Pages Navigation Menu

101. Dávid menekül; Dávid és Jónátán szövetsége

Üzenet – Téma:

* A barátság drága kincs. Áldozattal jár.
* Isten nélkül a rossz még rosszabbá válik.

Előzmények:

Miután Dávid Góliátot legyőzte, közte és Jó-nátán között szoros barátság szövődött. Saul irigykedett Dávidra, és félt, hogy királysága Dá­vidé lesz. Először lándzsával próbálta Dávidot megölni, aztán neki ígérte idősebbik lányát, Mérabot feleségül. Remélte, hogy a filiszteusok elleni harcban Dávid elesik. Miután Saul Mérabot Adriélhez adta, Dávid Míkalt vehette feleségül. Hozományul Dávidnak száz filiszteust kellett megölnie. Kétszázat ölt meg, aztán Míkal a felesége lett.

1. történet:

Saul egyre jobban félt Dávidtól. Az a reménye, hogy Dávid elesik a filiszteusok elleni harcban, nem teljesült. Ezért azt parancsolta Jónátánnak és szolgáinak, hogy öljék meg. Dá­vidot tehát törvényen kívül helyezték. Mindenki, akinek arra alkalma volt, büntetlenül meg­ölhette őt.

Jónátán, aki Dávid barátja volt, kötelességének tartotta, hogy Dávidot figyelmeztesse, ami­vel szembeszegült apja akaratának. „Apám meg akar ölni” – mondta. – „Rejtőzz el ma éjszaka a mezőn. Holnap reggel apámmal odamegyek, és rólad beszélek. Aztán majd elmondom, hogy mi volt a beszéd eredménye.”

Jónátán valóban beszélt apjával Dávid érdekében. Figyelmeztette a királyt, hogy ne vét­kezzék Dávid ellen, hiszen nem követett el semmi rosszat, sőt sok jót tett érte. Saját életét tette kockára, amikor legyőzte Góliátot, általa Isten nagy szabadulást szerzett Izráel számára. „Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dá­vidot?”

Saul hallgatott Jónátán szavára. Megesküdött: „Az élő Úrra mondom, hogy nem kell meg­halnia!”

Jónátán fölkereste Dávidot a rejtekhelyén, és elmondta neki Saul határozott ígéretét. Ba­rátját apjához vezette, s ekkor kibékültek… Dávid egy ideig nyugodtan mehetett a királyi ud­varba.

Dávid ismét hadba vonult a filiszteusok ellen, és nagy vereséget mért rájuk. A filiszteusok elmenekültek.

Sault pedig újból megszállta a gonosz lélek. Mialatt a király a házában ült, lándzsával a kezében, Dávid a hárfáján játszott. Saul hirtelen Dávid felé hajította lándzsáját, hogy a falhoz szögezze, de Dávid félrehajolt, a fegyver pedig a falba fúródott.

Dávid ezen az estén házába menekült.

Saul katonákat küldött Dávid házához, hogy őrizzék, és reggel öljék meg őt. Míkal, Dávid felesége felfedezte Saul embereit, és azt mondta a férjének: „Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod.” Míkal leeresztette Dávidot az ablakon át, majd fogott egy teráfimot*, beletette az ágyba, és betakarta a ruhájával, úgy tűnt, mintha Dávid feküdne ott.

Saul nem tudott reggelig várni, ezért katonákat küldött, hogy hozzák el Dávidot.

Míkal megpróbált időt nyerni, azt mondta, Dávid beteg. De Saul újabb követeket küldött, akik már bementek Dávid hálószobájába, s megtalálták a szobrot az ágyban. Dávid elmenekült!

Saul nagyon megharagudott a lányára. „Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön?”

Míkal, látva apja dühét, így mentegetőzött: „Ő (Dávid) mondta nekem: Engedj el, különben megöllek!” Ezzel a hazugsággal megmentette magát, ám a férjét még jobban meggyűlöltette Saullal. Ha őszintén szerette volna Dávidot, és hitt volna az Úrban, nem habozott volna meg­mondani az igazat.

Dávid az öreg Sámuelhez menekült Rámába, aki egykor őt királlyá kente. Elmondott neki mindent, amit Saul vele tett.

Az öreg próféta magával vitte Dávidot a Ráma melletti Nájótba, ahol a prófétaiskolában tanított. Ott Dávid védelmet és nyugalmat talált a jó környezetben.

A nyugalom azonban rövid ideig tartott, mert Saul megtudta, hogy Dávid Nájótban tartóz­kodik. Azonnal követeket küldött, hogy Dávidot elhozzák. Mikor megérkeztek, észrevették a próféták csoportját, akik Sámuellel, a vezetőjükkel együtt révületben voltak. Dicsőítették, ma­gasztalták Istent, és imádták Őt. Isten Lelke szállt akkor Saul követeire, úgyhogy ők is révü­letbe estek.

Amikor emberei nem jöttek vissza Dáviddal, Saul egy második, majd harmadik csoport kö­vetet küldött. Ezekkel is ugyanaz történt. Végül Saul is elhatározta, hogy elmegy Nájótba.

Isten Lelkével szemben azonban ő sem tehetett semmit, mert amikor megérkezett, Isten Lel­ke rászállt, és ugyanúgy révületbe esett, mint a többiek. Levetette királyi ruháját, és egész nap, sőt következő éjszaka is ott feküdt. Ezért terjedt el a mondás: „Hát már Saul is a próféták kö­zött van?” Ami valószínűleg arra céloz, hogy bárki megváltozhat (vö. 1Sám 10,12; 93. lec­ke). Dávid elfogásából tehát semmi sem lett. Az Úr a maga csodálatos módján védelmezte Dá­vidot, megmutatta, hogy minden ember, Saul is a hatalmában van, és semmit sem tehetnek akarata ellen.

2. történet:

Ezután Dávid elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból, és barátjához, Jónátánhoz ment, hogy Gibea mellett elrejtőzzék.

Amikor a barátok találkoztak, Dávid megkérdezte: „Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy életemre tör?”

Jónátán így felelt: „Semmiképpen sem fogsz meghalni! Tudod, hogy apám nem tesz sem­mit, amit titokban tartana előttem. Az nem lehet.” Jónátán jóhiszemű volt, mint azok az em­berek, akik senkit sem bántanak.

Dávid azonban biztos volt benne, hogy Saul titokban tartja tervét, s így gondolkodik: „Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik.” Majd azt mondta barátjának: „az élő Úrra mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól!”

Dávidnak volt egy terve. Másnap újhold ünnepe* volt, amikor az ünnepi vacsorát tartották. Ha ő holnapután estig elrejtőzik, Saulnak hiányozni fog. Akkor Jónátán mondja azt, hogy Dá­vidnak megengedte, menjen el Betlehembe, mivel ott egész nemzetsége az évenkénti áldozati lakomát tartja. Ha Saul azt mondja, jól van, akkor Dávid biztos lehet benne, hogy nem akarja többé megölni. De ha Saul nagyon dühös lesz, Dávid tudni fogja, hogy Saul még mindig az életére tör.

Dávid annyira szerette barátját, hogy szívesebben halt volna meg az ő kezétől, ha valóban gonoszságot követett el. Erről azonban szó sem volt.

Jónátán megesküdött az Úrra, Izráel Istenére, hogy Dávidot tudatja arról, vajon Saul meg akarja-e még ölni, vagy sem.

Jónátán nyilván tudta, hogy Dávidot nem láthatja többé a királyi udvarban. Ezért azt kérte, legyen Dávid jóindulattal iránta, és ne álljon bosszút rajta a rosszért, amit apja ellene elkövetett. Ő, a trónörökös könyörgött a menekülő Dávidnak, hogy kímélje meg a családját, ha az Úr Dávid minden ellenségét kiirtja is a földről.

Így a szövetséget, melyet Jónátán és Dávid már korábban megkötöttek, most örökre meg­erősítették. Jónátán az Urat hívta tanúnak, és megeskette Dávidot, hogy megtartja a szövetséget.

Dávid javaslatát, hogy három napig elrejtőzik, és megvárja, hogyan reagál Saul erre, Jónátán elfogadta, és tervet dolgozott ki, hogyan tudatja majd Dáviddal az eredményt. Dávid azonnal menjen Betlehembe, ahogy megbeszélték. Holnapután jöjjön vissza az Ezel* kő melletti rej­tekhelyére, ahol most rejtőzködött. Akkor az arra következő reggelen Jónátán egy gyermekkel jön a kőhöz. Ott három nyilat fog kilőni, mintha célba lőne. Aztán megkeresteti a gyermekkel a nyilakat. Ha nyomatékosan azt mondja a gyermeknek, hogy a nyilak a közelben vannak, az azt jelenti, hogy nem kell Dávidnak többé veszélytől félni. De ha Jónátán azt mondja a gyer­meknek, hogy messzebb keresse a nyilakat, akkor Dávidnak el kell mennie, mivel az Úr azt akarja, meneküljön. „Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanú közöttünk mindörökre!” – mondta Jónátán még egyszer.

Eljött az újhold. Saul a szokott helyén ült a falnál. Feltűnt, hogy Dávid nincs a megszokott helyén, mint vő és Góliát legyőzője. A király azt gondolta, Dávid azért nem jött, mert nem volt „tiszta”*. A mentséget Saul az első napon elfogadhatta, de a második napon megint hiányzott Dávid a vacsoráról. Saul ezért megkérdezte Jónátánt: „Miért nem jött el Isai fia (!) tegnap sem, ma sem az étkezéshez?” Jónátán kész volt a válasszal: „Dávid engedélyt kért tőlem, hogy elmehessen Betlehembe, mivel a családja áldozati lakomát tart, és testvérei megparancsolták,

hogy menjen. Kérte, mentsem fel az alól a kötelesség alól, hogy a király asztalához üljön. Ezért nem jött el.”

Saul dühöngve esett neki Jónátánnak: „Te romlott és engedetlen fajzat! (Ezzel még a fe­leségét is megsértette!) Nem tudod, hogy saját magad és anyád szégyenére pártolod Isai fiát? Biztos lehetsz, hogy amíg Isai fia él, nem lesz a királyságodból semmi! Azért hát, hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő!”

Jónátán élesen megkérdezte: „Miért kell meghalnia? Mit követett el?”

Saul dühbe gurult, fia felé dobta a lándzsáját, és át akarta ütni vele.

Szerencsére nem találta el Jónátánt, aki haragra gyúlva kelt fel az asztaltól, s nem vett töb­bé részt az étkezésen. Tudta már, hogy apja szilárdan elhatározta, megöli Dávidot. Nagyon bán­kódott barátja miatt, hogy apja olyan gyalázatosan bánt vele.

Másnap reggel Jónátán a megbeszélt időben kiment a mezőre egy kisgyermekkel az Ezel nevű kőhöz. Azt mondta a gyermeknek: „Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.” A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtte ki a nyilat, hogy túlment rajta. Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahol a nyíl volt, Jónátán utána kiáltott: „A nyíl még messzebb van!” Még egyszer kiáltott: „Fuss, siess, ne állj meg!” A gyermek fölkapta a nyilat, és semmit sem sejtve Jónátánhoz vitte, aki neki adta az íját és tegezét, s visszaküldte a városba.

Dávid ez után már tudta: baj van! Saul elhatározta, hogy meg kell halnia! Mikor a gyermek elment, Dávid felkelt a kő déli oldala mellől, leborult Jónátán előtt, és háromszor mélyen meg­hajolt. Ezt Jónatán iránt, mint trónörökös iránti tiszteletből tette, és hálás volt neki mindazért, amit érte tett.

Jónátán és Dávid megcsókolták egymást, és együtt sírtak bánatukban, amíg csak Dávid erőt nem vett magán. Akkor Jónátán azt mondta Dávidnak: „Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!”

Akkor Dávid fölállt, elment, Jónátán pedig visszatért a városba.

Jegyzetek:

Teráfim – Nem biztos, hogy itt bálványról van szó.
A teráfim ugyanis egy házi isten volt, melyet a pogány népek házukban azért tartottak, hogy megkérdezzék tőle a jövőjüket (vö. 1Móz 31,19.30–34; Bír 17,5; 18,14–20; Ez 11,21).

Újhold – Minden újholdkor megismétlődő ünnep. Akkor az áldozás után ünnepi lakomát tartottak.

Ezel szikla – „Útjelző”. A két barát mindig ott találkozott.

Nem tiszta – A régi Izráelben különböző okok miatt lehetett tisztátalan valaki: betegség, holttest megérintése, a nő tisztátalan volt a menstruáció idején stb. Olyankor nem volt szabad áldozati húst enni (lásd 3Móz 7,19–21), sőt tilos volt tisztátalanokkal érintkezni is.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 59:1–2; 200:1–6; 236:1.5–7; 270:8; 395:2–3; 426:1–2
Jertek, énekeljünk: 142:2–3; 143; 145:2–4; 146; 163:1–4
Harangszó: 49:1.5–7; 52:1.4; 53:5–6; 54:1
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1.3; 53:1.4; 75; 171:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 67:1–2; 116:1; 127
Ó és Új, 111 ének: 39:1; 87:1.3

Megjegyzések:

Mindent megtenni egymásért – Jónátán helyzete egyáltalán nem volt könnyű, ami ki is tűnt Saul asztala mellett. Amikor Dávidot védelmébe vette, kegyvesztett lett. Mégis vál­lalta ezt, és biztosította Dávidot, hogy mindent megtesz érte, amit kíván.
Így illik a barátokhoz: mindent megtenni egymásért.
Ez a 100. leckében tárgyalt „barátság” fogalomhoz új anyaggal szolgál. Használjuk ki, mert a Bibliában nem sok elbeszélés van, mely ennyire világosan beszél a témáról.

Az irigység megkeserít mindent – Ismét megismerkedünk annak az irigységnek a kö­vetkezményével, amely Sault emészti: még saját fiát is fenyegeti az a veszély, hogy ál­dozatául esik. Vizsgáljuk meg még egyszer: az irigység mindent megkeserít, mindent ki­kezd, még az apai szeretetet is. Könnyen válik gyűlöletté, s ebben az esetben még gyilkosságra is vezethet. Az irigység a tizedik parancsolat elleni vétek: „Ne kívánd…”

Istentől elhagyottnak lenni – Sault többé nem vezette Isten Lelke. Az Úr nem segítette többé. Saját vágyait és ösztöneit követte, anélkül, hogy tudakozta volna Isten törvényeit. Egyre gonoszabb lett. Őszintén kell sajnálnunk ezt az embert. Nem tudott megjavulni? Gondoljunk csak a prófétatanítványoknál való rövid tartózkodására Nájótban. Isten Lelke Sault is prófétálásra késztette. Azon a napon és éjszakán megtérhetett volna, de nem tette. Ehelyett kereste az alkalmat, hogy vetélytársát, Dávidot megölhesse. Készakarva szegült ellene Istennek, éppúgy, mint az egyiptomi fáraó.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Miről lehet megismerni a jó barátot? Te mit tennél a barátodért? Barátság-napok a csoportban. (*)
  • Mit tudsz tenni, odaadni a barátodért? Hogyan erősödhet a barátság? Titkos-barát játék. (**)
  • Az áldozatos barátság példái. (***)
  • Barátság-naptár: a feledékeny barát segítőeszköze. (***)
  • Irigység, hatalomféltés, gyűlölet, mint a gyilkosságok gyakori indítóokai. Példák a magyar történelemből: Salamon és Géza, László; V. László, Cillei Ulrik és a Hunyadiak. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Íráselőkészítés: vonalgyakorlatok, tájékozódás a munkalapon. (*)
  • Szóbeli kifejezőkészség fejlesztése a történethez kapcsolódóan. (*)
  • A barátság áldozattal jár:
    – Gergő ajándéka a kis bice-bócának Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. művében. (**)
    – Nemecsek Ernő bátor kiállása barátaiért Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
    – A barátság hétköznapi tettei József Attila: Kopogtatás nélkül c. versében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Testnevelés

  • Tájékozódás a térben: távol és közel fogalmának tisztázása. (*)
  • Babzsákgyakorlat: dobások közelre és távolra. (*)

Technika

  • Papírmodell készítése a bibliai történethez: színezés, nyírás, ragasztás. (**)

Vázlat:

Saul
Dávid – Jónátán
lándzsa
bábu az ágyban
menekülés: Sámuel, Ráma
próféták
ünnep: újhold
nyilak
szövetség: Jónátán és Dávid

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.