljünk: 64; 150; 155; 173; 183
Harangszó: 7:1–2; 41; 44; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 26; 53:1.4; 61; 68; 69; 74; 75; 93; 97; 101:1–2
Erőm és énekem az Úr: 52; 56; 71; 84; 105; 130; 139

Megjegyzések:

Normák szerint élni – Az Úr adott normákat, törvényt, hogy aszerint éljünk. Mikor Izráel Isten törvénye szerint élt, az Urat őszintén szolgálta, akkor az Úr áldásaival ajándékozta meg őket. Mikor Izráel elfordult az Úr parancsolataitól, és más isteneket kezdett imádni, rögtön jött a káosz és a hanyatlás.
Ez ma sincs másképp. Isten törvénye univerzális értéket hordoz, s minden népre, minden időben érvényes. Ha egy nép Isten törvénye szerint él, az áldást hoz az egész népre. Ha nem, akkor elidegenednek egymástól, gyakori lesz a bűnözés, de a depresszióra való hajlam és az öngyilkosság is.

A Jézus Krisztusra vonatkozó próféciák – Mindkét prófétai könyv vezérfonala a Messiás eljöveteléről szóló prófécia. Ezért is olyan fontos mindkét könyv.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Szabályok, normák, törvények szerepe az életünkben, a társadalomban. A szabályok áthágásának következményei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Siklós József: Ézsaiás című versének párbeszédes felolvasása. Kifejező, szép versmondás. (***)

Ének-zene

  • Középkori eredetű recitáló dallamú gregorián ének éneklése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Képes igék: kártyák, lapok, könyvjelzők készítése. Technikai lehetőségek: színes grafika; újságkivágás, képmontázs; színes papír kivágás, ragasztás; számítógépes szerkesztés. (***)

Vázlatok:

4 nagy próféta: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel
12 kis próféta: Hóseástól Malakiásig

Júda: Uzzijjá, Jótám, Áház, Ezékiás királyok
Ézsaiás és Mikeás próféták

próféciák:
– vezetők, nép bűnei – büntetés
– szabadítás ígérete
– a szomszédos népek, Babilon, Egyiptom ellen
– az eljövendő Messiásról

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.