Pages Navigation Menu

137. Illés Sareptában

Üzenet – Téma:

* A jószívű vendéglátót nem éri veszteség.
* A kevéssel is meg lehet elégedni.
* Isten hatalmában van az élet. Csodák az Ő tiszteletére történnek.

Előzmények:

Illés bejelentette Ahábnak, hogy sem eső, sem harmat nem lesz addig, amíg ő szólni nem fog. Majd elküldte őt az Úr a Kerit-patak mellé, ahová hollók vittek neki minden reggel és este kenyeret és húst. A patak vizéből ivott, s ott maradt, míg az ki nem száradt.

Történet:

Mikor a Kerit-patak kiszáradt, az Úr tovább küldte Illést. Az országot is el kellett hagynia. „Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába*, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak*, hogy gondoskodjék rólad.”

Illés megérkezett Sarepta kapujához. Találkozott egy özveggyel, aki éppen tűzrevalót gyűjtögetett. Megszólította Illés: „Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam!” Az asszony elindult, hogy Illés kérésének eleget tegyen. Ezzel már többet tett, mint amit a keleti vendégszeretet kíván. Hiszen Sareptában is komoly volt az aszály, alig volt víz. Az asszony talán az utolsó korsó vizéért indult.

Illés utána szólt: „Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal.”

Az asszony tudta, hogy Illés Izráelből jött. Talán a ruháján vette észre, hogy ő Isten embere, Izráel Istenének szolgája. Ugyanis így válaszolt: „A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk.”

Illés azonban így biztatta őt: „Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!” Majd elmondta neki Isten ígéretét: „A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre.”

Ettől fogva az asszony nem aggódott tovább. Hitt Illés szavának, vagyis Izráel Istenének! Ő, aki gondoskodhat esőről, megvalósíthatja, hogy a liszt és az olaj ne fogyjon el. Engedelmesen indult Illés szavára, s először Illésnek, majd magának és a fiának sütött belőle. Mégis ugyanannyi olaj és liszt maradt az edényben.

Illés ezután sokáig ott maradt az özvegynél és fiánál. Egy felső szobában lakott, ami a lapos tetőre épült, vendégek számára (vö. 2Kir 4,10: Elizeus felső szobája a súnémi asszonynál; 149. lecke). Egész idő alatt nem fogyott el a liszt és az olaj, amint az Úr Illésnek megígérte! Minden nap volt mit enniük, még ha nem is volt különösebben változatos az étkezésük. Így lett az asszony vendégszeretete áldássá mindhármuk számára.

Egy nap az özvegy fia olyan beteg lett, hogy meghalt. Hirtelen történt az eset, Illést még csak hívni sem tudta az asszony. Panaszkodva és sírva ment Illéshez: „Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess (Isten előtti) bűnömre*, és megöld a fiamat?” Illést hibáztatta tehát fia haláláért. Azt hitte, Isten egyenesen azért küldte őt hozzá, hogy minden bűnéért megbüntesse fia halálával.

Illés nem rótta meg az asszonyt, hanem azt mondta: „Add ide a fiadat!” Felvitte a szobájába, s az ágyra fektette. (Feltűnő, hogy az asszony lent maradt. Vajon nem remélt semmit, vagy tisztelettel várakozott?)

Illés az Úrhoz kiáltott, tőle várt választ: „Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?” Ahogy mások is, akiket az Úr az éhség által engedett meghalni, most ez a fiú is meghalt… Illés nem értette: az asszony egész idő alatt áldott volt, mivel ő, az Úr szolgája nála lakott, és most ez…

Majd egymás után háromszor ráborult Illés a fiúra. Talán saját teste melegével akarta felmelegíteni, és saját lélegzetét belefújni? Vagy jelét akarta adni, hogy érzi, Isten csodára készül, s ő hisz mindenható erejében? Így imádkozott: „Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe!”

Akkor történt a csoda: a fiú feléledt. Az Úr meghallotta Illés kiáltását. A Bibliában ez az első híradás a halálból való feltámadásról*!

Illés karjába vette a gyermeket, levitte és átadta az anyjának. „Nézd, él a fiad!” – mondta egyszerűen.

„Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” – felelt az asszony. Istennek adott tiszteletet, ahogyan csoda esetén illik. S ebben az az ígéret is benne van, hogy Istentől rendelt időben, és Illés szavára, az Úrtól kapott parancsra esni fog újra.

Jegyzetek:

Sarepta – „Olvasztókemence” – Jézus földi vándorlása idején is Szidónhoz tartozott Sarepta (Lk 4,25–26). Jelentéktelen tengerpart. Az Abdiás 20 említi még egyszer.

Az Úr parancsolt az özvegynek – Az asszony még semmit sem tudott, amikor Illéssel találkozott Sarepta kapujában, de az Úr már szívére helyezte, hogy ne utasítsa el Illést. Példát látunk itt Isten előkészítő munkájára, mint pl. Fülöp és a szerecsen főkomornyik esetében (ApCsel 8,26–40; 328. lecke). Fülöpnek Samáriából kellett a Jeruzsálemből Gázába vezető útra mennie, s épp akkor odaérni, mikor a komornyik utazott arra. Vagyis e találkozást Isten előre „megrendezte”. Így képzelhetjük el azt is, hogy Isten már munkálkodik az imádságunk meghallgatásán, még mielőtt imádkozni kezdtünk volna. (Ézs 65,24: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”)

Bűnre való emlékeztetés – Illésen keresztül az özvegy is kapcsolatba került Istennel. Talán ezért ismerte fel olyan világosan a bűnét? Egyébként, minél közelebb él valaki Istenhez, annál bűnösebbnek találja magát. De hittel tekinthet Krisztusra és az Ő megváltó munkájára.

Az első feltámadás-történet – A sareptai özvegy fiának a feltámasztása az első alkalom, hogy valaki visszatért a halálból, és élhetett tovább. Az Ószövetségben olvasunk még a súnémi asszony fiáról (2Kir 4,32–35; 149. lecke), és arról az emberről, akit Elizeussal egy sírba temettek (2Kir 13,21; 157. lecke). Az Újszövetségben a naini ifjúval (Lk 7,11–17; 238. lecke), Jairus lányával (Mt 9,18–26; 247. lecke), Lázárral (Jn 11,1–44; 284. lecke) és azokkal a halottakkal találkozunk, akik Jézus halálának pillanatában támadtak fel. Mindez jel, előre mutatva Jézus halálból való harmadnapi feltámadására. Az Ő feltámadása biztosít minket, hogy mi is feltámadunk Jézus visszajövetelekor.

137

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.9; 146:4–5; 172; 236; 270:1.6; 483:10
Jertek, énekeljünk: 64:2; 80; 145:1–3; 171; 176; 177:1; 255 – 257
Harangszó: 18; 43; 49; 51:1–2; 54:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 10 – 13; 14:1; 18; 29:2; 75; 76; 95:1; 156
Erőm és énekem az Úr: 15; 47; 48; 62:1; 106; 119; 126:1

Megjegyzések:

Miért kellett Illésnek a pogány Szidón Sareptájába mennie? – Jézus a názáreti zsinagógában mondta, hogy sok özvegy volt Izráelben Illés idején, ő mégsem ezekhez küldetett, hanem a szidóni Sarepta özvegyéhez (Lk 4,25–26). Ezt az Úr pogányok iránti kegyelme jelének kell tekintenünk.
De… Szidón mégiscsak a Baal- és Astarte-kultusz helye, amit Aháb és Jezábel Izráelbe bevezettek (1Kir 16,31; 135. lecke). Isten humora, hogy míg Aháb Illést keresi, ő Jezábel szülőhazájában, atyja egyik alattvalójánál tartózkodik. Kétségtelenül kerestette Aháb Illést Szidónban is, de ott sem fedezték fel (vö. 1Kir 18,10; 138. lecke).
Miért kell most Illésnek éppen egy szegény özvegyasszonynál lennie éhínség idején? Emberileg nézve nála kellene éhhalált szenvednie. Az Úr itt a mindenhatóságát jelzi. Ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Az Úr pedig gondoskodott az özvegyről és annak fiáról is.

Az ember nem szenved szükséget, amikor vendégszeretetet gyakorol – A vendégszeretet sok keleti országban a jólét egyik legfontosabb kifejezése. Az érkezőt ritkán engedik el anélkül, hogy be ne hívnák, és meg ne kínálnák. Ez gyakran teljes étkezést jelent. Nem magukért teszik, azt kínálják, ami a legjobb falat a házban. Téged sem ér veszteség, ha a vendégszeretetet gyakorlod. Inkább nyereség. A sareptai özvegy története példázza, hogy a vendégszeretet „természetben” is áldott. De… nem ezért kell vendégszeretőnek lennünk. Érvényes: „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7).
A Biblia is arra tanít, hogy legyünk vendégszeretők. Része a „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” parancsnak (Mt 22,39). „Gyakoroljátok a vendégszeretetet” (Róm 12,13b), és „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg” (Zsid 13,2) – írja Pál. Péter pedig így ír: „Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül” (1Pét 4,9). A feladatok közül, amit Pál szerint a gyülekezet tagjai egymással kell gyakoroljanak, az egyik a vendégszeretet (vö. 1Tim 3,2 és Tit 1,8). Az Úr Jézus a Mt 25,31–46-ban írja le az ítéletet, amit az Emberfia mond az emberekről. Így szól majd a jobb keze felől állóknak: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok” (35. v.). Amikor megkérdezik, hogy mikor adtak neki menedéket, a király így válaszol: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (40. v).
A vendégszeretetet nem szükséges leszűkíteni azokra az emberekre, akik bejönnek a házunkba. Olyanok is akadnak, akik messze laknak tőlünk, vagy akik messzi földről jönnek az országunkba (menekültek), azok is lehetnek a vendégeink. Segíthetünk nekik felöltözni, ételt, vagy ami nagyon fontos, lelki eledelt adni nekik (Bibliát, gyerekbibliát, jó keresztyén, hitépítő könyveket). Szerencsére több szervezet is foglalkozik ilyennel nálunk. Ne feledd: támogatandó program az iskolában, valamilyen segélynyújtó szervezet munkájába bekapcsolódni. A köszönet pedig, amit aratsz, megfizethetetlen.

Kevéssel megelégedni – Illés a Kerit-patak mellett hozzászokott a kenyérhez és húshoz, reggelente és esténként. A sareptai özvegynél naponta kenyér és víz volt a menü. Mégis megelégedett vele Illés, mert… Isten ajándéka volt. Zúgolódhatunk, ha olyasmi kerül terítékre, amit nem tudunk értékelni, miközben nagyon kevés ennivaló van? Izráel népe a pusztai vándorlás idején többször zúgolódott az élelem miatt, amit talált; a manna (mennyei kenyér) miatt is zúgolódott. Ügyeljünk a büntetésre, amit kaptak érte!
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” nagyon fontos kérés, mivel nem többért – és nem kevesebbért – imádkozunk, mint az eledelért, mely napi létfenntartásunkhoz szükséges. Nem cukorkát kérünk, nem valami finomságot a kávénk mellé. Mindaz, amit ezen felül kapunk, extra áldás (az extra kövérít és egészségtelen lehet). Arról van szó, hogy fogjuk fel: naponkénti élelmünkért az Úrtól függünk. Dolgozhatunk is érte, természetesen, megszolgálni mégsem tudjuk: naponkénti élelmünk Isten kegyelmi ajándékai közé tartozik! Lehet, hogy a különbség Kain és Ábel áldozata között abban van, hogy Kain azt áldozta, amiről azt hitte, megdolgozott érte, miközben Ábel tudta, hogy ő a munkája eredményét Isten áldásaként kapta. Kain olyasmit adott, ami a saját tulajdona, Ábel Istennek adta vissza, amit tőle kapott.

A csodák Isten tiszteletére történnek – Az Úr Jézus mondta a vakon születettről, mielőtt meggyógyította, azért van így, hogy „nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (Jn 9,3; 266. lecke). Ilyen minden csoda, ami megtörtént, és meg fog történni. Az Istenhez megtérés csodája is.

Elbeszélés az ovisoknak – Az elbeszélés két részből áll. Talán jobb két részletben elmondani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A mindennapi kenyér, a táplálék megbecsülése. Éhség, szegénység hazánkban és más országokban. A segítségadás módja és lehetőségei. (* ** ***)
  • Megelégedni a kevéssel, a kicsivel is. Hogyan lehetünk körülményeink között elégedettek? Hogyan tudunk a kevésből is adni a rászorulóknak? (** ***)
  • Vendégfogadás, vendégszeretet. Mire van szüksége a vendégnek? Példatörténet, beszélgetés a témáról. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének-zene

  • Motiváció: a „Süssünk, süssünk valamit…” kezdetű népi mondóka megismerése. (*)
  • Énekelt asztali áldások megismerése, tanulása. (* **)
  • Bice-bóca megelégedéssel fogyasztott kökényebédje, és az osztálytársak segítségnyújtása Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényében. (**)
  • „Jókedvű” szegények Móricz Zsigmond: Hét krajcár c. novellájában. Derű és tragikum együttes ábrázolása. A megelégedettség motívuma. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Háztartástan (Technika)

  • Süteményfajták. Hogyan készül egy egyszerű sütemény, kenyér? Palacsinta (fánk, lángos) sütés. (*) Süteménykészítés. (**)
  • Terítés, kínálás, a vendéglátás gyakorlása. (* **)
  • Vízhiány, éhínség jelensége és okai a Föld különböző területein. Melyik a hatékonyabb segítségnyújtás? A fejlődés segítése, szerkezeti változtatások (pl. kútfúrás, helyes talajművelés megtanítása, ipartelepítés stb.) (** ***)

Matematika

  • Azonos formák párosítása, párok megszámlálása. (*)

Vázlat:

Illés
sareptai özvegyasszony
– víz
– lepény
csoda: liszt és olaj nem fogy el

meghal egyetlen fia
csoda: a fiú újra él

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.