Pages Navigation Menu

102. Dávid Nóbban és Gátban; Adullám-barlang

Üzenet – Téma:

* A bajban lévőnek segítségre van szüksége.
* Az Úr menedékhely nehézség idején.

Előzmények:

Amikor Saul Dávidot meg akarta öletni, Jónátán meg tudta győzni apját Dávid jóindulatá­ról. De mikor Saul őt ismét megpróbálta lándzsá­jával megölni, Dávid Míkal segítségével éjsza­ka elmenekült hazulról. Sámuelhez futott. Saul háromszor küldött követeket, hogy Dávidot elhozzák Nájótból. A követek, és később Saul is révületbe estek.

Jónátán és Dávid megerősítették szövetségüket. Újhold ünnepén kitűnt, Saul eldöntötte, hogy Dávidot megöli. Ekkor Jónátán és Dávid elbúcsúzott egymástól, és Dávid törvényen kívüliként menekült el. Bármelyik pillanatban megölhették volna.

1. történet:

Dávidnak, amikor elmenekült, nem volt alkalma, hogy fegyvereket és eleséget vigyen ma­gával. Elhatározta, hogy Nóbba* megy, ahol a szent sátor állt.

Ahimelek, Ahitúb fia* feltételezte, hogy valami nagy baj van. Talán tudta, hogy mi a hely­zet a királyi udvarban, és gyanította, hogy Dávid kegyvesztett lett. Megrettenve ment Dávid elé, és megkérdezte: „Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki?” Dávid azt felelte, hogy a király titkos megbízatással küldte el őt, amelyről senkinek sem szabad tudnia, legényeit pedig elküldte máshova. Hazudott, ami érthető ebben a helyzetben, de nem lehet helyeselni. Abban a pillanatban jobban bízott a ravaszságában, mint az Úrban. Dávid megkérdezte, van-e a papnak valami élelme. „Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad!”

A pap azt felelte, hogy nincs közönséges kenyere, csak szent kenyerek, áldozati kenyerek*. Dávid és legényei ezeket a kenyereket csak akkor kaphatták meg, ha tiszták voltak*. Dávid kijelentette, hogy tiszták ők, akár az előző akciók alkalmával. Ekkor Ahimelek odaadta az áldozati kenyereket, amelyeket éppen akkor vettek le az asztalról, mivel frissen sült kenyereket tettek oda.

Saul egyik szolgája, az edómi* Dóég is ott tartózkodott akkor a szent sátorban. Ő volt Saul nyájainak főpásztora. Hogy mi lett ottlétének a következménye, az később ki fog derülni…

Dávid fegyvert is kért a főpaptól, hiszen a sietség miatt nem volt nála. A Dávid által le­győzött Góliát kardja ott hevert köpenybe csavarva az efód mögött. Ahimelek azt odaadta. Nem volt más, de Dávid örült, hisz ennél jobb kardot nem kaphatott volna.

Dávid elbúcsúzott Ahimelektől, és elmenekült az országból, a filiszteusokhoz.

Megérkezett Gátba, ahol Ákis volt a király. Gát udvari emberei felismerték őt, és azt mond­ták Ákisnak: „Hiszen ez Dávid, az ország királya!” A leendő királyt látták benne! Jól em­lékeztek rá, amit énekeltek róla a körtáncban: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!”

Dávid meghallotta, mit beszéltek róla, s megértette, hogy nagy veszélybe került. Eszelősnek tettette hát magát, nyálát a szakállára csurgatta. Dávid megint a saját ravaszságában bízott. Min­dez Isten tanítása volt számára.

Ákis semmit sem tudott kezdeni vele, s ezt mondta udvari embereinek: „Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön a házamba?”

A filiszteusok elengedték Dávidot. Fellélegezve tért vissza a saját hazájába.

2. történet:

Dávid rejtekhelyet talált az Adullám-barlangban*. Nem sokáig maradt itt egyedül, mert fel­keresték őt a testvérei. Féltek, hogy Saul Dávid iránt érzett gyűlöletében őket is bántani fogja. Ezért elhatározták, hogy családjaikkal és szüleikkel Dávidnál keresnek oltalmat.

Ezután még mások is csatlakoztak Dávidhoz; emberek, akik nyomorúságban voltak, mert nem tudták adósságaikat visszafizetni, s elkeseredettek voltak amiatt, amit Saul velük és Dá­viddal tett. Körülbelül négyszáz ember volt vele.

Dávid jobbnak látta, hogy öreg édesapját és édesanyját nem teszi ki a bujdosó élet veszé­lyeinek. Ezért Micpébe*, Móáb földjére ment, hogy Móáb királyát megkérje, hadd mehessenek hozzá szülei, amíg meg nem tudja, mit akar vele tenni az Isten. Móáb királya beleegyezett. Dá­vid szülei Móábban maradtak, amíg fiuk a sziklavárban tartózkodott. Úgy látszik, Dávid is ott lakott egy ideig az embereivel. (Megjegyzés: Dávid, Ruth révén, részben móábi származású volt*.)

Egy próféta jött Dávidhoz, Gád, egy látó, aki sokáig vele maradt. Később is olvasunk még róla. Gád azt mondta, hogy Dávid ne maradjon Micpében, hanem menjen vissza Júda földjére. Oda tartozik, a népe közé. Hit által meg kellett tanulnia, hogy az Úr ott a közelben is meg tudja az ellenségétől, Saultól védeni.

Dávid követte a tanácsot, és a hereti erőben ütött tábort (Heret „erdőt” jelent).

Kiegészítés:

1Sámuel 22,6–23: Sault Dávid és emberei tartózkodási helyéhez közeli magaslatra vezették. Szolgáit itt megrótta, amiért eltitkolták előle, hogy fia, Jónátán Isai fiával szövetséget kötött. Próbálta szolgáit meggyőzni arról, hogy Dávid sohasem lesz jó király. Akkor jelentkezett az edómi Dóég, és elmondta Saulnak, mit látott Nóbban: Ahimelek pap, Ahitúb fia azzal segítette Dávidot, hogy megkérdezte az Urat Dáviddal kapcsolatban, áldozati kenyereket adott neki útravalóul, és odaadta Góliát kardját is.

Saul odahozatta Ahimeleket, és őt (megvetően: „Ahitúb fia”) a királyi ház elleni árulással vádolta, mivel segítette a lázadó Dávidot. Ahimeleken nem segített, hogy bátran védekezett. Saul őt és családja minden papját halálra ítélte. Saul szolgái vonakodtak megölni a papokat, ekkor Dóég felajánlotta, hogy végrehajtja az ítéletet. Elment, valószínűleg sok segítővel Nóbba, és megölt ott nyolcvanöt papot, feleségeiket, gyermekeiket és jószágaikat. Csak Ahimelek fia, Ebjátár tudott elmenekülni a vérfürdőből, és Dávidhoz szökött.

Dávid befogadta a menekülő Ebjátárt, hiszen miatta történt ez a vérengzés. Tudta, hogy ki árulta el királyuknak a Nóbban történteket.

Ez a történet talán a legsötétebb eseménye Saul uralkodásának, és bizonyítja, hogy Saul milyen mélyre süllyedt.

Egyúttal azt is megmutatja, hogyan teljesedett be Isten ítélete Éli házán (lásd 1Sám 2,31).

Jegyzetek:

Nób – Papi város Bejáminban, nem messze Anátóttól, ahol Ahimelek fia, Ebjátár később lakott. Nób és Anátót nevével találkozunk még a Neh 11,32-ben, Júda és Benjámin fog­ságból való hazatérése után. (Jeremiás próféta is Anátótból származott – lásd Jer 1,1.)

Ahimelek, Ahitúb fia – Éli papi családjának a tagja. Ahitúb Fineás egyik fia volt (lásd többek közt az 1Sám 1,3-at). Ahimelek fia Ebjátár volt, éveken át Dávid jobb keze. Dávid halála után méltatlan lett tisztségére, mivel Dávid fia, Adónijjá pártjára állt (lásd 1Kir 1,7; 2,26–27).

Áldozati kenyér – Ezeket a kenyereket minden héten frissen sülve a szent kenyerek asz­talára tették (lásd 2Móz 25,30 és 3Móz 24,5–6). A 3Móz 24,9 szerint csak a papok ehették meg a régi áldozati kenyereket a szent helyen.
Dávid megkapta a szent kenyereket. Az Úr Jézus ezt arra használta példának, hogy meg­magyarázza, jó a szertartásos törvények megtartása, de az erkölcsi szeretettörvény (Isten szolgálata, szeretete, és a felebarát szeretete) felülmúlja (lásd Mt 12,4; Mk 2,26; Lk 6,4).

Tisztának lenni – Szó szerint a pap azt mondta, biztos legyen, hogy a legények az utóbbi napokban megtartóztatták magukat az asszonyoktól (feleségeiktől).

Edómi – Ézsau leszármazottja, Edómból (= „vörös”) való. Edómot a Mk 3,8 Idumea né­ven említi. Izráel testvérnépe. Dávid az edómiakat, akik a Holt-tengertől délre laktak, le­igázta (2Sám 8,14). Salamonnak is voltak edómi feleségei (1Kir 11,1). Az edómi Hadad Dávid és Salamon ellensége volt (1Királyok 11,14–22.25). A Heródes-nemzetség szintén edómi (idumeus) volt. Az egész Bibliában azt látjuk, hogy az edómiak Dávid és utódai ellenségei voltak, egészen Jézus Krisztusig.

Adullám – „Lezárt hely; pihenőhely”, ami Júdában volt, a filiszteus Gát, és Dávid szü­lővárosa, Betlehem között. Dávid ott szerezte a Zsolt 57-et. A Józs 12,15-ben olvasunk Adullám kánaáni királyáról.

Micpé – Jelentése: „megfigyelőhely”, különböző helységeknek volt Micpé a neve. Meg­figyelőhelyek, hegyi erődítmények voltak ezek, hasonlók a rablólovag várakhoz, amelyek a hegy- és dombvidékeken, mint pl. Németországban, még mindig megvannak, de leg­többször romokban.

Móábi származású – A móábi Ruth, talán 50 évvel korábban férjhez ment Boázhoz, és szülte Óbédot, aki Isainak, Dávid apjának az apja volt. Dávid talán azt gondolta, hogy a móábiak még emlékeznek Ruthra. Könnyen lehet, hogy Dávid Móáb királyát emlékeztette erre a rokonságra, amikor menedékjogot kért szülei számára.

102

Énekek:

Református énekeskönyv: 28:1.5; 57:1–2.6; 59:1.10; 91:1; 161:1.3.5; 254:1.3; 256:1–3;
273:1.8.10; 294: 2; 345:1; 390
Jertek, énekeljünk: 49; 60:1; 145:1–3; 166; 173; 176
Harangszó: 17:1; 39; 49:5–7; 52:3–4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 17; 68; 75; 76; 91:1–4; 95:1; 151; 170
Erőm és énekem az Úr: 37; 62:1; 116:1; 119

Megjegyzések:

Segítség a szükségben – Ahimelek belátta, hogy Dávid szükségben van, és neki adta a szent áldozati kenyereket és Góliát kardját. Ha szükségben segítünk valakinek, minden mást, ami egyébként fontos, félre kell tenni. Aki nem kész erre, nem tud igazán segítséget adni.

Menekülés – Vizsgáljuk meg, mit jelent „menekülőnek” lenni. Nem mehetünk többé ha­za, el kell hagyni megszokott környezetünket. Gyakran rászorulunk mások segítségére, néha megtörténhet, hogy elárulnak, ahogy Dávidot; aztán minden kellemetlenséghez hoz­zájárul még az a félelem is, hogy felismernek és megtalálnak. Mindent egybevetve egyike a legrosszabbaknak, ami az embert érheti. Sokféle helyzetet említhetünk: menekülés a víz, a tűz, szárazság, éhség, ellenség, uralkodók elől. A menekültprobléma ma is súlyos kér­dés szerte a világban.
Akkor, amikor Dávidnak menekülni és kóborolni kellett, mintha előképe lett volna Krisz­tusnak, akinek szintén nem volt „hova fejét lehajtania” (lásd Mt 8,20).

Isten szolgáit megölni – Ez természetesen nem mindig fordul elő. Sok olyan esetről tudunk, amikor lelkipásztorokat és elöljárókat üldöztek. Gondoljunk többek közt a római keresztyénüldözésekre, a spanyol inkvizícióra, hazánkban a gályarab prédikátorokra, valamint korunkban a kommunista üldözésekre Kelet-Európában, Kínában, Kubában stb. A Bibliában olvasunk a próféták, apostolok és István diakónus megöléséről, megkínzásáról és üldözéséről.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma / Történelem

  • Segítségnyújtás és segítségkérés bajban, nyomorúságban. Kinél találhatunk védelmet? (** ***)
  • A bujdosóvá, menekültté válás történelmi példái hazánkban. Menekültkérdés ma Magyarországon és a világban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Történelem / Ének-zene

  • Igeversekből rokon értelmű kifejezések gyűjtése: az oltalmazó, szabadító Isten tulajdonságnevei. (**)
  • Vár, szikla, sziklavár, Isten oltalmazó ereje Miklya Zsolt: Erős Ő… c. versében. (**)
  • Az oltalmazó, szabadító Isten tulajdonságneveihez kapcsolódó igeversek gyűjtése. Igés lapok írása. (***)
  • A hontalan, üldözött állapot irodalmi példákon keresztül (Kölcsey Ferenc: Himnusz; Miklya Luzsányi Mónika: Kistamás). (***)
  • Luther Márton és Dávid életének párhuzamai. Luther „Erős vár…” kezdetű énekének zsoltáros motívumai. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Barlangmakett készítése különböző anyagokból és technikákkal: – homok, kő: építés homokból;
    – vessző, huzal, agyag: agyagmunka;
    – papír, huzal, csiriz, tempera: papírmasé készítés, festés. (**)

Vázlat:

Dávid
Nób: Ahimelek (főpap)
áldozati kenyerek, Góliát kardja
edómi Dóég

Adullám-barlang
Móáb királya

Saul parancsa:
öljék meg a papokat – Dóég
Ebjátár Dávidhoz menekül

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.