Pages Navigation Menu

132-134. Jeroboám bálványimádása; Jövendölés a bételi oltárról és Jeroboám háza bukásáról

Üzenet – Téma:

* „Ne legyen más istened rajtam kívül!”
* Bűnre csábítani gonosz dolog.
* Istentelen környezetben is lehetsz Isten gyermeke.

Előzmények:

Salamon halála után Roboám lett a király Izráel felett. Tíz törzs elpártolt tőle, mert nem akarta csökkenteni a nép terheit. A tíz törzs vezetőjét, Jeroboámot királlyá választották „Izráelen” (tíz törzs országa). Roboám „Júda” királya lett (két törzs országa).

1. történet:

Jeroboám király első nagy problémája volt a jeruzsálemi istentisztelet, hiszen ott állt az Úr temploma. Ha népe oda járna, hatása alá kerülnének a pompás templomnak, Salamon palotájának, és fiának, Dávid unokájának. Szívük visszafordulna Roboámhoz, Júda királyához, őt pedig megölnék. A 2Krón 11,13–17-ből kiderül, hogy nem alaptalan a félelme. Saját istentiszteleti hely kell tehát, ahol imádkozni lehet, és áldozatot bemutatni.

Korábban ismert kultuszhely* volt északon Dán, középen pedig – Jeroboám országának déli részén – Bétel (Isten háza). Egyiptomi menekülése idején Jeroboám látta az Ápis-bikát* (borjút) imádó embereket. A pusztai vándorlás idején, a Sínai-hegy mellett Áron aranyborjúja előtt táncoltak (2Móz 32; 55. lecke). Két aranyborjút készíttetett hát Jeroboám, s mikor elkészült az első, és fölállították Dánban, úgy mutatja be, mintha magát az Urat ábrázolná: „Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból!” Ugyanezt mondta Áron is a Sínainál. Bételben állította fel a második aranyborjút, és templomokat építtetett az áldozóhalmokon*. Papokat is alkalmazott. Nem Lévi törzséből, ahogyan az Úr rendelte, hanem az alsó, legszegényebb körből. Mindenkit, aki vállalta (1Kir 13,33), alkalmaztak, bizonyára nem a legtanultabbakat.

Jeroboám önhatalmúan ünnepet rendelt el, a nyolcadik hónap 15. napján (október vége, november eleje között, talán nov. 5-re esett). Ő maga mutatta be az első áldozatot Bételben, Salamont utánozva (vö. 1Kir 8,62–63; 128. lecke). Elfelejtette, amit Ahijjá próféta mondott neki az Úr nevében: ha az Úr parancsainak útján jár, és Őrá hallgat, akkor az Úr az ő házát, királyságát maradandóvá teszi (vö. 1Kir 11,38; 131. lecke).

A tíz törzs népe közül is sokan az Urat, Izráel Istenét keresték, ezért Júdába mentek. Roboám népe erősödött ezekkel az „emigránsokkal”.

2. történet:

Miközben Jeroboám Bételben az oltár mellé állt bemutatni az aranyborjúnak szóló első áldozatot, megjelent Júdából egy próféta. Az Úr igéjét mondta az oltár ellen: „Oltár! Oltár! Így szól az ÚR: egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!” (Vö. 2Kir 23,19–20; 176. lecke. Így lesz az oltár is megszentségtelenítve. Jelképesen: „Ti az életet tisztelitek ez aranyborjúban? Ez maga a halál!”)

Az Úr szavának megerősítésére a próféta egy csodás jelt adott: „Íme, ez az oltár meghasad, és kiömlik a rajta levő hamu.” Jeroboám erre kinyújtotta a kezét a próféta felé: „Fogjátok el őt!” – De megbénult a keze, nem tudta visszahúzni. Közben meghasadt az oltár, és kiömlött a rajta lévő hamu, Isten bekövetkező ítéletének jeleként. Jeroboám Isten akarata nélkül egyetlen izmát sem mozdíthatta meg. A próféta segítségét kérte, akinek meghallgattatott az imádsága, s a király megmozdíthatta a kezét. Meg akarta jutalmazni a prófétát, és meghívta magához, de a próféta így válaszolt: „Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet*. Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél*!”

Azzal elindult egy másik úton, ahogy az Úr mondta neki.

Lakott Bételben egy öreg próféta, aki nem ment el az ünnepre. A fiai beszélték el neki az eseményeket, s tőlük tudakolta meg, melyik úton ment el a júdai próféta. Ezután felnyergeltette a szamarát, utána indult, és egy cserfa alatt ülve találta meg. Meghívta magukhoz, nagy tisztességnek érezve, hogy Isten emberét láthatja vendégül. Gondolta, tisztelni fogják érte, ha az ő meghívását elfogadja, a királyét pedig nem, hisz Bételben közben mindenki az oltárnál történtekről beszélt. Önzés volt tehát a meghívása, és hazudott, mikor az Úrra hivatkozott.

A júdai próféta hitt neki, és már az asztal mellett érte utol Isten üzenete: „Mivel ellene szegültél az Úr szavának… visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen… holttested nem jut őseid sírjába*!” Az ígéret gyorsan beteljesült: útközben egy oroszlán* támadta meg a prófétát, és megölte.

Feltűnő, hogy az oroszlán nem bántotta a próféta szamarát, a szamár nem menekült el, hanem gazdája hullája mellett maradt, az oroszlánnal együtt, jeléül annak, hogy nem megszokott támadásról, hanem ítéletről van szó.

Az öreg próféta lelkifurdalásáról nem hallunk, de megkereste, és magával vitte a tetemet, és a saját sírjába temette el. Kérte fiait, hogy őt is oda temessék majd, mert „bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az Úr parancsára”.

Jeroboám e jelre sem fordult el a bálványimádástól, alacsonysorú papok alkalmazásától. Bűnének következménye az lett, hogy családja nem örökölte a trónt.

3. történet:

Egyszer súlyosan megbetegedett Abijjá*, Jeroboám fia. Ekkor azt tanácsolta Jeroboám a feleségének, hogy álruhában keresse föl Ahijjá prófétát Silóban. Tőle kérdezze meg, mi történik majd a gyerekkel. Így nem befolyásolja a prófétát, hogy a király fiáról van szó. Jeroboám odáig jutott, hogy szégyellte személyesen kérni Isten szolgájának a tanácsát. Arra nem gondolt, hogy az Úr elől elrejteni semmit sem lehet.

Tíz kenyeret, kalácsot és egy csupor mézet vitt ajándékba az asszony. (Ez egyszerre jelentett spórolást és álcázást is.) Az álcázásból és az ajándékból az is kiderül, hogy Jeroboám a prófétát jósnak tekintette, aki Isten üzenetét maga alkalmazhatja a körülményekre (vö. Ám 7,12).

Jeroboám felesége megtette, amit férje kért, bár anyaként nehéz lehetett fiát olyan sokáig magára hagynia. Ahijjá próféta öregkorára megvakult (mint Izsák, Jákób vagy Éli). Ám az Úr még Jeroboám feleségének megérkezése előtt elmondta neki, mi fog történni Jeroboám fiával, és hogy az asszony idegennek öltözött. Ahijjá tudta, mit kell mondania.

Amikor a próféta meghallotta az asszony közeledő lépteit, beljebb hívta, s megkérdezte, miért tetteti magát idegennek? Majd kedvezőtlen üzenettel küldte haza:

  1. Isten emelte ki a népből Jeroboámot, és tette fejedelemmé Izráel felett, elszakítva az országrészt Dávid házától.
  2. Jeroboám azonban nem lett olyan, mint Dávid, aki teljes szívéből követte az Urat. Rosszabbat tett, mint az elődei, mert öntött bálványisteneket* csinált.
  3. Veszedelmet hoz hát az Úr Jeroboám házára, kipusztítja minden férfitagját, háza népe semmivé lesz.
  4. Aki hozzátartozói közül a városban hal meg, kutyák eszik meg, aki a mezőn, azt a madarak.
  5. Jeroboám felesége menjen haza, s mikor belép a városba, meghal a fia. Egész Izráel elsiratja, és eltemetik. Jeroboám hozzátartozói közül csak őt temetik sírba, mert csak benne talált valami jót Izráel Istene.
  6. Támaszt majd az Úr egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét*.
  7. Izráel népét is megveri az Úr, kitépi abból a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra*, mivel bálványoszlopokat csináltak az Úr bosszantására.
  8. Kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte.

Jeroboám felesége e szörnyű üzenet után visszament Tirzába*. Mikor a palota lépcsőjére lépett, meghalt a fia. Minden úgy történt, ahogy a próféta mondta, egész Izráel elsiratta a fiút. Hátrányos környezetben is lehet egy gyermek az Úrnak kedves.

Jeroboám 22 évig uralkodott, Roboám, majd a júdai Abijjá idejében hadakoztak is egymással. Haláláról a 2Krón 13,20-ban olvashatunk: Abijjá ellen harcolva ereje meggyengült, az Úr megverte őt, és meghalt.

Jegyzetek:

Kultuszhely, vallási központ – Dán volt az a hely északon, ahová Dán törzse Míká efódját, teráfimját és szobrait, valamint papját vitte (vö. Bír 17 és 18). Éveken át folyt Dánban a bálványimádás.
Bétel, az „Isten háza” is ismerős hely, Jákób ősatya itt építette az első oltárát, miután visszatért Kánaánba, és azt mondta: „Él Bétel”: Isten Bételben van (vö. 1Móz 35,6–7). Később a szentély is Bételben volt egy ideig (vö. 1Sám 10,3).
Feltűnő, hogy Dán és Bétel is határváros volt. Az „istenek”, akik Izráelt Egyiptomból kivezették, őrizték az országot – Jeroboám szerint.

Ápis-bika – Ez a kiábrázolás – bikaként is – az egyiptomi Ptah istenség látható formája volt. Ptah volt az istene a jártasságnak és az ismeretnek. Jeroboám borjúkultuszában materialista és pragmatikus jeleket fedezhetünk fel: az kerül középpontba, ami az embert helyzetbe hozza. Az embernek kell legyen valami a szeme előtt. Az Úr viszont éppen igéje által akar hatni.

Áldozóhalmok – Úgy gondolták, az istenséget valamiféle magaslaton kell imádni, ott közelebb vannak az istenséghez. Pedig az Úr ott van mindenütt, akár 2000 m mélyen is.

Ne egyen, és ne igyon Bételben – Az Úr parancsát az 1Kor 10,19–21 fényében is szemlélhetjük: A bálványáldozatot, ami tulajdonképpen áldozat a gonosz lelkeknek, elfogyasztották. Pál ezt megtiltotta a keresztyéneknek: ne kerüljenek általa közösségbe a gonosz lelkekkel! Isten emberének étkezési tilalma a tíz törzs országának területén jelzi, hogy az Úrral (és a jeruzsálemi templommal) való kapcsolat megszakadt. A közös étkezés megtagadása lebecsülést jelent Közel-Keleten.

Ne térjen vissza ugyanazon az úton – Talán arra utal, hogy se Jeroboám, se a nép ne gondolja, hogy csak úgy véletlenül járt arra egy követ.

Ősei sírjába temettetni – Izráelben gyakran temetkeztek családi sírokba, amiket apróbb sírok csoportjának tekintsünk inkább. Gyakran sziklába vésték ezeket, s időnként egy-egy új „kamrával” bővítették. Isten emberének a büntetése, hogy nem otthon hal meg, és nem lesz normális temetése. Kegyes izráelita vágya az ősök hamvaihoz temetkezni.

Oroszlán – Izráelben még a Kr. u. 12. szd-ban is éltek oroszlánok. A nagy testű ragadozó letaglózza áldozatát, és gyakran magával cipeli nyugalmasabb helyre elfogyasztani. E történet oroszlánját Isten zabolázta meg, és a szamár se menekült el, ami Isten állatok feletti hatalmát mutatja.

Abijjá – „Atyám az Úr”. E szép név utalhat arra, hogy Jeroboám gyereke még apja királlyá létele és a bálványimádás bevezetése előtt született.

Öntött bálványistenek – Ahogyan Dán és Bétel aranyborjúiról szól az Úr, mutatja, mennyire mást gondol Ő az istenekről, akiket Jeroboám úgy állít be, mint „akik kihoztak téged (Izráelt) Egyiptomból”. Ez az első két parancsolat elleni vétek: Csak az Urat imádd; szobrok, képek készítése erre a célra tilos.

Király, aki kiirtja Jeroboám háza népét – Baasá lesz, aki ezt megteszi (lásd 1Kir 15,27–29).

Elszórja őket az Eufráteszen túlra – Kr. e. 722-ben teljesedett be mindez az asszírok által.

Tirza – Manassé földjén, Ebál hegye táján található.

132-134

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 81:10–11; 119:1–2.17–20; 135:9–10; 211:1.3.5; 236:1–2; 473:2–3
Jertek, énekeljünk: 183:1–2; 227:1–2; 228
Harangszó: 44:1–2; 48:1–2; 49:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 69; 74; 87; 161:1–3
Erőm és énekem az Úr: 56; 84; 130; 139

Megjegyzések:

Államvallás – Jeroboám bálványimádását úgy vehetjük, mint a felsőség beavatkozását a nép vallásába. A bálványimádás ezzel államvallássá lett, célja, hogy Jeroboám királyságát biztosítsa. Sok példát látunk arra a történelemben különböző népeknél, hogy az istenséget és a istentiszteletet az állam védelmére használják. Akadt kötelező vallás, és akadt tiltott vallás is. Gondoljunk csak rá, mi történt a kommunista uralom idején az egyházakkal. Vagy gondoljunk a régi Római Birodalom államvallására, ahol mindenkinek a római császár képét kellett évente néhány alkalommal imádni. S mivel ezt a keresztények megtagadták, emiatt sokukat oroszlánok elé vetették.
Izráelben Saul királlyá választásáig a teokrácia volt az „államforma”, ahol Isten uralkodott, és az Ő imádása állt a középpontban. Azzal, hogy Isten uralma helyett a nép királyt akart vezetőként, Izráel súlyos terhet vett a nyakába.

Bűnre csábítás – Jeroboám állandó példája az olyan személynek a Bibliában, aki a népét bűnre csábította. Izráel és Júda más vezetői bálványokat imádtak, de nem tették a bálványimádást kötelezővé. Aháb és Jezábel kivételek voltak. Aki bűnre csábít, Isten haragját vonja magára, de másokat is – Jeroboám esetében a népet – bűnbe visz magával. Érdemes észrevenni azokat, akik nagy pátosszal és hamis tanítással, vagy meghatározott bűn propagálásával magyarázzák ki magukat. Gyerekek között is előfordul ilyen.
Jeroboám nem hitetlenségből ragadta magához a hatalmat. Ezt megőrizni kreált kultuszhelyet, aranyborjúkat. Őrizkedjünk attól, hogy bálványra cseréljük az élő Istent. Jézus mondta: „Én vagyok a jó pásztor… az enyéim ismernek engem (hallgatnak a hangomra)” (Jn 10,14.16). Emberi megbízhatatlanság helyett inkább az Úrra hallgassunk!

Isten szavait gyakran csodajelek erősítik meg – Gyakran történik így. Gondoljunk Mózesre és Áronra a fáraónál, a tüzes kígyókra a pusztai vándorláskor, Illésre a Kármel hegyén. Az Úr Jézus is elmondta az üzenetét, ő is tett csodákat. Feltűnő, hogy a csodajelek nem adnak hitet. Sok zsidó hallotta hírét Jézus csodáinak, vagy látta, mégsem adta át a szívét. Sokan gondolkoznak így: „Hogyha valami csoda történne…” Úgy a fáraó, mint Jeroboám magatartásán látszik, hogy a csoda nem segít.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Képek és szobrok szerepe, helye a különböző vallásokban. Az istenábrázolás tilalma a Bibliában. (***)
  • Példák állam és vallás viszonyára a történelemből: államvallás, vallási türelem, szabad vallásgyakorlat. (***)
  • Az állami, egyházi és pártpropaganda szerepe, hatása az életünkben. (***)
  • Egyházak, vallási közösségek a mai Magyarországon. „Valláskatalógus” készítése: Felcserélhető-e a hit a fogyasztói szemlélettel? (***)

Vázlat:

1. történet:

Roboám – két törzs országa: Júda
Jeroboám – tíz törzs országa: Izráel
bálványimádás
– Dán (északon)
– Bétel (délen)

2. történet:
Jeroboám – Bétel
Próféta Júdából
– Jósiás tisztogatása
– az oltár meghasad
– kinyújtott kéz
– ne egyen és ne igyon ott
öreg próféta hazugsága
meggondolatlan bizalom
oroszlán öli meg

3. történet:

Jeroboám fia, Abijjá beteg
felesége Ahijjá prófétához megy
álruha – hazugság
Isten büntetése
– fia meghal
– családja eltöröltetik
– az ország elvétetik
Jeroboám halála

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.