Pages Navigation Menu

119. Absolon lázadása; Dávid elmenekül

Üzenet – Téma:

* Ha az ember nem számol Istennel, egyre go­noszabb lesz.
* Becstelen hízelgésen nincs Isten áldása.
* A bölcs fiú örömet szerez apjának.

Előzmények:

Amnón Támáron, Absolon húgán, saját fél­testvérén erőszakot követett el. Absolon megö­lette Amnónt, és Gesúrba menekült. Három év múlva Dávid megengedte, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de a király nem akart vele találkozni.

Bevezetés:

2Sám 14,28–33: Absolon vétkezett az Úr ellen, amikor megölette testvérét, de nem bánta meg bűnét. Megkeményítette szívét, és ismét szörnyű tervet eszelt ki.

Visszatérése után Absolon két teljes évig lakott Jeruzsálemben anélkül, hogy apja, Dávid magához hívatta volna. Ez egyáltalán nem tetszett Absolonnak. Nem tudott belenyugodni abba, hogy élete végéig mellőzötten éljen.

Megkérte Jóábot, hogy menjen el hozzá, ám ő vonakodott attól, hogy elmenjen Absolonhoz. Nyilvánvalóan nem akart Dávid ellenére a kegyvesztett királyfival kapcsolatot tartani.

Absolon akkor megparancsolta szolgáinak, hogy Jóáb árpáját gyújtsák fel. Nem riadt vissza semmiféle eszköztől, hogy akaratát végrehajtsa. Szolgái megtették, amit mondott. Jóáb most már elment Absolonhoz, és megkérdezte, hogy miért gyújtatta fel az ő árpáját.

Absolon nem magyarázkodott, hanem így szólt: „Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg!”

Jóáb elment az üzenettel a királyhoz, de nem tudta, hogy milyen súlyos következményei lesznek még ennek. Dávid hallgatott Jóábra, és magához hívatta Absolont.

Absolon mélyen meghajolt a király előtt. A király pedig megcsókolta őt megbocsátása és megbékélése jeléül.

1. történet:

Most, hogy a király újból kegyébe fogadta, Absolon kezdett feltűnően viselkedni. Szerzett magának egy szép harci kocsit, lovakat. (Az 5Móz 17,16; az ún. királytörvény, épp az ellenkezőjét tanácsolja: „Csak sok lovat ne tartson.” Dávid nem lovon, hanem öszvéren ült; lásd 1Kir 1,33.) Amikor Absolon kikocsizott, ötven ember futott előtte. A népre nagy hatással volt ez a látvány. Absolon sokkal fejedelmibb lett, mint Dávid király!

Absolon megpróbálta magát behízelegni a nép szívébe. Reggelenként odaállt a kapun át vivő út mellé, ahol a király elé igyekeztek azok, akik Dávid elé akarták tárni peres ügyüket. Absolon megállította, és részletesen kikérdezte ezeket az embereket. Sajnálkozott, amiért hiába jöttek, mert a király biztosan nem hallgatja meg jogos panaszaikat. Éveken át gyűjtött magának híveket apja befeketítésével. Úgy tett, mintha szívén viselné a nép sorsát, amikor pedig elérkezettnek látta az időt, ravaszul a trónt is megpróbálta megszerezni.

Engedélyt kért a királytól, hogy Hebrónba mehessen – abba a városba, ahol Dávid uralkodni kezdett, és ahol Absolon született –, hogy teljesítse ígéretét, melyet az Úrnak tett. Amikor Szíriában Gesúrban lakott, megfogadta, ha egyszer visszaviszi őt az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak fog szolgálni. Látszólag hála- és áldozati ünnepre készült.

Dávid megengedte, hogy Absolon Hebrónba menjen. „Menj el békességgel!” – búcsúzott tőle.

Absolon közben titkos megbízottakat küldött szét az egész országban azzal az üzenettel: „Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban!” Ez volt az a város, ahol Dávid először lett királlyá.

Kétszáz meghívottal ment Absolon Hebrónba, akik nem gyanítottak semmit.

Amikor Absolon bemutatta az áldozatokat, magához hívatta Dávid legbölcsebb tanácsosát is Júda egyik városából, Gilóból. Ahitófel („az ostobaság testvére”) Betsabé nagyapja volt, és amióta az az eset Betsábéval megtörtént, nyilván nem volt őszinte barátja a királynak (lásd ezt a családi kapcsolatot: 2Sám 11,3 és 23,34). A Zsolt 41,10-ben Dávid erről panaszkodott: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.” (Lásd még a Zsolt 55,13–14-et.) A legszomorúbb dolog, amikor egy barát lesz árulóvá!

Egyre többen mentek Hebrónba, és álltak Absolon mellé az összeesküvésben.

2. történet:

Dávidnak jelentették, hogy lázadás készül Hebrónban Absolon vezetésével: „Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve!”

Dávidnak nem volt bátorsága, hogy a lázadást erőszakkal leverje. Azt mondta hűséges embereinek: „Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost.”

A király szolgái engedelmeskedtek, és hűséget esküdtek neki.

Gyalog hagyta el Dávid embereivel a várost. Feleségei és gyermekei vele mentek. Csak tíz másodrangú feleségét hagyta hátra, hogy őrizzék a palotát.

Jeruzsálemtől nem messze, a Kidrón-patak előtt, megállította Dávid a csapatát. Dávid testőrsége, a kerétiek, a pelétiek vele vonultak. Hatszázan, akik Gátból, egy filiszteus helységből valók voltak, a gáti Ittaj vezetésével szintén. A király megkérdezte Ittajt: „Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett (Absolonra célzott!), mert te idegen vagy. Térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is.”

Ittaj azt mondta a királynak: „Az élő Úrra, és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol lesz is az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva.”

Erre a válaszra számított Dávid. Hívta hát, tartson vele.

Amikor a jeruzsálemiek és a környékbeliek meglátták, hogy Dávid menekül, hangosan sírtak. Dávid átkelt a Kidrón-patakon, hogy a pusztába vonuljon.

Cádók és Ebjátár főpapok egy csapat lévitát vezettek, akik Isten szövetségládáját vitték. Ebjátár ment elöl.

Dávid azonban nem akarta, hogy a ládát vele vigyék. Azt mondta Cádóknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az Úr, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak lakóhelyét.” Dávid arra kérte Cádókot és Ebjátárt, hogy maradjanak a városban. Cádók a fiával, Ahimaaccal, és Ebjátár is a fiával, Jónátánnal. Dávid majd a pusztában várja, amíg Ahimaac és Jónátán hírt visz neki a városból. Tehát kémként kell a városban maradniuk, azzal az ürüggyel, hogy Absolon mellé álltak. Papi tisztük talán megvédi őket. Nehéz és veszélyes feladat!

Dávid akkor mezítláb, betakart fejjel és sírva ment fel az Olajfák-hegyére*. Mindazok, akik vele voltak, befedték a fejüket gyászuk és szégyenük jeléül, és sírtak. (Az Úr Jézus is az Olajfák-hegyére ment, és ott éjszakázott. De nem menekülőként, mint Dávid, hanem önként, minden idők hívőiért.)

Dávid hallotta, hogy bölcs tanácsosa is Absolonnál van. Ettől nagyon megijedt; jól tudta, hogy tanácsaival milyen nagy befolyása van Ahitófelnek. Ahitófel tanácsát éppen olyan nagyra becsülték, mint Isten igéjét. Dávid imádkozott: „Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát!” Az Olajfák hegyén egy férfi jött hozzá, Húsaj, aki szintén Dávid tanácsosai közé tartozott. Megtépte ruháját, és gyásza jeléül földet szórt a fejére. Azért jött, hogy részvétét nyilvánítsa Dávidnak, és fölajánlja szolgálatait.

Dávid nem akarta őt maga mellett tartani. Úgy gondolta, jobb, ha Húsaj Jeruzsálembe megy, és Absolonhoz csatlakozik. Mondja, hogy azelőtt Dávid szolgája volt, de most Absolont akarja szolgálni. Dávid remélte, hogy Húsaj meghiúsíthatja Ahitófel tanácsát. Elmondta, hogy Cádókot és Ebjátárt is visszaküldte a városba, fiaikkal együtt. Ha Húsaj megtud valamit, mondja meg nekik. Akkor Ahimaac és Jónátán megviszi a hírt Dávidnak.

Húsaj engedelmeskedett a királynak, és Jeruzsálembe ment.

Útközben szembe jött Dáviddal Cibá, Mefibóset szolgája, egy pár felszerszámozott szamárral. Azok kétszáz kenyeret, száz csomó szőlőt, száz adag érett gyümölcsöt és egy tömlő bort hoztak.

Dávid megkérdezte Cibát: „Mit akarsz ezzel?”

Cibá így felelt: „A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában.”

Ekkor megkérdezte Dávid: „Hol van uradnak a fia?” Mefibósetre célzott, Saul unokájára, aki sok éven át Dávid asztalánál étkezett (lásd 116. lecke).

Cibá így felelt a királynak: „Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát.” (Ez aljas gyanúsítás volt, amit Mefibóset egyáltalán nem mondott, hanem hű maradt Dávidhoz, amint az kitűnik a 2Sám 19,24–30-ból. Azonkívül Absolon maga akart király lenni, és Saul utódainak semmi esélye sem volt a trónra.)

Dávid elhitte Cibá szavait, és azt mondta: „Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt.” Cibá alázatosan válaszolt: „Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!”

Dávidnak keresztül kellett utaznia Benjámin területén. Amikor Bahúrimba érkezett, Saul egyik rokona, bizonyos Simei jött ki a városkából. Bár Dávidot eléggé védte hadinépe, Simei elkezdte kövekkel hajigálni és szidalmazni a királyt. „Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te királlyá lettél, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!”

Abisaj, Cerújának, Dávid nővérének a fia nem tudta magát türtőztetni. „Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”

Dávid azonban ezt mondta: „Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. (Dávid kétségtelenül Abnér meggyilkolására gondolt, amely Jóáb és Abisaj lelkiismeretét terhelte.) Mert ha ócsárol, és ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt?” Majd mindenki füle hallatára így szólt: „Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki. Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!”

Simei így büntetlenül elmehetett. Míg Dávid tovább haladt az úton, Simei egyre csak szidta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje.

Végre olyan helyre jutott a király a kíséretével, ahol kipihenhette magát.

3. történet:

Absolon közben megérkezett Hebrónból Jeruzsálembe. Felfedezte, hogy Dávid elmenekült. Húsaj azonnal tiszteletét tette Absolonnál, aki megkérdezte tőle: „Miért nem mentél el a barátoddal?”

Húsaj kész volt a válasszal: „Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.”

Absolon elégedett volt. Megkérdezte Ahitófeltől, hogy mit tanácsol neki.

Ahitófel azt tanácsolta, menjen be Absolon Dávid másodrangú feleségeihez, akik a palotában maradtak. Ha a nép ezt meglátja, még biztosabb lehet abban, hogy Dávid lemondott, és Absolon az új király. Sátrat vontak a palota lapos tetején. Ott Absolon nyíltan bement Dávid másodrangú feleségeihez.

Ezzel Absolon minden hidat felégetett maga mögött. Nem maradt számára visszaút. Ha a hatalomátvétel nem sikerül, soha többé nem nyerheti el Dávid kegyét. Azonkívül tette Isten törvényével is ellenkezett (lásd 1Móz 35,22; 49,4; 5Móz 23,1; 27,20).

Ahitófel azután azt tanácsolta, hogy legjobb Dávidot azonnal üldözőbe venni, s megtámadni őket, amíg fáradtak és erőtlenek. Akkor az egész nép, mely Dáviddal van, elmenekül. Egyedül Dávidot kell megölni, a többieket már könnyű lesz visszatéríteni Absolonhoz, s a hatalomátvétel csendben megy végbe. Ahitófel magára vállalta az üldözést, Absolon és követői is jónak látták a tervet.

Absolon azonban Húsaj tanácsát is ki akarta kérni. Elmondta neki Ahitófel tervét, hogy megtudja, mit szól hozzá.

Húsaj tanácsa így hangzott: „Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki.”

Absolon és segítői szinte már látták, amint Absolon hatalmas győztesként kerül ki a harcból! Milyen nagy dicsőség lesz a számára! Igen, Húsaj tudja, hogyan kell azt elérni!

„Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé” – mondták. Absolon nem tudta, hogy az Úr veszedelmet akar hozni rá. Az Úr akarata volt, hogy Ahitófel jó tanácsa meghiúsuljon.

4. történet:

Húsaj még nem tudta, hogy kinek a tanácsát követik majd. Ezért mindkét tervet közölte Cádók és Ebjátár papokkal. Ha Ahitófel tanácsát fogadják el, akkor Dávid nagy veszélyben van; még ezen az éjjelen megtámadja őt Ahitófel a pusztában!

A papok azonnal küldjék fiaikat Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép.”

Ahimaac és Jónátán a Rógél-forrásnál vártak a hírre, amit elvigyenek Dávidnak. Nem mutatkoztak a városban. Húsaj üzenetét egy szolgálóleánnyal küldték a forráshoz, ami nem volt feltűnő, mert a nők onnan hordták mindig a vizet.

Az ifjak elindultak, de meglátta őket egy szolga, aki jelentette Absolonnak. Absolon azonnal utánuk küldött néhány katonát.

Ahimaac és Jónátán észrevették, hogy üldözik őket. Bementek egy bahúrimi ember házába. Elrejtőztek egy kútban*, amely az udvarban volt. A ház asszonya betakarta a kutat, s árpát szórt rá, mintha szárítaná. Ez nem volt feltűnő.

Amikor Absolon katonái megérkeztek az asszonyhoz, megkérdezték: „Hol van Ahimaac és Jónátán?” Az asszony azt mondta: „Továbbmentek innen a vízhez!” (Hasonló ez a jerikói Ráháb kényszerhazugságához; lásd Józs 2,4–5; 67. lecke).

A szolgák sokáig keresték őket, de persze nem találták meg az ifjakat. Akkor visszatértek Jeruzsálembe.

Most kijöhetett a két hírnök a kútból, s elmentek Dávidhoz. Átadták Húsaj üzenetét: „Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel.”

Dávid gyorsan elindult egész népével a Jordánhoz, és átkeltek rajta. Virradatra mindenki biztonságban volt a túlsó parton.

Jeruzsálemben, mint tudjuk, Absolon és hívei elhatározták, hogy Húsaj tanácsát követik. Amikor Ahitófel meghallotta, hogy nem fogadták el a tanácsát, előre látta, hogy Absolon királysága kudarcba fullad. Ha Dávidot visszahelyezik tisztségébe, az számára nem sok jót jelent. Úgy döntött, hogy ezt nem várja meg. Megnyergelte szamarát, és hazament városába, Gilóba. Elrendezte ügyeit (végrendelkezett), és fölakasztotta magát. Apja sírjába temették el. Ahitófel is ugyanazt tette, mint Júdás, az Iskáriótes, aki Jézust elárulta. Akik a Sátán szolgálatába állnak, könnyen végzik így. (Gondoljunk Adolf Hitlerre, aki szintén öngyilkosságot követett el.)

Dávid közben Mahanaimba ment, ahol elsáncolta magát.

Absolon összehívta a fegyverfogható férfiakat Dántól Beérsebáig. Seregével ő is átkelt a Jordánon, és Gileád földjén ütött tábort, ahol Dávid is volt.

Absolon Amászát tette fővezérré. Jóáb Dáviddal maradt. Amászá unokatestvére volt Absolonnak, Dávid nővérének, Abigailnak a fia.

Dávidnak többen is segítettek. Először az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhás király fia. (Tudjuk, hogy az ammóniak Dávid adófizetői lettek.) Majd a Lódebárból való Mákír, akinél Mefibóset sokáig lakott. És a gileádi Rógelimből való Barzillaj, egy gazdag idős ember (19,33kk). Ágyneműt, edényeket és ennivalót vittek Dávidnak és a vele levő népnek.

Jegyzetek:

Olajfák hegye – „Az olaj felvezető útja” ösvény volt, mely a Kidrón-völgyből az Olajfák hegyére vezetett. Az Úr Jézus is gyakran ment fel ezen az ösvényen, legutoljára mennybemenetele előtt a tanítványaival (ApCsel 1,12). Egy szombatnapi járásnyira (2000 könyök; 4Mózes 35,5) volt Jeruzsálemtől. Kb. 70 méterrel magasabb, mint a templomhegy (Jeruzsálem legmagasabb pontja). Az Olajfák hegyéről belátható egész Jeruzsálem.

Kút – A kutak azon a vidéken felül szűkek voltak, lefelé pedig egyre szélesebbek és tágasabbak. Ez a kút száraz lehetett.

119

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–2; 42:1–3; 109:1–2; 263:1–3.15; 387:1–2; 389
Jertek, énekeljünk: 171; 173; 175:1–2
Harangszó: 43; 44:1.3; 48:1; 54:1–3 (a 2. vszakban Jákób helyett énekelhetünk Dávidot)
Dicsérjétek az Urat!: 68; 75; 87:1; 91:1–2
Erőm és énekem az Úr: 38; 63:1–2; 101; 106

Megjegyzések:

Hízelgéssel próbálni tekintélyt szerezni – Gyakran megtörténik, hogy emberek hízelgéssel próbálják feljebb küzdeni magukat. Ezzel a módszerrel találkozunk a politikában, pl. a választási kampányok során. De a munkahelyen, iskolában, egyházban, családban is találkozunk vele. Absolon viselkedése világos példája ennek. Óvjuk a gyermekeket a hízelgéstől, s attól, hogy ennek az utálatos eszköznek a felhasználásával akarjanak valamit elérni.

A fiú, aki nem tiszteli apját – Az ötödik parancsolat az édesapa és édesanya tiszteletéről szól. Absolon tette nem csupán politikai hatalomátvétel volt, hanem gyalázat, mivel apját illette. Dávid másodrangú feleségeivel elkövetett paráznasága azért volt olyan súlyos, mert abban az időben a férj nevét gyalázta meg örökre, ha valaki annak a feleségével hált. Hogy itt – Isten parancsa ellenére – másodrangú feleségekkel történt, semmit sem változtat a dolgon. Ez a lázadás valójában az Úr elleni lázadás volt.

Egy apagyilkos szíve – Absolon ugyan nem gyilkolta meg apját, de az a tény, hogy Ahitófel tanácsát elfogadta, szíve gonoszságát mutatja. Ha nem fogadja el Húsaj tanácsát, ezt a tervet végrehajtják.

Zsolt 3 és 4 – A Zsolt 3 abból az időből való, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült. A Zsolt 4 tartalma is erre utal. Olvassuk el ezeket a zsoltárokat a gyermekekkel együtt!

Sok (új) név, hosszú történet – Ebben a történetben sok név fordul elő: Absolon, Dávid, Jóáb, Ahitófel, Ittaj, kerétiek, pelétiek, gátiak, Húsaj, Cádók, Ebjátár, Ahimaac, Jónátán, Cibá, Mefibóset, Simei, Abisaj; helynevek: Hebrón, Jeruzsálem, Giló, Bahúrim, Mahanaim; továbbá Kidrón-patak, Olajfák hegye. Itt nagyon fontos egy vázlat. A kisiskolások számára nagy vonalakban kell a történetet előadni, a „mellékes” eseményeket hagyja el a tanító.

Másodrangú feleségekről szólni – Az Absolon és Dávid másodrangú feleségei közti epizódot a történet elmondásakor talán el lehet hagyni. Ahitófel tanácsából az tűnik ki, hogy nem volt istenfélő szívű tanácsos. Ha összehasonlítjuk tanácsát a Jónádábéval, melyet Amnónnak adott, ez éppen olyan rossz volt (lásd 2Sám 13,5; 118. lecke).

Absolon természete – Hogy Absolon Ahitófel tanácsát Dávid másodrangú feleségeit illetően meggondolatlanul követte, világosan mutatja aljas jellemét és istentelenségét. Ez többi tetteiből is kitűnik: ahogy meg akarta nyerni magának Jóábot, fölgyújtatva árpáját; Amnón meggyilkolása (2Sám 13,23kk; 118. lecke); ahogy hízelgett a népnek, apja tekintélyét aláásva; gőgje, amivel Húsaj tanácsát többre becsülte Ahitófelénél. Mindez azt mutatja, hogy Absolon lelkiismeretlen gazember volt, gőgös, beképzelt és önző. Még életében a Király-völgyben emlékoszlopot emeltetett magának (lásd 2Sám 18,18).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Kapcsolatainkban mit jelent a hízelgés, beképzeltség (**) és rágalmazás. A hízelgés és rágalmazás, mint politikai eszköz. (***)
  • Mit jelent menekülni, menekültnek lenni? Segítségnyújtás a menekülőknek, menekülteknek. (**)
  • Lázadás, puccs, felkelés, forradalom, szabadságharc, reformáció/reformálás fogalmai és történelmi példái. (***)
  • Tiszteletadás, megbecsülés, figyelem kölcsönössége a családban. (**) Jó viszony kamasz gyermekeinkkel. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Gyermekperspektíva Miklya Zsolt: Csak az a baj c. versén keresztül. A szót fogadni, de mikor problémája. A szöveg kreatív kiegészítése, továbbírása (szóban vagy írásban) (**)
  • Kreatív szövegalkotás írásban: Absolon jellemzése egy bibliai személy szemszögéből. (***)
  • Kamaszkérdés Ágai Ágnes prózaversében (Kamaszságok) az erőszak eredetéről. (***)
  • Részletek megismerése Kecskeméti Vég Mihály zsoltárparafrázisából (55. zsoltár). (***)

Ének-zene

  • Részlet meghallgatása Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus c. zeneművéből. Zsoltáréneklés a főtéma dallamára (Ref. ékv. 263.). (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Karakterábrázolás: bibliai személy (Absolon) rajzi jellemzése. (***)

Vázlat:

1. történet

Absolon – hivalkodás és pompa

áldozati ünnep Hebrónban
Tanácsadó: Ahitófel
Absolon király

2. történet

Dávid elmenekül
testőrség – Ittaj
Kidrón-patak
Olajfák hegye

Cádók és Ebjátár
|                       |
Ahimaac Jónátán

Húsaj

Cibá – Mefibóset

Simei – szidalmazó
Abisaj

3. történet

Absolon Jeruzsálemben
– Ahitófel tanácsa: menj azonnal
– Húsaj tanácsa: nagy sereg

4. történet

Ahimaac és Jónátán
elrejtőzés a kútban

Dávid átkel a Jordánon
Mahanaim
Barzillaj: segítség Dávidnak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.