Pages Navigation Menu

155-157. Hazáél lesz Arám új királya; Jéhú és Aháb háza; Jóás király a haldokló Elizeusnál

Üzenet – Téma:

* Az Úr beteljesíti ígéreteit.
* Isten parancsainak engedelmeskedni kell.
* Az istentelenség bukáshoz vezet.
* Istennel lehet győzni.

Előzmények:

Benhadad, Arám királya több támadást intézett Izráel ellen, sikertelenül. Először Elizeus imádságára vaksággal sújtotta az Úr az arám sereget, majd harci zajt keltve ejtette pánikba az arámokat, akik elmenekültek.

1. történet:

2Kir 8,7–15: Elizeus Damaszkuszba ment, az arám fővárosba, ami elég szokatlan dolog. Benhadad beteg volt, s mikor megtudta, hogy Elizeus odaérkezett, tisztviselőjét, Hazáélt* küldte ajándékokkal elé. Megkérdeztette Isten emberétől, felépül-e a betegségéből. „Bizonyosan felépül” – hangzott a válasz. – „Bár az ÚR velem megláttatta, hogy meg fog halni.” Elizeus már nyilván tudta, Hazáél mire készül.

A próféta akkor sírva fakadt. Isten megmutatta neki, milyen veszedelmet hoz majd Hazáél Izráelre, aki szolgai alázatot tettetve hallgatta Elizeus kijelentéseit. „Te leszel Arám királya” – hangzott el végül.

Hazáél visszatért Benhadadhoz, s jelentette neki, hogy a próféta szerint meg fog gyógyulni. Másnap azonban megfojtotta, olyan látszatot keltve, mintha a király magától halt volna meg. Hazáél lett az új király.

Az Úr Illésnek három feladatot adott a Hóreb-hegynél (1Kir 19,15–17; 139. lecke). Hazáélt kenje fel Arám királyává, Jéhút, Nimsi fiát Izráel királyává, Elizeust pedig a maga utódjává. Illés ez utóbbit tudta csak megtenni, a másik kettő Elizeusra maradt. Hazáél királlyá kenése (Isteni felhatalmazása) most megtörtént. Már csak Jéhú fölkenetése van hátra.

2. történet:

2Kir 8,25–29: Júdában Ahazjá*, Jósáfát unokája lett a király. Izráel és Júda még mindig szövetségben állt egymással, s együtt vonultak hadba Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért*. Jórám megsebesült a harcban, s visszatért jezréeli palotájába, hogy gyógyíttassa magát. Seregét Rámótban hagyta. A júdai Ahazjá király elment meglátogatni nagybátyját, Jórámot Jezréelben.

2Kir 9: Elizeus az egyik prófétatanítványt küldte Rámót-Gileádba, egy olajoskorsóval, hogy keresse meg Jéhút, Nimsi fiát. Hívja magával a belső szobába, majd kenje meg a fejét olajjal*, s mondja ki: „Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává!” Aztán tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud.

Valószínűleg Jéhú volt a sereg vezére, aki épp a többi parancsnokkal tanácskozott, mikor az ifjú próféta megérkezett. A parancsnokot kereste, s közölte, hogy bizalmas beszéde van vele.

Négyszemközt aztán királlyá kente Jéhút, s elmondta, hogy milyen feladatot ad neki Isten: ki kell irtania Aháb háza népét. Végül Elizeus intése szerint elfutott.

A többiek kifaggatták Jéhút, majd ruhájukat alája terítve adtak neki tiszteletet, s a kürtöket megfújva kiáltották: „Jéhú a király!”

Jéhú maga ment egy csapat katonával Jezréelbe. Ahazjá éppen Jórámnál tartózkodott. Őrszem jelentette a csapat közeledtét, s Jórám rosszat sejtett. Küldöttei nem tértek vissza, így maga vonult ki harci kocsiján, Ahazjával, Júda királyával együtt az érkezők elé. Nábót birtokán* találkoztak. A király Jéhú békés szándékát tudakolta, ám Jéhú nyersen válaszolt: „Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?” Jórám azonnal futásnak eredt, „Árulás, Ahazjá!” – kiáltotta. Jéhú kapásból kilőtt nyila azonban szíven találta, s a kocsiján összerogyva meghalt.

Jéhú a tisztjének, Bilkarnak adta a feladatot: emelje ki a kocsiból, és vesse Jórámot Nábót birtokára. Illés jövendölése ezzel beteljesült: ezen a birtokon fizet meg Aháb fia Nábót és fiainak kiontott véréért (1Kir 21,19.29; 142. lecke). Ahazjá is futni kezdett, de sorsát ő sem kerülhette el, megsebesítették harci szekerén. Megiddóba érve meghalt. Szolgái Jeruzsálembe vitték, s ősei mellé temették el.

Jéhú megérkezett Jezréelbe, s parancsára Jezábel királynőt a szolgái dobták ki a palota ablakán. Vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. Mire temetni akarták, csak koponyáját, lábait és két kézfejét találták, a többit a kutyák ették meg a jezréeli birtokon. Illés jövendölése teljesedett be ezzel is (1Kir 21,23; 142. lecke).

2Kir 10: Ahábnak hetven fia lakott Samáriában. Jéhú leveleire Jezréel vezetői kosárban küldték el neki azok fejét. Aki megmaradt Aháb házából, azokat Jéhú vágta le. Utánuk Ahazjá testvérei* következtek, 42-en, akik Samáriába tartottak, meglátogatni a királyi családot.

Majd Jehónádábbal, a kéni Rékáb* fiával találkozott Jéhú, aki Jetrónak, Mózes apósának volt a leszármazottja. Maga mellé vette a kocsijára, hogy megmutassa, mit tesz az Úrért. Kihirdette, hogy áldozatot akar bemutatni Baalnak, s összehívatta a papjait, és Baal tisztelőit. Mire elkészültek az áldozat bemutatására, Jéhú az embereivel fölkészült, hogy kardélre hányja őket. Mindenkit megöltek, akik a Baal-templomban tartózkodtak. A templomot lerombolták, és nyilvános árnyékszékké tették. Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből.

Vajon példaszerű király lett Jéhú? Nem. Nem teljes szívvel élt az Úrnak, Izráel Istenének a törvényei szerint. Nem tágított Jeroboám vétkétől, az aranyborjútól. Utódai Jóáház, Jóás, II. Jeroboám és Zekarjá.

Az Úr a népet úgy büntette, hogy egyre többet foglalhattak el földjéből a környező népek. Legtöbbet ártott az arám Hazáél, hogy beteljesedjen Elizeus próféciája (2Kir 8,12–13).

3. történet:

2Kir 13,1–13: Jóáház komolyan imádkozott az Úrhoz megváltásért az arámok kezéből. Az Úr meghallgatta, mert látta Izráel nyomorúságát. Szabadítót küldött, akinek a Biblia nem árulja el a nevét. De Jóáház ugyanúgy folytatta Jeroboám vétkét, mint apja, s majd fia és utóda, Jóás.

Nyilvánvalóan politikai számítás volt ennek az oka. Ha a tíz törzs a jeruzsálemi templomba járna, újra kívánság támadna egy Dávid házából való fejedelem által vezetett egy(esített) ország után. Továbbá oly régen űzték e bűnt, hogy már a szokásjog erejével hatott, és nem is tekintették bűnnek.

2Kir 13,14–25: Elizeus próféta megbetegedett, halálos ágyán feküdt. Elég idős volt már, hisz körülbelül hatvan éve hívta el Illés prófétának.

Jóás király fölkereste Elizeust. Megrendült, mivel saját szemével látta, hogy az idős próféta nem fog tovább élni. „Atyám, Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai” – kiáltotta. Ugyanaz a kiáltás, amivel Elizeus búcsút vett Illéstől, amikor az elragadtatott a mennybe (vö. 2Kir 2,12; lecke). Jóás király szájából azonban mást jelent. Izráel nehéz helyzetbe került. Elizeus próféta sokat tett Izráel országáért és népéért. Ha most meghal, ez a támogatás elvész. Talán azokra a kocsikra és lovasokra gondol a király, akik még megmaradtak Izráelben.

Elizeus, akár egy tiszt a katonájának, parancsot adott: „Fogj íjat és nyilakat!”

Jóás íjat és nyilakat fogott a kezébe.

„Feszítsd ki kezeddel az íjat!”

Jóás kifeszítette, s Elizeus rátette kezét* a király kezére.

„Nyisd ki az ablakot keletre.”

Jóás kinyitotta.

„Lőj!”

Jóás kilőtte nyilát.

„Az ÚR szabadításának nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni

Arámot Aféknál*.” – mondta Elizeus, majd hozzátette: „Fogd a nyilakat!”

Jóás kézbe fogta a nyilakat.

„Üss a földre!”

Jóás háromszor ütött a földre, és abbahagyta. Nem látta értelmét, hogy tovább üsse a földet.

Ám ütnie kellett volna, míg Elizeus azt nem mondja, hogy elég. Elizeus megharagudott a királyra.

„Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.”

Az történt, amit Elizeus megmondott. Hazáél még egy ideig zavarta Izráel életét, de végül az Úr hűséges maradt az ősatyákkal kötött szövetségéhez, nem akarta elpusztítani a népét. Meghalt Hazáél, Arám királya. Fia, III. Benhadad* lett az utód. Uralkodása alatt Jóás háromszor verte meg az arámokat, s elüldözte őket a meghódított városokból.

Nem sokkal Jóás látogatása után meghalt az öreg próféta, Elizeus. Eltemették, valószínűleg egy sziklasírba.

Valamivel később, Elizeus sírja közelében eltemettek egy embert. A temetést megzavarta egy betörő móábi rablóbanda*. Az emberek olyan gyorsan eltűntek, amilyen gyorsan csak tehették. Nem volt más megoldás, halottjukat belökték Elizeus közeli sírjába. Mikor az hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.

Az Úr így jelezte, hogy Ő uralkodik életen és halálon, van hatalma megváltani őket az ellenség kezéből.

Jegyzetek:

Hazáél – „Isten (előre) lát; akire Isten rátekint”. Hazáél negyven évig tartó uralma alatt Isten ítéletét hajtotta végre Izráelen (vö. 2Kir 13,3).

Ahazjá – A 2Krón 22,2-ben olvassuk, hogy Ahazjá 42 éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Apja Jórám, Júda királya; anyja Ataljá, Omri (Izráel királya) unokája. Ahazjá rossz úton járt, mivel anyja tanácsait követte.

Harc Rámót-Gileádért – Ez nem ugyanaz a rámót-gileádi csata, melyben Aháb király halálosan megsebesült. Az 12 évvel korábban történt. (1Kir 22,29–40; 143. lecke)

Olajjal megkenés – Izráelnek és Júdának nem minden királyát kenték fel olajjal. Ez inkább a különleges esetekben történt. Így kenték fel Sault, mivel Izráel első királya lett; Dávidot és Jeroboámot, mivel másik családból való királyt követtek az uralkodásban. Salamont is felkenték, mert az ő királyságában volt aki kételkedett.

Nábót földje – A jezréeli Nábót szőlőjét Aháb vette el, felesége, Jezábel közvetítésével. Nábótot és fiait megölték (1Kir 21; 142. lecke).

Ahazjá testvérei – A 2Krón 22,1-ben olvassuk, hogy Ahazjá testvéreit, vagyis a júdai Jórám fiait megölték, Ahazjá kivételével, aki Jórám halála után király lett. Az „Ahazjá testvérei” csoport, akikkel Jéhú találkozott, a király rokonait jelenti. A 2Krón 22,8-ban ezt olvassuk: „Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket.”

A kéni Rékáb – Ezzel a névvel az 1Krón 2,55-ben találkozunk. A Jer 35-ben olvassuk, hogy a rékábiak nem ittak bort. Jónádáb ősatya tilalma volt ez. Engedelmességét Jeremiás Júda népe elé állította példaként.
A kéniek nomádok voltak, kegyes emberekként ismerték őket.

Kezet rátenni – Ezzel az áldó eseménnyel többször is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Jákóbra, aki megáldotta József fiait (1Móz 48,14; 38. lecke).

Afék – Város a Gólám-fennsíkon, a Genezáret-tavától keletre.

III. Benhadad – I. Benhadad Arám királya volt az izráeli Baasá és a júdai Ászá korában; II. Benhadad Aháb és fiai idejében uralkodott, és Hazáél ölte meg; III. Benhadad Hazáél fia volt.

Móábi rablóbanda – A móábiak betörése azt bizonyítja, hogy valamennyire megerősödtek az után a súlyos vereség után, amit Jórám izráeli és Jósáfát júdai király aratott felettük (2Kir 3; 151. lecke).

155-157

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 81,9–11.12–17; 106:2–3; 158; 171; 217; 236:1–2.5–7; 254:1.3; 265:1–2; 389:1–7
Jertek, énekeljünk: 141; 173; 177; 185
Harangszó: 18; 39; 44; 49:1–2.5–7; 53:1.5–6
Dicsérjétek az Urat!: 8; 68; 69; 71; 75; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 54; 84; 126

Megjegyzések:

Becstelen és gyűlöletes módon elérni valamit – Hazáél olyan embert példáz, aki „hullákon gázol át”. Nem számít, hogyan, csak elérje a célját. „Cél szentesíti az eszközt” – mondja. Az ilyen embert gyakran nem lehet felismerni. Hazáél Benhadad bizalmasa volt. Gondoljunk csak Júdás Iskáriótesre: látszólag hű tanítvány, de a valóságban kész elárulni Mesterét.

Elizeus bánata – Elizeus nem azért volt szomorú, mert Hazáél megölte a királyt, hanem mert belepillantott a jövőbe: halált és hanyatlást hoz Hazáél Izráelre. A 2Kir 9,15-ben olvassuk, hogy Jórám megsebesült az arám Hazáéllel való harcban. A 2Kir 10,32-ben pedig: „megverte őket Hazáél Izráel egész határa mentén”. Még később, az izráeli Jóáház idején „Hazáél kezébe adta őket”. Vagyis állandóan háború volt a két ország között, amit Hazáél Elizeus próféciája szerint teljesített be.

Az Úr nem feledi, amit mondott – Az emberek gyakran úgy vélik, hogy Isten szavait nem kell olyan komolyan venni. Ezzel struccpolitikát folytatnak. Így tett Jórám király és Jezábel is, akik tudták, mit mondott Illés az Úr nevében Aháb ellen, utódai pusztulásáról. Pedig Isten szavait érdemes (és értelmes) a szívünkre venni. Amikor az Úr megtérésre hív, alázatra, iránta való és egymás iránti szeretetre, s a Fiában, Jézus Krisztusban való hitre, nem tehetjük azt csak úgy magunk mellé, hanem komolyan kell vennünk.

Isten parancsait végre kell hajtani – Isten parancsát végrehajtották Jéhú házán. Úgy érezzük, nem kellett volna ilyen szigorúan föllépni. Másképp is el lehetett volna végezni a feladatot. De az ítélet, hogy Jéhú leszármazottai közül senki sem maradhat életben, ettől még nem veszít érvényéből. Viszont Jéhú túlkapásai is elnyerik majd büntetésüket (Hós 1,4).

Az istentelenség pusztulásba visz – Isten nélkül élni, neki tudatosan hátat fordítani igen veszélyes. Egy időszak eltelhet probléma nélkül, de aztán szörnyű lehet azoknak, akik nem akarják Őt szolgálni. Ezzel kapcsolatban komoly lecke a történelem. Jézus Krisztus kifizette bűneink büntetését, Őrá van szükségünk.

A hitetlenség a teljes győzelem útjában áll – Az Isten ígéreteiben való teljes bizalom hozzátartozik a hithez. Amikor ez hiányzik, az már inkább hitetlenség.

A holttest értéke – E korban sok hamvasztás volt. A holttest hamuvá égett. Az Elizeus tetemét megérintő ember föltámadásának a csodája arra utal, hogy a test a halál után nem értéktelen az Úr előtt. Utal Krisztusnak a halálból való feltámadására. Utal a magra, aminek el kell halnia a földben, hogy új termés legyen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Eredményeket elérni: becsületes úton, vagy csalással, erőszakkal. Melyiket választod? (***)
  • Miért érdemes harcolni, küzdeni? Mire van szükség a győzelemhez? (***)

Történelem

  • Hatalomátvétel erőszakkal, tisztességtelen politikai módszerekkel. A régi renddel való leszámolás példái a történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Elizeus próféta alakja egy bibliai szereplő szemszögén keresztül: emlékezés a prófétára – írásbeli jellemzés. (***)

Ének-zene

  • Régi magyar dallamok: Zsoltárparafrázis egy sz.-i históriás ének dallamra. Kifejező éneklés. (***)

Vázlat:

1. történet:
Damaszkusz
Benhadad – beteg
Elizeus – látomás, kijelentés
Hazáél – gyilkos
új király

2. történet:
Hazáél ellen:
Jórám (Izráel) – Ahazjá (Júda)
Rámót-Gileád
Jórám megsebesül

Elizeus – prófétatanítvány
Jéhú az új király
ítélet Aháb házán
Ahazjá és rokonai
Baal papjai és hívei

3. történet:
Elizeus beteg – Jóás
íj – lövés
Jóás: három ütés
Elizeus: 5–6-szor kellett volna
győzelem Arámon
Elizeus sírja – feltámad egy halott

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.