Pages Navigation Menu

130-131. Salamon utolsó évei; a bűnei; Roboám és Jeroboám; Az ország kettészakadása

Üzenet – Téma:

* Az egyik bűn hozza magával a másikat.
* A királyok (vezetők) felett is Isten uralko­dik.
* Jobb egy feladat kezdetén bölcsességet kér­ni (választani), mint hatalmat és gazdagságot.

Előzmények:

Salamont sok országból jöttek meglátogatni olyanok, akik csodálták gazdagságát és bölcses­ségét, s fejedelmi ajándékokat hoztak neki. Még Sába királynője is vállalkozott erre a hosszú útra. Rejtvényeket fejtetett meg Salamonnal, és lenyűgözte mindaz, amit Jeruzsálemben látott és hallott. Ezért az Urat, Izráel Istenét dicsérte.

Eddig csak jó és hatalmas dolgokat olvashattunk Salamonról. Most azonban megtörik uralkodásának és királyságának dicsősége, mert azt látjuk, hogy eltért Isten parancsolataitól.

1. történet:

Salamon még fiatal korában elvette az egyiptomi fáraó lányát. Építtetett számára egy saját palotát. Annak ellenére, hogy szerette és tisztelte az egyiptomi hercegnőt, úgy gondolta, illik a királyi tisztséghez, hogy több felesége legyen: minél több feleség, annál nagyobb tiszteletnek örvend. Pedig már ezzel Isten parancsolata ellen vétett (5Móz 17,17).

Salamon király sok idegen nőt szeretett a fáraó lánya mellett: móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat, hettitákat. Hétszáz főrangú feleséget (fejedelmek lányai) és háromszáz másodrangú feleséget szerzett az évek során. Házasságkötéseit politikai szövetségekként kell elképzelni, ami az uralkodó családokban igen gyakran előfordult.

Hogy Salamonnak hány gyermeke született, az itt nincs megemlítve. Utódja, Roboám anyja egy ammóni asszony volt, Naamá (1Kir 14,31). Még két lányáról hallunk: Táfatról (1Kir 4,11) és Boszmatról (1Kir 4,15).

Salamon ezer felesége, akik a palotáiban laktak, mind olyan népekből való asszonyok voltak, akik ellen Izráel Ura már figyelmeztetett a 2Móz 34,16-ban és az 5Móz 7,3–4-ben. Izráeliták nem házasodhattak ezekkel a pogány asszonyokkal, mert a nők elhajlítják a szívüket a saját bálványaikhoz! E parancsolat ugyanúgy érvényes a királyra, mint a nép bármely tagjára. És bár valószínűleg ismerte Salamon e rendelkezést, mégis folyamatosan vétkezett ellene.

Miután elkészült a templom, az Úr külön felhívta Salamon figyelmét, hogy ne szolgáljanak idegen isteneket (1Kir 9,4–9), különben számíthatnak az ítéletére.

Salamon nem vette magára ezt a figyelmeztetést. Szeretettel vette körül mindegyik feleségét, és engedélyezte nekik az idegen istenek tiszteletét és szolgálatát. Öreg korában még nagyobb hatást gyakoroltak rá feleségei. Rávették, hogy ő is az idegen isteneknek szolgáljon. Így Salamon szíve elfordult az Úrtól, „nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve”.

Salamon továbbra is szolgálta az Urat a templomban, de mellette tisztelte Astóretet*, a szidóniak istenét, Milkómot vagy Molokot*, az ammóniak iszonyú bálványát, akiknek áldozóhalmot is építtetett (valószínűleg Hinnóm fiainak a völgyében, lásd 2Kir 23,10). Kemósnak*, a móábiak bálványának szintén építtetett áldozóhalmot Jeruzsálemtől keletre (ez valószínűleg az Olajfák hegye). Sok idegen isten kultuszában vett még részt Salamon – nem említi mindegyik nevét a Biblia – a feleségei kedvéért. Fontos megfigyelni azonban, hogy Salamont az egyiptomi felesége nem vitte bálványimádásba.

Az Úr megbüntette Salamont a bálványimádásért. Mivel nem tartotta magát az Úrral kötött szövetséghez, sem Isten rendelkezéseihez, ezért Ő kiszakítja kezéből az országot, és Salamon egyik szolgájának adja (Jeroboám lesz az). Azt is megígéri az Úr, hogy ezt nem Salamon idejében, hanem fia uralkodása alatt teszi majd; de csak azért, mert Dávid olyan kedves volt előtte. A Dávidnak tett ígérete miatt, hogy a királysága örökké megmarad (Krisztusig), egy törzset meghagy Salamon fiának.

Külső ellenfelet is támasztott az Úr: az edómi Hadadot*, és Rezónt*, a damaszkuszi királyt. Mindketten igen nagy gondot okoztak Salamonnak.

2. történet:

Tudjuk, hogy Salamon király sokat építkezett: templomot, palotát, városfalakat, s megerősítette Millót (ami régi jebúszi erődítmény lehetett). Ehhez mindig elegendő építőre volt szüksége. Munkavezetőinek havonta kellett gondoskodniuk megfelelő számú munkásról, a különböző törzsekből.

Az Efraim törzséből származó emberek között, akik Jeruzsálembe jöttek dolgozni, volt egy fiatalember, Jeroboám, Ceréda városából. Apja, Nebát már meghalt, özvegyen maradt anyját Cerúának hívták.

Jeroboám kitűnt társai közül eredményes munkájával és szorgalmával. Ahogy Salamon erről tudomást szerzett, az összes munkák felügyelőjévé tette Manassé és Efraim törzsein (vagyis „József házán”).

Miután az Úr, bálványimádása miatt, kijelentette Salamonnak a büntetését, a Silóban* lakó Ahijjá* próféta megbízást kapott az Úrtól, jövendölje meg Jeroboámnak, hogy királya lesz Izráel tíz törzsének.

Az egyik napon, amikor Jeroboám elhagyta Jeruzsálemet – bizonyára miután munkáját elvégezte, és hazafelé tartott Cerédába –, Ahijjá prófétával találkozott az úton.

A próféta egy új köpenybe volt burkolózva, de amint Jeroboámot meglátta, levetette, és tizenkét darabra szakította. Majd azt mondta Jeroboámnak, válasszon belőlük tíz részt, mert azt üzeni az Úr: Salamon királyságát szétszakítja, mint a köpenyt, s ebből tízet Jeroboámnak fog adni. Egy törzs – vagyis tulajdonképpen kettő: Júda és Benjámin, de Benjámin szinte már nem számított külön törzsnek, az idő múlásával majdnem teljesen beleolvadt Júdába – marad meg Salamon fiának és utódainak. Az Úr ezt Dávid iránti szeretetéből teszi, hogy mindenkor „mécsese legyen Jeruzsálemben”. Dávid nemzetségének tehát tiszteletben kell megmaradnia, mivel később a Messiás, az Úr Jézus innen származik. Az Úr a tíz törzset nem életében fogja elvenni Salamontól, ami szintén nem Salamon érdeme. Hanem „szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megőrizte parancsolataimat és rendelkezéseimet” – mondja az Úr.

Jeroboám ígéretet kap, ami egyben komoly figyelmeztetést tartalmaz: ha az Úrnak fog engedelmeskedni, és azt fogja tenni, amit Ő akar, olyan maradandó királyi háza lesz, mint Dávidnak. Így alázza meg Dávid házát Salamon bűnei miatt, de nem örökre… Krisztus lesz az, aki nemcsak egész Izráelen, hanem az egész világon uralkodni fog!

Feltűnő, hogy Jeroboámot nem kente fel Ahijjá királynak, mint az Saullal, Dáviddal és Salamonnal történt. Érthetjük ezt úgy, hogy az Úr megígérte Jeroboámnak a királyságot, de nem szíve szerint. Hagyta volna inkább az egész országot Dávid házának vezetése alatt, istenfélő király vezetésével, aki a népét az Ő törvényei és parancsai szerint szeretné.

Hirtelen váltással arról olvasunk, hogy Salamon Jeroboámot meg akarja öletni. Vajon miért?

A 26. versben Jeroboám Salamon harmadik ellenségeként szerepel, az edómi Hadad és a szír Rezón után. Ez jelentheti azt, hogy Jeroboám, miután elnyerte a királyság ígéretét, lázadást szított Salamon ellen. Vagyis nem várta nyugodtan, mint Dávid, amíg elérkezik az Isten szerinti ideje, hogy király legyen. Maga kezdett cselekedni. Feltételezhetjük, hogy Jeroboám nem hallgatta el Ahijjá próféciáját. Vagy Ahijjá maga beszélt volna róla? Nehéz ezt elképzelni.

Jeroboám inkább elmenekült Salamon elől. Nem ölték meg, hisz akkor nem teljesedett volna be Isten ígérete. Egyiptomba menekült, ami az idő tájt nyilvánvaló menekülési út lehetett. Korábban Hadad is oda menekült. Tipikus, hogy a fáraó menedéket nyújt veje, Salamon két ellenfelének!

Jeroboám Egyiptomban maradt, amíg meg nem hallotta, hogy Salamon meghalt. Hogy ez meddig tartott, nem tudjuk pontosan.

3. történet:

Salamon meghalt, miután negyven évig uralkodott Jeruzsálemen. Életkora 55–60 évre becsülhető. Dávid városában temették el.

Feltűnő, hogy a Biblia milyen keveset mond el Salamon uralkodásának utolsó idejéről. Bár olvashatjuk, hogy „Salamon történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg van írva Salamon történetének a könyvében”, az nem szerepel, hogy melyik könyvről van szó.

Salamon után a fia, Roboám lett a király. Tudjuk, hogy már 41 éves* volt ekkor (vö. 1Kir 14,21). Édesanyja ammóni, Naámának hívták.

Amint Roboám apja birodalmát irányítani kezdte, kiderült, hogy a nép az utóbbi időben nem volt túl elégedett Salamon uralmával. Különösen a rájuk rakott súlyos teher (adó és közmunka) váltott ki ellenkezést.

Jeroboám Salamon halálhírére hazatért, miután megkapta néhány izráeli törzs sürgető hívását. Szükségük volt rá Roboámmal szemben.

A nép Sikemben* gyűlt össze, hogy királlyá tegye Roboámot. Itt elmondták neki panaszukat: „Apád súlyos igát* rakott ránk, te azért most könnyíts azon.” Ha a nehéz terhet könnyebbé teszi, őt fogja szolgálni a nép.

Roboám nem adott választ azonnal: „Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám.”

Amikor elment a nép, Roboám a nép véneivel tanácskozott („Vének Tanácsa”), akik Salamont is szolgálták. „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?” – kérdezte Roboám.

„Ha te most kedvezel ennek a népnek (‘a nép szolgája leszel’), és engedsz nekik, ha válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek.”

A tapasztalt öregek tanácsa nem tetszett Roboámnak. Azoknak a fiatalabbaknak a tanácsát is kérte, akikkel együtt nőtt fel. „Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek?”

A fiatalok meggondolatlanul ezt tanácsolták: „Így beszélj velük: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal* foglak megtanítani!”

Roboám a tapasztalatlanabb fiatalok tanácsát adta válaszként Jeroboámnak és a népnek, amikor három nap múlva újra megjelentek előtte. Nem hallgatta meg tehát a nép kívánságát. Így adott lehetőséget arra a törésre, amit az Úr Jeroboámnak Ahijjá által kijelentett. Uralkodásának kezdete feltűnően eltér apja, Salamon uralkodásának kezdetétől. Salamon nem érezte elég alkalmasnak magát a nép vezetésére, és bölcsességet kért. Fia, Roboám ezzel szemben inkább a hatalmat és gazdagságot választotta.

Mikor a nép a kemény választ hallotta, így válaszolt: „Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával!” Ilyen lebecsüléssel fordultak el Dávid házától, mintha Dávid sohase tett volna értük semmit. Dávid háza egyszeriben nemkívánatossá vált számukra, mivel Dávid unokája nem hallgatott rájuk. Egymáshoz kiáltoztak: „Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával!” Így ment haza mindenki.

Roboám menteni próbálta, ami menthető. Ostoba módon a kényszermunkák felügyelőjét, Adórámot küldte a távozó nép után, hogy visszanyerje őket a királynak. De a nép már döntött, Adórám pedig éppen az elnyomás megtestesítője volt. Nem csoda hát, hogy megkövezték. Roboám kocsiján azonnal Jeruzsálembe menekült. (Roboám az első király, akiről azt olvassuk, hogy kocsin ült.) Most már tisztában volt vele, hogy az ország kettészakadása bekövetkezett. Júda és Benjámin törzse hűek maradtak hozzá, így király maradhatott Jeruzsálemben.

A többi tíz törzs összegyűlt újra, és Jeroboámot királlyá választották. Ezzel Ahijjá jóslata valósággá vált, Isten népe két részre szakadt. Tíz törzs Jeroboám vezetésével, a maradék két törzs Dávid királyi házának vezetésével.

Visszaérve Jeruzsálembe Roboám összehívta Júda és Benjámin összes harcosát, hogy velük a többi tíz törzs ellen vonuljon, és így próbálja visszaszerezni a királyságot.

Tervük nem sikerülhetett. Az Úr egy prófétát küldött („Isten emberét”), Semaját*. Általa üzente meg Roboámnak és népének, hogy ne vonuljanak a testvéreik, Izráel fiai ellen harcba. „Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így!”

Roboám szerencsére engedelmeskedett, és hazaküldte a katonákat. A nép így megmenekült a testvérháborútól.

Izráel történetének egyik legszomorúbb eseménye zajlott le ezzel, aminek messzemenő következményei lesznek még a tíz törzs számára. Hallunk majd az Úrtól való eltávolodásról, bálványimádásról, háborúkról stb. S mégis, ez az a nép, amellyel Isten szövetséget kötött, s amelynek gazdag áldást ígért, ha hűek maradnak hozzá, és szeretetben szolgálják.

Jegyzetek:

Astóret – A kánaániak istennője, Baál isten társa. A termékenység istennője, az élet nemzője és fenntartója. Jezábel, Aháb felesége és Szidón királyának a lánya tisztelte ezt az istennőt, és számára 400 prófétát alkalmazott. Astórettel kapcsolatban eszünkbe juthat a Vénusz égitest is („ég királynője”: Jer 7 és 44).

Milkóm vagy Molok – Nyugat-szemita istenség, a nap istene, az ammóniak nemzeti istensége, aki gyerekáldozatokat követelt. Tisztelői fiaikat és lányaikat megégették (3Móz 18,21; 2Kir 23,10). A 3Móz 20,1–5-ben megátkoznak valakit, aki a gyermekeit Moloknak áldozta; meg kellett őt kövezni. Ennyire eltért Salamon Isten parancsolataitól!

Kemós – A móábiakat többek között a Jer 48,46-ban „Kemós népének” nevezik. Életüket tehát teljesen átszőtte e nemzeti istenség imádata. A móábi Mésa király feláldozta neki a fiát (2Kir 3,27). Az ammóniak is tisztelték Kemóst (Bír 11,24).

Hadad – A zivatar istene a nyugat-szemitáknál, az asszíriaiak Rimmonnak nevezték. Hadadezer fejedelem neve is azt jelenti: „Hadad a segítség”. Hadad, az edómi királyi ház leszármazottja volt, s fiatal fiúként egy Dávid által kiadott támadás elől apja szolgáival Egyiptomba menekült. Itt nőtt fel a fáraó kegyeltjeként, majd Dávid és Jóáb halála után visszatért hazájába.

Rezón – „Fejedelem.” Rezón urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el, majd egy rablócsapat vezére lett. Dávid elől azonban Damaszkuszba ment, és ott király lett. Szíria Salamon uralkodásának kezdetén Izráel vazallusa volt. Rezón azonban alig várta, hogy Salamon uralkodásának és az izráeli elnyomásnak vége legyen. Az ő királysága egy erős királyi dinasztia kezdetét jelentette. Az 1Kir 15,18 is említi, de ott, mint Hezjón, Benhadad király nagyapja szerepel, aki Baasá királynak kellemetlenséget okozott, és Ászával, Júda királyával szövetséget kötött.

Siló – Város Efraim hegységében. A honfoglalás után az izráeli törzsek kultuszthelye, itt állt a szentély.

Ahijjá – „Testvérem az ÚR”.

Roboám 41 éves – Roboám feltehetően akkor született, amikor az apja még nagyon fiatal volt. Úgy vélik, Salamon összeházasodott már az ammóni Naámával, Roboám édesanyjával (vö. 1Kir 14,21 és 31), mielőtt a fáraó leányát feleségül vette volna.

Sikem – „Váll”. Város Efraimban, a mai Nablus. Ábrahám és Jákób épített itt valamikor oltárt. Jákób földet vett a sikemi Hamórtól (1Móz 34,4). Józsué alatt Sikem szabad város lett, lévitáknak rendelt (Józs 20,7). Józsué az ország központjává tette (Józs 24,1.25).

Iga – Arra az igára gondoljunk, amit a vontató ökrökre raknak.

Ostor, korbács – A római korbács három bőr szíjból állt, amit fém rögzített egy bothoz. Az ószövetség idején használt korbácsokat nem ismerjük.

Semajá – „Jahve meghallgatott”. Ez a próféta még egyszer megjelenik, amikor Roboámot az egyiptomi Sisák megtámadja (vö. 2Krón 12,5).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 16:4; 21:1.7; 58:1; 71:5–6; 72:1; 81:9–14; 233:3–4; 236:1–2.7; 271:1; 391
Jertek, énekeljünk: 101:1–2
Harangszó: 41; 44; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 71; 75; 93; 94; 153:1
Erőm és énekem az Úr: 84; 127; 139

Megjegyzések:

A nők helyzete – Háremek a keleti országokban: a gazdagságot abban mérték, ki hány feleséget „birtokol”. A nők helyzete még ma is sok országban elég rossz: eszköz az utódok teremtéséhez, és jó munkaerő a szántóföldön végzendő kemény munkához. Izráelben az Úr sok olyan óvó rendelkezést vezetett be, amely védte a nőket.

Az egyik bűn hozza magával a másikat – A történelem e szomorú esete is bizonyítja, hogy a bűn ördögi kör. Az egyik bűn hozza magával a következőt, ami így folytatódik, egyre gyorsabb tempóban. Ennek legjobb ellenszere az imádkozó élet. Nem ok nélkül tanította az Úr Jézus imádkozni tanítványait: „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”.

Semmibe venni a figyelmeztetéseket – Salamont az Úr és apja, Dávid is (1Kir 2,3–4) figyelmeztette arra, hogy mi a következménye Isten rendelkezései semmibevételének. Mózes törvényében is szigorú törvény volt arra, hogy 1.) a királynak ne legyen több felesége; 2.) az izráeliták nem házasodhatnak pogány nőkkel, mert ők félrevezetik őket, és ráveszik őket idegen istenek imádatára; 3.) a környező népek isteneinek tisztelete szigorúan tilos. Salamon ezekről egész biztosan tudott. Annál rosszabb, hogy mégsem vette komolyan e figyelmeztetéseket.

Engedékenység – Salamon toleráns volt, korunk szemléletmódjához hasonlóan. Ma a tolerancia olyan nagy mértékű, hogy sokan azt mondják, az iszlám, hindu és buddhista hivők is a Biblia Istenét szolgálják, csak éppen máshogy hívják Őt. Az Úr Jézus ilyen értelemben nem toleráns: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

Hogyan bánunk Isten ígéreteivel? – Az Úrnak gazdag ígéretei voltak Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint Dávid, Salamon és Jeroboám számára. Hogyan bántak ezzel külön-külön? Számoltak vele? Hogyan bánunk mi Isten ígéreteivel? Gondoljunk a keresztségre, Krisztus visszajövetelére, az örök életre!

Az Úr uralkodik – Isten a népek és királyok sorsát a kezében tartja. Az ország kettészakadásának és Jeroboám királyságának ténye is ezt bizonyítja. Mit jelent mindez a történelem eseményeiben és mindennapjainkban?

Rossz tanácsadók – Nem árt tanácsot kérni nehéz helyzetben. Ezt tette Roboám is. De jó tanácsadót kell választani: tapasztaltat, bölcset, és mindenek előtt istenfélőt!

A király mint diktátor – Roboám diktátornak bizonyult, kortársai tanácsára. Nem csoda, ha a tíz törzs tagjai cserben hagyták. Aki egy népet – bármilyen csoportot – vezetni akar, számolnia kell a belátható követelményekkel, amit támasztanak. A terhek, amiket Salamon rakott a népre, tényleg súlyosak voltak. Az 1Kir 4,20-ban olvassuk: „Júdának és Izráelnek sok lakosa volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek.” Vagyis látszólag nem sok gondjuk volt mindazzal, amit Salamon terhelt rájuk. Bár elképzelhető, hogy Salamon uralmának a végére ez megváltozott. Erre utal a vének tanácsa is, amikor Roboámnak a terhek csökkentését tanácsolták.
Országunkban gyakori a békétlenség, amit részben szintén a növekvő terhek okoznak. Hol találunk ma bölcs tanácsot?

Sámuel jövendölése beteljesedett – Amikor az izráeliták Sámueltől királyt kértek, figyelmeztette őket azokra a nehéz terhekre, amiket a királyok fognak rájuk rakni (1Sám 8,11–18). Most, sok évvel később jutottak oda, hogy a nép megtapasztalta, milyen sokat követelhet a király.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • A nők helyzete: háremek a keleti országokban. (***)
  • A bűn természete: egyik bűn hozza a másikat. (***)
  • Mikor van szükség tanácsra, tanácsadóra? Jó és rossz tanácsok. Te kire hallgatsz? (***)
  • Történelmi párhuzam a magyar történelemből: az ország kettő majd három részre szakadásának előzményei és okai. (***)
  • Társadalmi, politikai megosztottság a mai Magyarországon. Nép és vezetői helyes viszonya. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Dramatizált helyzetek a bibliai történetből: tanácskozás, a tanácsadók szerepe. (***)
  • Mai tanácsadók – dramatizált élethelyzetek. (***)
  • Írásbeli tanács egy mai politikai vezetőnek, levél formájában. (***)

Vázlat:

1. történet:
Salamon
sok pogány feleség (700+300)
idegen istenek:
– Astóret, Molok, Kemós
– áldozóhalmok, oltárok
büntetés: a birodalom átadása
külső ellenségek:
– Hadad
– Rezón

2. történet:
Salamon
Jeroboám
Ahijjá próféciája
tíz törzs
Júda és Benjámin
menekülés: Egyiptom

3. történet:
Roboám
Sikem – a nép kérése
vének: könnyíteni a terheken
ifjak: nehezíteni
Roboám elutasítása
– csak Júda és Benjámin
Jeroboám király
– tíz törzs Semajá figyelmeztetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.