Pages Navigation Menu

103. Dávid Keilában, Zif és Máón; Jónátán látogatása

Üzenet – Téma:

* Segítség a saját életünk kockáztatásával.
* Barátunkat (barátainkat) ne hagyjuk cser­ben!
* A besúgás és árulás megvetésre méltó.

Előzmények:

Dávid Saul elől először a nóbi szent sátorhoz menekült, ahol Ahimelek paptól áldozati kenye­reket kapott, és megkapta Góliát kardját is. Majd az Adullám-barlangban telepedett le, ahol négyszáz férfi csatlakozott hozzá, sőt a testvérei is családjukkal, meg a szülei. Dávid Móábba vitte a szüleit, és egy ideig ő is ott maradt. Azután visszatért Júdába. A nóbi papokat az edómi Dóég meggyilkolta. Ahimelek fia, Ebjátár Dávidhoz menekült.

Történet:

Dávid búvóhelyén hírt kapott arról, hogy a filiszteusok megtámadták a közeli Keilát, és kifosztották a csűröket. Keila Júda síkságán fekvő helység, a júdai fennsíktól nyugatra, nem messze az Adullám-barlangtól, s valószínűleg közel a hereti erdőhöz, ahol Dávid tartózkodott.

Dávid egy pillanatig sem habozott. Először megkérdezte az Urat, elmenjen-e Keilába, hogy megverje a filiszteusokat. Az Úr tudtára adta, hogy tegye meg, és szabadítsa fel a várost.

Dávid emberei ellenezték: „Még itt Júdában, a rejtekhelyünkön sem biztos az életünk; mennyivel inkább veszélybe kerülünk, ha elmegyünk Keilába a filiszteus sereg ellen!” Emberi szempontból igazuk volt; kevesen voltak ahhoz, hogy a filiszteusokat megtámadják, és ezzel a hadjárattal kiszolgáltatják magukat Saulnak.

Dávid bölcsen cselekedett: újból tanácsot kért az Úrtól. A válasz meggyőző és megnyugtató volt emberei számára: „Indulj, és menj Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat!”

Dávid erre embereivel, akiknek száma közben körülbelül hatszázra nőtt, megverte a filisz-teusokat, elvette jószágaikat, és sokat megölt közülük. Így szabadította fel Dávid Keilát.

Ebjátár eljött hozzá, s nála volt az efód, a főpapi ruhával meg a hósennel együtt, valamint az úrím és a tummím. Ezután Dávid Ebjátárral, az úrím és tummím segítségével kérhetett tanácsot az Úrtól.

Saul megtudta, hogy Dávid Keilában tartózkodik. Ahelyett, hogy hálás lett volna a győ­zelméért, arra gondolt, hogy most elfoghatja őt. Gyorsan összegyűjtötte készenlétben levő csapatait, hogy Keilába vonuljon, és Dávidot meg embereit körülzárja. Dávidnak, éppúgy, mint Saulnak, voltak kémjei. Megtudta, hogy Saul titokban Keila felé tart seregével. Kérte Ebjátárt, hogy vigye oda az efódot. Mikor a pap megérkezett az efóddal, Dávid megkérdezte az Urat: „Uram, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keilába, hogy elpusztítsa miattam a várost. Kiszolgáltatnak-e neki Keila polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? Uram, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak!”

Az Úr először Dávid utolsó kérdésére válaszolt*: „Idejön.”

Dávid még egyszer megkérdezte, hogy kiszolgáltatják-e Keila polgárai Saulnak.

Az Úr most azt válaszolta: „Kiszolgáltatnak.” Tehát ismerte Keila polgárainak gyávaságát és hálátlanságát.

Dávid gyorsan határozott: elmenekül Keilából.

Amikor Saul meghallotta, hogy Dávid eltűnt Keilából, abbahagyta a hadjáratot.

Dávid ismét megmenekült. Az Úr nem akarta, hogy felkentje elpusztuljon. Dávidnak meg kellett tanulnia, hogy higgyen ebben.

Dávid menedékhelyet talált Hakilá halmán Zif* pusztájában, egy kopár helyen, Hebróntól egy kissé délre. Elrejtőzött a vadonban. Valójában nem is tudta, hogy hol maradjon. Ide-oda bujdosott. Később majd azt mondja: „mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken”. Júda áthatol­hatatlan hegyvidéke nagyszerű rejtekhelyeket kínált. Saul még mindig kereste Dávidot. Olyan tapasztalt hadvezérnek, mint ő, igazán nem lett volna nehéz megtalálnia és legyőznie a bujdosó sereget, de Isten ebbe nem egyezett bele!

Dávidot Jónátánnak, a barátjának titkos látogatása megvigasztalta és bátorította. Az igazi barát keresi a lehetőséget, hogy társának segítsen.

Jónátán azt mondta Dávidnak, hogy bízzék Isten segítségében és védelmében. „Ne félj” – mondta –, „apám, Saul nem fog megtalálni téged, hanem te leszel Izráel királya, én pedig má­sodik ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz.” Ez volt az első alkalom, hogy Jónátán pontosan megmondta: nem ő, hanem Dávid lesz Saul utóda!

A két barát ismét megerősítette szövetségét, aztán Jónátán elbúcsúzott Dávidtól. Most ta­lálkoztak utoljára, bár ők ezt nem tudták.

A zifiek magas helyen levő lakóhelyükből jól látták az egész környéket, és felfedezték Dá­vidot is a Hakilá halmán az erdőségben. A zifiek ugyanazt tették, mint Keila polgárai. Saul bosszújától való félelmükben elárulták Dávidot. Hírül adták Saulnak, hogy Dávid náluk a he­gyen tartózkodik. Követeik elmondták Saulnak pontosan, hogy hol van Dávid, és hízelegve azt mondták: „Ha tehát az a legfőbb kívánságod, ó király, hogy eljöjj, akkor jöjj el.” Saját ér­dekükben még azt is hozzáfűzték: „A mi dolgunk, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak.” Ma-guknak akarták megszerezni a dicsőséget, hogy Dávidot elfogják. Saul azt felelte Zif követeinek: „Az Úr is megáld titeket, hogy megszántatok engem.”

Furcsa megnyilatkozás: Hogyan kérhette Saul ezekre az áru­lókra az Úr áldását? Hogy gondolhatta, hogy az Úr jóváhagyja a Dáviddal való rossz viszonyát?

És végül: Mit képzelt magáról! Mintha egy királynak nem kellene részvéttel lenni alattvalói iránt…

Aztán Saul kérte, a zifiek még jobban készítsék elő a dolgot, hogy értesíthessék mindarról, amit Dávid tesz, hol van a rejtekhelye, kik látták őt. „Ha az országban van, kikutatom őt Júda valamennyi nemzetsége közül” – fogadkozott Saul.

A zifi követek visszamentek városukba. De… Dávidnak is voltak kémei: azok észrevették, hogy a zifiek elárulták őt Saulnak. Ezért Dávid otthagyta Hakilá halmát, és Máón* pusztájába vonult, egy síkságra, még messzebb Júdától, délre.

Dávid a zifiek árulására hivatkozva írta a Zsolt 54-et: „A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye abból az időből, amikor a zifiek Saulhoz mentek, és ezt mondták ne­ki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?”

„Istenem, segíts meg neveddel!” A zifieket „idegenek”-nek nevezte , Sault pedig „erőszakos ember”-nek (5. v.). Dávid bízott Istenben: „De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (6. v.) Tudta, hogy az Úr azt a rosszat, melyet a zifi kémek ellene elkövettek, megtorolja: „semmisítsd meg őket igazságoddal” (7. v.). Megígérte, hogy készségesen áldozik az Úrnak, és magasztalja nevét. Dávid tudta, hogy Isten őt minden nyomorúságából kimentette.

Saulnak jelentették, hogy Dávid elhagyta Hakilá halmát. Gyors tempóban Máón felé ment, a pusztában lévő sziklához, ahol Dávid rejtőzött. De mikor ő a hegy egyik oldalán ment, Dávid már a másik oldalon volt, ahol igyekezett gyorsan menekülni.

Saulnak majdnem sikerült Dávidot és embereit bekeríteni. Készen állt, hogy elfogja őket. Akkor egy követ érkezett a hírrel, hogy a filiszteusok betörtek az országba. Annyi kötelességérzet még volt Saulban, hogy hagyja ott Dávidot, ahol van, és először a filiszteusok ellen vonuljon.

Dávid azt a helyet, ahol Saul őt elhagyta, menekülés kősziklájának nevezte, mivel ott vá­ratlanul megmenekült Saultól.

Jegyzetek:

Az Úr válasza – Figyeljünk rá, hogy az Úr milyen pontosan válaszolt mindkét kérdésre: először arra, hogy Saul eljön-e, aztán arra, hogy Keila emberei kiszolgáltatják-e Dávidot.

Zif – Az 1Krón 2,42 szerint a zifiek Káléb leszármazottai voltak. Káléb egyike volt annak a két kémnek, aki Józsuéval együtt sürgette, hogy vonuljanak be Kánaán földjére (lásd 4Móz 13 – 14; 59. lecke).

Máón – Máón a Józs 15,55 szerint város volt, mint Karmel és Zif. Zif és Máón pusztáját a helységek nevéről nevezték el. Ezek a városok Júda törzséé voltak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 28:1.5; 31:1.6; 54:1.2; 59:1.10; 91:1; 161:1.3.5; 236:1.5–7;
254:1.3; 384:1.4; 390
Jertek, énekeljünk: 49; 163:2–3; 166; 173
Harangszó: 17:1; 43; 44; 49:1.5–7; 52:3–4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 53:3–4; 68; 75; 87:1; 91:1–4; 95:1; 170
Erőm és énekem az Úr: 29; 37; 62:1; 119; 131:2–4

Megjegyzések:

Segítség a bajban saját életünk kockáztatásával – Dávid választás előtt állt: saját biz­tonsága, vagy Keila városának megszabadítása a filiszteusoktól. A másodikat választotta. Ha mi állnánk hasonló választás előtt, hogyan döntenénk? Gondoljunk egy fuldokló vízből való kimentésére, vagy arra, hogy egy gyermeket elrántunk az autó elől.

Barátunkat (barátainkat) ne hagyjuk cserben – Jónátán komoly veszélyt vállalt, amikor Dávidot megkereste. Apja nem akarta már őt megölni Dáviddal való barátsága miatt? Sok besúgó volt Saul környezetében, beárulhatták volna, és emiatt az élete nem volt biz­tonságban. Jónátán elhatározta, hogy szembeszáll a veszéllyel, és gondja volt arra, hogy barátját ne hagyja cserben.

Először az Úrtól kérni tanácsot – Amikor fontos döntés előtt állunk, először az Urat kér­dezzük meg, hogy mit tegyünk, vagy előbb mi döntünk, és utólag kérjük rá Isten áldását?

Beárulni valakit, hogy jobb színben tűnjünk fel – Gondoljunk arra, hogy viselkedtek a zifiek Dáviddal szemben, és azt akarták, hogy Saul ezért becsben tartsa őket. Az árulás mindig gyávaság, és aljas módja annak, hogy előnyhöz jussunk.
Saul szívesen fogadta a zifiek „segítségét”. Sőt még Isten áldását is kérte rájuk! Aki el­fogadja az árulást, az hamar aljasabb lesz, mint az áruló. Gondoljunk csak arra a mondásra: „egyik kutya, másik eb”. Háborús időkben gyakran történik árulás, anyagi vagy más elő­nyökért. Tudott dolog azonban, hogy az árulókat legtöbbször megvetik.
A hazaárulást háborús időben halállal büntetik.
Keila polgárai is bűnt követtek el azzal, hogy szándékukban állt Dávidot kiszolgáltatni Saulnak. Az Úr azonban belelátott szívükbe. Biztosan meg is tették volna, ha Dávid időben el nem hagyja a várost.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) /

  • Segítségnyújtás bajba jutott társainknak, akár nehézségek árán is. (***)
  • A barátság próbája: amikor a másik nehéz helyzetbe kerül. Barátunk erősítése, bátorítása a bajban. (***)

Történelem

  • Az árulás, besúgás történelmi példái. Eszköz a hódításra, hatalomgyakorlásra. Az áruló indítékai. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének-zene

  • Geréb árulása Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
  • Ókori szállóigék a barátságról. (Összehasonlítás közmondásainkkal.) (***)
  • Miklya Zsolt: Dávid éneke c. versének megismerése, ill. megzenésített változatának meghallgatása. (***)

Vázlat:

filiszteusok
Keila
Dávid felszabadítja a várost
Saul támadásra készül
árulás veszélye

Zif pusztája: Hakilá
Jónátán látogatása
megújított szövetség

zifiek árulása
Saul Dávid ellen indul – Máón pusztája
a filiszteusok betörnek az országba
Dávid megmenekül

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.