114. Dávid Jeruzsálembe viteti a szövetség ládáját
Üzenet – Téma:
* Az Úr szigorú engedelmességet kíván.
* Ünnepelni az Urat örömöt jelent.
Előzmények:
Isbóset halála után Izráel vénei eljöttek, hogy megkérjék Dávidot, legyen az egész nép királya. Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, és az ország fővárosává tette. Megerősítette a falakat, és a tíru-szi Hírám segítségével palotát épített.
1. történet:
A szövetség ládája körülbelül 75 évig Kirjat-Jeárimban volt Abinádábnál. Az ő fia, Eleázár őrizte (lásd 1Sám 7,1–2; 90. lecke). Azokban az években az emberek nem tartották szükségesnek, vagy nem volt alkalmuk, hogy a szövetség ládáját a szent hajlékban helyezzék el.
Most, hogy Dávid az egész nép királya lett, újraéledt az érdeklődés a Seregek Ura ládája és Isten iránt, aki az engesztelő fedélen levő kerúbokon ült. Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének a ládáját Jeruzsálembe viszi. Ezzel Jeruzsálemet mind a kormányzás, mind az istentisztelet középpontjává készült tenni.
A király tanácskozást tartott, majd összegyűjtötte Izráel egész ifjúságát, harmincezer embert (a behívható katonákat), hogy együtt hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. Dávid emlékeztette a gyűlést, hogy az izráeliták a szövetség ládájával Saul idejében nem törődtek. A gyűlés teljesen egyetértett Dáviddal, és határozatot hoztak. Követek járták be az országot, hogy mindenkit Jeruzsálembe hívjanak.
Jeruzsálemben sátrat készítettek, amelybe majd elhelyezik a szövetség ládáját (lásd 1Krón 15,1). Abban az időben Gibeónban volt a szent hajlék, de nem azt vitték Jeruzsálembe. Dávid nagy sereg emberrel elindult Jeruzsálemből a Kirjat-Jeárim mellett levő domb felé, amelyen Abinádáb lakott. Új szekeret készítettek, hogy azon hozzák el a szövetség ládáját.
Amikor Abinádáb házához megérkeztek, a ládát a szekérre helyezték. A menet elindult. Abinádáb két fia, Uzzá és Ahjó irányították a szekeret és az ökröket. Dávid és a nép táncolt citerák, lantok, dobok, csörgők és cintányérok kíséretével.
Nákón (az 1Krón 13,9-ben Kidón) szérűjénél az ökrök megbotlottak. Uzzá észrevette, hogy veszélyben a láda, ezért kinyújtotta a kezét, hogy megtartsa. Uzzá hirtelen holtan esett össze a láda mellett! A menet megállt, a zene elhallgatott. Az Úr haragja fellángolt Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a szövetség ládája felé. Érthetetlen, hogy Dávid, vagy valaki a papok közül, akik ismerték az utasítást, hogyan kell szállítani a szövetség ládáját, nem gondoltak erre. A Mózesnek adott törvények szerint a szövetség ládáját a lévitáknak kellett rudakon vinni. A ládát nem volt szabad megérinteni (lásd 4Móz 4,15). Igaz, a filiszteus fejedelmek is új szekéren küldték vissza annak idején Izráelbe, de ők nem tudhatták, hogy tilos.
Dávidot mélyen lesújtotta, hogy az Úr olyan súlyosan összetörte Uzzát. Elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának („Uzzá összetörése”). Félt az Úrtól, és már nem akarta, hogy Isten ládáját Jeruzsálembe vigyék. „Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája?”
Dávid letetette a ládát egy lévita, Óbéd-Edóm* házában, majd visszatért Jeruzsálembe. Három hónapig maradt a láda Óbéd-Edóm házában. Az Úr ezért megáldotta őt és háza népét.
2. történet:
Három hónappal Uzzá halála után Dávid meghallotta, hogy az Úr megáldotta Óbéd-Edóm házát, mivel ott volt Isten ládája. Akkor újra elhatározta, hogy a ládát Jeruzsálembe viteti. Most már tudta, hogy csak a léviták vihetik a ládát, őket választotta ki az Úr erre a feladatra.
Összegyűjtötte Dávid egész Izráelt Jeruzsálembe, hogy a ládát ünnepi menetben hozzák. Most meghívták a papok és léviták vezetőit is. A király megértette, mekkora bűn volt, hogy nem a papokra és lévitákra bízta ezt korábban. Ezért kellett Uzzának meghalnia. Most meg kellett magukat szentelniük, és pontosan utasítás szerint vinni a ládát. A lévitákat megtanították, mit kell tenni.
Dávid megparancsolta a lévitáknak, hogy állítsanak össze egy énekkart és zenekart*. Ismerjük a karvezetők neveit: Ászáf, az énekes, aki sok zsoltárt szerzett, többek közt a Zsolt 73-at; Hémán, aki a Zsolt 88-at szerezte; Étán, aki a Zsolt 89-et költötte. Óbéd-Edóm is velük volt.
A menet nagy örömmel indult el Óbéd-Edóm házához.
A léviták kihozták a ládát, vállukra vett rudakon, ahogy Isten parancsára Mózes elrendelte. A diadalmenet bevonult Jeruzsálembe! Dávid „ugrálva táncolt” a láda előtt, királyi ruha helyett egyszerű gyolcs ruhában.
A nép énekelt, táncolt örömujjongással és kürtzengéssel.
Amikor a menet megérkezett Jeruzsálembe, kinyíltak a városkapuk (gondoljunk a Zsolt 24-re). Isten ládáját végig a város utcáin abba a sátorba vitték, amelyet Dávid állíttatott fel.
Olyan hálás volt Dávid, hogy az Úr a lévitákat ezúttal megsegítette, hogy hét bikát és hét kost áldozott hála- és békeáldozatul.
Jeruzsálem népe is részt vett az ünnepi örömben. Minden férfi és nő kapott egy kenyeret, egy nagy darab húst, és egy mazsolás kenyeret, hogy otthon ünnepi lakomát tartsanak. Mindenki hálásan ment haza, miután Dávid megáldotta őket.
Egy valaki nem örült. Míkal, Saul leánya, Dávid felesége. Látta a menetet elvonulni az ablak alatt. Felháborodott, amikor észrevette, hogy Dávid mint egy közönséges ember, gyolcs ruhában ugrándozik a láda előtt. Megvetette ezért. Így nem szabad egy királynak viselkedni, vélte Míkal, a királylány.
Amikor Dávid a palotához ment, hogy házát megáldja, Míkal, Saul leánya kiment eléje. Gúnyosan azt mondta: „Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!”
Dávid nyugodtan felelte: „Az Úr színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az Úr színe előtt! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz.”
Egy kis mondatot tesz hozzá ehhez az Írás, ami Míkal szomorúságát tükrözi: „Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.” Így büntette meg őt az Úr kemény és büszke szíve miatt.
Dávid néhány lévitát rendelt arra, hogy a láda mellett szolgáljanak. Ászáf és Óbéd-Edóm is köztük volt.
Dávid egy zsoltárt költött, amelyet Ászáfnak és testvéreinek el kellett énekelni (az 1Krón 16,8–36-ban olvashatjuk). Gibeónban is ismét pontosan végezték a sátorban tartott istentiszteletet. Cádók főpap és testvérei naponta áldoztak reggel és este az égőáldozati oltáron (1Krón 16,39–40).
Jegyzetek:
Óbéd-Edóm – Lévita, Jedútún fia, aki benne volt a zenekarban, amikor házából a ládát Jeruzsálembe vitték, és egyike volt azoknak a lévitáknak, akik a láda mellett szolgáltak az új sátorban Jeruzsálemben (lásd 1Krón 15,18.21; 16,5.38; 26,4).
Gátinak nevezték. Valószínűleg Gat-Rimmónból származott, a Dán területén levő helységből, a Sórék patak közelében, ahol Corá, Sámson születési helye volt.
Óbéd-Edóm nemzetségét tisztelettel említették a léviták között. Hogy az Úr megáldotta őt, kitűnik abból, hogy sok leszármazottja volt, akik sok éven át a kapuőrzők és kincstárnokok fontos feladatát látták el a templomban. A 2Krón 25,24 említi, hogy Júda istentelen királya, Amacjá idejében Jóás, Izráel királya elrabolta a templomból a templomi kincseket, amelyek „Óbéd-Edómnál” voltak. Ez azt jelenti, hogy Óbéd-Edóm leszármazottai fogalommá lettek, mint a templom kincstárnokai.
Énekkarok és zenekarok – Sokféle hangszerről van itt szó: citerák, lantok, dobok, csörgők és cintányérok. Két hangnemben énekeltek és játszottak: magas hangon, és nyolc hanggal lejjebb. Mutassunk rá példát!
Énekek:
Református énekeskönyv: 24:1–5; 81:1–3; 84:1; 92:1–3.7; 105:1–2; 132:1–3.9; 134:1–3; 149:1–2; 162; 163; 264; 378:1; 450
Jertek, énekeljünk: 3:1; 65:1; 67; 68; 81; 89; 182
Harangszó: 14:1; 41; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 28; 31:1–4; 35; 37; 40; 47; 53; 149:1–3
Erőm és énekem az Úr: 28; 36:1; 39:1; 46; 102; 123; 124
Megjegyzések:
Isten parancsának a megtartása – Könnyen kimondjuk, hogy ha a cél jó, Isten szemet huny valami felett („A cél szentesíti az eszközt”). Uzzá halála példázza, hogy nem így van. Az biztos, hogy Dávid és a nép célja jó volt. Az Úr megmutatta ezt azzal, hogy Óbéd-Edómot megáldotta. De a ládát a lévitáknak kellett volna vinni.
Vegyük komolyan, amit Isten az Ő igéjében mond. Ő maga is mindent komolyan vesz!
Isten parancsainak megismerése – Ha valami újba fogunk, vagy bármilyen kérdésben tanácstalanok vagyunk, jól tesszük, ha előbb megkérdezzük, Isten mit szól hozzá. Mit mond róla a Biblia. Ami nem mindig könnyű, de a Tízparancsolat rámutat a fődolgokra. Nekünk már nem kell a szertartásos törvényeket megtartani. A törvényt is betöltötte Krisztus, de a törvény attól még érvényben van, és „nevelőnk Krisztusig” (Gal 3,24–25).
Jól ismerni a szentet – Uzzá a szövetség ládája mellett nőtt fel; amiért olyan jól ismerte a szentet, azért nyúlt hozzá. Lehet, hogy mi is a szent, Isten igéje közelében növünk fel. Gondoljunk mindig arra, hogy az nem csupán egy könyv, hanem Isten igéje. Legyünk iránta tisztelettel!
Ünnepelni – Dávid és a nép megmutatta, hogy lehet és szabad ünnepelni. Erre az Úr tisztelete indította őket. Milyen szép örömmel ünnepelni, hogy mit jelent nekünk az Úr! Ha csupán azért ünnepelünk, mert az nekünk és másoknak tetszik, vagy vonzó, akkor helytelenül cselekszünk. „Az ünnep akkor kezdődik igazán, ha a lelkipásztor hazament” – mondta valaki egy lakodalomban. Jellemző! „Az ünnep akkor lesz igazi, ha Isten iránti tiszteletből és hálából ünnepelünk” – Ez a helyes gondolkodásmód.
Nem venni részt az Istenben található örömben – Míkal gúnyolta Dávidot. Valójában Istent gúnyolta, aki előtt Dávid táncolt. Mint királynő, Míkal azt szerette volna, hogy Dávid királyi ruhában ünnepélyesen kísérje a ládát, s így a nép tiszteletének és figyelmének nagy részét magára vonja. Ebből a tiszteletből Míkal is részesedett volna. Dávid azonban tudta, az egyetlen mód, hogy Istennek adja a dicsőséget, ha egyszerű emberként elvegyül a többiek közt. Becsvágyó magatartása miatt Míkal nem vette észre az Istenben található dicsőséget.
Nagyon szomorú, ha emberek távol tartják magukat attól az örömtől, amely Isten dicsőségére történik. Nem vesznek részt abban, s emiatt a legszegényebb emberek a Földön.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Mikor és hogyan ünnepelünk? Milyen hangulat, milyen zene kapcsolódik a jó ünnephez? (** ***)
- Öröm és alázat – ünnepeink, ünneplésünk fontos elemei. (***)
Magyar nyelv és irodalom
- Az elbizakodott, gőgös királylány alakja a Rigócsőr királyfi c. Grimm mesében. Párhuzam Míkal magatartásával. (**)
Ének-zene / Tánc és dráma
- Ünnepi énekek éneklése ritmus- és hangszerkísérettel; ünnepi zene hallgatása. (** ***)
- A Már tapsoljunk című népdal hangvételű 19. századi diákének éneklése ritmus- és egyéb hangszeres kísérettel, mozgással. (**)
- A Jertek, dícsérjük együtt című héber eredetű ünnepi ének éneklése hangszerkísérettel, mozgásos, táncos elemekkel. (***)
- Hangszerek és hangszercsaládok. Hangszerek a Bibliában: ütő- és rázós hangszerek. (***)
- Hangok és mozdulatok Dávid ünnepén. Az ünnepi vonulás dramatizált előadása alkalmi zenekar bevonásával. (***)
Vizuális kultúra (Rajz)
- Színek, fények és árnyékok Dávid ünnepén. Ünnepi jelenet festése a bibliai történethez kapcsolódva. (***)
Vázlat:
Dávid
a szövetség ládája
Kirjat-Jeárim
Abinádáb
Uzzá meghal
Óbéd-Edóm (három hónap)
léviták
Jeruzsálem
ünnep
Míkal megbotránkozik
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!