Pages Navigation Menu

160-162. II. Jeroboám uralkodása; Hóseás és Ámósz próféta; Izráel utolsó királyai, Samária elfoglalása, a nép fogságba vitele

Üzenet – Téma:

* Az Úr segít a népének, néha engedetlensége ellenére is.
* Az Úr szeret, de igazságos is.
* Aki elhagyja Istent, annak az Ő védelme és segítsége nélkül kell boldogulnia.
* Isten türelme is véget ér egyszer.

Előzmények:

Jéhú azt az ígéretet kapta az Úrtól, hogy utódai negyedízig uralkodnak Izráelen (2Kir 10,30).

1. történet:

Jéhút fia, Jóáház követte a trónon, 17 évig uralkodott. Vétkezett, mint elődei, mert folytatta az aranyborjú-imádást. Ezzel az istentiszteletet a politikától tette függővé. Az Úr ezért megbüntette a királyt és a népet Hazáél, arám király által. Jóáház erre az Úr tetszését kereste, s imádságát meghallgatta Isten, szabadítót adott Izráelnek.

Jóáház után fia, Jóás uralkodott Izráelen, 16 évig. Elizeus próféciáját beteljesítve II. Benhadad idejében háromszor verte meg az arámokat, s visszavette a Hazáél által meghódított városokat. Mégsem volt benne igazi hála Isten iránt, ő is követte apja és nagyapja bálványi­mádását. Tovább szolgálta az aranyborjút.

Jóás után szintén a fia, II. Jeroboám lett a király. Uralkodásának 41 éve alatt jól ment Izráel sora (lásd még Ám 6,4–6). Jónás próféta szavai szerint ő állította helyre Izráel határát a hamáti úttól* (messze északon) a síkság* tengeréig (Holt-tenger). „Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek.” Jeroboámnak tehát tudnia kellett volna, hogy nem önmagának köszönheti a győzelmet. Ő azonban azt tette, amit rossznak lát az Úr, folytatta a borjúimádást.

Hóseás prédikálása:

Hóseás* könyvében olvashatjuk, milyen álnok módon viselkedik a nép, mert nem ismerik Istent (4). Törvényét ismerik ugyan, de tudván tesznek ellene. Átkozódnak, hazudnak, ölnek, lopnak, paráználkodnak és erőszakoskodnak. A következmény: vérfürdő vérfürdőre következik. A papok sem jobbak, mint a nép: gyilkolnak a sikemi úton (6,9). Elfordultak az Úrtól, bár hívják a népet hozzá (11,7). Elfeledkeztek az Úr törvényéről (4,6), folytatják a bálványimádást (4,13.17; 13,1–3). Dőzsölnek és paráználkodnak, vagyont és hatalmat kívánnak mindenféle módon. A kereskedők tisztességtelenek (12,8). A király olyan, mint az értelmetlen gyermek (13,13). Következmény: kemény büntetés jön Izráelre. Gyászolni fog az ország, elalél a lakossága, együtt a mezei vadakkal, madarakkal és halakkal (4,3). Az Úr feladatul adja prófétáinak, hogy ismételten hívjanak megtérésre (6,1; 12,11). Emlékezteti a népet, hogyan szabadította ki őket Egyiptomból, hogyan védte őket a pusztai vándorlás idején (12,14; 13,4–5). „Nem ismerhetsz rajtam kívül más Istent, nincs más szabadító, csak én.” (13,4b) Izráel az asszírok kezébe fog esni (11,5), Samária pusztasággá lesz (13,15), és szörnyű dolgok történnek a néppel (asszonyokkal és gyerekekkel: 14,1). Végül mégis megkegyelmez népének az Úr (14,5).

Ámósz próféta:

Ámósz II. Jeroboám uralkodásának idején prédikált Izráelben, amikor Júdában Uzzijjá volt a király (vö. 169. lecke). Ugyanekkor működött Jónás próféta is. Ámósz pásztor volt, de fügét is gyűjtögetett (7,14–15). Tekóában lakott, Jeruzsálemtől 16 km-re délre, nem messzire Betlehemtől, vagyis nem a tíz törzs területén. Próféciáját két évvel a földrengés előtt mondta el (a Zak 14,5 szerint a júdai Uzzijjá idején volt). Míg más próféták éveken át figyelmeztették a népet, mint Ézsaiás és Jeremiás, Ámósz fellépése egy évre tehető. Küldetése befejeztével valószínűleg visszament hazájába pásztornak.

A prófétai könyv központi gondolata, hogy az emberek nem szeretik egymást. „Csak nekem legyen jó” – gondolja az ember, a többi nem érdekel.

A környező népek nem különbek, mint Izráel. Azoknak is büntetés lesz a része, köztük Arámnak: Benhadad és Hazáél palotái sem maradnak meg Damaszkuszban (Kr. e. 732-ben következett ez be, Tiglat-Pileszer által; vö. 2Kir 16,9). Júdát is figyelmezteti az Úr, „mert megvetették az ÚR törvényét” (2,4).

Majd Izráel ellen mondja, hogy egy szegényt egy pár cipő áráért adnak el, ezenkívül paráznaságot és bálványimádást lát mindenütt. Ítélete: a leggyorsabb futó sem menekülhet, a legbátrabb vitéz is fegyvertelenül fut majd el.

A próféta figyelmezteti a népet, hogy elhagyták Istenüket, az Urat, aki kiszabadította őket Egyiptomból, s megtörték a szövetséget. Vegyék észre magukat, míg házaik le nem lesznek rombolva, mint a bételi aranyborjús oltár (2Kir 23,15–16; 176. lecke).

Ámósz főleg a nép vezetői ellen szól, nyelve nem irodalmi, hanem a beszélt környezetből való. Samária gazdag legelőinek kövér teheneihez hasonlítja a királyi udvar gazdagjait („básáni tehenek”), akik elnyomják a szegényt, el akarják venni munkája eredményét. Ezért az Úr a pusztulásukat határozta el, nem lesznek többé biztonságban.

Az 5. rész siratóének Izráel felett, mintha már meghalt volna. A kapukban ülő bírákat gyűlölik, hamisan beszélnek és kereskednek, meglopják a szegényt. Innen hív az ÚR megtérésre: „Az URat keressétek, akkor élni fogtok” (5,6). „Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban” (5,15). Vagyis ha megtérnek gonosz cselekedeteikből, talán könyörül rajtuk az Úr. Túl sok rossz kapcsolódik a bálványimádáshoz, nemcsak Isten iránti hűtlenséget jelent.

Vajon Ámósz próféciája idézett elő változást? Láthatólag nem. Az ország hatalmasai Isten ítéletének napját a távoli jövőbe tolták, az országgal és a szegényekkel nem törődtek. A próféta látomásában a pusztulás előbb sáskaraj formájában jelenik meg, majd pusztító tűzként, végül függőónnal vizsgálja meg népét az Úr. A próféta kegyelmet kér, de elfogy Isten türelme, s legelőször a hatalmaskodókat viszik el fogságba. „Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.”

A bételi aranyborjú főpapja, Amacjá megvádolta Ámószt II. Jeroboám királynál, s el akarta őt távolítani Izráelből. Ámósz válaszában a pap családja és a nép elleni ítélet jelenik meg. Az újabb látomás beérő gyümölcsei Isten megérett ítéletét hirdetik. Nincs többé bocsánat, ünnepi (bálványimádó) dalaik siratóénekké változnak majd. Éhség és szomjúság gyötri őket, de nem kenyérre és vízre, hanem az Úr igéjére. „Támolyognak majd tengertől tengerig, és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.”

Az utolsó látomásban az oltár jelenik meg (talán a bételi), ami összeomlik, s az összedűlő kövek közül megmenekülőket fegyver pusztítja el. Sehol sem lesznek biztonságban, akárhová próbálnak elrejtőzni az Úr elől. Izráel szétszóratik a pogány népek között. A kép mégis Dávid összedőlt sátrának felállításával zárul, s a visszatérés ígéretével: „Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. …Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam.”

2. történet:

Zekarjá, II. Jeroboám fia hat hónapig uralkodott Izráelen. Ő volt a negyedik király Jéhú házából Jóáház, Jóás és II. Jeroboám után. Hallottuk, hogy Jéhúnak csak négy utóda ülhet trónra a saját házából. Zekarjá volt az utolsó, aki szintén „azt tette, amit rossznak lát az ÚR, …nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől”.

Zekarjá uralkodása rövid volt. Sallum, Jábés fia szőtt összeesküvést ellene, és a nép előtt ölte meg. Utána Sallum lett a király, de ő is csak egy hónapig.

Sallumot Menahém, Gádi fia ölte meg, s lett kegyetlen királya Izráelnek, tíz éven keresztül. Első tette a Tirza* melletti Tifszah és környékének leverése volt kegyetlen vérfürdővel, mert nem nyitottak előtte kaput. Ő sem szakított Jeroboám bálványimádásával, vagyis azt tette, amit rossznak lát az Úr. („Menahém” jelentése „vigasztaló”, micsoda ellentét van a név jelentése és viselője között.) Az ő idejében tört be az asszír Púl* az országba, Menahémtől ezer talentum ezüstöt (30000 kg!) kapott, ami a tehetős emberekre kivetett adóból gyűlt össze, ez fejenként 50 ezüst sékel volt (550 gr).

Mehaném után fia, Pekahjá (= „Isten megnyitja a szemeket”) lett a király, két esztendeig, s ő sem tért le Jeroboám útjáról, az aranyborjú imádását követte. Egyik tisztje, Pekah, Remaljáhú fia összeesküvést szőtt ellene, és Samáriában, a királyi palotában ölte meg.

Pekah ezután húsz esztendeig volt Izráel királya. Az ő idején tört be Tiglat-Pileszer*, Asszíria királya az országba, s északi-északkeleti részét elfoglalta, lakóit fogságba vitte. Pekah Recinnel, Arám királyával maga is többször megtámadta Júdát.

Pekahot Hóséa, Élá fia ölte meg, így lett ő is király kilenc évig. Szörnyű, hogy Izráel utolsó királyai közül milyen sokan gyilkosság révén lettek királyok. Mekkora ellentétben van ez Dávid magatartásával, aki az ellene törő Sault habozott megölni, amikor lehetősége nyílt volna rá (vö. 104. lecke). Bár Hóséa „nem annyira” tett rosszat az Úr előtt, mint a korábbi királyok, sorsát ő sem kerülhette el. Salmaneszer, Asszíria királya megtámadta, és adófizetővé tette Izráelt. Amikor Hóséa követeket küldött Egyiptomba (szövetségkötési szándékkal), s kihagyta az adó fizetését, Salmaneszer újra eljött, elfogatta, és börtönbe vetette őt. Majd Samária ellen vonult, három évig ostromolta, és elfoglalta, Izráel lakóit pedig fogságba vitette. A prófécia beteljesedett, a nép elfordult Istentől, nem bánta meg bűneit, a tíz törzs országa nincs többé.

Salmaneszer Bábelből és Mezopotámiából hozatott lakosokat az üres városokba. Ezek először nem félték az Urat, de oroszlánok támadták őket, mire a király a régi lakosok közül hozatott nekik papot, hogy megtanulják tisztelni az ország Istenét. A különböző népek azonban tovább tisztelték a saját isteneiket is, így valami keverékvallás keletkezett, amit ettől kezdve követtek a samaritánusok* területén.

Jegyzetek:

Hamát – „Körülkerített”. Rabbának is nevezték, határváros az Orontes mellett, mely arám határfolyó. Az 1Kir 8,65-ben azt olvassuk, hogy Salamon idejében izráeliták lakták. Az Ámósz 6,2 is említi.

Síkság – E kifejezés arra a síkságra céloz, amin Sodoma és Gomorra feküdt, amit Lót választott. A Jordánon túli terület déli része ez Móábig, mely Izráel területéhez tartozott (a tíz törzs között fél Manassé, Gád és Rúben – az emóriak régi országa, Óg királysága).

Hóseás – A 12 „kispróféta” egyike. Nem azért „kicsi”, mert keveset prófétált, hanem mert keveset írt. Kilencen a babiloni fogság előtt, hárman azután prófétáltak.
Hóseás Beéri fia, valószínűleg Beth-Semes-i származású, Issakár törzséből. Sokáig volt próféta, mintegy kilencven évig, vagyis nemcsak prófétálta Izráel fogságba vitelét, hanem részt is vett abban.

Tirza – „Kedves”. I. Jeroboám rezidenciája, Samáriától délre fekvő város.

Púl, Tiglat-Pileszer, Assur – Az asszír királyoknak kijáró cím („az én segítségem Asera-istenség”). Púl a legismertebb, ő a III. Tiglat-Pileszer. Valószínűleg ő szerepel itt. Ennek a birodalomnak ő volt az utolsó hatalmas uralkodója.
Asszíria Kr.e. 1500 és 1100 között volt igen jelentős közel-keleti állam. Hatalma fénykorában az Eufráteszig tartott. Végül az arámok uralma alá került. Később jött egy hatalmas királyi család, amelyik megpróbálta visszaszerezni a régi hatalmat. Történetünkben Púl népének hagyományos taktikájával jelenik meg: minél kevesebb véráldozattal hatalmukba keríteni a szomszédos államot. Egyik módszer a lakosok elhurcolása, amivel a nép ellenállását meg lehet törni. (Ezt a módszert a századunkig ismerték és alkalmazták különböző uralkodók világszerte.)

Samaritánusok – Mind a mai napig élnek Sikem/Nablus mellett samaritánusok, saját vallással. Kicsi csoport. Istentiszteleti központjuk Garizim hegye. Különösen fontos számukra a páska ünnepe. A régi kor igazi pogány vallásából nemigen maradt meg semmi. József egyenes leszármazottainak, és „igazi zsidók”-nak tartják magukat. Jézus korában nagy gyűlölet volt a samaritánusok és a zsidók között, annyira, hogy a zsidók Galileából nem Samárián át utaztak Jeruzsálembe, inkább kerültek a Jordánon túli területen. Különleges dolognak kell tartanunk, hogy az Úr Jézus Samárián át vezető utat használt.

160-162 160-162.1

Énekek:

Református énekeskönyv: 52:1; 74,1.19–20; 80; 130:2.4; 208:1–4; 384:1–4.7; 391:1–4; 468:4–5
Jertek, énekeljünk: 122; 228
Harangszó: 18; 49
Dicsérjétek az Urat!: 63; 74; 87; 98:2–4
Erőm és énekem az Úr: 56; 139

Megjegyzések:

Az Úr sokszor segíti a népét, engedetlensége ellenére – Láttuk, hogy az Úr végül megszabadította Izráelt az arámok kezéből, mivel látta, mennyire szenved a nép. Ez Isten kegyelmének a példája. A jó szülők is így viselkednek eltéved gyermekükkel: bár bűnös útra tévedt, mégis segítik.

A nehéz periódus elmúltával gyakran újra bűnös időszak következik – Érthető, hogy egy nehéz korszak után mindenki boldog és aktív lesz, dúskáló, örömittas. II. Jeroboám korszaka jó példa erre. Vajon a mi népünkkel, meg más népekkel is ilyen sokáig lesz kegyelmes az Úr…?
Amikor nincs igazi bűnbánata az elkövetett bűnöknek, a büntetés után hamar visszasüllyed az ember a régi rosszba, talán még mélyebbre is.

Kik azok a próféták? – Ismét itt az ideje a prófétaságról beszélni a gyerekekkel. A prófétát sokan „jövendőmondónak” gondolják. Pedig ő az Úr szolgája, aki tanít, büntet, ígér és büntetéssel fenyeget – az Úr nevében. Egyébként közönséges ember, mint más. Van-e ma is próféta? – kérdezik sokan. Nincs rájuk szükség, ószövetségi értelemben, hiszen az Úr kezünkbe adta a szavát, a Bibliát, benne minket szólító üzenetét. Van azonban „prófétálás”, ami a lelki ajándékok közé tartozik, ami a gyülekezetet építi, bátorítja, vigasztalja a Szentlélek által megelevenített igével (vö. 1Kor 14,1kk).

Isten szeretetteljes, de igazságos – Az Úr szigorú, de kegyelmes, a büntetés előtt figyelmeztet. Olyan, mint egy szigorú, de szerető apa.

Aki elhagyja az Urat, az az Ő védelme és segítsége nélkül kénytelen élni – Az emberek nem veszik komolyan, hogy az Isten nélküli élet veszélyes. Maguk próbálnak boldogulni, ami gyakran nem sikerül. Ezt látjuk magunk körül. Sok ember megbetegszik, testileg és/vagy lelkileg, mivel nem látnak kiutat. Sokan öngyilkosságot követnek el, mivel „nem látnak tovább megoldást”.

Isten türelme véget ér egyszer – Az izráeliták úgy gondolták, hogy nem kell annyira komolyan venni Ámósz figyelmeztetését. Bizonyára türelmes lesz velük az Úr. Másként alakult. Az Úr valóban türelmes, de igazságos is.
Gondoljunk itt szülők, tanítók általi büntetésre. Többnyire elhangzik sok figyelmeztetés. Amikor a figyelmeztetést nem veszed komolyan, és végbemegy a beígért büntetés, magadat hibáztathatod.

Szétszóratott Izráel – Az Újszövetségben néhány alkalommal olvasunk emberekről, akik a tíz törzs közül valamelyikben születtek, pl. Anna, Fánuel lánya, Áser törzséből (Lk 2,36). Ez arra utal, hogy az elhurcolt tíz törzs leszármazottai a júdaiakkal együtt visszatérhettek. A tíz törzs Izráeléből több család elkerülhetett a két törzs Júdájába. Így lehetett, hogy az ősei szívből szolgálhatták az Urat, s Anna a saját szemeivel láthatta a megígért Messiást.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Türelem és türelmetlenség. A türelem határai. (** ***)
  • A bűn és következményei. Figyelmeztetések után: büntetés. (** ***)
  • Segítségnyújtás annak, akinek terhes, akinek nem szívesen teszi meg az ember. A segítség joga kit illet? (***)
  • Isten figyelmeztető, büntető „ujja” a történelemben. Ítéletes idők. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Östör király alakja Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika c. meseregényében. A bölcs király jellemvonásai: szerető, de igazságos; a harag és megfékezése. (**)
  • Nemzeti bűnök, és ezek következményei Kölcsey Ferenc: Himnusz c. költeményében. (***)
  • Egy siratóének a Bibliából (Ezékiel könyvéből). A képes beszéd jelentései. A szőlő, szőlőskert kép bibliai párhuzamai. (***)
  • Siratóének írása egy bibliai szereplő nevében. (***)

Vázlat:

1.történet:
Jéhú és utódai – aranyborjú imádása
Jóáház – arámok: Hazáél
Jóás – arámok: II. Benhadad
II. Jeroboám – jólét

Prófétai figyelmeztetés:
Hóseás
„nincs más szabadító”
Ámósz
„básáni tehenek”
látomások:
– tűz
– sáskaraj
– függőón
– érett gyümölcsök
– oltár elpusztítása

2. történet:

Zekarjá (6 hónap)
Sallum (1 hónap)
Menahém (10 év)
Asszíria – Púl
Pekahjá (2 év)
Pekah (20 év)
Asszíria – Tiglat-Pileszer
Hóséa – (9 év)
Asszíria – Salmaneszer
Izráel népét elhurcolják

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.